Egri Népujság - napilap 1921/1
1921-03-19 / 64. szám
Ära 2 korona. XXVlií. övi. 64. sz. Eger, i92l. március 19. szombat. ^«11 ■■■mi m*ttm mar, tatai ír iMKii—■» i mii a.-' ««.vc^ . . ....-----1M|B E ííBaetési dijak postai szállítással \ g P0LIT1KÄI NAPILAP. g SzfcfkesztŐség j Eger, Lícsííuí Egész és félévi előfizetést nem fogadunk el. I Főszerkesztő: BREZNÄY IMRE. I Kiadóhivatal S Líceumi Ugomda. Negyedévre 120 K. — Egg hóra 45 K. - | Felelőssze.rkesztő: BÄttSY KÄROLY dr. | Telefon Szám 11. a———Ml’llll'■' lillll'HI I «1 Mm ■ —■ II WCBaL’ygt.ll ■I" Átok, — vagy áldás. A harangok komor zúgása bús Jere- uaiádokat nyög fülembe Magyarország gyászos pusztulásáról. . . . A tavaszi szellő titokzatos suttogása rég múlt dicsőségről regél................ L elkemet lenyűgözi a félelmetes igazság: «Tündér szerencsénk kénye hány-vet, játszva emel s mosolyogva ver le.» Ám vájjon szabad-e, lehet-e a jelen minden nyomorúságát, kegyetlen meg- •sonkííottságunkat, dicstelen pusztulásra kárhoztatottságunkat egyedül és kizárólag a játszi, szeszélyes sorsnak betudni? Az igazságérzet azt diktálja, hogy nem. Réveteg tekintettel fürkészve a jövőt, látom e korcsnemzedéket a történelem itélőszéke előtt. Nem egyesek, nem néhá- nyan állnak az utókor törvénytevése előtt, akiket ma lélekmérgezéssel, országrontás- •al vádolunk, hanem mindnyájan, kik az ezeréves Magyarországpilléreinek aláásását közönyös tétlenséggel szemléltük. Mert mi tagadás benne, bűnpártolók voltak mindazok, kik életük árán is nem akadályozták meg, hogy a rombolás szellemének •ötét lelkű csatlósai megdöntsék e hont. Azt a hont, melyet a dicső ősök vérrel szereztek s vérrel tartottak meg csorbítatlan épségben. Iszonyodva borzadok vissza az Ítélettől, mely a becstelen hazaárúlás bélyegét süti e kor minden fiának homlokára. Lelkem megremeg a fiák, az unokák eget verdeső átkától, mellyel átkozzák apáikat, nagyapáikat, kik engedték, hogy idegen kalőzbanda elprédálja a dús örökséget s hitvány életüket féltve gyalázatos gyávaságból csak rabláncot, szégyentől keserű fekete kenyeret hagytak rájuk. Ha a jövő ilyen képet mutat, vájjon lelhet-e nyugalmat lelkünk csak egy percre is ? ... A tudat, hogy saját fiainktól elátkozott lelkek leszünk, megengedi e, hogy a kétségbeesés fatalizmusával hajtsuk le fejünket s várjuk az utókor megbecstelenítő Ítéletét? . . . Nem és ezerszer nem! E kor minden magyarjának egyetlen hatalmas testvér- tömeggé : egy millió és millió tagú jóvá- tételi bizottsággá kell egyesülnie. Ennek a jővátételi bizottságnak csak égy feladata lehet: Magyarország ősi határainak, régi nagyságának visszaszerzése. Ezért a •élért fel kell áldozni mindent, — esetleges jólétet, nyugalmat, nappali szórakozást és éjszakai álmot, sőt ha keli, az életet is. Nem szabad a nyafogó kesergés béka- nyálával bevonni lelkünket. Az uj ezredévet uj honfoglalással kell megváltani. Mlszánt akaratra, férfiúi tettekre van •zükség, melyek — nem szereznek uj hont, — de visszaszerzik és megvédik a régit. A példa, a honfoglaló ősök példája előttünk van. Mennyit hányódtak, vergődtek?! Kiűzték őket Lebediából, Etelközből s ők talán keseregtek? Ellenkezőleg! Elszánt akarattal elhatározták, hogy sok vergődés után végre olyan hont alapítanak, melyet mindenkorra a magukénak mondhatnak, melyet megvédenék minden emberfiától, mely örökre a magyarok hazájának fog hivatni. S elhatározásukat tett követte. A hányattatások nem lemondó keserűséget, hanem halálos elszántságot edzettek ki belőlük. Ha most is így lesz, — s így kell lenni, — akkor «a magyar név megint szép lesz; méltó régi nagy hiréhez.