Egri Népujság - napilap 1921/2
1921-07-31 / 172. szám
\ EGRI NÉPÚJSÁG telefonos elvtársnők az érdekelt burzsoák- nak elárulják a tervet. A megkinzott búr- zsoák tudják, mit jelent a túsz-szedés. Nem mernek otthon hálni. Kimennek a szőlőkbe, a mezőkre, a rétekre s ott a fűben hálnak. Volt valami igaz a tervezgetésben. Mint egy barátomtól később hallottam, családjának erélyes követelésére, ezen a napon este 8 óra tájban szokásos búvóhelyére indult.| Találkozott egyik jólelkű telefonos kisasszonynyal, aki bizalmasan megmondotta neki, hogy ne háljon otthon, mert — túsz-szedést terveznek a vörösök. Izgalmas volt az est. Ez az izgatott ság vacsora után az útcára visz. Kiváncsi voltam az útca esti képére; talán ebből megállapíthatok valamit. Szokatlanul nagy volt a sétálók száma, de hiányoztak a brieseszben és a lovagló pálcával feszeígő s máskor annyira hangos elvtársak. A sétálók java-része burzsoá zsidó volt. Ők is mintha szabadabban mozogtak, társalogtak volna, mint máskor. Vörös őröket seholsem láttam, pedig a város jelentősebb útcáit bejártam. Az útca képe megnyugtatott. . . nem hittem a túsz szedésben, ügy látszik, mást gondoltak Jackwerthék. Eger, 1919. aug. 1. (péntek.) Már kora reggel hire támad a románok rohamos előrenyomulásának-» Heves elesett, Bessenyőtélket is elérték már. A proletár öntudat eltűnik az arcokról, kaszinói tanyájuk előtt nem olyan hangosak, kevesebben is vannak. Rosszat sejtenek. Az Irgaimasokhoz még tegnap megérkezett a hevesi direktórium elnöke, Nemes, ma pedig utána jött a segéde. Nem lehet kivenni belőlük semmit se. Az emberek azonban gondolkoznak és nagyon különösnek tartják, hogy egy járás vezetői ép a legkritikusabb időben hagyják ott a helyüket. Nagy oka lehet. . . A hir, úgy látszik, igaz. Délután megismétlődik a tegnapi —, érthető rettegés. Komoly emberek állítják, hogy ma este biztosan lesz túsz-szedés. A proletár-diktatúra nagy veszedelemben lehet. Estefelé Giffka, a katona és munkástanács elnöke fegyverrel jön. A Kaszinóba tart; utána siet a munkászászlőalj néhány éretlen katonája. Párthelyiségükben gyűlést tartanak s a gyűlésen elszánt határozatot hoznak: Fegyverrel állnak ellen a román ipváziónak és nemcsak Egert védelmezik, hanem a füzesabonyi vonalat is biztosítják. (Későn volt. A románok akkor már megszállták Füzesabonyt.) A vacsora vége felé jártunk, mikor eddig nem hallott hatalmas dübörgéstől reng alattunk a föld, zörögnek az ablakok. Vagy 30 teherautó menekülése okozta ezt. Az autókon egy két fegyveres katona ül; ládák meg más podgyászdarabok meglehetős össze-visszaságban láthatók rajtuk. Akad elég sok autó, melyekről festett arcú, könnyelmű leányok vigyorognak a bámuló közönségre. Őket nem izgatja a menekülés. Az autók menekülésének okát nem nehéz megfejteni. A románok, úgy látszik, elvágták a füzesabonyi vonalat. A tokaji frontról csak egy menekülési út van még: Eger—Bakta—Gyöngyös—Gödöllő—Budapest. Hát tönkrement a vörös hadsereg! Giffka bezzeg másként gondolkozik. Ne hány ismerősömnek mondta az imént, mi kor gyűlésre jött, hogy a legújabb és leg hitelesebb értesülése szerint, még semmi sincs elveszve. Bessenyeiről jó hir jött, hogy ott csaknem 12 ezer románt fogtak el. Megfordult a kocka. Apponyi Albert gróf lesz az új házelnök. A Bethlen-kormány helyzete megszilárdult, Budapest. Az M. T. I. jelenti. Az egységes kormányzópárt kialakulása szempontjából a házelnöki tisztségre legalkalmasabbnak gróf Apponyi Albertet tartják. A Huszár—Rubinek—Haller-féle kombinációval szemben Apoonyi jelölése a legerősebb. Amint hrJljuk, úgy a keresztény, mint a kisgazdapárt előtt rokonszenves Apponyi házelnöksége. Vezető politikusok beszélik, hogy Rakovszky távozásával a Bethlen-kormány helyzete megerősödött. Barca Mari szive. Kis nyomorékok. — Púpos Mózeske Eger. 1921. július 30. A nap aranyekével szántott végig a a piacon. Szombati reggel durúzsolt a tömeg között. A gyümölcs illata rothadó káposzta szagával keveredett. Igyekeztem kijutni ebből a légkörből, különösen amikor erjedő túrót éreztem az orrom alatt. Nem érdekéit az édességtől kihasadt körték barna levében fürdő kecskedarázs. A kofák mosolygása se hatotta meg a pénztárcámat. A nőkre se nagyon mosolyogtam. Úgy találtam, hogy álmosak és a reggeli unalmat még. nem űzték el a szemükből. A kofák sátorutcája mögött kis csoport zsivajgott. Kíváncsian mentem oda. Vitt az útca ösztöne, amely mindig oda vezeti a kiváncsi embert, ahol sokan