Egri Népujság - napilap 1921/1
1921-06-16 / 134. szám
Ära 2 korona. XXVill. ért 134. sz. Eger, 1921 jianius 16. csütörtök. • w EPS fizetési dl}£k postai szállítással s >é»x ét félévi előfizetést nem fogadtunk el. & egged évre 110 K. — Egg bőr« 40 K. — POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZNÄY IMRE. Szerkesztőség s Eger, Líceum. Kiadóhivatal t Liceuri agomda. Telefon tzám 11. Nemzetgyűlési beszéd — a közokt. tárca költségvetésének tárgyalásánál.* * — II. Nemzetnevelés. <*Vlűvelődésünk és nevelésünk minden eszközét állítsuk be a nemzeti öncéíuság szolgálatába. Ne elégedjünk meg a haza- fiság nagyszájú hangoztatásával, hanem nyissunk fel minden sírt, amely nemzeti emléket és magyar dicsőséget takar, vezessük oda az ifjúságot és népet, hogy a régi fűznél gyújtson uj szövétneket. Tanítsák a történelmet, a földrajzot, hazánk természetrajzát, alkotmánytanunkat, gazdaságtanunkat, irodalmunkat, sőt még a béke- szerződést is úgy, hogy az ifjú lelkében feltámadjon 3 nemzeti öntudat, a nemzeti önérzet. Ha nem akarunk koldus népként lerongyolódva, minden szemérmünket és becsületérzésünket elvesztve állani a népek országutján: akkor sziklakeménységűnek kell lennünk a népek viharában és tengerében. Ne bánthassa itt senki büntetlenül akár szóval, akár tollal a nemzeti önérzetet, a nemzeti öntudatot. Félreértett és félremagyarázható kozmopolitizmussal és világpolgársággal nem engedhetjük magunkat lerothasztani. Pacifizmust hirdetni in épen olyan őrültség és butaság (Felkiáltások: Hazaárulás), mintha valaki farkasok közé kerül és nem mer közéjük lőni, mert hirtelen eszébe jut, hogy ő az állatvédő egyesület tagja. Adják vissza nekünk mindazt, amihez egy ezredév szent emléke fűz, akkor pacifisták leszünk. Azután rámutatott a magukat függetlenségieknek nevező politikusokra, akiknek esztelen uralomvágya már egyszer tönkretett bennünket és most újra tullici- tálhatatlan pacifizmusukkal felkinálkoznak fj cseheknek, szerbeknek és románoknak. Lovászy bécsi lapjukban bűnünkül rójja fel az integritásra való törekvésünket és sovinizmusunkat. Ezzel a felkináikozó politikájukkal szemben megállapítja a szónok, hogy nem követhetjük ostobaságukat és nem akarunk feloszlásra Ítélt kockacukor lenni a szomszéd népek fekete kávéjában. Rámulat arra, hogy a nevelésben magyar lelket kell adni az ifjúnak, mert az igazi magyar nemzetiség nem a beszédből, hanem a lélekből fakad. Van nekünk sok olyan nemzetiségi emberünk, aki egy szót sem rúd magyarul, de lelkében magyarabb, mint azok, akikről Szász Zoltán azt irta a Pesti Hírlapban, hogy «nyelvüknek zengze- tességével nyelvünket dallamossá tették». Szociális nevelés. A szociális nevelésre olyan szükség- vau, mint a falatkenyérre, mert a mi né pünkben nincs meg az érzék a köz iránt e mindent a üsáky-szalmájának néz, ami a közé. Az államot is olyan fölötte levő szörnynek tekinti, amely csak bosszantja. Nem becsüli a mi népünk azt az eróna- gyobbodást, amit a közösség, az állam az egyesnek ad. Ezen tehát változtatni kell. * Nagy János dr., Eger nemzetgyűlési képviselője, két ízben is felszólalt a költségvetés tárgyalásánál. Mivel beszédeit hézagosán, sőt itt-ott elferdítve hozták a fővárosi lapok, ezért közöljük. Sajnos, csak kivonatosan, mert a beszéd igen nagy lejjedeímű. Szerk. A szociális irány lesz uralkodó az egész világon. Sok kínon és gyermekbe- betegségen fogunk még keresztülmenni, de a szociális gondolat végül is irányítani fogja a világ kultúráját, gazdaságát és egész életét. Azok a népek fognak diadalra jutni, amelyekben erős lesz a szociális érzék és gondolat. Ezért már az iskolák tanterveinek szociális tartalommal való megtöltése nagyon fontos. Németországban, Dániában még szövetkezeteket is állítanak fel az iskolában. Praktikus tanítás. Azután hangoztatja, hogy a nevelésnek, a tanításnak az élettel kapcsolatba kell jönnie. A falusi elemi iskola legyen népiskola, ahol olvasókönyvből, értelemgyakorlatból megtanulja az a parasztgyerek jövő foglalkozását becsülni és szeretni. A városi elemi iskolában ugyanezen az úton oltsuk a gyermek szivébe a kereskedelemnek és iparnak becsűlését, hogy ne a kishivatalnokság, hanem a műhely, az üzlet legyen majd az ideálja. * Szabadoktatás. Mivel a háború alatt a tanítás nagyon lezüllött, a hiányos képzés pótlására ki kell