Egri Népujság - napilap 1921/1
1921-06-22 / 139. szám
Bra 2 korona. Eger, 1921. Junius 22. szerda. XlViil. évi. 139. sz. jr IlepUlMQ fcldfiutéti difik posttl szállítással: ftfész és félévi előfizetést nem fogadunk el. Messed évre 110 E. — Egg hóra 40 K. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZN ÄY IMRE. Szerkesztőség t Eger, Líceum. Siadóblvstal: Líceum! ngomds. Telefon szám 11. Fordulat Csehországban. A cseh viszonyokat kiválóan ismerő krakkói 'Czas* a következő figyelemre méltó cikket közli bécsi levelezője tollából: Csehország belső viszonyainak válsága, ha lassan is, de állandóan közeledik íiiihoz a ponthoz, amely — ha csak valami váratlan változás közbe nem jön — jelentékeny megrázkódtatást idéz elő a régi Ausztria és Magyarország egész mai alakulatának helyzetében. A jelen pillanatban, — hogy a társadalmiakat ne is említsük, — három, mindinkább élesedő nemzetiségi kérdés van napirenden s ezek: a tót, a ruthén és a német kérdések. A tótok közt az autonómikus mozgalom óriási előhaladást tett az utóbbi hónapokban. Ennek hatása alatt az eddig csehbarát Srobár-párt is megingott és ennek jelentékeny része kitűzte az úgynevezett pittsburgi egyezmény szerint értelmezett autonómia zászlaját. Ezt az egyezményt a csehek ma nem akarják érvényesnek elismerni, mert azt állítják, hogy ez a szerződés az állam megbontását vonná maga után. Valóban, a tót autonómiai mozgalom a cseheket az országrész elvesztésével fenyegeti. Abban a pillanatban, amidőn az oda beözönlött cseh tisztviselők és csendőrök kiteszik onnan a lábukat és a helyi lakosság szóhoz jut: a tótföld elszakadása befejezettnek tekinthető. Megkönnyítették ezt az elhatározást maguk a csehek, akik kielégíthetetlen mohóságukban keresztülvitték a magyar többségű, vagy teljesen magyar területeknek államukhoz való csatolását is. Az ez idén megejtett népszámlálás, melyet a cseh hatóságok vittek keresztül, a visszaélések és terror ellenére is alig mutatott ki 56°/o csehszlovákot vagyis tótot és 44% magyart, németet és zsidót. Ha ehhez vesszük, hogy a tótok jelentékeny része nemcsak cseh- ellenes, hanem egyenesen a Magyarországhoz való föderációs csatlakozást óhajtja : meg kell állapítani, hogy az úgynevezett «Szlovenszkó» lakosságának igen nagy többsége ma is a csehek ellen nyilatkoznék és hogy a tót autonóm országgyűlés ugyanilyen többséget eredményezne. A csehekre nézve káros fordulat jelentkezik még abban a szegény és gyarmat módjára kormányozott országocská- ban is, amelynek Ruténföld a neve. Zat- kovicsnak, a rutén kormányzónak, lemondásával kapcsolatban olyan nehézségek és bonyodalmak támadtak ott, hogy Kiofac leglelkesebb beszédei ellenére is a cseheknek el kell magukat szánniok ottani politikájuk némi megváltoztatására. S végül is be kell ott hozniok azt a nagyon szerény ég megnyirbált autonómiát, amely — legalább is részben - képes lesz megjavítani annak az életalapjaitöl elzárt és éhhalálra kárhoztatott hegyi országocskának helyzetét. Minden látszat ellenére a legveszedelmesebb fordulatot veszi a német-cseh viszony. A csehek nem tagadják, hogy a német kérdés köztársaságuk életének és halálának kérdése. A kérdés már eddig kritikus stádiumba került volna, ha a Német-birodalomnak nem lenne oly két ségbeesett a helyzete s ha a csehországi német ipari vidékeken nem öltött volna a kommunista mozgalom olyan nagy arányokat. Ez a mozgalom ugyanis megtöri a német blokk egységét. Komoly cseh körök már arra a meggyőződésre jutottak, hogy a mostani állapot nem tarthat és hogy az abból való egyetlen kivezető út a németek részvétele a kormányzatban. Ez pedig tipikus példája annak, hogy a cseh nemzeti állam nem más, mint Ausztria kicsinyben és hogy csak a szerepek változtak. Sokan abban látták Ausztria jövőjét, ha a cseheket bevonják a kormányzásba s most ugyanezt gondolják a csehek a németekről De aztán az