Egri Népujság - napilap 1921/1

1921-04-05 / 75. szám

Ära 2 korona.

Eger, 1921. április 3. vasárnap. XXVIII. évf. 75. sz.

Előfizetési dijak postai szállítással i Egész és félévi előfizetést nem fogadunk el. Negyed évre 120 K. — Egg hóra 45 K. POLITIKÄ1 NÄP1LÄP.

Főszerkesztő: BBEZNAY IMRE. Felelősszerkesztő: BARS Y KAROLY dr.

Szerkesztőség: Eger, Líceum.

Riadóhivatal: Líceumi agorada. Telefon szám 11,

Liberális hazafiság.

(bi.) Magyarország beteg szívének, Budapestnek, két választó kerületétBdrczi István és Sándor Pál képviseli a nemzetgyűlésen. Mindkét képviselő ismert alakja a magyar közéletnek. Egyik a székesfővárosnak volt polgármestere, a másik a Lipótvárosnak legismertebb alakja.

Természetes, hogy mindkettő politikus is, mert nálunk máskép nem igen lehet hírességre szert tenni: csak a politika útján. És az is természetes, hogy mindketten egy politikai nézetet vallanak: liberálisok. Liberálisok a sző legteljesebb értelmében, vagyis szabadelvűek. Ez inás szóval azt jelenti, hogy az ő elveik teljesen szabadak, amelyeknek semmi sem szab korlátokat. Holmi ócska fogalmak mint: Isten, Haza és erkölcs; — holmi divatjukat múlt érzelmek, mint: vallásos és hazafias érzés, nemzeti hűség és önzetlen hazaszeretet — mind nem korlátozzák őket. Nem korlátozzák, mert ők szabad- tlvűek, ők demokraták, ők polgári liberálisok, mint legújabban átfestett cégtáblájuk mutatja. Szerintük —- legalább is napfényre kerüit programmjuk szószerint ezt mondja — «hit, haza, erkölcs impon- derabiliák (súlytalan valamik) s nem ezek, hanem a tőke és munka gigászi küzdelme döntik el Magyarország jövő sorsát«.

Nos, ezek a liberális, vagy: demokrata, vagy: polgári liberális, vagy: polgári liberális demokrata urak legújabban ismét szint vallottak. Szint vallottak pedig a nemzetgyűlés pénteki ülésén. Az történt ugyanis, hogy a honatyák — Magyarország jövőjéről szólván a vita mintegy önkénytelenül énekelni kezdték a Himnuszt s — igy hozza magával a nemzeti

érzés, a tisztesség, a becsület — valamennyien fölállottak.

Ez érthető és természetes, mivel a Himnusz nemzeti imája a magyarságnak. Illendően imádkozni pedig nem igen lehet ülve. A felállás megtiszteltetést jelent, amely szól az ének tartalmának, a benne lévő magasztos gondolatoknak és szól annak, Akihez a kérelmet intézzük: az Istennek.

így van ez a világon mindenütt. Az az ének, amelyet nemzeti imának választottak, vagyis amely az illető nemzet gondolat és érzésvilágát, továbbá vágyait legjobban kifejezi, — mindenütt újén megtiszteltetésben részesül. Ez a megtiszteltetés a nemzet lelkét illeti.

Az osztrák bizonyára még mais állva énekeli, vagy hallgatja a «Gott erhalte> t. A francia kedves kötelességének tartja, hogy a «Marseillais» dallamára fölálljon. A lengyel nemzete iránt vaió halálos sértésnek tekintené, ha az ő «Jeszce Polska nie zginela» jának hangjaira föl nem állana még az idegen is. A német nem nézné el senki emberfiának, hogy aző «Wacht am Rhein»-jét meg ne tisztelje; az angol legalább is megbokszolná az olyan neveletlen frátert, aki a «God save the king* vagy a «Rule Brittannia» hangjaira föl nem állana...

Ilyen nagy becse, ilyen nagy tisztessége van a nemzeti imának világszerte. S ha valahol áhítatosan szokták énekelni, nálunk így szokták. És ha valaha szük- szükség volt erre az áhítatos tiszteletre, most százszorosán szükség van reá . . . .

Mégis mi történt ? Az, hogy mikor pénteken a Ház egységes áhítattal énekelte a Himnuszt: Bárezi István és Sándor Pál nem állottak fel.

Gondolkozzál ezen becsületes magyar olvasóm.

Egy negyedóra Mayer államtitkárnál Kompolton.

Húsvét másodnapja van. Kompolton kis búcsú. Az isteni tisztelet után felkerestem Mayer János államtitkárt otthonában.

Háza épen olyan, mint a többi kisgazdáé, de míg egy egy portán a legtöbb helyen sok család lakik, itt a? államtitkár egyedül. Az előszobában négy erdőtelki asszony adja elő ügyes-bajos dolgát. A széken ülő földmíves, egészséges, pozsgásarcú nők nagy hittel hallgatják minden szavát.

Belépünk a szobába. Hófehérre meszelt, világos szoba. Néhány szentkép a falon; egyszerű bútorok. Itt minden egyszerűségről szól. A család többi tagja'a szomszéd szobában van öntözködő vendégekkel. A beszélgetés a politikára, a gazdasági kérdésekre terelődik. Szóba kerül a sveici út.

