Egri Népujság - napilap 1921/1
1921-05-07 / 102. szám
Ära 2 korona. Eger, 1921. május 7. szombat. XXVili. évi. 102. sz. Előfizetési dijak postai szállítással« Egész és félévi előfizetést nem fogadunk el. Megged évre 110 K. — Egg bőr* 40 K. — POLITIKAI NAPILAP. Főszerkesztő: BREZNAY IMRE. Felelőssze'rkesztő : BARSY KÁROLY dr. Szerkesztőség i Eger, Liceum. Kiadóhivatal i Líceumi nyomda. Telefon szám 11. m Tekintély, rend és széthúzás. A nemzetgyűléstől' várta a nemzet a lerombolt és meggyalázott tekintélyek visz- szaáliítását. Láttuk, magunkon tapasztaltuk, hogy a tekintély megdöntése a nemzetek pusztításának előföltétele. Egy népet forradalomba csak úgy lehet belevinni, ha előbb a tekintélyek iránt tiszteletlenné tesszük. Lehetnek félreértések, lehetnek vélten sértett hiúságok, de ezeket soha sem szabad úgy felfújni, hogy a nemzet fölött álló tekintélyt, a nemzet erejét képviselő hadsereget ködbe borítsa úgy, hogy a nép nem látja tisz.án, van e még itt valami, amit tisztelni kötelesség! Nagy hiba az is, merem mondani: a nemzetgyűlés eredendő bűne, melyből származik minden alkalom, hogy a hatalmon kívül állók zülleszteni, ugratni és lejáratni akarnak minket. Ez az eredendő bününk pedig az, hogy, mikor a nemzet ösztöne rátalált a feltámadás útjára, — a keresztény és nemzeti eszmébe, a magyar faj életének talajába, az agrár irányba mélyesztette a viharok által hányatott hajójának horgonyát, akkor nem sikerűit a pártok vezéreinek az őszinte egységet megteremteni és így nem tudott egy egységes nagy párt kialakulni, mely mindenesetre nagyobb szerencsével vezette volna a kibontakozás szálait. Szomorúan látja a nemzet, hogy e helyett a megdöbbent és felocsúdott városokban, a vegetáló falvakban a jobb sorsra érdemes nemzet újra pártokra tagolódik, mindinkább áthidalhatatlan szakadékot hagynak maguk között, melyet a hatalomból kimaradt ellenség, újabb prédára leső szomszédok szeme méreget: elég széles-e már ?! Mennyi hasonló gondolkozású, hazájáért aggódó lélek van itt közöttünk, kik mind egyet akarunk és nem tudunk egymásra találni! Ámulva keresem ennek az okát. Azt tudom jól, hogy a politika pártok keretei között folyhat. így van ez az egész világon! Azt is hallom, hogy az ország, a nemzet érdekét a pártprogramra alapján lehet legjobban szolgálni. Megvallom, még sem tudok pártember lenni, különösen a mi viszonyaink között nem. Mert magyar betegség, ősi nyavalya, hogy a magyar pártokban egymással szemben álló politikai egyének hatalomra törekvésének a hátvédje alakul ki, és az ezáltal létrejött küzdelemnek a nemzet vallotta és vallja kárát. Az is ősi betegség, hogy nálunk az állam java külső érvényesülésre csak akkor juthat, ha az egyéni érdek alacsony színvonalára sülyed. Ezt a magyar Jaeteg- séget már a nagy Széchenyi ostorozta, •itt mindegyik kolompos, vezér, vagy egyedül saját erejére támaszkodó pártkalandor akar lenni, azért nincs a világnak oly gyenge, oly magán segíteni nem tudó népe, mint a magyar.» iMost — folytatja Széchenyi az akkori időket jellemezve, — most midőn új reggel akarna virradni hona fölött, most sem akarja látni újjáalakulásának igényeit, de gyér- meki dacban, kislelkü újjhúzásokban öli idejét, öli erejét.» így értük el azután azt a szomorú állapotunkat, melyet megint csak Széchenyi vetített a jövőre, hogy majdnem Jobb már nálunk a kormány fi, nép fi, (demagóg), mint a hazafi.» Van izgató anyag lesújtott nyomorúságos életünkben elég, amely megront és egymással szembe állít, hátha még pártszenvedélyeinket az ellenség kihasználva, egymás ellen uszít és az izgalomra alkalmas ürügyeket folyton a hatalomra törekvő pártok közé dobja azzal a tervvel, hogy mindig szélesebb legyen az ellentét, élesebb