Egri Népujság - napilap 1921/1
1921-02-04 / 27. szám
Ara: hétköznap 1 K, vasár- és ünnepnap 2 K. Eger, 1921. Február 4. Péntek. XXVIII. évf. 27. sa. Előfizetési dijak postai szállítással; Egész és félévi előfizetést nem fogadunk el. Negyed évre 90 K. — Egy bóra 30 K. — POLiTIKÄl N Ä P I L fi P. Felelős szerkesztő: ßarsy K’áröiy dr. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: líceumai ngomd < Telefon szén» 11. Párt alakulások. Az alkotmányozó nemzetgyűlés meg érte fennállásának egyéves évfordulóját. Akik a pártpolitika keretein felülemelkedve, magasabb nemzeti szempontból nézték az eseményeket, azok már a megalakulásnál bizonyos idegenkedéssel fogadták a pártok széthúzó törekvéseit. Az akkori állapot mégis az egység példaképe lehetett a mostani helyzethez képest. Ma már annyi feló tagozódott a nemzetgyűlés, hogy szinte bajos az eligazodás. Úgy látszik, a kisgazdapárt tudatára ébredt annak, amit mi régen hirdettünk, hogy osztályalapokon nem lehet politikát csinálni, különösen akkor, ha az osztály - alapra helyezkedés csak opportunizmusból történik. Nem hisszük, hogy az átfestett cég nagy hitelnek örvendjen. A kisgazdapártot ugyanis, bármennyire ominózus volt. is osztályjellege, mindenütt érdeklődéssel és színpadával fogadták, mert az a párt, mely a magyar földművelő osztályra támaszkodott, a keresztény világnézet szempontjából egész megbízhatónak Ígérkezett. Sajnos, a bizalom nem állandósulhatott, mert a párt várakozás ellenére nagy liberális elhajlást mutatott, mindjárt az első időktől kezdve. Beavatottak az uj csoportosulásban azt látják, hogy amit a párt programja és hirdetett eszméivel szemben a gyakorlatban megvalósított, most leplezés nélkül Írja zászlajára, felad ván eddigi elveit, ügyesen áthidalván a keresztény és az ezzel ellentétes politikai gondolatot. Pártalakulások a múltban is voltak, az erők átcsoportosítása máskor is megtörtént, különös, hogy akkor a lapok nem jósoltak ennek soha tragikus kimenetelt, most azonban, mint egy lidérc nyomástól szabadulva ujjong az ellentábor és végét jósolgatja a keresztény világnézet politikájának. A pártbomlasztás tagadhatatlanul a túlsó rész érdeme. A köztudatba bevetett királykérdés meghozta az azonos politikai hitvallású egyének szélválasztását, e körül morajlik minden ellentét, de kérdés, mi lesz az eredmény ? Ez egyszer azt hisszük, rossz volt odaát a számítás. A csoportosulásokat szemelvén, a legitimista álláspont hivei többségben látszanak lenni. A királykérdést illetőleg Szilágyi Lajos képviselő kijelentette, hogy csak két álláspont lehetséges: törvényes és forradalmi. Ez a megállapítás váratlan eredménnyel járt, mert a forradalomtól irtózó jobb érzés sok sok embernél a reszkiert szabadkirályválasztással való felhagyásra vezetett. Vagy sikerül tehát a parlamenti erők olyan átcsoportpsitása s kialakul olyan párt, mely alkotó munkára képes, ez esetben korai volt a liberális ujjongás, mert idejük dehogy is érkezett még el, — vagy meddő lesz az uj alakulásnak erőviszonya, ez esetben pedig nem jöhet más, mint a házfeloszlatás ős uj választások, ami a most alkalmatlanoknak bizonyult elemek eltávolításával csak a keresztény világnézet megerősödését hozhatja magával. A Katholikus Kör kulturdélutánja. A szokásos nagyfokú érdeklődés mellett folyt le szerdán délután a Kath. Kör kulturdélutánja, melyen Ersek-főpásztorunk is megjelent. Ismét konstatálnunk kellett, hogy a terem igen- igen szűk a nagyszámú érdeklődők befogadására. Bevezetésül Ürményi Irénke zongorázott kitűnő zenei érzékkel és értelemmel. A műsor második száma Breznay Imre tanítóképző tanár beszéde volt. A közönségnek még élénk emlékezetében volt a kiváló előadó múltkori gazdag tartalmú beszéde, miért is feszült kíváncsisággal várta, hogy a történések okait a szigorú tárgyilagosság szemüvegén át kutató jeles férfiú milyen szomorú igazságokra fog az értelem fáklyájával rávilágítani, hogy azokból minden gondolkodó ember levonja a tanúlságot. A szónok a legnagyobb kíváncsiságot, s a legnagyobb igényű várakozást is kielégítette. Ezernyi gondolatát bámulatos elrendezettséggel gyönyörű magyar nyelven tárta elénk. Nem mondott egyetlen szó fölöslegeset, de elmondott a tárgy szempontjából minden szükségeset. Feszült figyelem, az okfejtése nyomán támadt belátás és a hallgatóság köszöneté s hálája volt jutalma értékes munkájának. Beszédét azzal kezdte, hogy minket a nyomtatott betű ölt meg. Amint a politika jelszava a «nép» és elve a «népfelség» lett, úgy fordult az irodalom is a nép felé, hódolván annak és magasztalván azt a többi osztály rovására. Nemcsak a nagy Petőfi, hanem a doktrinér Eötvös, s a jámbor Szigligeti is a nép nagy értékére akart rámutatni. E cél szolgálatában befeketítették a magyar történelmi osztályt. Petőfi, s a többiek forradalmisága nem