Egri Népujság - napilap 1921/2

1921-08-14 / 184. szám

EGRI NÉPÚJSÁG 3 ndljon a lakáshivatal, ha nem tud segí­teni ? Sajnos, ez az igazság. Az Egri Nép­újság munkatársa fölkereste a lakáshiva­talt. Elmondotta a beérkezett panaszokat. Elmondotta egyes jószívű főbérlő kegyes garázdálkodását és végűi megkérdezte a La­káshivatalt: meg akarja-e szüntetni az ano­máliákat? Törvényes úton akarja-e meg- rendszabályozni a lakásnagybirtokos ura­kat, akik ezer meg ezer koronájával par­cellázzák a szobákat. . . Miért nem veszik igénybe tisztességes áron a szállodákat? Vannak középületek, ahol sok lakástalan nyerhetne elhelyezést. Elsősorban a vaggonlakókon kell se­gíteni, akik hallgatnak, nyomorognak, fáznak, hideget,[meleget tűrnek. Rekvirálni kell s első sorban azoktól kell elrekvirálni a szobát, akik mások szőrűit helyzetéből egyszerre meg akarnak gazdagodni. Miért nem tudja a lakásügyi hatóság a lakásínséget megszüntetni? A Lakáshivatalban munkatársunk a következő felvilágosítást nyerte. A Lakáshivatalt rendeletek kötik. S ha ezeknek a határait átlépi, a másodfokú bíróság minden esetben megváltoztatja a határozatot. Sok az .építkezés miatt történő kila­koltatás is, azonkívül a bírósági végzés folytán hajléktalanná váltak száma. S lakásürese­dés esetén a háziúr lemenő, vagy fölmenő, vagy oldalági rokonait részesíti előnyben. Ez természetes is. A lakásügyi rendeletek értelmében azok a helyiségek, amelyekbe 1920. február 21 óta lakásigazolvány nél­kül költöztek be, igénybe vehetők. Ezeket a lakókat azonban emberte­lenség volna kilakoltatni, mert szükség- lakás nem áll a Lakáshivatal rendelkezé­sére. Lakásüresedés csakis haláleset vagy elköltözés miatt fordúl elő, de ilyenkor a bérbeadók azonnal igényekkel lépnek föl. Nagy mennyiségű lakást vettek igény­be a középületekbe helyezettek, akiknek a kitelepítése egyre tart. A hatósági igény­bevétel, rekvirálás Egerben alig alkalmaz­ható, mert a lakásügyi rendelet 14-ik pa­ragrafusa szerint önálló felnőtt egyén ré­szére két lakószobát, ha családos, minden 15 évet betöltött, vagy két-két 15 évet be nem töltött tagja részére egy-egy szobát kell fenntartani. A mellékhelyiségek a lakásszükség­letet nem enyhítik. A jószívűség és a részvét már kihalt az emberekből. Nem nagyon segítenek az egymás baján. Nézetünk szerint egyedüli mód a la­kásínség megszűntetésére az építés. Min­denütt így segítenek ezen a bajon. S hogy őszinték legyünk, azok beszélnek, akiket már elhelyeztünk, akiknek igényeit nem tudtuk kielégíteni teljes megelégedésükre. Ezeket mondotta a Lakáshivatal. Iga­zat mondott. Bár ne volna igaza. Tény az, hogy evvel a cikkel sem segítettünk a lakásínségen. Az illetékesek azonban gondolkozza­nak kissé komolyabban és kezdjék meg az építést. Ez a város érdeke. Ereky képtelen pénzügyi politikája. Nem nyugszanak bele a vagyonváltságba. Budapest, 1921. augusztus 13. Fővárosi tudósítónk jelentése a nem­zetgyűlésről : A nemzetgyűlésen az ingatlan vagyon- váltság általános vitája volt napirenden. A vita során csaknem mindegyik hozzá­szóló súlyos kritikát mondott a vagyon- váltságról is, de a pénzügyi politikáról is. Különösen Ereky Károly volt az, aki az ellentmondás kedvéért