a pártszenvedély, hogy igy vesz- szen a keresztény nemzeti ügy. Nem sarkal-e ez a körülmény és taktika arra, hogy ha nem vagyunk is egy véleményűek, de magyarok maradjunk azért mindnyájan és hideg megfontolással mérlegeljük az izgalmat keltő ürügyeket ás eseményeket? * Mint lapunkban közöltük, Nagy János dr., városunk nemzetgyűlési képviselője, a nemzetgyűlésen, szerdán a költségvetéshez nagy beszédben szclott. Beszédéről a Budapesti Hírlap a következőket Írja: Nagy János nem hiába pap, egri teológiai tanár, de valósággal lelki gyakorlatot tartatott a nemzetgyűléssel. Nevét már szüzbeszéde alkalmával jegyeztük meg maTÁRCA. Az «Ida» szereplőihez. — Rákosi Jenő levelei. — Olvasóközönségünk még bizonyára emlékszik reá, hogy április 2-án és 3-án pompásan sikerült előadásban mutatta be Rákosi Jenő »Idá»-ját egy lelkes műkedvelő társaság, az előadás előtt pedig 'lordai Ányos ciszt. r. főgimn. tanár emlékezett meg Rákosi Jenőről nagyértékű beszédben. A kiváló férfiúnak jubileumába illeszkedő két este nem múlt el nyomtalanul a szereplőkre nézve. Rákosi Jenőhöz lelkes- hangú levelet küldöttek s valamennyien aláírták. Rákosi Jenő most a következő leveiet irta Hevesi Gusztávnéhoz, mint az előadás rendezőjéhez: «Nagyságos asszonyom, aki az egri /cíaelőadás gondját és magának Idának a szerepét, egy rendezés minden fáradságát s testi és leijei kényelmetlenségeit oly hősiesen magára vette, s akinek — mint kezeirásából gyanítom, — kedves ötlete is volt, hogy összegyűjtötte számomra a szereplők autogrammját: ime, azt érte el a tömeges szeretetreméltóság- gal, hogy én is egy kéréssel terhelem. Méltóztassék alkalmilag az idecsatolt levelezőlapokat a szereplők között kiosztani. Elküldtem volna postán, de attól félek, nem rnindenik talál rendeltetési helyére, s akkor még előadás után keletkezhetik apprehenziő és neheztelés, amiből pedig, azt hiszem, elég volt előadás előtt és a próbákon, mert enélkül nincs meg. Ha alkalmatlankodásom motiváció]’aképen el méltőztatik mindezt fogadni, akkor megismétlem bocsánatkérésem mellett instanciámat : legyen kegyes szétosztani a lapokat, s elhinni, hogy mindig szeretettel és hálával gondolok mindazokra, — akik szintén szeretettel tanulták és vitték az egri közönség elé, amit én egyszer elgondoltam és aztán leírtam. Nagys. asszonyomnak kiváló tisztelettel híve és alázatos szolgája Rákosi Jenő. Bpest, 1921. május 1. * A csatolt levelezőlapokon mindenkihez ír Rákosi Jenő egy-egy kedves gondolatot s mindenkihez küld legalább pár meleg üdvözlő szót. E lapok szövege (a cimzést és aláírást mellőzve) a következő : Erdélyi Béláné (Sövényesdy Balduin- né grófné) — «Hódolattal és tisztelettel» Fogassy Ödönné (Amanda) — «Amanda annyit jelent, mint szeretett, tehát muszáj szeretni. Mit csináljunk egyebet? Szeretjük!» Forster Tiborné (a nagymama) — «A kislányokból lesznek a kismamák, a kismamákból a nagymamák. Ez az élet boldog sora, ha az Isten áldása kiséri sorsunkat. Ezt az áldást kivánom mindnyájukra.» Hevesy Gusztávné{lá.&) — «Hódolattal.» Maczky Gézáné (Bella) — «Bella annyit tesz, mint szép. A szép pedig annyi, ahány okos és jó nő van a világon.» Csikó Blanka (Hermin) — «Üdvözlet és hódolat az Ida szerzőjétől» Hrabovszky Lolly (Kerecsényi Iza) — «Hódolattal és üdvözlettel» Illykovics Magda (komorna) — «Az ember tűnődik azon, miért hívják komornd- nak azt a hölgyet, aki oly szeretetremél- tóan tud mosolyogni s akit látva, felvidul az ember.» Ringhy Ilonka (Krisztina) — «A beteg gyermeknek a legjobb orvossága mindig a szerető ápolás.» Vrataries Klárika (Mimi) - «Mimi hó» dít anélkül,'hogy tudná. Ez a nők sikerének csodálatos,^ titka. Oly titokzatos erő, mely nem ismer ellentállást.»
