Egri Népujság - napilap 1921/1
1921-03-25 / 69. szám
Ära 2 korona. Eger, 1921 március 25. péntek. XXVÍII. évi 69. sz. Előfizetési dijak postai szállítással; Sgész és félévi előfizetést nem fogadunk el. Megged évre 120 K. — Egy hóra 45 K. POLITIKAI NAPILAP. Főszerkesztő: BBEZNAY IMRE. Felelősszerkesztő: BARSY KÁROLY dr. Szerkesztőség i Eger, Líceum. Kiadóhivatal s Líceumi ngomda. Telefon nzém lí. n J Káin szava, (bi.J Legutóbb két cikk is jelent meg az Egri Népújságban a tisztviselőkről. Mindkettőnek az volt a célja, hogy felvilágosítást adjon ennek a társadalmi osztálynak helyzetéről. Azt akartuk, hogy minden józanúl gondolkodó ember belássa: igazán nincs mit irigyelni a kötött fizetésű emberek sorsán. Azt akartuk, hogy hallgasson el a hánytorgató panasz. Hallgasson el az irigykedő hang, mely sajnálja pld. azt, hogy egy-egy tisztviselő- esalád négy év alatt három pár cipőt, egy öltözet ruhára való szövetet kapott valamivel olcsóbban, mint a forgalmi ár . . . Toliunkat mindkét esetben a legjobb szándék vezette: az, hogy értsük meg egymást. Lássuk be, hogy a mai világ nagyon kevés embernek eldorádó, ahol kolbászból fonják a sövényt. A legtöbb ember verejtékesen küzd a mindennapiért; tengődik máról-holnapra. És nagyon kevés gondolhat a messzebb jövőre. Azt akartuk, hogy elsimítsuk az ellentéteket; közelebb hozzunk egymáshoz minden magyart. Mert jegyezzük meg jól: mi csak ágy állhatunk talpra, ha összefogunk; ha *gyetértünk ; ha nem azt nézzük : kinek vau jobb dolga egy hajszálnyival, mint nekünk hanem arra tekintünk: ki szenved többet, mint jómagunk. Sajnosán kellett azonban tapasztalnunk, hogy ezért is gáncs ért bennünket. Olyan gyűlölködő, olyan elszomorító levél jött hozzánk a fentebb említett két cikkel kapcsolatban, amelynek hangjától meg kell borzadnia minden becsületes embernek. Valósággal a rossz lélek örvényébe pillantottunk be e sorok által. S valóban kétségbe igúlene esnünk, ha az lenne a hitünk, hogy ez a gyűlölködő érzés általános. Nem bírjuk azonban elhinni; de nem is szabad, nem is lehet föltételezni, hogy a magyar lélek ennyire sülyedt volna. Hisz akkor minden második ember Káin, aki minden pillanatban kész megölni a testvérét. Inkább az tehát a meggyőződésűnk, hogy itt az orosz mintára dolgozó bolse- vizmus fogott tollat. Mivel a vörös hadsereg nem tud eredményeket elérni, a vele együtt érző «elvtársak» a lélekmér- gezés könnyebb és kényelmesebb módján iparkodnak terjeszteni «világmegváltó» eszméiket. Egymásra akarják uszítani a dolgozó társadalom osztályait, ^ hogy a veszekedő, tusakodó felek között annál könnyebben diadalmaskodhassanak. Már a Szentírás megmondotta, hogy minden munkás méltó az ő bérére. Méltó tehát nemcsak az, aki kézzel — ásőval- kapával, fűrésszel-kalapáccsal — dolgozik, hanem méltó az is, aki úgyszólván egész fiatalságát az iskolában tölti azért, hogy azután fejével, legjobb tudásával szolgálja a köz érdekét. TÁRCZA. Egy amerikai levélből. «Kedves Bátyám ! Eme levelet ne- vemnapján este 11 órakor kezdem írni. (29. jen.) Hogy mikor végezem be, azt még ma nem tudom, mert holnap vasárnap és eok a munka az Ur szőlőjében. Becses soraidat, most is, meg máskor is örömmel kaptam. Igazán örülök, ha egy kis otthoni levegő árad szét szobám falai között az otthoni leveledből. Ha az európai hajókat látom, alkalom adtán, mindig úgy várom otthoni soraitokat. A postásom már nem is nézi a címemet, ha valami levélen sok-sok bélyeget lát, már mondja, no ez biztosan Father Sasváry-é. Igaz, hogy ángliusúl mondja, dehát ha nem tud magyarul, mit csináljon? Itt az újságok (és nem csak a magyarok) igen rosszakat írnak az otthoni viszonyokról. Szinte megáll bennem a vér, mikor olvasom. Mint magyar írom, mint honfiú írom és igazán írom, hogy minket *em néznek többre, mint a Balkán-álla- raokat. Mi a magyar ? külföldön a háború végéig nem is tudták. Miféle szerzet: sokan még ma sem