Egri Népujság - napilap 1921/1
1921-03-16 / 61. szám
Ära 2 korona. XXViíi. évi. 61. sz. Eyer, 1921. március 16. szerda. wsummmaammmmuatmmaKvm y\*mau fciőfi.v. .. úijak postüi szállítással« § POLITIKAI Egész és félévi előfizetést nem fogadunk el. Megijed évre 120 E». — Egg hóra 40 K. NAPILAP. Főszerkesztő: BHEZNAY IMRE. Felelóssze,rkesztő: BHRSY KÁROLY dr. szerkesztőség t Líceum. K,adóhivatalt Líceumi ngcsuda- Telefou ssám 11. A szabadság napja. Meleg, arany fénnyel virradt ránk a ' szabadság napja. A helyőrség zenekara j zenés ébresztővel vonult át a város főbb j útvonalain. A piros-fehér-zöld lobogók büszkén lengtek az enyhe légben. Nyugalmas méltóság honolt a város felett. A szabadság boldog derűje borult az ősi Eger nagy dicsőséget látott ormaira. Délelőtt az iskolai ünnepségek a régi szép keretek közöl* mentek végbe mindenütt. Az évekig tartó, átkos nyomás | alól felszabadult nemzeti érzés újra a magyar nagyság idejében megszokott fenséggel nyilvánult meg. Azok a kis nemzeti szalagok a gyermeki s az ifjúi kebleken, a 48-as eseményeket méltató emlékezések, h «Talpra magyar» újból a nemzeti öntudat fáklyáját gyújtották lángra a lelkekben s fényesen lobogó fényénél a magyar Jövő reményekkel eltöltő ereje csalt köny- nyet a szemekbe. A tanító képzőintézet ünnepélyén Del- ley József IV. éves, Karczag Gyula, Groz- ! dics Antal III. éves tan. jelöltek nyerték i el a városi jutalmat, a Hevesmegyei Takarékpénztár adományát pedig Perger István, j Delley József IV. éves, Karczag Gyula és j Csoszó Ferenc III. éves t. jelöltek érdemelték ki. Ünnepi beszédet Csanády László igazg. tanár mondott. A főgimnáziumi diák ünnepségen a város jutalmát Kossuth beszédének elmondásáért Peiler Leo VIII. o. t., a Kossuth pályamunkáért Ludwig Andor VIII. o. t, j a Rákóczi pályamunkáért Hangácsi Antal j VIII. o. t„ az Önképzőkör ifj. elnöke kapta. A magyar történelemben való kiváló előmenetelükért megjutalmazták Bézy István III. o. t„ Fekecs Gábor, Hauer István IV. ©. t., Csordás és Kosztik Vencel VIII. o. tanulókat. A főreáliskolában Vucskits Jenő ta- aár és Hevesi László VIII. tanuló ünnepi beszédet mondottak. Az énekkar a Himnusz, a Szózat, Fel hazánk, Csak magyarok, és a «Talpra magyar» éneklésével emelte a műsor fényét. Frank Tibor VIII. o. t. elszavalta a Nemzeti Dalt. Kiss E. VI. o. t. és Zsoldos K. VIII. o. t. alkalmi költeményt adtak elő. Délután négy órára nemzeti zászlók alatt a Líceum előtti téren összegyűlt Eger szine-java. Óriás tömeg, hatalmas lelkesedés zsongott, zúgott az Eszterházy-téren. I Felsorakoztak: A két Dalkör, Kér. j Iparoskor. Tűzoltó Egylet, Dobó István- j Asztaltársaság, az Iskolák, Kath. Legény- egylet és hatalmas közönség a társadalom minden rétegéből, kik között szép számmal láttuk képviselve a nemzeti hadsereget. Majd a Kossuth-nóta hangjai mellett a Káptalan- és Dobó utcán keresztül a j városház ele vonult az ünneplők hatal- j más tábora. A közönség elénekelte a | Himnuszt, mely után Bakonyi László joghallgató elszavalta Petőfi «Talpra magyarját .. . A tömeg lelkesedését a feszült figyelem, a fenséges csend váltotta fel. Breznay Imre, lapunk főszerkesztője mondotta el hazaszeretettől izzó, mélyen járó i beszédét. Breznay Imre beszéde. A szónok legelsősorban azt állapította meg, hogy március 15-nek megünneplése a mai viszonyok között nemcsak illendő és helyes, hanem szükséges is. Röviden vázolta azután e nap jelentőségét s hangsúlyozta, hogy ma nem csengő bongó szóvirágokra van szükség, hanem komoly magunkba-szállásra, tanulságokra. Szükség van erre annál inkább, mert akkor jxitottunk tönkre pár évtized alatt, amikor hétmillió uj szabad polgárt állítottunk be a magyar nemzeti állam kiépítésinek nagy munkájába. Mi lehetett az oka ennek a szörnyű pusztulásnak ? Az ok világos: félremagyaráztuk, vegy meg sem értettük a szabadság és egyenlőség fogalmát, a testvériség pedig csak üres jelszó volt már a francia forradalom óta, mely hatás kedvéért vette át a keresztény vallásból, de nem követte. Az 1848. márc. 15-dikén követelt és kivívott