Egri Népujság - napilap 1921/1
1921-03-22 / 66. szám
Ära 2 korona Eger, 1921. március 22. kedd. yix/.:V\ ,\V.. 66. »2. cstaMwua» :ra»sm<M3ea Íiiőílíí'i'iítí áíjftk postai szállítással; Egész és félévi előfizetést nem fogadunk el. Kegped évre 120 K. — Egjj hóra 45 &. — vjnm&r jkiuääasxmxsat I Dr. Udvardy László. | Az egri érseki jogakadémiának mélységes gyásza van. Dr. Udvardy László, egyetemi magán tanál’, kir. tanácsos, az •gyházjog és jogtörténete nyugalmazott ■y. r. tanára e hó 20 án rövid szenvedés után jobblétre szenderült 76 éves korában Ismét elköltözött sorainkból egy férfit, aki a jók legjobbja, a férfias jellem mintaképe, a tudós tanár mindig szem •lőtt tartandó példája, s a jogászifjűság szerető atyja volt. 42 esztendeig tanította a magyar jogászifjúságot és ez alatt az idő alatt több ezerre menő jogásznemzedéket nevelt fel mélyenjáró tudományával és lángoló hazaszeretetével, a tudományosságra és a haza szeretetére. M rt sok tulajdosága között ez a legkiválóbb, a legjellemzőbb. Nem volt modern tudós oly értelemben, hogy folyton csilloghassa'- és reklámozza tudományát. Csendes munkával, énmagáért és nem haszonért művelve a »agyar jogtudományt: a távol ibb állok sem is sejtették, hogy az igénytelen külsejű, mindig jóságos mosolygása tanár, »ily nagy halmaz szellemi kincset rejteget belsejében. De irodalmi munkássága, nagy belső értékű előadásai bepillantást engedtek lelkének gazdag kincs* s tárába. Mint tanár, csupa szeretet és jóakarat volt, úgy tanártársai, mint a tanuló POLITIKAI NAPILAP. Főszerkesztő: BHEZNÄY IMRE. Felelóssze'rkesztő : BARS Y KÁROLY dr. laniMKiwiiiiiimimwiiiiiii m ii ni wurn \ * hpimhii'h w v í \ mi uej&v k mmM ifjúság iránt, épen ezért úgy tanártársai, mint a jogtanuló ifjúság is feltétlen nagyrabecsüléssel és szeretettel viseltettek iránta mindenkor. Közéletünkben nem igen forgott., de ha a körülmények úgy hozták magukkal, mindig bátran és nyíltan megmondta véleményét és meggyőződéséhez oly szi- lárdúl ragaszkodott, hogy attól semmiféle hatalom, sem fenyegetéssel sem csábítással eltántorítani nem tudta soha. 1917-ben történt nyugalomba vonú- lása után is folyton éber és élénk figyelemmel kisérte a nagy politika eseményeit. ! így a választójogi kérdés vitájában egy j tekintélyes memorandumban fordult az ' illetékes tényezőkhöz ennek a nehéz prob- i lémának megoldási tervezetévé Legutóbb i hazánk szerencsétlen sorsa nagyon elkeserítene, de nőin * kétségbeesés, hanem a segítő munka felé irányította munkás szellemét elannyira, hogy mostani betegségében, még halála előtt 3 nappalis terveket dolgozott ki és küldött be a Területvédő Ligához hazánk igazi határainak visszaszerzésére. Az a nagy szellemi erő, mely gyenge testében lakozott, megacólosította idegeit és izmait és bámúlatos erőkifejtésre képesítette őt. És ez a rendkívüli kötelességérzet, mely egész életén keresztül különös tulajdonsága volt, leküzdött minden akadályt, amely a tanári nemes hivatása elé tolult, így volt képes 42 évig tanítani, s emellett j Szerkesztőség t Eger, Licema. Kiadóhivatal *, Líceumi ngamd*. Telefon szám 11. a tanári kar minden ügyét intézni és rendben tartani. A halál, fájdalom, elvette tőiünk e nagy szellemi erőt; de nem vette el a viruló férfiő emlékét, mely ól mindaddig, míg csak az általa ’nevelt nemzedék élni fog! * Cs. Az olcsóság hulláma. fbi.) A következő panaszos levelet kaptuk a minap: «Mindenütt és mindenki az olesóbbsági hullámról beszél és mi szegény kötött fizetésű emberek mindennapi imánkba foglaljuk: vajha megérnék. Végre az összes lapokból örömmel ■ értesültem, hogy az élősertés, marha, bor, paprika stb. síb. kb. 50%-kal olcsóbbodott. És mégis" egyik csemegeüzlet kirakatában azt látjuk, hogy az abált- szalönna 240.—, a paprika 300.—, a disznósajt 200.—, a rizs még mindig 48.