vannak. Lelkendező parasztasszonyok sírtak egy tolókocsi körül. Három kis nyomorék szoroskodott a kocsiban. Gyümölcsöt majszoltak. A kofák gyümölcsöt dugdostak a gyermekek szájába. — Ehen vane, lelkem. Egy kis körte... — Egy kis alma. . . — Szilvát is aggyatok nekik. Vágner Antal, Simon János, Lenner ül a kocsiban. Pusztítják a gyümölcsöt — Lajos nagy gyönyörűséggel. Budapesti nyaraló gyermekek. Beszédbe elegyedem velük. A szöszke Tóninak a lábát operálták. Lábujjait választották el a sarkától. Jancsinak a kezére kerek fatalp van szíjazva. Azon csúszik, mert járni nem tud. Lajosnak is el- nyomorodott a lába. De a földi bajjal most nem nagyon tőrödének. Ragyogó szemekkel falatozzák a hamvaskék szilvát. Fáki Mózeske szomorúan dől a kocsihoz. Mélázó szemű szőke gyerek. Ő már okosabb. Elgondolkozva eszik. Púpos szegényke. Kocsis Sándorné, a gyerekek dajkája felvilágosít, hogy a kis Mózeske kertésznek készül. Egy parasztasszony váltig két Koronát akar a gyerekek kezébe nyomni. Púpos Mózeskének elfelhősödik a tekintete. Csendesen ingatja a fejét. Nekik nem kell pénz. Ók nem koldusok. A parasztasszony elsírja magát és a két koronát tanácstalanűl tartja maga előtt. — Jaj, lelkem-gyerekeim, mi lesz veletek? Tán jobban ad a jó Isten. Mit ad- jaK, lelkem? — Hozzon nekik gyümölcsöt. — Hozok, lelkem, honne hoznék. Kerűl-fordúl a jó asszony és egy rakás szilvát önt a gyerekek kocsijába. Azután j hozzám fordúl és nagy rívó keserűséggel ; mondja: — Nekem is vót egy szép fiam, de elesett a háborúba. Mindig az én drágaszép fiamra gondolok, amikor nyomorékot látok. Nekem is elszorúlt a szívem. — Barca Mari vagyok lelkem. Mező Pálné. Elveszett a fiam a háborúba. Együtt haladtunk a Kállay Zoltán- utca sarkáig. A kezében tartott kétkoro- nást odanyomta az aranyos Krisztus lábánál guggoló koldúsasszonynak. — Imádkozzék, lelkem, a meghótt hívek lelki nyugodalmájér. A kőt koronát koldúsnak szánta. Koldúsnak adta. Menekültem. Úgy éreztem, hogy követ púpos Mózeske szomorú tekintete. Dűl a kalász... Amikor peng a kasza. Eger. 1921. júl. 31. Perzselő nap. Ingűjjra vetkőzött, ve- rejtékes, barnára pirított arcok. A kasza suhog, dűl a kalász, a marékszedő kévébe köti az élet magját. Nehéz, izzasztó, szóta- lan munka. Hozzájuk lépek. Egy pillanatra megáll a kasza, köszönnek, lesimítják a cseppeket homlokukról. — Megy a munka ? — Megyen. Néhány sablonos szóváltás s a munka folyik tovább. Ötvenötös, szürkefejű apa vejével és fiával vágják az árpát. Két menyecske szedi a markot. Az öreg megkezdi az első sort, fia a másodikat s a vő a harmadikat. Mindegyik két lépéssel előbb a másiknál. A fiataloknak ugyancsak igyekezniük kell, hogy el ne maradjanak. Gyönyörködve nézem a munkát: karok ütemes lendülóse, a derekak egyforma hajlongása, a menyecske fürge munkája. Nehéz, de szép munka. Ezek az én aratóim, kíváncsian érdeklődöm hát az öregtől: Mit vár Bálint? Az öreg megáll, utána a többiek is. Hátraböki kissé a kalapját, megtörüli vizes homlokát. — Hát bizony gyenge árpa. De mindenütt ilyen. Kötszerre kelt. . . Hát meg kell adni azér, tizenkét keresztet holdanként. — Ezerszáz ölével? — Igen. Estére megtudjuk. Elköszönök. A búza-aratókhoz veszem az útirányt. lit apa vágja, fia kötözi felesége a markot szedi. A munka ugyanaz, csak, éppen hogy nem olyan gyorsan dűl a rend egymás után. A búzát nem sorokba vágják. Hirtelen hátranézünk : hátunk mögött köszönés. Fiatal menyecske ruhába. kötözött edényt hoz. Itt az ebéd. A falu harangja megszólal. Dél van. Az élet magvának begyűjtői megtör- lik homlokukat, behúzódnak a hűvösre. Kibontják a fehér kendőt. Paprikás csirke galuskával és fonott kalács az ebéd. Jó étvágyú falatozás, egy húzás a kulacsból, egy tömés pipa, egy kicsi-kis pihenés és — kezdik, hol elhagyták. Búcsúzóúl oda vetem: — Fizet-e gazára? — A búza fizet. Harminc, huszonhat keresztet ad itt holdja. Otthon fáradtan dűlök a díványra s azon töprengek, melyik nehezebb munka: a föld kérgét felszántani, bevetni s a ter- mést betakarítani, avagy a gyermekek szikla-koponyáját felszántani, bevetni és megmunkálni? . . . Én nem tudok választani! Benőcs József. A falusi szegények kislakásokat kapnak. Budapest. A M. T. I. jelenti: Az Országos Gazdaszövetség igazgatója dr. Czettler Jenő, az állami kislakások építéséről szóló törvénytervezet előadója indítványt nyújtott be, hogy a vagyonváltság- ból befolyt összeg egy részét a falusi kislakások fölépítésére fordítsák.
