Egri Népujság - napilap 1921/1
1921-03-17 / 62. szám
helyeken ott láttuk Szmrecsányi Lajos dr., érsekfőpásztort, Bobory Gyöi'gy dr., főispánt, Csekó Gábor pápai praelátust, Nikolics Radivoj, Juhász László, Fejérváry Béla ezredeseket, Isoák Gyula alispánt, Kriston Endre apát-kanonokot, Puchlin Lajos vármegyei főjegyzőt, Trak Géza h. polgármestert és Rusztek Károly kir. tan- felügyelőt. A Himnusz eléneklése után Bedross Gyula VIII. o. t. teljes átérzéssel szavalta ei Tompa Mihály «Pusztán» c. költeményét, melynek bús hangulatába erőteljesen csapott bele a következő szám: az énekkar «Talpra magyar»-ja. A tüzes akkordoktól még izzott a lég, amikor az emelvényre lépett az ünnepi szónok: Tordai Ányos dr. s ékesen szóló fanatizmussal kiáltotta belő a nagy- sötét magyar éjszakába a dicsőséges feltámadás törhetetlen hitét. A márciusi nagy napra való emlékezés fáklyájával bevilágította az egész magyar múltat, hogy okulást és bizodalmát szerezzünk belőle. Megállapította, hogy a 48-as földrengés után azért inog még 73 év után is a szeizmográf, mert a márciusi hősök elfelejtették, vagy nem merték a dús kalásztól rengő magyar búzatáblák mellé odaállítani a határvódő keresztet. Már pedig ez az egyedüli jel, melyben győzhetünk és győzni fogunk. A magasan szárnyaló beszéd után a közönség lelkesen ünnepelte a szónokot. Az ifjúsági énekkar Rássy Paulin főgimnáziumi tanár vezetése mellett dicséretre méltó betanultsággal énekelt. Pálik Ferenc VII. o. t. nagy hatással szavalta el a Censtochói legendát, Gorove István VII. o. t. kitűnő zongora kísérete mellett. A Bruckner József VI. o. 1. áital előadott magyar dalok, különösen az utolsó — frenetikus hatást keltettek, melyet csak fokozott Hangácsi Anral VIII. o. t. szépen csengő hangon elszavalt Végvári verse. A «Nem, Nem, Soha!» irredenta indulót nagyszerű lendülettel adta elő az ifjúság ének- ás zenekara. Herovits Antal karmesterbiztos kézben tartotta mindkét kart. A zárószőt Werner Adolf dr. igazgató betegsége miatt Tordai Ányos dr. mondotta, mely után a közönség a Rákóczy-indúló akkordjai mellett valóban ünnepi hangulatban oszlott szét. Az intézet a befolyt jövedelmet a világháborúban hősi halált balt tanulóinak emléktáblájára szenteli. Eltűntek az ércpénzek csodálatos módon. Még a kicsike bronz fillér sem kerülhette el sorsát. Beállott az is bujdosónak. Elrejtőzött a szép fehér tallérokkal,— a csábos «sárga csikóks-kal, — nikkellel, vassal kevertem strimfliszárba. zacskóba, zsákba, ládafiába, Wertheim-szekrónybe stb. A hazárdjáték megkezdődött már a Balkán háborúval. Azóta pazar módon folyik tovább. Azaz csak folyt, mert ma már vége a mulatságnak. Százkoronás bankóért sem lehet kapni egy huncut va- ..at sem. Pedig úgy gondolom, milliár- dokra menő értéket képvisel az országnak a forgalomba hozott ércpénzkészlete. Ezzel beköszöntött ismét az a boldog korszak, mikor az emberek ezrei esős, unalmas időkben penészes tallérokat tisztogathatnak, «arany csikókat« számlálgathat- nt.k reggeltől napestig. Sokan töprengenek és nem tudják eltalálni igazi okát az ércpénzgyűjtés ekkora nagy megnyilvánulásának. Pedig igazán egyszerű a dolog. A papírpénzben az első ágyúszóra megingott a bizalom. Ideges lett a pénz, idegesek lettek az emberek. Az első ágyúszó óta a megcsökkent bizalom rohamlépésben, egészen a fagypont alá szállott. De azt tartják, jöhetnek még kritikusabb napok is. Milyen jő is lesz akkor a rezervált mentő-horgonyba kapaszkodni. Meg aztán holmi lebélyegzés-félétől, százalékos