Egri Népujság - napilap 1921/1
1921-06-23 / 140. szám
Ära 2 korona Eger. 1921. Junius 23. csütörtök. XXVili. évi. 140. S2. £yw0 é 0 Jiepumg £töftacfési di}*k postai széilltásssi i Stpeax éa félévi előfizetést nem fogadunk el. Mcggcd évre 110 K. — Egg hóra «0K. — POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZN ÄY IMRE. Szerkesztőség i Eger, Líceum. Kiadóhivatal? Líceumi agomd*. Telefon szám II, Tanuljunk ellenségeinktől is! Addig, amíg Európa nyugotibb részein a leghatalmasabb osztályharcok tartották rettegésben a társadalmi rétegeket; amíg az orosz birodalmat a különféle ne- . vek alatt felbukkant nincstelenek rétege őrölte; amíg a szorosabb értelemben vett Romániában a bojár uralmat rázkódtatta meg egy-egy földtelenek lázadása : Erdélyben lassan, de biztosan haladt egy tudatos szervezkedés előre, melyet mi «dákóromá- nizmus», hazájában pedig «irredenta* néven ismertek. Szinte csodával határos az a szívósság, mely ezt a mozgalmat ellátta évszázadokon át rugókkal, lelkesedéssel és pénzzel is. Ennek a mozgalomnak éltető elemei a pópák voltak, kik reávetették magokat a háborús századokban papok nélkül maradt falvakra. Megtanították a magyart oláhul beszélni; az egyes keresztet kettőssel cserélték fel a templomokon ; becsempészték a latin műveltség helyett a bizáncit, mely ugyan fejlődésképtelen, ködként nehezedik a lélekre, de egyre jó: a nép fanatikus irányítására. így lettek izig- gyökérig magyar községek dákokká, mint erre ezer és egy példa van Hunyadban, Kolozs, Alsófehér, Torda-Aranyos, Maros- Torda és a többi vármegyében. Ez az aknamunka miként működött, jórészben titok leple födi, de legvalószínűbb, hogy a családok körében bujkált, a templomban szónokolt. Utóbbira példákat is tudok abból az időből már, mikor a megszállás teljessé látszott tenni diadalaikat. De más eszközei is voltak, amit alkalmam volt ellesni tőlük. Alig tette lábát a román megszálló hadsereg Erdély területére, már is elkezdődtek az oláh népünnepélyek a városok legelőkelőbb helyein. A zsuka vagy kóló- tánc vált ekkor az irredenta izgatás elsőrendű eszközévé. Alig nyelte le ebédjét a román, rezesbanda és éktelen harsonázás közepett vonóit ki a város főterére. Mindenki tudta, mit jelent ez. És akkor kezdődött a plasztika nélküli oláh nemzeti lánc, mely ugyanazon szimplex melódia, ugyanazon még együgyűbb medve mozdulatok * között szakadatlanul tartott késő alkonyaiig. Nem is a zsuka, kóló ^egyesülés) együgyüsóge volt itt a fő, hanem az oldhság közös találkozója. A társadalom minden rendű és rangú embere együtt támolyogta a zsukát. A tábornok a baka kezét fogta, az ügyvédné a szolgálóét, az * Három lépés jobbra és vissza, három lépés balra és vissza; három lépés előre és vissza ; három .lépés hátra és vissza. Mindezt óriás körbe fogózikodva. orvosné a szakácsnééí, a ’ pirosban pipes- kedő, tagbaszakadt, kövér pópa a harangozóét, miközben helyeiket folyton változtatták. Hatalmas tényező volt az oláh irredentizmus kezében a balázsfalvai nemzeti ünnepély is, mely a titokban régen szá- badságtérnek nevezett, katedrális előtti hatalmas, négyszögü téren játszódott le. Lényege ennek is, a vallásos motívumokon bucsűszerü vásári jeleneteken kivül, .a zsuka volt. Nyaranta minden erdélyi falu küldött követet erre az ünnepélyre. Kápráztató, szép látvány volt a sok cicomás táj viselet, melyek között népöltözetben a társadalom legelőkelőbb vezetői is ott settenkedtek, lázítottak, tüzeltek, de kivált a papok, kik a szivárvány minden színében ott pompáztak a balázsfalvai érsektől kezdve az utolsó, mpe falu kalugyerjéig, ki talán a nevét is alig tudta leírni, de művész volt a lázításban. Csendben, de biztosan őrölte így a termesz az erdélyi magyarság épületét akkor, midőn mi a nagyhatalmi állás fantomjának lidércnyomása