Egri Népujság - napilap 1921/1

1921-02-08 / 30. szám

Előfizetési dijak postai szállítással; POLITIKAI NÄPILÄ Egész és félévi előfizetést nem fogadunk el. Npgged évre 90 K. - Egg hóra 30 K. ­Felelős szerkesztő! Barsg Károlg dr. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomd3. Telefon szám 11. Orgia a koporsónál. Fásultság és züllés. Fásultsága jó, a nemes, a fenséges iránt, züllés fokről-ftkra a rosszabb felé. Vagy ha meg is állottunk már a lejtőn, ha idegeinket ki is vontuk a romboló defaitizmus szolgálatából, ezt se a megtérés, az okulás vagyis a kijóza­nodás szülte, hanem a magyar kényelem és elbizakodottság, amelyek elseje tunya a munkára, másika pedig feleslegessé nyilvánít minden cselekvést. Ez a mai magyar társadalom. Át­szenvedtük az összes népek átkát, az or­szág szétdarabolását, dideregtünk a hi­degtől, éhezünk és rongyokba járunk. Szórtuk az átkot, lihegtük a bosszút a győzők fejére, beszéltünk, de nem tettünk semmit, ellenben összekovácsoltuk ma­gunk ellen a világtörténelem gunyját: a kis antantot. Ma már aztán alább szállott a hangos kiabálás. De nem dolgozunk. Hiszünk, mert ez kényelmes: Hisszük, hogy magá­tól visszajön minden. És vártunk és várunk, farsangolunk, táncolunk és hálózunk. A mámortól szédelegnek a fejek és ropog a szalmatűz . . . Hajrá dinom dánom s a ko­porsó felett egyre tart az orgia .. . De vége ennek is. Véget vetett a naptár, nem mi magunk, hanem a farsang vége. — Az örömöknek e végtelen kiélése után gondolhatunk azután a halottra is. . . . Nézzétek a koporsóját. Hisz nincs is leszegezve . .. Nem féltek, hogy szétüt köztetek? Vályi István. Beszámolás. Propaganda napjaink lefolyása után köteles­ségemnek tartom, hogy azok eredményéről be­számoljak. Mindenek előtt megállapíthatjuk, hogy ünnepünk teljesen sikerült, elértük, hogy meg­ismertettük magunkat. Mi itt vagyunk, mert ki­űztek onnan, ahol születtünk, éltünk, dolgoztunk; de nem akarunk teher lenni, hanem segítség; becsületesen dolgozunk, hogy Magyarország régi határai között erős, hatalmas és boldog legyen ismét. És éreztük, hogy Eger város megértett minket, láttuk, hogy mindkét részről belsőséges volt az öröm, hogy a testvérek egymásra találtak s a látszólagos válaszfalak ledültek a lelkekben, a bujdosókat kellőképen értékelik, megbecsülik, támogatják. Annyi szeretettel, annyi odaadással támo­gattak, hogy ezt közönséges mértékkel nem is lehet mérni. A legmélyebb hálával kell köszönetét mondanom első sorban dr. Szmrecsányi Lajos érsek urnák, ki a fővédnökséget elvállalta s ezzel törekvéseink, tevékenységünk oszlopos támogatója lett. Már többször tanujelét adta tettekben, hogy nemes lelkén viseli a mi nyomorúságunkat, ér­tékelni tudja szenvedésünket és becsülni haza­szeretetünket Az irányítás, rendezés munkájában Kriston Endre apátkanonok, a vármegye és város vezető férfiai teljes lelkesedéssel karoltak fel. Alig kapok reá szavakat, hogy kifejezzem azt az igazi megértést, azt a testvéri szeretetet, amivel Eger város hölgyei támogattak. Isaák Gyuláné teljes erejével, egész agilitásával vál­lalta a munkát s mindjárt egy nemesen érző hölgycsoport képződött körülötte. Ugyszólva egy perc alatt megalkották a tea-estélyt s ingyen tésztákkal, ételekkel, borral gazdagon felruházták az asztalokat. Hrabovszkyné, Lipcseyné, Berin- gemé, Hevesyné, Hámné