Egri Népujság - napilap 1921/1

1921-02-25 / 45. szám

Eger, 1921. Február 25. Péntek. XXVIII, évi. 45. sz.

Arn: hétkCznap 1 K, vasár- és ünnepnap 2 K.

Előfizetési dijak postai szállítással; Egész és félévi előfizetést nem fogadnak Negyed évre 90 K. — Egg hóra 30 K. el.

POLITIKAI NAPILAP.

Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi ngousd ).

Felelős szerkesztő : Barsy Károly dr.

Telefon szám ÍS,

A nemzet képe.

ii.

Nemzeti züllés.

Csúnya hullafoltok mutatkoznak a nemzet testén, a szétmálásnak, a szétesésnek a feloszlást hirdető tünete bűzlik min- denfé. Kevesen érzik, hogy egy nemzeti egységnek, egy nemzettestnek a tagjai. A nemzeti gondolat, a nemzeti közügy alig ragad áldozatos tettekre egynéhányt. Énekeljük unottan a Himnuszt, Dőven van fellengzős lelkesedés, de arra csak kevés gondol, hogy a nemzeti újjáéledéshez bizonyos zarándoki, komoly magamegtagadás szükséges; céltudatos és szervezett nemzeti munkára van szükség. Most mindenki csak a maga kis énjével van elfoglalva, igaz, hogy nagy nyomorúság, a gondok, az egyéni megélhetés tengere vesz körül bennünket, de azért nem szabad a nemzeti csapások idején pókemberekké válnunk és meghúzódnunk keserűségünk és nyomorúságunk kesernyés, dohosodó kuckójában és csak a mi kis pókhálóvilá- .gunkkal törődnünk.

Sokat forgolődok emberek között, töménytelen sokkal összehoz a sors, de eddig csak egyetlen eggyel találkoztam a föld népe közül, aki magyar lelkének fájdalmával csak arra kért, hogy arról beszéljek, mikép szerezhetjük vissza országunk régi határát, mert addig minden beszéd, mniden munka hiábavaló. Ez az egy emberem nem kért sem földet, sem fát, sem állást, sem mást, csak a hazát, a nem zeti élet egészét, mert tulnézett az ő kis pókhálóvilágán és tudta, hogy ennek biztonsága, nyugodt boldogsága, jóléte az egésznek, a nemzet egészének erejétől, nagyságától és gazdaságától függ. De hány van ilyen ki ezt belátja? Népünk, melyet a nemzeti élet tartalékának, a nemzeti erő tárházának tartunk, nagy, még pedig a legnagyobb részben nemzeti ér zéketlenségben szenved; a nagy összeomlásban, a kettős forradalomban mintha nemzeti öntudatát elveszhette volna. Az ó hazájának határa földjének mesgyéje, az ő legkisebb baja a nemzet végveszedelme, hazaszeretete csak addig a rögig terjed, amit bir, vagy amelyet követel. Hogy szii- kebb lett az ország, hogy földönfutó sok magyar testvér, az neki nem fáj, az csak az «urak« baja.

A török hódoltság korában lantosok, igriciek jártak nemcsak vigasztalni, hanem ébreszteni, ápolni a nemzeti érzést; Rá- kőczy korában tárogatók sírtak, kuruc- daliok gyulasztották lángra a magyar erőt; Világos után a nemzet nagy költői lelkesítették, buzdították a nemzetet, ébren tartották benne a reményt. Most csak egykét bujdosó lantja peng, a magyar avar néma, halálosan csöndes, rajta csak a kenetlen kút gémje nyikorog, a mulató magyar kurjongat vagy az elkeseredett káromkodik, de a nemzet lelke hallgat, mintha már nem is volna. Magára hagyatott a falu, csak vegetál, de nincs, ki a nemzeti erőt benne összefogná és a nagy nemzeti cél érdekében eleven erővé tenné, egységesítené.

A magyar társadalom többi rétegeiben is a nemzeti ébredés csak divat volt,

mintha egy felpofozott, meggyalázott, kigúnyolt tehetetlennek a végső rúgása lett volna. A nagy nemzeti felbuzdulásból nem maradt más, mint parádézás, múló ünneplés, pedig a nemzeti fölemelkedéshez kemény, köznapi munka szükséges. De erre a mai magyar nem kapható, mert lelkesedése, tüze szalmaláng nem pedig az áldozat el nem hapivadó öröktiize. Sokan, különösen azok, akiknek vezetni, profé tálni kellene, Illés próféta hangulatában vannak, aki midőn látta fáradalmainak, küzdelmeinek meddőségét, midőn tapasztalta, hogy a nagy isteni tűz, mely lelkében ég, csak őt emészti, de nem tüzesedik át tőle seiíki, a pusztába fut, a pesszimizmus, a lemondás mély álmába burkolódzik és úgy várja a halált. De ahogy Illés prófétát is ez erőket sorvasztó hangulatból felrázta az égi szózat: «nagy út van még előtted, magasztos feladatok várnak reád,» úgy most is az kell, hogy minden nemesebb lélek, minden tettre kész erő szárnyakat bontson és a nemzetóbresztés, a nemzeti erőket összegyűjtés magasztos feladatára vállalkozzék.