tudják. A külföldi magyar katolikus papság a helyzet magaslatán áll. Megteszünk mindent, amit bírunk, szegény, szerencsétlen hazánk értlekében. • Rósz hírem» van a népek és Írástudók között arról, hogy «vad soviniszta» magyar vagyok, s ezt mindig és mindenütt igyekszem kiemelni. S lásd, a háború alatt még sem vittek fogolytáborba, mert okosan csináltam az ügyet. El akartak ugyan vinni Franciaországba, mint amerikai katona-lelkészt, de nem mentem. Igaz, sok pénzembe került. Nem azért nem mentem, mert rebellisnek akartam látszani, hanem, mert nem akartam véreim ellen lenni. Az amerikai népet szeretni mindenkinek «muszáj», mert jő; szereti az igazságot; látni a most lefolyt elnökválasztáson is. Ez jó nép, de naiv ; hisz minden szép szót. Azt hiszem, ebben a tekintetben közel áll a magyar ember természetéhez. Jő nép, Istent szerető, hazafias, ős ami ebből következik, jószivii is. Sehol annyi templom, mint Amerikában ; minden utcasarkon van egy-egy templom. Ezeket csak azért Írtam le és irom, hogy lásd, milyen is a gondolkozás, milyen is a helyzet egy idegen országban. Talán érdekel. ...Most Dvorcsák Győző van itt. Úgy látom, ember a talpán. Már értünk el eredményeket. Csehszlovákia kölcsönt egy «kutya« fillért se kap Amerikában. Ez már eredmény. Mert, hogy kért 50 millió dollárt, az biztos; de hogy kutya-fülét kapott, az is biztos. Tehát ha néha mozgunk, van is eredménye. Jehlicska is itt van. Neki sokat köszönhetünk, velünk érez már ő is. Ezt az elvet valljuk mi is; ezt vallja minden becsületes ember. Ezt kell vallania, mert nem vallhat mást. És aki mást vall; szűr alatt, felelősség nélkül, névtelenül, titokban izgat a társadalom bármely osztálya ellen: az árúlója ennek a szerencsétlen országnak, mételvezője a magyarság lelkének. Az ilyen árűló az állami rend hathatósabb védelméről szóló törvénybe ütközik a maga Káin-munkájával és a legszigorúbb büntetésre méltó. Vigyázzon tehát mindenki e Káinokra; és ne hallgassa meg az ő mételyező szavukat egyetlen becsületes magyar sem! Politikai párt-élet. Az ötödféléves háború, meg a Kún Bélák «népboldogító» uralma, tönkretették kultúránkat, mezőgazdaságunkat, megbénították kereskedelmi és ipari erőnket* A keresztény Magyarország romokban hever. Azt se tudom mihez lehetne találóbban hasonlítani: temetőhöz-e vagy ei- ralomházhoz? Míg a frissen hantolt sírok fölött virág helyett a honszerelem emlékezés-lángja búsong, a romok között első és állandó életjel: a pártoskodás dudvája. Ma, amikor a romok eltakarítása * az áléit nemzet lábraállítása lehet csak az első egyetlen cél, a magyar politikusok ahelyett, hogy összefognának: ahány valamirevaló tehetség, mind annyi párt toMég egyet. Úgy hisszük, hogy Har ding jobb embere lesz szegény hazánknak, mint I\ilson. Lásd: még ma sincs Amerika részéről elfogadva se a német, se az osztrák, annál kevésbbó a magyar béke. Itt nagyon figyelnek a helyzetre. Reméljük a legjobbat. Az újságok tele vannak, hogy a magyarok majdnem éhen halnak. A privát levelekből megállapítjuk, hogy ez nem egészen igaz. Persze gondolunk Budapestre, erre a Lueger volt bécsi polgármester szavai szerinti «Juda- pestre» is. Volt is haszna, amiért gondoltunk reá. Csak millió dollárnál több ment a segélyezésére. Pedig azt az amerikai magyarok adtuk össze. Elhihető, senki sem ad senkinek ingyen. De hisszük, hogy Budapest ezután tényleg ős nem névleg csakugyan az ország fővárosa leszen: azaz képviselni fogja a magyar népet úgy kul- turálice, mint gazdaságilag. Nohát ilyenek az én névnapi gondolataim. Láthatod, hogy nagyon fájhat valami ott bent, mikor még ily szép napon is ily komor és komoly gondolatokkal vagyok telítve. De hiszen lesz még az máskép is! Most már áttérek más tárgyra, és irok olyan dolgokat, amik személyemre és ránk jobban vonatkoznak Sok-sok baj van a világon, dehát »nem az a legény, aki üti, hanem aki állja.« így: a »cikra példasző.«