és mások személyesen keresték fel a mészárosokat, henteseket. Reiner, Foksz Gábor, Veisz László, Horváth Bertalan, Prcszler, Weisz Mór, Bolya Györgyné, Gyulainé. Szabó László, Polgárnő, Morvái, Tóth Ferenc, Tél József, Balog Bernátné, Nagy Istvánná, özv. Baloghné, özv. Berkesiné, Grégonné, Szajlai kü­lönböző húsokat adtak, A «Hangya« teát, cuk- rof és rumot juttatott e célra. A kiszolgálást pedig igazi szeretetreméltósággal végezték az erre felkért leányok. Hunyor Béláné, Dingha Sándorné, Répás Béláné, (Szikszayné, Beringerné, Ilikovicsné, Isaák Gyuláné pedig mindenütt ott volt, vezetett, irányitott. Hrabovszkyné gondosan figyelte, hogy minden a legjobban történjék, ozv. Szentkirályi Ödönné, özv. Rosenberg Árminná a pénztárt látták el pedáns pontossággal. És az említetteken kívül sokan, mind odaadó szeretet­tel dolgoztak azon, hogy a tea est fényesen sike­rüljön. És nem hiába. Felejthetetlen kedves em­léket hagytak valamennyiünk lelkében. Szoros összefüggésben állott ezen ünnepsé­gekkel az 0. M. H. egri konyhája, mely 50- 60 menekültnek ad otthont, biztosítja megélhetését. Ezt az intézményt az Erdélyi Magyar Székely Szövetség Hevesmegyei Köre létesítette. De anyagi ereje nem birta a jótékonykodást, s igy a meg­semmisülés felé közeledett. De azt engednünk nem volt szabad, mert a menekült testvéreink, akik mindenükből kifosztva érkeznek ide lehetet­len helyzetbe kerültek volna. Ezért merész elha­tározással, talán képességeim, tudásom és erőm túlértékelésével minden vagyon nélkül, pár tízezer korona adóssággal átvettem az étkezdét, mert annak fenn kell állnia. S nemes lelkű emberek segítségével talpra is állítjuk az étkezdét. Szmre­csányi Lajos dr., egri érsek 5000, Ridárcsik Imre, Blazsejovszky Ferenc, Bőhm János kanonokok, báró P. Horváth Emil államtitkár 1000 -1000, Csekó Gábor prelátus-kanonok, Hámán András, Török Kálmán kanonokok 500—500, Ambrus István dr., Vencell Ede kanonokok, Hibay György gyógyszerész, Balkay Béla 300 — 300, dr. Petro Kálmán 200, Kriston Endre, Petrovics Gyula kanonokok, Babocsay Sándor, Adám Bertalan, Schmidl Sománé 100—100, Szikszay Gyula 50 koronát, többen 25—5 koronát, Wind építő cég több száz korona értékű munkát juttattak az étkezde, illetve a propaganda céljaira. A tea­estély 3152 koronát jövedelmezett, az utcai gyűj­tésből pedig 3976 korona gyűlt össze. Az étkez­dének 13 674, azaz Tizenhárom ezerhatszázhet- vennégy korona jutott. Itt említem meg, hogy a propaganda nap után Derszib Ödön 10 liter bort, Engel Pál Dor- mándról pedig 2 hektoliter babot küldött az ét­kezdénknek. Mindazoknak, kik az ünnepségek rendezésé­ben támogattak, adományaikkal segítettek a leg- hálásabban köszönetét mondok. Nem tudunk mást ígérni, mint amit a székely napszámos mond a gazdának, amikor kap tőle valamit: «Ha a jó Isten megsegít, ledolgozzuk.» Vajha meghallgatná a Mindenható a mindennapi imánkat s minél előbb vendégül láthatnók a Tátrában, Buziásfür- dőn, Élőpatakon, Tusnádon, Borszéken, akik sze­retettel karolják fel a mi ügyünket. Végezetül legyen szabad megemlítenem, hogy egész Hevesvármegyében mindössze nyolcszáz bujdosó van, s igy sem a drágaságnak, sem pedig a lakás szükségnek okai nem lehetünk, olyan elenyészően kevés a számunk. Ha a vármegye minden lakosa megért minket és velünk