— Bernbe 600 darab tűladunai állatot szállítottunk ki. Vevőnk a híres Pulver cég volt. Sveici frankban 875,000 frankot kaptunk. Az egyik gazda 24 mázsás pár ökrét valósággal megcsodálták ott. Kapott is értők 228 ezer koronát. Az állatokért az állam kgr.-kőnt élő súlyban 72 koronát fizett, a zürichi Creditveranstalt utján az Osztrák-Magyar Bankhoz 72 millió koronát /utaltunk át. Szegény állam- pénztárunknak 34 millió koronát jövedelmezett ez az akció. Máig 1080 darabot vett át a sveici cég állatainkból.

Apropos. Zürich! Ez nálunk már fogalom. Koronánk emelkedését, vagy esését a kereslet dönti el. A főgondot nem a sveici frankra, hanem arra fordítja a pénzTÁRCZA.

Rákosi Jenő.

Részletek Tordai Ányos dr., ciszt. n főgimn. tanár méltató beszédéből, melyet az «Ida» tegnapi előadását megelőzően mondott.

... A múlt esztendő október havában a magyar tudományos élet, a magyar társadalom s a magyar művészvilág egy egész hetet szánt Rákosi Jenő jubileumának ünneplésére. Tudományos előadások, társadalmi ünnepségek, színházi, tapsos esték hirdették, hogy töviskoszorus Hungáriának maradt még elég babérkoszorúja felékesíteni fiának ősz fejét, aki több mint félszázadon át dolgozott és harcolt tollával lelke örök ideáljáért: a kultúrájában s határaiban is Nagy-Magyarországért.

... A magyar kultúra ezer év alatt kétszer jutott európai színvonalra. Először a XV. században Hunyadi Mátyás budai várában, Vitéz János és Janus Pannonius püspökök udvarában hajtott a renesszánsz- kultura oly csodavirágokat a tudomány, irodalom és művészet mezein, hogy fél- világ meghajtotta zászlaját a nagjr király és tudósai, művészei előtt. De ezt a kultúrát idegen források vizei táplálták; nyelve, tartalma hozzáférhetetlen maradt a nemzet nagy tömegének. Félszáz év alatt elcsenevészedett a hirtelen virágzás után j és fájából is teljesen kiveszett az élet a Mohácsnál ránk borult török lobogó ár- ! nyéka alatt. Századok véres viharaiból, i

magyar vérből és verítékből, magyar bánatból és bizalomból, magyar őserőből és élni akarásból fakadt a magyar kultúra második virágzása a múlt század második felében. Nem hiába, hogy Kazinczyak, Kisfaludyak, Vörösmartyak idealizmusa ültette a fát, Széchenyiek, Kossuthok, Pe- tőfiek izzó heve borította virágba, Arany Jánosok, Kemény Zsigmondok, Gyulai Pálok mélységes fajszeretete érlelte gyümölcsét:' ez a kultúra ott virul ma is a sírba döntött nemzet fölött, s minden ága, levele, virága a magyar feltámadást hirdeti!

A XIX. szá/.ad kulturális virágzásának lelkes és dolgos munkásai között az első helyek egyike illeti meg Rákosi Jenőt. Attól a perctől fogva, hogy 1860-ban mint 18 éves soproni diák az önképzőkör számára megírja első novelláját, ott küzd és dolgozik tollával a csatasor élén 60 éven át a mai napig. Nem lehet feladatom e ; helyen és alkalommal ezt az idejére és ; tartalmára nagyarányú munkásságot fejtegetni és méltatni; meg kell elégednem a nagy Keretek vázolásával, egy halavány arcképpel, melyet az Önök szeretete és becsülése fog tartalommal és élettel megtölteni.

A múlt század kulturális törekvéseinek egyik leghatalmasabb eszköze a magyar színpad. A magyar Thalia a XIX. század 20-as éveitől kezdve a 90 es évekig szerezte meg azt a közbecsülést, érte el a nemzeti munka terén azokat a kiváló

eredményeket, amelyek kamataiból, a XX. században — ugyan már teljesen érdemet- leniil, élni akar. A régi magyar színpad a nemzetnek valóban tanítója, nevelője, művelője volt. Ma már csak szórakoztatója, mulattatója, legtöbbször bűnre csábítója. A Kisfaludyak a nemzeti megújulást hirdették a színpadon, a Szigligetiek és Csi kyek a magyar nép és a magyar társadalom-erényeit és hibáit mutatták be, hogy azokon buzduljunk, ezeken okoljunk és a 70 es, 80 as években, mikor már a nemzeti műveltség biztos irányokat vett; mikor már a feltört ugaron szerte aranylott az acélos búza, jönnek a virágültetők: Rákosi Jenő, Dóczi Lajos, Bérezik Árpád és a búzatáblák szélén honi földből fakadt, meg idegen tájakon termett illatos virágokat plántálnak el. Rákosit és társait uj romantikusoknak nevezi az irodalomtörténet, jelezvén ezzel azt, hogy ők szét- szaggatták a való világ bilincseit és a múltnak regés világából, a képzelet tündérországából varázsolnak elénk szivet nemesítő, lelket gyönyörködtető képeket.

így Rákosink Aesopus-a a Samos-i királynak görög istenszobrokkal ékes, Sappho melosáitól zengő palotájába vezet. rlágma kiralyné-xső az ősidők emberi szenvedélyeiről vonja le a misztikus fátyolt. A szerelem iskolájá-xal a lovagvilág álom- országában járunk. Az Ida a szív világának soha ki nem tanűlható labirintusain át vezet biztos kézzel. Húsz kötetet tölte#