fejleszteni a szabadoktatást. Ki kell építeni a földmivesség részére a népfőiskolákat, az iparosok részére a munkás- gimnáziumokat és iparszaktanfolyamokat, az intelligencia számára az egyetemi szabadoktatást (University extension). A tanyai nép művelésére vándortanításra kell aíkalmazni az állásnélküli tanerőket úgy, mint Svédországban van. Egyetem. Áttér ezután a budapesti egyetem jellegének fejlegetésére és megállapítja, hogy a múltban a főrendiházban tiltakozás hangzott el az egyetem költségvetésének az állami költségvetésbe való beillesztése ellen. Ezt a tiltakozást a szónok is megújítja, mert a pesti egyetem alapítványi egyetem, az állam csak segélyezi. Ki- vánja, hogy amint a debreczeni egyetemet elnevezték .Tisza-egyetemnek», úgy a budapesti egyetemet nevezzék el «Pázmány- egyetemnek.»*) Azután rátér az egyetemi ifjúság nagy nyomorára. Végigjárta a szónok az egyetemi hallgatók szállásai*, étkező- helyiségeit és a legtöbbet nem lehet másnak mondani, mint nyomor tanyának, ahol az ifjúság erkölcse pusztulásnak van ki téve. Kérte a minisztert, hogy a karhatalmaknak nyújtott segítséget ne vonja meg az ifjúságtól, mert akkor a magyar keresztény ifjúság nem tudja befejezni tanulmányait. Művészet. Fejtegeti, hogy a művészet a műveltség virága ; a műizlés, a műérzék a nemzet intelligenciájának fokmérője. Népek meghalhatnak, de művészetük tovább él. Meghalt népek, elporladt kultúrák az ő művészetüknek töredezett nyelvén beszélnek hozzánk ma is. Művészetünk fenntartásával és fejlesztésével vágjuk szemébe a «művelt» nyugatnak azt a keserű paR budapesti tud. egyetem Tanácsa jun. 7-én kimondotta, hogy ezután az egyetem cime ez lesz: kir. magy. Pázmány Péter tudomány-egyetem. Erre vonatkozóan már előterjesztést is tett a Kormányzóhoz s a vall. és közokt. minisztériumnak. Szerk. naszt, hogy mily nagyrahivatott népet daraboltak szét másoknak irigy, hamis vádaskodására. Németországban és Belgiumban a művészet nagy változáson ment kérész tül. A képzőművészetet az iparművészettel igyekeznek szent testvériségbe hozni. Ez az igkzi művészeti programm. A reneszánsz nagy művészei mesteremberekből lettek igazi művészekké. Az iparművészet útján kapcsolódik a művészet az életbe és az iparművészet fejleszti, tökéletesíti a nép művészetet és elégíti ki a szükségleteket, tehát gazdasági szempontból is nagyon fontos. Nekünk a Balkánt és Keletet meg kell hódítani iparművészetünkkel. Egy jól kiképzett iparművész igazi szabad harcosa a magyar gazdasági életnek és a magyar függetlenségnek. Ezért felhívta miniszter figyelmét az iparművészet fejlesztésére és kérte a pénzügyi kormány támogatását az Egerben felállítandó Iparművészeti-telep megvalósításához. Kollmann János jubileuma. Csöndben, zajtalanul ünnepelt tegnap az Egri Lakatos-és Lemez-árűgyár tisztikara és munkássága. Ünnepelte vezetőjét, az egész ipari telep lelkét: Kollmann János igazgatót. Most huszonöt éve ugyanis, hogy Kollmann János megkezdette tisztviselői működését ennél az ipari vállalatunknál, melynek azután másfél év múlva igazga, tója lett. Szomorú helyzetben volt akkor ez a gyár: szinte bukófélben. Két rozoga házacskában dolgozgatott pár munkás. Tartozása majdnem annyi volt, ha ugyan nem több, mint az aktívája. Forgalma úgyszólván semmi; hitele föltétlenül semmi. Valóság volt az az anekdotaszerű tény, hogy egy részvényt egy kisebb sonkáért vett meg — csupa tréfából — egyik egri hentes. Akkor pedig 4 frt 50 kr. volt egy olyan sonka piaci ára . . . És ma ? Az akkori 87 ezer korona alaptőke 700 ezer koronára emelkedett, amelyhez 678 ezer K. tartalékalap járul. Forgalma a megcsonkított kis Magyar- országon is 10 millió volt a múlt évben. Még a mai pangó ipar mellett is 87 munkásnak és 7 tisztviselőnek ad tisztességes kenyeret. Munkás-jóléti alapja s tisztviselői nyugdíjalapja külön külön 27 ezer korona. Van tisztességesen berendezett munkás otthona; a háború előtt volt közös konyhája. Van külön gyári tűzoltósága, teljes fölszereléssel és elaggott munkásainak, azok özvegyeinek 18—20 ezer koronát fizet ki évenkint segélyképen. .. Huszonöt év nagy idő, de a távolság is roppant nagy, amely e két állapot között van. És ezt a távolságot lépésenkint járta meg ez az ipari vállalatunk. Megjárta folytonos, szakadatlan, kitartó munkával. Megjárta úgy, hogy munkaköre