— koronába kerül és minden más cikk ára a ^régi. A bor, amit annak idején 6—10—15 koronáért összevettek, 50—60 koronába kerül és igy tovább. . . . Mikor az árak emelkedtek nem vették ■figyelembe a beszerzési árakat, tehát most szabad egy keveset veszíteni is abból az álmukban sem remélt sokból: amit a konjunktúrák folytán kerestek.» Színigazság, amit a levélíró mond. Valóban itt van az olcsőbbodási «hullám» úgyszólván az egész vonalon. Különösen az élőállat ára esett nagyot, de lefelé mennek a terményárak (bab, borsó stb.) is. Az ipari nyersterményekben (vas, bőr stb.) szintén 40—50 százalékos az áresés, helyesebben az árzuhanás. Az ipari és kereskedelmi forgalomban lévő kész cikkek és árúk azonbau szilárdan állanak a szédítő magaslaton, ahová annak idején jobb ügyhez mclié buzgalommal lendültek föl. TAB CZ A. Egy hazátlan székely. ... A vármegyeház egyik hivatalos helyiségében panaszkodott épen, amikor az én utam is odavitt — «Polgári iskolai tanár vagyok. Székely. Menekült. A háború alatt századparancsnok voltam a 24-es honvédeknél. Alattam szolgált egy román ajkú zászlós, akit megbizhatatl .nsága miatt a felsőbb rendelkezés szellemében a román frontról »ás frontra helyeztettem át. Ez volt 19Á.7-ben. Most, a* ns at akartam szökni a demarkációs v nahm, Nagyváradon rámis- niert az én zászi. -om,— most márromán főhadnagy és von I parancsnok a Kolozs- vár-Váradi von aljon. Leszállított a vonatról és kezdődött a bosszú őrjöngése, a a botozás, ütlegelés gyalázás és a nyirkos börtön. így sínylődtem hónapokon keresztül, anikor az oláh főhadnagynak még rette- »etesebb gondolata támadt. Maga mellé rendelt lovásznak^ — Én tisztítottam a parkettot, én •zolgáltam fel n dőzsölő tiszteknek, én az egykori század parancsnoka, ennek a brutális fene vadnak. Kora reggeltől, késő •étig, az éjszakáig ugráltam az «1 n 1 ! kedvére és munkám elvégzése után ng- i ponta lekisértek a cellába, a dohos falak j közé. Egy februári éjszaka ütött a szaba- : dúlás órája. Kiástam a cella oldalát és * megszöktem. Neki vágtam azután egyene- \ sen a magyar határnak. De még most I sem volt elég. Észre vett a román járőr, rám lőttek s a vállamon megsebesültem. A járőr azt hitte talán, hogy meghaltam, I mert nem jöttek utánam. így sikerűit I végre átvánszorognom magyar területre. Február 12 ike volt, hideg, éhes idő j S itt álltam egy fillér nélkül. Hogyan i utazzam? Hogy üljek vonatra? — Neki indultam gyalogosan. Ha elfáradtam, a jó emberek adtak szállást s ha kértem, egy-egy darabka kenyeret, szalonnát. Nem keseredtem el. Bizton re-' méltem, hogy Budapestre érve, majd csak álláshoz jutok. Azonban Pestig már nem bírtam eljutni. Kimerültem, beteg lettem. Egerbe jöttem. Itt vagyok már három napja. Szállásom nincs, enni akkor eszem, ha valaki megszán. Még mindig üres tárcával kóborlók s bárhová fordulok állásért, elhelyezésért, sehol még csak biztató sző sem. Pestre kellene mennem a menekült- ügyi államtitkárhoz, de pénz nélkül, rongyokban, piszkosan ? Hisz csak az az egy ingem van, ami rajtam van. Keresethez kellene jutnom, az egészségemet kelleue helyreállítanom, de ki segít hozzá?» Eddig tartott a rémregénybe illő elbeszélés. Itt elcsuklott, a székelynek hangja s csak a csontjai zörgését lehetett hallani, amint egész testében remegett. Megindultunk szavain s az egyik vármegyei tiszt viselő meghívta magához ebédre. A székely megköszönte a koidúsnak nyújtott alamizsnát s tekintete is csille gőbb lett. * * * Négyen ebédelnek együtt a vendéglátó csal id s a közéjük sehogy sem illő, rongyos menekült. A fiatal háziasszony finom lelkének igaz szivességével kínálja neki a fogásokat. De Felméri István, — így hívják a menekültet, — csak keveset eszik mindenből. Elszokott már az evéstől. Szívesebben panaszkodik a falatozás helyett. Jól esik neki, hogy hallgatják a panaszát. Beszélt volna is, ki tudja meddig és mennyit még, de észrevette, hogy a ki« úrnőnek könny csillog a szemében. Abbahagyta t&bát a keserves emlékek felsorol* sät, köszönt és ment — a bizonytalanság felé. ó igy gondolta, hogy a bizonytal ;»*- ság felé indul, de nem igy lett. Aki megszánta, az a tisztviselő szerzett neki u i- költséget Budapestre, igy aztán a menekültügyi kormánybiztosság bizonjára gondoskodik majd róla. Zbr. /