még azt a véleményt is megkockáztatta, hogy a valuta javulást meg kell akadá­lyozni. A rossz, értéktelen pénzzel neki — nem tudni miféle tervei le­hetnek ? Az első szónok Tasnádi Kovács Jó­zsef, a következőket mondotta : Mezőgaz­dasági ország vagyunk, de tisztába kell jönnünk avval is, hogy az iparnak és a kereskedelemnek a mezőgazdasághoz kell igazodni. Kétségtelen, ha mezőgazdasá­gunk erősödik, mindenkinek jó dolga lesz. Ha gyengül: elszegényül a nép, elsilányul a gazdaság. A mezőgazdaság erősítésére meg kellene tehát ragadnunk minden esz­közt. Ehelyett azonban azt látjuk, hogy a kormány ezen nem igyekszik. Arra van csak gondja, hogy apró, megoldatlan prob­lémákkal jöjjön a Ház elé. A pénzügymi­nisztertől hallottunk egy exposét, de belőle a kormány semmit nem valósított meg. A vagyonváltság javaslatban nem látjuk a honmentóst. A gazdaközönség és a becsü­letes földmives nép hiába igyekszik a vi­szonyok jobbrafordúlását elősegíteni, a kormány nem tud konszolidált állapotokat teremteni. A liszt ellátás ellen már most is pa­naszok vannak. Először a belső szükség­letről kellett volna gondoskodni, csak az­után engedni meg az exportot. A pénzügy­miniszterek eddig csak adókat hoztak, csak finánc politikát űztek, lássuk már egyszer az igazi pénzügyi politikát. Ne tegyük tönkre az adóalanyt és ne pusztítsuk el a mezőgazdaságokat. Agrár állam vagyunk és a 8 millió lakos közül 8/io-ed rész földmivelő. Sajnálatos dolog, hogy a vagyonvált­ság- alól azok mentesek, akik kivitték a vagyonukat* külföldre és ott tobzódnak a magyarság bőrén szerzett pénzből. Ez a vagyonváltság ráfekszik a földre. Azokat adóztatja meg, akik nemcsak a vagyonukkal áldoznak, de már a vérükkel is áldoztak. Nagy hiba, hogy a javaslat mentesíti a községek, városok és törvényhatóságok vagyonát a váltság alól, pedig ezek olyan privilégiumokat élveznek, hogy a rájuk eső váltságot leróhatnák. A birtok legyen váltságmentes 3 hol­dig s a 2—3 száz holdas birtokok ne a mamut-birtokok mintájára adózzanak. A nagy birtok fizessen 30 százalék váltságot. Hegedűs György bizalmatlansága mel­lett azt kéri, hogy a földreform végrehaj­tásához járásbirókat és jogi gyakorlatban jártas jegyzőket rendeljenek ki. Szigorú kritikát akarok gyakorolni. Ereky Károlyé a nagyhangú kiroha­nás. A pénzügyminiszter — úgymond — takarékosságot hirdet, de megvalósítani nem tudja. A valutát meg akarta javítani, de én ezt a valuta javítást nem értem! Tisztelt Nemzetgyűlés! Nézzük csak. A németek mindent el­követnek, hogy a valutájuk ne javűljon (??) S ha véletlenül mégis javúl a pénzük a párisi tőzsdén, az összes pénzüket átdob ják a zürichi piacra, csakhogy lerontsák a valutát (??). Ezzel szemben a mi pénzügyminisz­terünk épen ellentétes politikát folytat. Németország egy esztendőn keresztül szakemberekkel tanúlmányoztatta a valuta kérdést, mielőtt a vagyonváltságba bele­ment volna. Ezt mi is elvártuk volna. Kér­jük a pénzügyminiszterünket, hogy legyen szives szakemberekkel átvizsgáltatni a ja­vaslatát. Három „Értesítő44. Az érseki leánygimnázium és felsőkeres­kedelmi, az áll. föreál és érseki tanítóképző értesítője. Eger, 1921. augusztus 13. Három értesítő van előttünk ... Az egyik