Egri Népujság - napilap 1921/1
1921-06-01 / 121. szám
Ära 2 korona. XXVÍIÍ. étrf. 121. sz. Eger, 1921 junius 1. szerda. Előfizetési dijak postai szállítással; Sgész és félévi előfizetést nem fogadunk el. Negged évre 110 K, — Egg hóra 40 K. POLITIKAI NAPILAP. Főszerkesztő: BBEZNAY IfflSE. Felelősszerkesztő: BHRSY KÄBOLY dr. Szerkesztőség s Eger, Liceam. Kiadóhivatal s Líceumi ngotada Telefon szám 11. B A cseh huszitizmus a Felvidéken. Egy röpiratban, amelyet a Felvidéken a Hlinkci-párt terjeszt a katolikus tót lakosság között, a következőket olvassük: «Szlovák Testvérek! Ami Cseh- és Morvaországban történik, az valami rettenetes ! Száz és száz katolikus templomot fosztottak ki és raboltak el a «csehszlovák» szektabeliek, miközben rengeteg katolikus papot véresre marcangolnak. Az iskolákból rakásszámra dobták • ki a kereszteket! Százszámra rombolták le a szentek szobrait. A feszület arcát leköpdösték és kalapáccsal zúzták széjjel. Az iskolák összes katolikus kápolnáit termekké alakították át, amelyekben szabaclgondolkodó-vallásellenes előadást tartanak. — Azon a helyen, ahol a legszentebb áldozatot mutatták be, most bábjáték előadásokat tartanak. Mindez «szabadságunk» két utóbbi esztendejében történik. Az utcasarkon ezerszámra láthatók a katolikus vallást lekicsinylő, gyalázó falragaszok. A katol'kus papok után köpdösnek az utcán. A gyűléseken Róma és a katolikus vallás ellen izgatnak. Amint otthon készen lesznek «munkájukkal,» akkor ránk kerül a sor. «Előmunkálataik» már erősen érezhetők. Ha ä cseh nemzet áldozatul esik is a hitetlenségnek, legalább eszméljen fel és utálattal forduljon el tőlük Szlovenszkó, melytől még félnek! Ne féljetek, ha hazaárulóknak fognak benneteket csúfolni, követeljétek a jogot, mely megillet. Nem hazaárulő az, aki honszerelemből jogot és igazságot követel saját népének, hanem azok a hazaárulók, akik a katolikus nép jogait lábbal tapossák s vallásos érzésüket földig lealacsonyítják.» A Hlinka-párt már nemcsak a cseh husziták, hanem általában a cseh nemzet ellen vette föl a harcot s nem csupán a vallásszabadságért, hanem egyúttal a politikai függetlenségért is küzd. Hlinka pártja különben már egy hónap óta aláírásokat gyűjt. Meg akarja mutatni a külföld előtt, hogy az autonómiáért folyó küzdelem nem «demagógia,» hanem a szlovák népnek is őszinte kívánsága! A cseh hatóságok természetesen minden eszközzel ennek a megakadályozására törekszenek, de ez minden erőszakoskodásuk és terrorjuk mellett is csak részben sikerül, így Bosácson (Trencsén m.) a katolikus plébánosnál megjelentek a cseh csendőrök s az aláírásokat gyűjtő két embert puskatussal véresre verték és összekötözve elszállították. így fest a meggyőződés szabadsága a Felvidéken! így van ez azonban minden téren. Mindennél jobban megvilágítja a «szabadságot» a f. évi márciusban Nagyszombatban tartott vérbefojtott népgyűlés egy áldozatának temetésén mondott gyászbeszéd : «A te szörnyű halálod bosszúért kiált az égbe! Bosszúért kiált a magas Egekbe és az élőkhöz is. Keresztények! Meddig fogjuk még tűrni ezeket a rettenetességeket és gazságokat? Emberek! ezt a gaz gyilkosságot soha- el ne feledjétek ! Testvérem! Te már elköltöztél közülünk, de panaszkodjál ott is a mi állapotainkról s mondd meg, hogy nekünk, keresztényeknek, szlovákoknak milyen szabadságunk van a cseh republi- kában.« Úgy érezzük, hogy különösen ezek az utolsó sorok megérdemlik, hogy ideát is sokan meghallják és megértsék! az „Akarat" hatósági gondnoka és az egriek. 500 nál több tagja van Egerben az «Akarat» szövetkezetnek. Komoly, tanult emberek. Több százezer koronát fizettek a szövetkezetbe, melynek céljait a számítások valószínűvé tették. A számítások megbuktak az integritással. A szövetkezet válságba jutott, de nem bukott meg. Közérdekből kormányhatósági gondnok vezeti, aki az egri tagok kérésére kiküldötte Pa- tay Pál dr.