szabadság vonatkozott az úrbéri viszonyok megszüntetésére s a gondolat terjesztésének szabadságára, valamint az állami függetlenségre s nemzeti önállóságra. De nem vonatkozhatott az egyes ember korlátlan szabadságára. Pedig így értelmezték s ezt tartották a leghatalmasabb államfenntartó tényezőnek. Példákkal bizonyította azután, hogy a szabadság, — ha nem korlátozzák az isteni és erkölcsi, állami és társadalmi törvények — nem szabadság többé, hanem szabadosság. Szomorúan tapasztaltuk ezt a sajtó és forradalmak romboló munkájában, a politikában és a közgazdasági élet szabadságában. Ebből pedig csak kár származik az államra és a közösségre. Hasonlókőpen voltunk a törvény előtti egyenlőséggel is, amelyet összetévesztettünk a személyes egyenlőséggel. Ez pedig a valóságban nincs rneg, mivel már születésünkkor sem vagyunk egyenlők s még több és nagyobb különbség lesz az emberek között a foglalkozás és életviszonyok következtében. Érthetetlen ennélfogva már a teljes politikai egyenlőség is, de a társadalmi, az osztály és vagyon-egyenlőség (amelyeket a kommunizmus akart megteremteni) — határozottan lehetetlen, de egészségtelen, igazságtalan és káros is. Az osztály-egyenlőség sohasem jöhet létre az állam szervezetében s ha mégis túlzott mértékben törekszenek reá: legfeljebb osztályuralomra vezet. A rosszul értelmezett szabadság és egyenlőség érdekében kifejtett törekvés tönkretette nálunk a tekintélyt, mely nélkül pedig nincs rend, nincs fegyelem, nincs állami élet és nincs fejlődés; ezt példákkal is igazolja. t Arca. Riadó. Irta Ringelhazm Béláné s Egerváros márc. 15-diki ■«népségen szavalta Fejér Miklós, a közigazg. tanfolyam hallgatója. Lehullt a magyarok tündöklő csillaga, Dáridótól hangos a sötét éjszaka! Köröttünk a pokol gyűlölete, lángja, ...Ez a szegény ország haláltáncát járja. Mulatunk, vigadunk! éljen a bor, mámor! Ez az egész ország egy dőzsölő tábor . /. Hol van a magyarok tündöklő csillaga, «Aki volt valaha országunk támasza» ? A halálmadarak röpködnek köröttünk, A halálharangot meghúzták fölöttünk, Mi csak nézzük, várjuk, hogy mi lesz a vége? Nincs egy bátor ember, aki elénk lépne, Az arcunkba vágná: «Magyarok! magyarok! •e xnegsötétedett ti fényes napotok!» Föl, föl! ébredjetek! Közeleg az óra, Legyetek mind kész a magyar riadóra, Ez az élet nem kell! Ez halál, nem élet, Pezsdüljön fel benned régi dicsőséged! i Tépje a lelkedet ezer szép emléke ; í Ki nem alvó lángja csapjon fel az égre! j Ott egy óriási tüzfelhővé válva I Tüzesét hullasson erre az országra ! I Tüzet a szivekbe! tüzet a lelkekbe ! I Bátor büszkeséget rab-magyar végekre ! Ne legyen vígasság, tánc, muzsika ének ... Harci riadótól zengjenek a bércek. | Megjött az üzenet: el kell újra menni, j Nagy-Magyarországot vissza kell szerezni! ! Ébredj magyar! ébredj! Most jön a nagy [próba ! Riadótól pengjen a nagy magyar róna! ... Csillagok ragyognak nagy múltúnk kőidéből, ' Részegülj meg a múlt vakító fényétől. Rákóczi nagy lelke támadjon föl benned; Szűzmáriás zászlód elő kell keresned! Csonka Magyarország apraja és nagyja: Menned kell a végső, a nagy viadalra. Rab magyar testvérek, de nehezen várnak, Rab-magyar végekről sóhajtások szállnak. Nagy Bercsényi Miklós soh’se volt ily árva: Nincsen katonája, nptesen már hazája, Bujdosó magyarok jönnek, egyre jönnek Ott hagyják a drága, édes magyar földet; Rongyos koldusokként jönnek ide hoz[zánk . . . A szégyen pírjától lángoljon fői orcánk ! Vegyük elő újra azt a régi kardot! Hirdessünk háborút, élet-halál harcot! Megyünk mindannyian, megyünk katonáinak . . . A magyar katonák félistenné válnak. «Nagy-Magyarországért» lesz zászlónkra [írva, Rab-testvéreinkért állunk ki a síkra. Legyen egyszer vége! Vagy élet, vagy halál! S ez csak ott dőlhet el, hol a halál kaszál, Százszor inkább halál, mint ez a rab-élet... Édes magyar népem, forrjon fel a véred. Esküdjünk mindnyájan: Esküszünk! Es[küszünk! Nagy Magyarországban rabok sohsem le [szünk! Vagy szabadon élüpk, vagy szabadon hallunk, Mert szabadok voltunk, mert magyarok [vagyunk!