az angolkisasszonyok érseki leány- gimnáziumának és felsőkereskedelmi isko­lájának értesítője; a másik az állami fő­reáliskoláé ; a harmadik az érseki tanító­képzőé. Belső megelégedéssel és megnyugvás­sal töltött el bennünket az a tudat, hogy az oktatásügyi viszonyok javúltak. A for­radalmak után lehiggadt belügyek először is az iskolák életében okoztak változást, melynek következtében az iskolai fegyelem megszilárdúlt, a rend visszatért és a ta- núláskedv is'hatványozódott. Az eredmény általában kielégítő s ha itt-ott fogyatékos­ságot mutatott az iskola, annak a zökke­nőnek tudató be, amely nélkül rendes kerékvágásba jutni nem lehet. Az egri angolkisasszonyok értesítőjét Veszprémy Dezső leánygimnáziumi igaz­gató közű. Az iskolaév rövid története so­rán megállapítja, hogy a fegyelmi állapot megnyugtató. A növendékek szerények és illedelmesek. Az intézet fővédnöke Szmrecsányi Lajos dr. egri érsek. A leánygimnáziumnak és felsőkeres­kedelminek a máterokon kívül tíz világi tanára volt és két másvallású hitoktatója. A gimnáziumban nyilvános tanúló volt 228, magántanúló 33, összesen 261. Vizsgálatot tett összesen 246 tanúló. A tanűlók előmenetele kielégítő. Min­den tárgyból jeles 21, legalább jó 85, leg­alább elégséges 122. Egy tárgyból elégte­len 6, kettőből 7, több tárgyból elégtelen 5. A felsőkereskedelmibe beiratkozott 72 tanúló, vizsgálatot tett 65. Ezek közül minden tárgyból jeles 12, jó 20, elégséges 27, egy tárgyból elégtelen 1, kettőből 2, többől 3. A leánygimnáziumban jelesen érett 3, jól érett 4, érett 3; a kereskedelmiben je­lesen érett 7, jól érett 3, érett 4 növendék. Javítóvizsgálatra utasítottak 1 tanulót. Az egész intézetben 1 növendék volt francia anyanyelvű, a többi magyar. A fóreáliskola értesítőjét Habán Mi­hály dr. igazgató közli a magyar imád­sággal. Az intézeti kegyelet elégikus sorok­ban parentálja el halottait: Opré Tivadar doktort és Simonyi Miklós főreáliskolai ta­nárokat, majd az értesítő megemlékezik Vígh Béla nyugalmazott igazgató főigaz­gatói kitüntetéséről. Az érettségi vizsgálatra jelentkezett 26 tanúló. Jelesen érett 3, jól érett 5, érett 12 növendék. Javító vizsgálatra utasítot­tak hatot. A tanév elején az intézetbe fölvettek 327 tanúlót, ebből vizsgálatot tett 297. Je­les eredménnyel vizsgázott 19, jó eredmény­nyel 58, elégséges osztályzatot kapott 163 növendék. Egy tárgyból elégtelen 43, két tárgyból 22, több tárgyból 21. Megbukott összesen 26,4%. Az intézetnek egy német anyanyelvű tanulója volt, a többi magyar. Az érseki tanítóképzőnek is vannak halottai. 1918. október 18-án meghalt Rovó Lajos, a kiváló pedagógus, aki példaképe volt a katolikus tanítónak, őt követte Vincze Alajos esperes, a Szent István- Akadémia tagja, aki három évtizeden át volt a tanítóképző tanára, majd igazgatója. Az élvezetesen és irói kvalitással megirt értesítő bekezdő soraiban a szomorú em­lékű vörös-uralomról beszól, majd három évet (1918—1919—1920.) ismertet. Az utolsó értesítő ugyanis az 1917—1918. iskolai év­ben jelent meg. Ebben az esztendőben fölvettek 74 tanúlót. Vizsgálatot tett 66. Tanítói okleve­let nyert 5 tanítójelölt, kántori képesítést kapott 4 tanító.

Next

/
Oldalképek
Tartalom