abban van, hogy megírtak egy pár kimondottan forradalmi izű verset, hanem abban, hogy rontottak, de nem építettek. Ledöntötték a magyar történelmi osztályt, de újat nem építettek helyébe. Lerombolták a tekintélyt. Ebben is előljárt Petőfi, aki souverain akart lenni még a katona mundérban is. Amit Petőfi tett a költészetben, ugyanazt tette Bajza a prózában. A szabadságharc előtti idő a magyar irodalom aranykora volt, de ezek a jelenségek nagyon messze kihatók voltak a jövőre is. Ezekkel vette kezdetét az irodalmi liberalizmus, mely azonban a kezdet-kezdetén még mindig művészi és nemzeti. Jött a Bach-korszak, mely egyáltalán nem kedvezett az irodalomnak. A cenzúra békóba verte a gondolatokat, nem volt irodalom párto lás s nem termettek irodalmi nagyságok. Az előző korból való Eötvös, Kemény, Deák és Arany nem tudtak hatni a liberális szellemben nevelkedett korra, mely kor emberei — életele műk a politika lévén — belemerültek az újságokba. Az újságok terjesztették a hirlapmüvelt- séget, de az újság volt az irói érvényesülés egyetlen útja is. Hírlapirodalomról lévén szó, nem lehet kikapcsolni a zsidókérdést, mely ott kezdődik, hogy mig Magyarország népessége 1785 óta háromszor akkorára szaporodott, addig a zsidóság tizennégy- szeres szaporulatot mutat fel. Hiábavaló volt Széchenyi és Kölcsey intő szava, a zsidók beözön- lésének senkisem vetett gátat. A magyarországi zsidóság egyrésze, a régebbi nemzedékeken át teljesen magyarrá lett, az újabb bevándorlók azonban csak külsőképen alakultak magyarrá, lélekben idegenek maradtak. És éppen ezek a radikálisok csinálták nálunk az ország- és nemzetrontást, kivált a sajtóval. A jobbérzésű zsidóságnak éppen úgy bűne, mint nekünk, hogy e pusztításoknak nem akart vagy nem birt gátat vetni. A zsidóság ezután ráveti magát a gyáriparra, bank- és pénzvilágra s hatalmas vagyonra tesz szert. Neki van a legtöbb pénze, tehát ő adja a hangot is rátelepedvén a hírlapirodalomra. A sajtó óriási erejét saját szolgálatába állította. Nem az volt a kérdés, hogy mire tanítsák a népet, hanem hogy mi teszi a lapot kapósabbá. Mig az első zsidó publiciszták feddhetetlen, ideális újságírók voltak, addig ettől kezdve rút üzletté alja- sodott a sajtó. Elv lett: jó pénzért mindent meg kell írni; még jobb pénzért mindent el lehet hallgatni. Az olvasó minden kritika nélkül olvasta az újságot, s ez is egy igen nagy baj volt. Ami az újságban volt, azt szentirásnak tartotta. Ha volt kritika, az faji kritika volt. Zsidó Írók, kritikusok és kiadók valóságos véd- és dacszövetséget kötöttek. Ennek természetes következménye a legteljesebb dekadencia volt. A költészetből már a «szép« is kiesett. Minél hevesebb összeütközésbe került egy mü a jó Ízléssel, annal kapósabb volt. A dekadencia után jött azután a sok mindenféle «izmus» mely az alakkal sem törődött már, sőt a futurizmus minden szabályt felrúgott. Ebben a szellemben mozgott a proletárdiktatúra irodalma is. Ez az irodalom mocsárba sülyedésének útja. Ha ebben az utolsó órában nem fogunk össze egy akarattal, hogy irodalmunkat ismét ideális magaslatra emeljük, akkor itt a végpusztulás. A magyart a betű ölte meg, a betűnek kell hát feltámasztania. A beszéd elhangzása után a közönség percekig ünnepelte a szónokot. Mindnyájunk lelkében megcsillant az az óhaj, vajha hazánknak sok ilyen derék polgára volna, ki nem csak hirdeti a munkát, hanem dolgozik is fáranhatatla- nul, önzetlenül, egyedül a köz javára. Székely Margit, ki két Végvári verset adott elő, kedves, közvetlen jelenség volt. Végezetül Frank Margit énekelt nép- és irredenta dalokat Meiszner Imre zongora-kísérete mellett. Szépen csengő hangon, nagyszerű muzsikális készséggel énekelt. Különösen tetszett az «Irredenta induló», melynek szövegét Jakab József, zenéjét pedig Meiszner Imre irta. A közönség egy végtelenül kellemes délután emlékével oszlott szét. HÍREK. Eger, 1921. február 3.- Kinevezés. A belügyminiszter dr. Kassa Endre t. b. vármegyei főorvost Hevesvármegye tiszti főorvosává nevezte ki. Gyertyaszentelő Boldog Asszony napján a. Minoriták templomában vegyeskar énekelt, szebbnél szebb Mária dalokkal emelvén a közönség ájtatos hangulatát. A szóló részeket Dezső Lajosné. dr. Liman Emilné és dr. Pataky István énekelték. Észrevételünk csupán az, hogy az orgona, fogyatékossága miatt alig alkalmas arra, hogy nivósabb éneknek méltó keretéül szolgáljon. Vájjon nem lehetne-e erre a célra rendezendő egyházi hangversenyek jövedelméből valahogy segíteni a bajon ? Jurista est. Régen volt Egerben olyan sikerült mulatság, mint a kedden este lezajlott jurista táncestély. Emelkedett hangulatban zen- ditett rá Illés Gyula a «Nem ütik a jogászt agyon» kezdetű csárdásra. S aztán fokról fokra növekedett a jókedv. Ami csak a béke idők Katalin estélyein történt meg, a négyest két