érez, egy pillanatra eltűnik a menekült, a bujdosók pedig megerősödve dolgoznak, hogy ez a szét­marcangolt, agyon nyomorgatott ország mindent visszaszerezzen s régi fényében, dicsőségében, bol­dogságában éljen. Én rendületlenül hiszem, hogy a jóságos Isten erre megsegít. Bene Lajos. HÍREK. Eger, 1921 február 7. Rz uj negyedmesterek eskütétele. Az uj negyedmesterek ma reggel 8 órakor teszik le az esküt a városháza nagytermében. Előtte 7 órakor ünnepi mise lesz a főszékesegyházban, melyet Török Kálmán apátkanonok fog celebrálni. Az uj negyedmesterek a következők : Város 1. n. Nagy László. Város II. n. Losonczy Sándor. Város III. n. Alexovics Gyula. Város IV. n. Buday László. Hatvan I. n. Bóta Sándor. Hatvan II. 11. Bóta Vince. Hatvan III. n. Mihályi Imre. Hatvani IV. n. Lapcsák István. Felnémeti n. Vincepap lános. Czifra n. Tóth Bírja József. Makiári I. n. Brindza Béla. Makiári II. n. Lepres Bernát. A Kath. Legényegylet farsangja. A tetőfokra hágott vigasság utolsó napjait éli. Ez magyarázza talán, hogy a Legényegylet is igye­kezett kihasználni a hátralévő időt. Bohózatos műsorral vezette be a báli estét, amely csak úgy csilogott a túlzó farsangi örömöktől. Kedves ének és zongora számokban is gyönyörködhettünk. A szereplők egyike sem ismeretlen előttünk. Vit- kovszky Ferenc a színpadon is egészen olyan természetes volt, mint az életben. Magda Marci, Lukács László, Csipke József, Veres Gyula ügyesen illeszkedtek be szerepkörükbe. Az uj magyar dalok a Tóth Imre hangján és Kal­már Panni, zongorahurjain tetszést arattak. Ivádi Mariska és Czeglédi Mancika hovatováb a kö­zönség dédelgetett művésznői lesznek. Fősikerük abban van, hogy dalaikban mindig olyan érzést szólaltatnak meg, amely minden korhoz közel áll. A műsort — valóságos bohózat zárta be és kezdődött a tánc, amely tartott, tartott — ki győzte volna megvárni. Népművelő előadások. A Ketész utcai áll. gazdasági népiskola helyiségeiben levő elemi és gazdasági népiskolák tantestületei lélekemelő ifjúsági szinielőadást adattak elő ügyes tanítvá­nyaikkal. A több ifjúsági darabból álló előadás a pénteki és vasárnapi estet a szülök nagy tet­szésére töltötte be. Megjelent Petrovits Gyula kanonok is, aki elismeréssel nyilatkozott az ügyes rendezésről. Kincslelet. 222 ezüst huszas a korcs ma falában. A kápolnai csendőrőrs parancsnok jelentést tett az egri főszolgabírói hivatalnak, hogy Ridárcsik Miklós kápolnai lakos érseki uradalmi intéző munkásai f. hó 3. án a kápolnai nagyven­déglő lebontásakor a falban egy vászon zacskó­ban 222 drb. régi ezüstpénzt, u. n. »ezüst húszast« találtak. A pénzcsomót Ridárcsik Miklós átvette a munkásoktól, s beszolgáltatta a hatóságnak. Halálozás Végh Gerő birtokos, képv. test. tag mai napon elhunyt. Temetése 9-én, szerdán délelőtt 10 órakor fog a Hatvani temető kápolnájából megtörténni. R földműves Olvasókör táncmulat­sága. Vasárnap este kitünően sikerült táncmu­latságot rendezett a Mária utcai földmives Ol­vasókör. Örömmel kell megállapítanunk, hogy a táncmulatság a legteljesebb rendben zajlott le, minden duhajkodás nélkül. Reméljük, hogy a rend és fegyelem állandósulni fog földműves ifjaink sorában. Megszűnt ebzárlat. A városi fűállat­orvos közölte velünk, hogy az ebzárlat a mai napon lejárt. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom