Egri Népujság - napilap 1921/1

1921-03-08 / 54. szám

Ára 2 korona. XXV1IL évi. 53. sz. Eger, 1921. március 8. kedd. Előfizetési til postai szállítással: g POLITIKAI NAPILAP. Egész és félévi előfizetést nem fogadunk el. I Főszerkesztő: BHEZNHY IÄBE. Nemied évre 120 11. — Eati hór* 40- i Felelősszerkesztő: BÄRSY KÁROLY dr. Szerkesztőség: Eger, Lie, Kiadóhivatal: Líceumi ugc Telefon szám 11. A nemzet képe. VII. Szellemi önállótlanság. Ezt a hibánkat semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy nálunk sajtódikta- turá uralkodik és hogy nálunk egész tö­megeket kavar magával minden új eszme- áramlat. Oly könnyen mennek az emberek nálunk az újságok keltette viharral vala­mely délibábos hóbort után, mint az őszi széllel száguld az erdő avarja. Könnyűek vagyunk nagyon.Á tudományos felkészült­ség és továbbképzés hiánya a meggyő­ződés nagyon vékony és gyönge kocsá- nyára függesztett bennünket, könnyen le­szakadunk a meggyőződés fájáról és röpít a hóbortok, tiszavirág életű vélemények forgó szele. Az a kevés közül, aki képezi magát, egyesek nagyon egyoldalúan dol­goznak, vagy éppen nem dolgozzák fel, amit olvasnak, megfekszi az eszüket és könnyen bedűlnek és felülnek már rég lejárt eszméknek és tudományos mezben járó társadalmi kotyvasztcknak. Nem mostanről van szó, régebben is így volt. Pató Pál már nagyon régen ki­bökte a szentenciát, hogy a tudósok mind szegények. No de nem is kell mindenki- aek tudósnak lenni, nagyon is eleget tesz az ember a műveltségi követelményeknek, ha a maga szorgos munkájával meggyé ződést is szerez a kalapja alá. így a vihar legföllebb a kalapját viszi el, de az esze a helyén marad minden viharban. Hiába! az már nálunk régi szokás, hogy cigánnyal muzsikáltatjuk magunkat. Újabban azt is szokásba vetie a magyar, hogy a gondol­kodást, a meggyőzőaésgyártást is másra bízta, akár csak a szeszgyártást: zsidókra. Azt meg kell adni, hogy az olvas, az tanul és mozgékonyságával oly sziporkázva fújja a tudomány tajtékját, hogy beleszédül a könnyű fegyverzetű magyar. Csak átlag­ról beszélek, mert hál’ Istennek, sok ma­gyar képzett tehetség van,, akik az igazi tudásnak megfelelően, komolyak és sze­rények. De azt le nem tagadhatjuk, hogy nálunk tudományos munka 3000 példány­ban soha el nem kelt, vagy nagy ritkán. Tudományos, ismeretterjesztő előadások iránt.kevés volt és kevés ma is az érdek­lődés. Az igazi műveltséget nálunk kielé­gítik az ujságfrázisok. Magyar közvéle­ményt a középosztály magából nem tud az újabb időben kialakítani; azt gyártot­ták és gyártják ma is a szerkesztőségek­ben. Készen tálalják fel újságjaink a köz­véleményt a reggelihez, ebédhez és a va­csorához. Azért van nálunk papiros köz­vélemény. Könnyen lehet használni cso­magoló papírnak, minden belefér, de könnyen is szákad. A legtöbb ember ná­lunk csak újságot olvas. Valóságos újság- függvényekké lesz sok ember. Már nem is veszi észre, hogy amit mond, ahogyan ítél, kritizál, azt nem magából veszi, ha­nem a naponkint olvasott újságjának a betűi elevenednek meg beszédében, gon­dolkozásában. Az újságírók és az az érdekeltség, melynek szolgálatában írnak, tudják ezt, és ezt a szellemi önállótlanságot nagyon kihasználják. Valósággal a bőtök varázsá­val hipnotizálják az embereket hol ebbe, hol abba az irányba, ami az ő érdekük­nek tetszik. Forradalomba vitték a ma­gyart, szociáldemokráciába, kommuniz­musba, defetizmusba süllyesztették. Aztán a sok gyalázat és kin után magához tért a magyar, kezdett önállóan gondolkozni és közvéleményt csinálni: keresztény és nemzeti alapra helyezkedett. A sajtó ele­inte legyezgette ezt az önálló és bátor lépést, de később mind a 36 zsidó lap annyira belebeszéli olvasóiba az egész «kurzus» gyermekbetegségét; annyira ki­élezi gyöngeségét, hibáit, annyira elhall­gatja az elért eredményeket, hogy az ol­vasók újra sajtórabok lettek és mint haj­dan a gályarabok,- maguk is hajtják már a nemzet hajóját a nemzeti és keresztény vizekről idegen vizekre. A szellemi önállótlanság folytán az újságok nálunk töobször lejátszák azt a hindu mesét, mely szerint az öreg hindu fehér kecskéjét három suhanc vakmerő hazudozására fekete, lompos kutyának nézte és örült, hogy a nyakukba sózhatta. A népről meg ne is beszéljünk! An­nak nagy átlaga nem olvas még újságot sem. Különösen mióta egy fél tojás egy újság. Az ismeretterjesztő előadások iránt sem nagy az érdeklődés. Szomorú tapasz­talatuk van erről azoknak, akik ilyeneket rendeznek, vagy előadásra vállalkoznak. De bármilyen rögös és hálátlan is e te­kintetben az út, ma minden intelligens magyarnak szent kötelessége, hogy ez a népfelvilágositó munka minden falura, ta­nyára szervezve legyen, mert amennyiben népünk ismeretben gazdagszik, kultúrában halad, annyiban tud a magyar nemzet vonzó erőt gyakorolni a tölünk elrabolt részek lakóira. A győzők mindig a legyő­zőitek kultúráját vették át, ha az fejlettebb volt. Népünk nevelésével, tudásának, is­mereteinek fokozásával a szellemi integ­ritást valósítjuk meg addig is, mig a te­rületi integritás meg nem lesz. Nemzetünk jövője és fennmaradása érdekében tépjük szét a szellemi önállót­lanság okozta rabbilincseket, intelligens ember ujságjobbágy nem lehet, robotban nem gondolkozhat; ugyancsak nemzeti létünk biztosítása érdekében építsük ki a nép felvilágosítására, nevelésére, tudásá­nak fokozására szervezett intézményeket és tartsa becsületbeli kötelességének min­den intelligens magyar, hogy a nópmentés I és a néplélek gazdagításának munkájából I kiveszi a.részét. Ezek megvalósítása után lehet még magyar feltámadás! Dr. Nagy János. Werner Adolf dr. előadása. Emlékezetes előadással fejeződött be vasárnap este a főgimnázium ismeretter­jesztő előadásainak idei sorozata. Werner Adolf dr. igazgató értekezett a nevelésről és a magyar jövőről. A hazája sorsán aggódó nemes lélek szava megragadta a figyelmet, a tapasztalt nevelő tudása, böl­csessége meggyőzött, a nagy és bensősé­ges szeretet pedig, amely minden szavá­ból kiáradt a gyermekek iránt, valóság­gal meghatotta a jelenvolt nagyszámú kö­zönséget. Az előadás pedagógiai volt ugyan, ' de politikai irányelvnek is vehető az az igazság, amelyet végső következtetésként megállapított: A család a vallásos gon­dolkodást, az erős hitet adja meg a gyer­meknek; a család és iskola közösen a helyes erkölcsi életelveket és az engedel­mességet öntse a gyermeki lélekbe; az is­kola szilárdítsa az akaraterőt, tegye acé­lossá a kitartást, lelkesítsen az eszmé­nyekért és neveljen munkaszeretetre. E következtetés érdekében és meg­alapozása céljából szólott az iskolai úgy­nevezett «túlterhelés«-ről, az iskola tár­gyainak szükséges és hasznos voltáról s az eszményi gondolkozásra nevelésről. Az anyai túlzott szeretetet, a kényeztetést, majd az engedelmességre nevelést fejtegette meleg közvetlenséggel. Kitűnő anyákra és jól értelmezett anyai szeretőire van tehát szükség, mert az ifjúságé a jövő. Ha Magyarországot talpra akarjuk állítani : eszményi gondolkodású, vasszor- galmu, áldozatokra kész, munkás nemze­dékre van szükségünk. Olyan emberekre, akik nem folyton a maguk anyagi hasznát nézik, hanem önzetlenül és szívesen dol­goznak a közösségért s a magánérdeket alárendelik a közérdeknek. Lelkűnkből lelkezett szavak. Boldogok lennénk, ha mindezeket nevelési evangé­liumnak fogadnák el a jelenvolt szülők s követnék is mindenkor. Az lenne a leg­méltóbb jutalma ennek a magas színvo­nalú és mély értelmű előadásnak, nem a tüntető taps és meleg éljenzés. * A gimnázium ismeretterjesztő előadá­sait 1920—21 ben a következők tartották: Dr. Tordai Ányos (Irodalom és irredeiitiz- mus), Dr. Bárdos József (Közgazdasági kérdések), Dr. Bartók Egyed (A nemzeti­ségek joga a magyar földhöz), Tóth Ágoston (A világegyetem), Rássy Paulin (A radioaktivitás), Tróján Alfonz (A ma­gyar festőművészet története), Cséplő Pál (Ä középiskola feladata) és Dr. Werner Adolf (A nevelés és a magyar jövő). Az előadás-sorozat általános mérlege­ként megemlítjük, hogy 1901. dec. 8-án kezdődtek s számuk e nyolc előadással együtt 1921. márc. 6-ig 147-ra emelkedett. A Területvédő Liga közgyűlése. A Tevéi egri köre vasárnap 'délelőtt ll órakor tartotta évi közgyűlését a fő­gimnázium tornatermében. Amily örömmel láttuk e közgyűlésen a középosztály szép­számú képviselőit, ép oly sajnálatos volt, hogy a gazdaközönség teljes részváthm- ségét, kellet újból megállapítanunk. Jelen voltak: Dr. Bobory György főispán, Isaák Gyula alispán, Török Kálmán apátkano­nok, Trak Géza h. polgármester, Rusztek Károly kir. tanfelügyelő s Eger vezető férfiai közül még számosán. A Polgári Dalkör Himnusza után a közgyűlést dr. Molnár Kálmán, a Kör el­nöke nyitotta meg. Beszédében, melyet az •Irredenta Hiszekegy«- gyei kezdett, ben­ne izzott az ezeréves honáért élő-halő magyar honszerelme, törhetetlen akarása s hegyeket elmozdító hite. Beszámolt az elnök arról, hogy a Körnek 3805 tagja van. Az 1920. évi be-

Next

/
Oldalképek
Tartalom