•Nagy út van még előttünk, magasztos feladatok várnak reánk.« Szüntessük meg, vagy legalább is kevesbítsük az egyes társadalmi osztályok között az ellentétet, vegyük élét a osztályok közötti különbségnek, hogy ne használhassák ki a zül- lesztő elemek és testvérnek érezhesse magát minden magyar. Zárjunk ki kebelünkből, bojkottáljunk mindent és mindenkit, ami, vagy aki nemzeti erőket zülleszt, nemzeti hagyományokat kigunyol, aki nemzetköziséget terjeszt, akár írásban, akár szóban, vagy szervezettel. Ami a sziklának keménysége, az a nemzetnek nemzeti öntudata, ami az embernek a becsülete, az a nemzetnek nemzeti önérzete. Büntetlenül ne bánthassa ezt senki! Nekünk maradék magyaroknak a körülöttünk ellenségesen hullámzó népek tengerében gránit- keménységű sziklának kell lennünk, nem engedhetjük, hogy nemzetköziséggel, szabadkőművességgel, hamisan, önző célokra kihasznált liberalizmussal, szabadossággal porhanyítsanak minket. IA nemzet vezető osztályai tömörüljenek) a Move-ba, az Egyesült Keresztény Nemzeti Ligába, az Ébredő Magyarok Egyesületébe, a Magyar Asszonyok Szövetségébe, de ne névleg, hanem munkában, tevékeny, kemény köznapi munkában. Ha már ezt az enervált nemzedéket nem lehet a nemzeti öntudat magaslatára emelni, ott a fiatal nemzedék, az ifjúság, eszét, lelkét, akaratát, szívét, játékát, sportját, dalát, erkölcsét állítsuk a nemzeti élet szolgálatába! LNe csak magyarul beszéljen, hanem magyarul érezzen, gondolkozzék és éljen itt mindenki. Hassa át a nevelőket Széchenyi arany-mondása: «a szólás korántsem érzés, a nyelvnek pengése korántsem dobogása még a szívnek, s ekkép a magyarul beszélő, sőt a legékesebben szőlő is korántsem magyar még, mert a magyar műveltség, a magyar nemzetiség az erkölcsnek és erénynek magyaros, magyar faji, történeti sajátságoktól megszabott formája.» Fogjunk ösz- sze a nemzet napszámos munkájában mindnyájan, akik nemzetünk jövőjét többre becsüljük, mint a magunkét, vigyük bele • munkába — ki mint teheti — vagyoni,

szellemi erejét; ébresszük ezt az elalélt nemzetet, ne huzzuk ki magunkat a nehéz, de nagyszerű nemzeti munkából, ne legyen kifogás se keserű életviszonyunk, se nagy elfoglaltságunk! Nekünk nincs időnk az elfáradásra, mert a nemzet jövőjéről van sző. Dr. Nagy János.

HÍREK.

Eger, 1921 február 24. Francia missió Egerben a románok által okozott károk megállapitására.

Szerdán a jóvátételi bizottság egyik francia kiküldöttje magyar kísérettel Egerben időzött. Itt tartózkodásának célja az volt, hogy meggyőződjék a Statisztikai Hivatalhoz bejelentett károk valódiságáról. Különösen feltűnt neki a mindnyájunk élénk emlékezetében lévő 200 ezer korona hadisarc, amelyet a két román lelövetéséért vetettek ki a városra. Hihetetlennek tűnt fel a francia előtt, hogy a mi fegyveres emberünk lőtte le a két románt. A vele tárgyaló dr. Kálnoky István erre kifejtette előtte, hogy az oláhok nem mint megszállók jöttek, hanem mint «felszabadítók«, akik a mi karhatalmunkkal karöltve akarták (vagy hirdették) a rendet megteremteni. E felvilágosítás után már nem is igen volt kérdése az alezredesnek. Viselkedéséből kiérzett az irántunk való, ántánt körökben keletkezett kedvező hangulat, az igaz rokonszenv, de nem csinált titkot abból sem, hogy a kis ántánt falánkságát a Nyugat nem jó szemmel nézi. Valamennyi missió különben a legjobb benyomásokkal távozik hazánkból, sajnos azonban, hogy a hivatalos antant a mi jogos követeléseinket az ő érdekei ellen valóknak tekinti. A hires magyar vendégszeretetet bár egyre többen és jobban megismerik, kultúránk fejlettségét bár elismerik, a trianoni paragrafusok megváltoztatására a francia diplomácia még nem hajlandó. Fehér asztal mellől ezt alig is érhetjük el valaha.

Äz «Egri Ének- és Zeneegylet» zenekari hangversenye szombaton este 6 órakor fog kezdődni a főgimnázium tornatermében. Az egylet elnöksége biztosítani óhajtja, hogy a közönség zavartalanul hallgathassa az előadásra kerülő darabokat, azért pontos megjelenésre kéri a közönséget, mert egyes számok alatt az ajtókat szigorúan zárva tartják. Az érdeklődés oly nagy, hogy az előjegyzett jegyeket péntek estén túl nem tarthatják fent. A terem fűtéséről a legmesszebbmenő módon gondoskodtak.

Ä Városi Szeszfőzde. A városi közgyűlés elé terjesztett évnegyedes jelentés szerint a múlt év őszén felállított Városi Szeszfőzde beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Az ez ideig főzési dijak címén befolyt brutto bevételekből sikerült nem csupán az összes íezsi- és befektetési költséget fedezni, hanem az annak idején átvett elavult és hasznavehetetlenné vált két darab főzőkészülék helyett 3 teljesen uj üstöt vásárolni. A három üst közül kettő már beszállitta- tott és beépitt tett, mig a harmadik e hó folyamán fog szállíttatni.

Orosz fogságból hazatért városi tisztviselők és alkalmazottak. A városi tisztviselői kar és alkalmazottak orosz hadifogságban sínylődő tagjai közül újabban Nemecsek Aurél számtiszt, Búzás Gyula Írnok és Szűcs Sándor borfogyasztási ellenőr tértek vissza. S bár a hadbavonult városi alkalmazottak közül még most is többen sínylődnek az ázsiai puszták ismeretlen tájain, remélhető, hogy a folyó év nekik is meghozza a várvavárt szabadulás óráját.