alatt görnyedve, berúgaíott választók narkotizált csoportjaival alkottuk meg országgyűlésünket, ezt a kisujtásozott, cifra atillát, melyre a gombokat a nyugatrómai császárság körül álmodozó, szerencsétlen politika varrogatta, levagdalta, forgatta tetszése szerint. <Jtt az óra az álomból felkelni/« A nemzet meghódolt azon nagy férfia előtt a napokban, sót meghódolt egész Európa, ki ezeket a Lehel kürtjével harsogta az alvó nemzet soraiba évtizedeken át. Ha tőle nem tanűltunk a múltban, tanuljunk ma és tandíjunk a jövőben mindig ellenségeinktől is ! —hns. . ■ -■ ■■ —.... ■_ • ■ _ A z államadósság rendezése. A háború előtt a magyar állam adóssága 8330 millió. korona volt. A háború alatt ez az adósság 30,888 millió koronával, 1.445,806.500 márkával, 15,750 hollandi forinttal, 1.517,000 svéd koronával és 7.822,500 dán koronával növekedett. A forradalom kezdetétől (1918. okt. 31-tői) ehhez újabb adósság járult és pedig 22,787,500,000 korona, 2,003,000 dollár és 200,000 font sterling. Ennek az ijesztő nagy adósságnak az apasztására szolgálnak a vagyonvált- ságokról szóló törvények. A pénzbetétek és részvények, szövetkezeti üzletrészek váltságáról szóló törvényt most hajtja végre a pénzügyminiszter. Már eddig 1,200 milliót behajtott. Egy újabb vagyonvált- ságről szóló törvényjavaslatot hétfőn tárgyalt a nemzetgyűlés. E javaslat szerint a nosztrifikált államadóssági kötvényekből, értékpapírokból, hadikölcsönökból 20 százalékot kell az államnak átadni. Ha tehát valaki 20,000 koronát jegyzett hadi- kölcsönre, ebből 4000 korona értéket az állam váltságűl elvesz és a megmaradt 16,000 korona hadikölcsön után fizeti az eddigi kamatot. Kifizeti az állam rövidesen a hadikölcsönöknek 1919-ben a proletárdiktatúra miatt nem fizetett kamatait, is, de csak 3 százalékban. Ha valaki 1920. dec. 31-ig lombard- kölcsönt vett fel hadikölcsönóre, a 20 százalékot csak az után az összeg után számítják, amely összeg a kölcsönvett összeg és a hadikölcsön névértéke között fen- maradt. A hadikölcsönre felvett lombard- kölcsont a bankok 1925. év végéig fel nem mondhatják és 5 százaléknál több kamatot a lombardkölcsön után nem szedhetnek. Nem esnek váltság alá a közalapok, közalapítványok, gyámpénztárak, gyámpénztári tartalékalapok, közművelődési, közjótékonysági intézmények, egyházi és kegyes alapok, nyudíjintézetek, továbbá a vagyonváltságot már lefizetett pénzintézetek, részvénytársaságok és szövetkezetek 1920. dec. 31-én tulajdonukban vqlt államadóssági kötvényei és hadikölcsönei. Ezek helyett az illető intézetek 5 százalékkal kamatozó törlesztéses állami köl- C90nkötvényeket fognak kapni. A pénzlebélyegzéskor adott kónyszer- kölcsönökből az állam az 1000 koronán aluli, esetleg az 1000 koronán felüli összegeket vissza fogja fizetni.de ez utóbbiakat csak 1000 korona értékben. Például: ha valakitől a pénzlebélyegzéskor elvettek 1750 koronát és az illető megelégszik 1000 koronával, ezt kifizetik neki, a 750 koronája pedig elvész. 1000 koronán alűli kényszerkölcsönt igazoló papírokkal adót is lehet majd fizetni. Az 1000 koronán felüli kényszerkölcsönt igazoló papírokat az állam sorsolás alá eső kamatozatlan nyereménykölcsön-kötvényekkel fogja kicserélni. Ezeket a nyereménykölcsön kötvényeket 60 év alatt kisorsolják, így az illető vagy örököse nyereménnyel, vagy csak teljes értékben vissza fogja kapni a kényszerkölcsönkor elvett pénzét. Az lesz a szerencsés, akinek nyereménykölcsönét az első években minél nagyobb nyereménnyel ki fogják húzni. A törvényjavaslat még azt is kimondja, hogy akik a rájuk kirótt vagyonváltságot egyszerre kifizetik, vagyonváltságuk felét nosztrifikált és tulajdonukban levő hadi- kölcsön-kötvényekkef is kifizethetik. * Uy módon apasztja a pénzügyminiszter az államadósságokat Dr. Nagy János.
