Egri Népujság - napilap 1921/2
1921-08-18 / 186. szám
4 EGRI NÉPÚJSÁG A múlt hét a belpolitikában. (augusztus 9—16.) A, nemzetgyűlés augusztus 12 én tárgyalta az Amerikai Egyesült Államok kongresszusa által elfogadott békehatározatot, amely az Egyesült Államok és a volt osztrák^magyar monarchia közötti háborús állapotot megszűntnek jelenti ki. A nemzetgyűlés az amerikai békehatározatot egészében elfogadta, s az amerikai kormány ajánlata értelmében felhatalmazta a magyar kormányt, hogy az Egyesült Államok Kormányával külön békeszerződés kötése céljából tárgyalást kezdjen. Szembeszökő a fontossága annak, hogy Amerika a trianoni békeszerződés mellett külön békeszerződés megkötését kezdeményezte, amely tényből kivilágló jóindulat a nemzetgyűlésen hálás visszhangra talált. Ugyancsak az augusztus 12-ki ülésen tett a honvédelmi miniszter jelentést arról, hogy Prőnay alezredest illetékes fegyelmi hatósága a nemzetgyűlésnek és Rakovszky István volt házelnök mentelmi jogának megsértése miatt a fegyelmi szabályokban előírt legsúlyosabb fegyelmi büntetéssel: 30 napi szobafogsággal fenyítette meg. Ezzel a kínos ügy lekerült a napirendről, s remélhető, hogy haszontalan személyes ügyek nem fogják tovább gátolni az országgyűlés nehéz munkáját A bajai háromszög kiürítését a jugoszláv csapatok végre megkezdték, s rövidesen be is fejezik. Augusztus hónapban a megszálló csapatok utóvédjeinek is el kell hagyni a Magyarország részére megítélt területet. A kommunisták véres zavargásokkal igyekszenek gálád uralmukat meghosszabbítani, de a magyar kormány az összes intézkedéseket megtette, hogy a felszabaduló terület átvétele lehető simán történjék. Az átveendő terület katonai parancsnokául Soós Károly altábornagyot nevezték ki, s az ő feladata a közrend és közbiztonság fentartásáról gondoskodni. Augusztus 14-én a miniszterelnök nyilatkozott Nyugatmagyarországgal kapcsolatban Ausztriához való viszonyunkról: Vegye tudomásul Ausztria — mondotta a miniszterelnök — hogy ha baráti jobbunkat visszautasítja, akkor tudni fogjuk hazánkkal szemben fennálló kötelességünket s kénytelenek leszünk érdekeink rideg szemelőtt tartásával eljárni, s retorzió alkalmazásától se riadunk vissza. Az erdélyi lapok a múlt héten a jó- vátételi bizottságnak a magyar Kormányhoz intézett ultimátumát közölték, amely öt pontban követeli a háborús bűnösök (köztük Horthy kormányzó) megbüntetését, modern szellemű nemzetiségi törvény alkotását s ennek előzetes bemutatását, az összes irredenta egyesületek feloszlatását, végül azt, hogy a mai kormányt demokratikus kormány váltsa fel. A hazug hír a magyarság körében nagy izgalmat keltett. Ugyancsak erdélyi lapokban nyilatkozott Mihályi Tivadar román miniszter azokról a tárgyalásokról, amelyeket ő a román megszállás idején magyar politikusokkal folytatott. Azt állítja, hogy a tárgyalások célja az volt, hogy kipróbált demokraták vegyék át a magyar politika vezetését. A minisztérium így alakult volna meg. Elnök : Kristófi József; külügy: Lová- szy Márton; vallás és közoktatásügy: Giesswein Sándor; kereskedelemügy : Garami Ernő; igazságügy: Vázsonyi Vilmos. A tárgyalásokban Baltazár püspök is részt vett. Az eredményt az angol Clark beavatkozása hiúsította meg. (m. k.) Rákosi hangulat. Kellemes hírt hozott a szellő a Mátra aljáról. Vasárnapra virradt Gyöngyös számos derék gazdája s mintha valami nép- vándorlás indúlt volna meg, haladtak a kocsik, hintők, szekerek, férfiak, asszonyok, gyermekek élelemmel gazdagon megra- kodtan a kedves Mátrafüred felé. A gyöngyösi gazdakör diszgyfllését tartotta. ízig- vérig magyar és népies ünnep volt ez. Eszünkbe juttatta az ősmagyar szekértáborokat, amidőn ott a zöldben a régi meghitt magyar barátságban és őszinte vendégszeretetben együttvoltakon végigtekintettünk. Egy űj életnek és egy jövendő boldog magyar hazának a hajnal- pírkadása e kép. A régi magyarok összegyűltek s táborba szálltak fegyverrel, hogy megszerezzék e hazát; a gyöngyösi magyar gazdakör összefog: hogy visszaszerezze és erős alapokra fektesse vállvetett munkával, erős akarattal: a kultúra a haladás égisze alatt megmaradt, megcsonkított hazánkat. Ez az ami meglepő, ami megragad, lebilincsel. Maga a nép az, ki teljes tudatára ébredt annak, hogy haladnia, tanúl- nia kell, ha erőhöz akar jutni. Ezért rendezték a díszgyfllést, ahol kimondták, hogy a saját gyermekeik számára egy az ő munkakörüknek megfelelő iskola felállítása a lehető legsürgősebb feladat. Ezért kérelmezni