levonásoktól sem igen kell tartamok. Hisz még a ban- kőpénz sem került mind lebélyegzés és százalékos levonás alá. Például a jó szaglő érzékkel felruházottak, a kékpénz bélyegzését hirdető szelek szimatja után indúlva, sok-sok ezerre, milliókra menő pos- tapénzt raktároztak el jó helyekre. Ezek a szerencsés halandók amúgy sajnálkozva nézték le a lebélyegzésre bevonuló naiv kékpénzeseket. így szépecskén zöldágra vergődött minálunk az érc- és bankópénz felhalmozók, továbbá a láncosok, valutaspekulánsok és másmódon seftelők egész serege. Nem igen kíméli ma az apa fiát, a fiú az apját, ha pld. egy pár ezüst koronás váltópénz véletlen előbukkanása révén hajsza indul annak megszerzésére. Szomorú idők, elszomorító tünetek ezek. A váltópénzek hiánya miatt előállott keserves helyzet és valutánk leromlása, mely részben az arany- és ezüstpénzek eltűnésének következménye, cseppet sem fáj pénzsovár lelkű honfitársainknak. Pedig a kérdés nagyon is összefügg a ha- zafiság kérdésével. A haza szent hajlékának nagy részét szétszedték kapzsi ellenségeink, a megmaradt részt pedig magunk dülesztjük, bontogatjuk, ahelyett, hogy megerősíteni törekednénk. Mi lesz akkor, ha a megmaradt kis darab hazai föld, melyet mi magunk aknáztunk alá : megindúl és kifut lábunk alól ? Közülünk pár milliónyi ember bankó- és aranyhidat verve ideig óráig, ép bőrrel szabadulhat ugyan a hajlék- és térvesztés szivet facsaró ódiumától, azonban a haza sorsán epesztő fájdalmak közt aggódók milliói a feltámadás reménye nélkül semmisülnének meg. — Lehet-e, szabad e ennek bekövetkeznie ? Egy ország, egy nemzet pusztulásának, megsemmisülésének meggátlására minden mód és minden eszköz jogosult. Azért, míg későn nem lesz: útját kell vágni a legradikálisabb közbelépéssel a veszélyes kalandozásoknak, az önös érdekeket szolgáló és hazafiatlanság számba menő kilengéseknek, aknamunkáknak. Igen, útját kell vágni, még pedig könyörtelenül, mert — úgy látszik — a kérő szólamoknak, a közérdekre, az ország siralmas helyzetére való hivatkozásnak parányi gyakorlati értéke sincs. De hiába való lenne ma az is, ha a nagy idők nagy embereinek a haza oltárán, megható módon, hajdan bemutatott nagyszerű áldozatára, mint követendő példázatra hivatkoznánk. «Quod medicináén‘ um non sauat, ferrum satun ...» Hozzon törvényt hamarosan a nemzetgyűlés, hogy az elrejtett rnilliárdok minél előbb napfényre Kerüljenek, hogy azoknak nagyrésze a haza oltárán, közcélokra feláldoztassék. Rendkívüli idők rendkívüli eszközök igénybevételét követelik. Életet, vagyont és mindent a haza adott, és ad. Ha égetően megszorult helyzetében visszaveszi egy részét az általa nyújtott javaknak, természetes jogát érvényesíti és bizonnyal csak az önző lelküeknek fájhat az áldozat meghozatala. Igen, nyújtsák, akik tehetik ezüsttel, arannyal telt segítő jobbjukat az ezer sebből vérző hazának. A barázdákat hasogató eke, a kapa és kasza pengése, a levegőben röpködő édes szavú pacsirta, mind-mind azt regéli: lesz még kikelet, lesz még nyár, lesz feltámadás! És az áldott hazai föld akkor visszaadja, dús kamatokkal adja vissza fiainak mindazt, amit kétségbeejtő helyzetében kénytelen volt tőlük elvenni. Vadász Lajos. HÍREK. Eger, 1921 március 16. Áthelyezés. Az igazságügyminiszter Bánhidy Gyula, menekült ipolysági törvényszéki bírót, ki eddig a hevesi járásbíróságnál működött, az egri királyi törvényszékhez áthelyezte. Ä Katolikus Férfiak Ligájának eddigelé már nyolcvannál több tagja van. Jelentkezni