is igaz, hogy a cseheknek nem volt Ausztrián kívül olyan támaszuk, aminót ma a németeknek a német birodalom nyújt. Könnyen elképzelhető: milyen irányban indul meg a cseh politika, főként a külpolitika, ha a cseh kormányban németek fognak ülni. A nyugati hatalmak nem gondolták meg, hogy a földrajzi helyzet és a belső viszonyok Csehországot Németország vazallusává kárhoztatják, amilyenek a csehek, különféle formákban ugyan, de ezer éven át valóban voltak is. Ezért az antantot várakozásában kétségtelen kiábrándulás fogja érni. Hogy a németek kormányrahívásá- nak eszméje Massaryk elnöktől eredt, az kétségtelen tény. Massaryk pedig mégis csak nagy cseh hazafi és mélyrelátő politikus. Ez bizonyítja legjobban a helyzet komolyságát. Talán még jobban bizonyítja az a tény, hogy a németek ezt az ajánlatot visszautasították. Igaz ugyan, hogy ellene nyilatkoztak a cseh radikális csoportok is, de a németek tagadó elhatározása döntött. Ez arra mutat, hogy a németek továbbra is azt a nézetei vallják : a cseh állam rövidesen megdől és fenntartása érdekében nem kívánják magukat kitenni. Lehet egyébként, hogy a jövőben ezt a nézetüket megváltoztatják és elszánják magukat a cseh respublika támogatására, de vessük fel a kérdést: milyen áron ? Vájjon gondolhatja-e valaki, hogy a né- , metek által fenntartott cseh állam kitarthat Franciaország oldalán és háború esetén j betölti az éket Németország szélén? Vaj- ; jón nem fordul-e jóakaró semlegességgel afelé, aki győz? 8 mégis a politikai szükségesség a cseheket a németekkel való megegyezésre szorítja, még ha drágán kellene is raegfizetniök azt. Már a cseheknek a Németország elleni szankciók ügyében való magatartása is világos jelensége annak a Kényszernek s az efeletti szem- hunyás alaptalan optimizmusnak bizonyulna. Uj árvizsgáló bizottságok. Említettük már, hogy az árvizsgáló bizottságot megszüntette egy kormányrendelet f. hónap 15 én. így állott elő az a helyzet, hogy most nincs árvizsgáló bizottság, de majd lesz mihamarább. E rendelkezés szerint ugyanis minden törvényhatóság területén egy (vagy a szükséghez képest több) árvizsgáló oizott- ságot kell alakítani. A törvényhatósági árvizsgáló bizottságok elnökét és helyettesét — az alispán javaslatára — az Országos Közp. Árvizsgálő Bizottság elnöke nevezi ki, mig a bizottság tagjait felerészben a törvényhatóság első tisztviselője, felében pedig a törvhat. árvizsgáló bizottság elnöke. A tagok I. csoportjába mező- és erdőgazdasági termelők, iparosok és kereskedők : II. csoportjába pedig a bizottság székhelyén állomásozó köztisztviselők ne- vezendők ki. Az I. csoportban ezen kivül érdek-képviseletet kell nyerniök úgy a kis-, mint a nagybirtokosoknak; ha pedig nagyobb ipari telepek is vannak a bizottság működési területén : gondoskodni kell, hogy a tagok sorában képviseletet nyerjenek úgy a munkások, mint a munkaadók. A hevesvármegyei árvizsgáló bízott ság (esetleg bizottságok) megalakításának munkálatai folyamatban vannak. így tehát legutóbb a hús-árak ügyében sem árvizsgáló bizottság utján döntöttek, hanem döntött az Ipartestület előterjesztésére — mint elsőfokú iparhatóság — a városi elöljáróság s II. fokon a vármegye. Az árvizsgáló bizottságokra vonatkozóan egyébként így ír egy kereskedelmi szaklap: «A fölöslegesnek és károsnak bizonyult árvizsgáló bizottsági intézmény kormányrendelettel megkísérelt föltámasztása a gazdasági élet minden rétegében nagy ellenkezést idézett elő. Nincs kereskedő, iparos, gyáros, gazda, aki ne lenne meggyőződve arról, hogy az árvizsgáló bizottság fenntartását semmiféle tárgyias, komoly ok nem követeli. A háborús gazdaságból nagynehezen kibontakoztunk. A kormány gazdaságpolitikája a Kötött gazdaság rendszerével olyannyira szakított, hogy már csak a liszt-ellátás terén van igen szűk körre korlátozott hatósági ellátás. Maximális árak nincsenek, ármegálla