fogják egyelőre egy polgári fiú iskola feliállítását Gyöngyösön. A gazdák ezen állásfoglalása abból az önbizalomból fakad, amit a nép szerez, mikor a nép megtalálja az ő hívatott vezetőit. Ott volt Bozsik Pál dr. nemzetgyűlési képviselő, Vargha Tivadar, gazdaköri ügyvezető elnök és a gazdák színe java. Elnökük: Toldi József megelégedetten gondolhat vissza gazdatársaival arra a szép ünnepnapra, mikor a Mátra tövén, lombok árnyában gyülekezett a magyar gazda, hogy ősi módra tervezgesse a . . jövőt. . . Mint az ősök a Rákoson. Az utca. — Mondja biró uram, miért van az, hogy ez a házsor úgy kanyarog, mint a hegyi patak, az utat egy helyen szélesre, másutt keskenyre hagyva, pedig olyan egyenes is lehetne, mint a feszes zsinór ? — Hát kérem, ami öregapáink igy rakták ide a házakat. Minekünk sok gondot ad ez a görbeség, sok hely vész vele kárba. A sógor épp’ a minap pajkoskodott, mondá, hogy úgy kezdődött itt a falu, hogy eleink felhajíták a kalapjukat a magasba s ahol az leesett, oda lón elhatározva az építkezés. — A sógor figurás ember lehet. Azt azonban jól megérteni a mókájából, hogy a nehéz kezdetet ugyan könnyen vették némelyek. — Bizony az a hiba, amit az elején el nem kerültek, ma nagy teher az unokákon. — Nagy, nagy! Hiszen ha rábízzuk a mérnökre, csináljon nekünk községren•'1100) N”0"itott az érseki líceumi nyomdában. dező tervet, némelyik helyet már helyre se bírja hozni. — Egyszerre bizony ez nem is megy. Beletelik pár évtized, mire a területeket jobban kihasználják. De annál hamarább javul a helyzet, minél előbb hozzákezdenek. — Az igaz, de mit kezdjünk ma, mikor dűlnek össze a házak, szakadoznak szét a tetők, aztán nincs mivel megújítani. — Ne higyjük, hogy nincsen. Mindenütt meg kell újítani ami romlott, csak arra törekedjünk, hogy előre megalkotott terv szerint tegyük le az új téglákat, nehogy 100 év múlva ezek legyenek az unokák útjában, amiket ötletszerüleg ma rakunk le. — Az igaz, hogy az unokák tanul- tabbak lesznek, legalább is úgy szeretnék, hát minél kevesebb kifogásuk legyen. — Ne legyenek kénytelenek ott bontani, ahol sokkal takarékosabb a tovább építés. —RAB — Hírek a vármegyéből. Rz «Akarat» Szövetkezet küldöttválasztó taggyűlése. A kormánybiztosi vezetés alatt levő «Akarat» szövetkezet összes tagjai, tehát az egri 624 tag is a legújabban Budapesten megtartandó közgyűlésen, küldöttel kell, hogy képviseltessék magukat. E célból az egri tagok vasárnap, 21-én V^ll-kor a halaspiaci iskolában gyűlést tartanak, melyre a központ kiküldöttét is várják. Detk Ifjúsági Egyesülete a Sárga csikót szándékszik 20-án előadni az egylet javára. Suba Pál, s. lelkész kezdeményezésére, a község értelmiségének egységes közreműködésével tanulták be a darabot. Egerszalókon az Ifjúsági Egyesület és Olvasókör vasárnap, 21-én 16 órakor a Falu rosszát adja elő. Az előadás iránt Egerben is érdeklődnek. Egy román ezredes ezer koronát küldött volt magyar parancsnokának síremlékére. Somogyi tudósítónk írja: A nagy felfordulás után BtXnciu Szabin 44-es kapitány átment a román hadseregbe, ahol most ezredesi rangot visel. Idehaza az elesett Reichardt Bélának volt tisztjei síremléket akarván állítani, gyűjtést réndez- tek. Erről értesült Bonciu Szabin és 1000 K t küldött volt parancsnokának síremlékére. — »Megkaptuk az 1000 K-t — Írja az Uj Somogy. Köszönjük Banciu Szabin. De megálljunk egy szóra. Mit érezhettél, Banciu Szabin, ezredese a román királyi hadseregnek, amikor volt parancsnokod szellemének áldoztál? Mit érezhettél Banciu Szabin, volt 44-es százados, amikor eszedbe jutottak a rég elmúlt idők . . . ? Mert nagy igazságot ismertél el most? A mi igazunkat, az örök, isteni igazságot: a magyar katona dicsőségét, a magyar erőt, a magyar jövendőt! Igen! A magyar katona dicsősége előtt hajtottál fejet, mert — tudd meg, Banciu Szabin — Reichardt Bélának csak a teste halt meg! A szelleme él! Az ott van a mi katonáink szivében; ott van Reichardt Béla minden nemessége, önzetlensége és' forró hazafisága, ami diadalra juttatja még azt a zászlót, amelyet Te elhagytál, amelyért valamikor . . . régen . . , amikor mi is erősek voltunk .., amikor a kárpáti havasok a mi vérünktől piroslottak . ., amikor győzelmi himnusz zúgott a légben .... együtt küzdöttél Reichardt Bélával . . . Most Te parancsolsz, mi türünk! De eljön a kor, amikor a sok sok Banciu Szabinnal együtt lehajtod a fejed Reichardt Béla utódai előtt, akik mi vagyunk, akik ezt üzenjük neked, Banciu Sabin! ...»