-t, a szövetkezet helyzetének ismertetésére. Az e célból tartott értekezleten közölte Patay, hogy a szövetkezetei ért támadás után Perényi Zsigmond báró a kormány részéről vizsgálatot kért, melyet az Orsz. Közp. Hitelszövetkezet tartott meg. Mikor a vizsgálat a szövetkezet jövőjét érintő ügyetlenségeket állapított meg, akkor az igazgatóságból, a felügyelőbizottságból egyesek csatlakoztak a vizsgálóbizottsághoz és kormánybiztost kértek. így került az 1916. és 1917. évi háborús kormányrendeletek alapján belügyi, pénz- és kereskedelemügyi miniszteri kirendelésre Halla Aurél dr., tvsz. bíró, hatósági gondnokként az «Akarat« élére. A gondnok eltörülhette volna a föld színéről a «Akarat«» ot, ha egyszerűen felszámoltatja. Ez ma is megtörténhetnék. Ekkor az összes üzletrész-tartozásokat behajtanák és a követeléseket kifizetnék. Ezt azonban nem tette. A kezdő szövetkezeteknél rendszerint megállapítható kezelési fejetlenségen kívül a milliós ügyleteknél szükséges gondosság elmulasztását, a munkafegyelem és termelés hiányát állapította meg. Ez nagy baj, ha idejében nem orvosolják. TÁRCA Apponyi Albert. Most, amikor mindenki Apponyiről beszél, amikor visszhangzik az ország az Apponyi névtől: különös kedvem támadt, hogy én is írjak róla valamit. Nem írok róla mint politikusról; vannak erre hiva- tottabbak. Nem írok az ő országos érdekű cselekedeteiről, érdemeiről; hiszen már napok óta erről beszélnek Csonka-Magyar- ország összes lapjainak vezércikkírói. Akiről ón irok, az nem a kiváló politikus, nem a kiváló, nemeslelkű ember, hanem a kiváló szép férfi; még öregségében is Magyarország egyik legszebb férfia. A szépség annyira relatív fogalom, ha a szív szavaival határozzuk meg; de ha a szívnek s'emmi beleszólása nincs, amikor az ember pártatlanul, műértő szemmel keresi a szépet, akkor a szépség fogalmának meg kell egyeznie. És én azt hiszem, hogy nem egyedül állok az országban, aki a férfiszépség megszemélyesítőjét gróf Apponyi Albertbeft látja. Mintaképül csaló olyan embert lehet felállítani, akit mindenki ismer. Őt ismerjük most, mint öreg embert. És ismertük, mint életerős, daliás férfit mindnyájan. Szép volt fiatalságának idejében és szép ma, öregségének napjaiban. . . . Régen volt, hogy először láttam. Hirtelen ki sem tudom találni: hány éve már. (De ha tudnám, akkor sem válnék hűtlenné a női nem ismert szokásához és — kerülném az évszámokat.) i Szóval régen, még növendéklány koromban, vártuk ide, Egerbe, Apponyit. Ha jól emlékszem, mint kultuszminiszter tett látogatást Egerben.1 Mi, mint iskolás leányok, fehér ruhában, virágokkal telt kosarakkal állottunk sorfalat, hogy méltó bevonulása legyen Magyarország egyik legkedveltebb, leghívebb fiának. Tudtuk, hogy milyen az, akit várunk. Hiszen ki ne ismerte volna Apponyit ? Ha 1 Igen; 1906. szept. 19-én járt itt, mikor a magyar képzőművészet első vándor-kiállítását nyitotta meg. Szerk. máshonnét nem, hát a politikai élclapok képeiről ? Magunk elé képzeltük nyurga, hosszú, hajlott testét, hosszú karjait, görbe, rettenetesen nagy orrát. Ki ne ismerte volna az Apponyi orrát? És vártuk virágokkal, mi, kis csitri növendéklányok, ezt a groteszk formájú, nagyorrű Apponyit, a kultuszminisztert. És jött. Virágokkal teleszórt diszhin- tón. Mint egy görög félisten. Soha se felejtem el, hogy milyen hatást tett rám akkor. Ott haladt előttem a «nagyorrú» Apponyi, egy — tökéletes szép férfi. Daliás alakja egy fejjel volt magasabb mindenkinél; úgy emelkedett ki a többiek közül, mint egy sudár fenyő — a törpe fenyők közül. Finombőrű arcát mintha elefántcsontból faragták volna, olyan határozott és nyugodt volt rajtq minden vonás. És az orra, az a komikus Apponyi-orr, olyan finoman metszett,- hogy csak nagy mesterek vésője alkothat olyan finom vonalakat. Csitri leány lőttemre elámulíam. Ez