* Akkor unokáink nem törvényt fognak ülni átkos emlékünk felett, hanem «áldó imádság mellett mondják el szent neveinket.» ítélet és átok, — áldás és imádság között kell választanunk. Akinek magyar lelke van, választhat-e mást, mint az utóbbit? . . . Messzibe tekintő lelkem előtt egy csodás kép bontakozik ki: Látom robogó hadak élén a Vezért: az uj Árpádot; látom a hős Eteléket kemény csatát vívni országot rablő hadakkal; látom a magyar győzelmi zászlók fennen lobogását; látom a hálaadó áldozat égbe törő tömjénfüstjét; látom magyar nap fényében csillogni a kéklő Adriát s a Kárpátok havas ormát. W. E. A szegényügy rendezése. Végre, hosszú évek sora után h. polgármesterünk kezébe vette azt a szabályrendelet-tervezetet, melyet még 1910. év körül adtam be a városi tanácshoz a szegényügy rendezése érdekében. Már akkor tűrhetetlennek tartottam azt a koldustenyésztést, ami városunkban folyt a magánjótékonykodás rendszertelen elapró- zásával. Itt valóban rendet kellett volna már teremteni régen, de most, ez iszonyú nyomorúság közepette, melyben vagyunk, a rend mellett a szegényügy terén nagy jártasságra és az evangélium stílusának megfelő anyagi áldozatra van szükség a polgárság tehetősebbjei részéről. Az a társadalom, mely nyomorgókat szül, nyomorgókat gondozatlanul hagy, magában hordja végpusztúlásának okát. Abban a nemes munkában, mely most szülővárosomban folyik, minden körülmények között részt akarok venni. Mivel személyesen nem lehetek állandóan jelen, a szegényügy terén végzett kutatásaim és tanulmányaim eredményeit e lap hasábjain kívánom a szegényügy rendezéséről otthon tanácskozók rendelkezésére bo- csájtani. Itt Pesten, a nagy könyvtárakban felkutattam mindazokat az adatokat, melyek egyes országok, egyes városok szegényügyéről szólnak. Angliában az áílatni szegénygondozás ősrégi. A belügyminisztériumban szervezve vau a szegónyügyi osztály, melynek élén egy államtitkár van; tisztviselő kara két főtitkárból és 70 fogalmazóból áll. Ez az osztály irányítja minden tekintetben a hatósági szegénygondozást az egész országban. Az országot a szegények gondozása céljából unionokra osztották fel, melynek élén áll a quardian. Állása tiszteletbeli, ő alkalmazza az union tisztviselőit, akik intézik az union szegényeinek ügyét és igazgatják az union szegényházait, kórházait, megszavazzák a szegények számára a segélyt. A quardian mellé van rendelve az observeer, aki a szegény adót kiveti és behajtja a kerületben, minden évben a szükségnek megfelelőt. A belügyminisztérium szegényügyi osztálya és az unionok között az összekötő kapocs az inspektor. Minden szegényt, elhagyatottat a lehetőség szerint internálnak az unionok dologházaiba, szegényházaiba, kórházaiba, árvaházaiba. Ez a rendszer komor és szülőanyja a titkos koldulásnak, mert az internálás még a koldusoknak sem tetszik. Az állam 14 millió font sterlinget költ évente ezen rendszerre. Van Angliában magánjótékonyság is, de az angol ezt sem hagyja rendszertelenül működni. Mindazok az intézmények, egyházak, egyesületek, melyek jótékonyságot gyakorolnak, az ugynevezétt Charity Organisation Society ben vannak beszervezve. Ez a központi szervezet a kerületi szerveknek kiküldötteiből és a beválasztott notabilitásokból áll, a kerületi bizottságok pedig a kerületben működő jótékony intézmények, egyházak, egyesületek vezetőiből! Ezek a bizottságok útbaigazítást adnak úgy az intézménynek, mint a hozzájuk forduló szegényeknek környezettanulmányozás alapján. Németországban a szegényügy rendezésére különböző rendszer alakult ki. Ilyen rendszer az elberfeldi, a hasonnevű városról elnevezve. Lényege e rendszernek az, hogy a város kerületekre, ezek megint kisebb körzetekre vannak Deosztva, az irodai munkát hivatalnokok végzik, a szegények környezettanulmányozását úgynevezett szegénygyámok intézik. Egy-egy szegénygyámra egy utcarész esik, vagy egy kis kör, négy szegénynél többet egy szegénygyám nem gondozhat. A segélyeket pénzben, természetben adják, a főtörekvés az, hogy a szegényt új élethivatáshoz, munkához segítsék. Az egész vá-