állandóan lehet a Ferencrendiek sekrestyéjében. Az egri Liga már aprili* elején kezdi meg működését. A március tizenötödiki társasvacsorán mintegy 250-en vettek részt. A hivatalos szónok Jankovics Dezső polgár- mester, kaszinói elnök volt, aki az igazi márciusi eszmékre s a jövő sértetlen Magyarországra emelt poharat lendülete* beszédben. Csutorás László dr. a Koszorú* és Polgári Dalkört köszöntötte, amelyek minden hazafias alkalommal készségese« működnek közre s művészi énekükkel emelik minden ünnepünk fényét. Természetes, hogy a két daloskor a társasvacsorán is úgy külön-külön, mint együttesen több számot adott elő Grónay Andor karnagy vezetése mellett, kit lelkesen ünnepeltek fáradhatatlan tevékenységéért. Hz uszoda. Még hivatalosan tél van s aki a régi melegvíz felé jár, vidám zajt hall a víz tájékáról. Fürdőnek az uszodában. De már nemcsak a «rettenthetetlenek«, kik december 31-én is megfürödtek (szám szerint huszonnégyen), hanem fiatalok és idősek nagy számban. Vasárnap körülbelül 120-an fürödtek s csodálatos, hogy senki sem panaszkodik még csak nátháról sem. A gyors ;mozgás és alapos ledörzsölés a legjobb ellenszer a meghűlés ellen ; no meg az edzés, Ja szoktatás. Ez idő szerint csak a férfiuszoda vau nyitva (régi melegvíz), melybe a fürdőépületen át lehet bejutni. Április 1-t,ól kezdve férfiak ős nők felváltva fogják használni a nagy uszodát; a melegebb időszak beáltával azonbsn a nők visszatérnek a régi medencébe. Bánya a piac közepén. Uj panasz a piaci kút ellen. Hogy vizet nem ad a piaci kút sem, megszokta már a szomjas környék. Nem is szól már azért senki. Falra borsót minek is dobálnának ?! De azt már ne vegyék zokon az illetékesek, ha most ujjabt> panaszt sírunk — az üres (?) levegőbe. Tegnap este, Mozi után károm fiatal ember haladt keresztül a siratott kút mellett. (Ez a szerencse.) Hármuk közül egy beleesett a kút melletti gödörbe, csaknem lábát törve és csak úgy tudott kikecmeregni a gödörből, hogy a másik két tárm kiemelte, először kétségbeesve, később hogy komolyabb baj nem történt — nevelve. Mi lett volna, ha csak egyedül van az illető? Soha ki ne u jött volna a mélységből. De mit, keres ott az a mélyedés? Csak nem fedeztek fel újabb forrást az aszfalt alatt? Vagy bányái, akarnak fúrni a Minorita templom alatt? Ám fúrjanak, csak az életbiztonságról is gondoskodjanak addig legalább, amíg olcsóbb lesz a temetkezés, Olyan forgalmas helyen beleken keresztül valóban merész könnyelműség ekkora kavernát fedetlenül hagyni. Takarják le. A budapesti hadiárvák nyaraltatása A Hadviseltek Országos Szövetségének Gyermekmentő Akciója kéréssel fordul a vidéki gazdaközönsóghez, a jobbmódu családokhoz, hogy a pesti szegánysorsu árvák elhelyezésénél legyen segítségére a szövetségnek. A magunk részéröi mi már iöbD Ízben felhívtuk a tehetősebbek figyelmét erre a sociális kötelességre, de éneikül is biztosra vesszük, hogy a Gyermek- mentő akciónak ez a kérése nem lesz a pusztába kiállónak szava. Megértő visszhangot kell, hogy kiváltson ez a kérés a társadalomból és a nyomorgó gyerek sereg bizonyára családi otthont talál, az elveszítőit, vagy soha nem is létező helyébe. Nagy és égető kötelességnek tesz eleget a társadalom, ha gondoskodik ezekről az apátián nyomorgókról. Ezzel erősiti legjobban a jövő generációt, amelynek az általunk elprédált Örökséget, a hazát kell visszaszereznie! Értesítés. Az Egri Keresztény Sajtószövetkezet (és nem a Budapesti Központi Sajtóvállalat r.-t.) üzletrészei az 1920. évi
