Egri Népujság - napilap 1920

1920-05-16 / 112. szám

aXVUI. évfolyam 112 szám. Előfizetési dijak postai szállitással; Egész evre 200 E. — Fél évre 100 &. Negyed évre 60 S. — Egg hóra 18 K. Egu szám éra 60 fillér. A szú megőrli a fát, az esőcsepp kivágja a sziklát. Így volt ez Ma­gyarország társadalmi és gazdasági életében. Lassú, őrlő munka folyt itt évtizedeken át. A li­beralizmus égisze alatt éltek és virágzottak a titkos egyesületek, burjánzott a destruktiv iroda- Un. S mi vakok, ölhetett kézzel néztük, hogy rágják ezek az élősdiek a magyar nemzet élet­erős fáját, hogy aknázzák alá a talajt. Aztán jött a vihar. A fa nem birta ki a vihart, a talaj beomlott a szörnyű rengés alatt. A férgek jól végezték munkájukat. Hevesvármegye legutóbbi közgyűlésén egyik »eves szónok találóan mutatott rá, hogy a ránk sudult szörnyű megpróbáltatásokat ezek a férgek, eaek a titkon, alattomban működő erők készítet­ték elő. Meglazították a morált, nevetségessé tették a hazafias érzést, pellengérre állították a vallást, a munka betetőzését aztán átadták a mindenre kész desperádóknak, a fékevesztett csőcseléknek. Így kapcsolódik be a liberalizmus a kom- ■aaizmusba, a páholy a parlament pincéjébe, az erkölcsi métely a Lenin-fiuk véres munkájába. Lassan, félénken bár, de itt is megindult a tisztogató munka. Természetesen nem a pártvil- lexgásokban tobzódó nemzetgyűlés és a tojás­táncot járó heterogéri kormánytól indult ki a kezdeményezés A Move, ez a mindig hatalma­sabbá fejlődő társadalmi szervezkedés a páholyok ásuugeljébe hatolt be. Birtokába vette a buda­pesti nagypáholy épületét azzal a magától érte­tődő indokolással, hogy a Move mindig a nem­zetvédelmet tartotta szem előtt s ha a keresztény újjászületést komolyan akarjuk megvalósítani, akkor egy pillanatig sem lehet tűrni, hogy az ilyen titkos egyesületek, amelyeket lehetetlenség ellenőrizni, hazafiatlan és erkölcstelen működésű­ket tovább is folytassák. Ezzel a tényével a Move oda tapintott, ahol a legjobban fáj. Vegyen tőle példát a kormány és nemzetgyűlés. Mig a levegőben röpködnek a pártgyülölet bombái, mig a táborok úgy állnak egymással szemben, mintha a világfelfogásnak tátongó űrje választaná el őket, azalatt a láthatatlan ellenség futja az aknát, készíti a talajt egy újabb össze­omlásra. Ceterum Censeo ... B. Katonanevelés. Nem tudjuk, mit hoz a jövő, mert hisz egy rövid félév alatt, de legkésőbb egy évtized alatt ■agyot fordulhat — és hisszük, hogy fordul is — a világ kereke. Amilyen gyors és váratlan volt az antant győzelme, a bukása még gyorsabb le­het. A meg nem érdemelt babérkoszorú köny- syen lehullhat a kérkedők homlokáról, s a győ­zők egyszerre alamizsnát váró koldusokká válnak. Reményünk teljesülését azonban ne várjuk ölhetett kezekkel, mert ez az idő sokáig késhet és a nemzetek sorsát szimbolizáló lendítő kereket, mely bennünket újra felemel, esetleg nekünk kell mozgásba hoznunk. Bármiképen alakuljon is ki a sorsunk ködborította képe, nekünk, kik a félhomályban élünk, készülnünk kell, hogy a fény, melynek be kell következnie, el ne vakítson. Azonban azzal számoljunk le, hogy a ké- zülődésünk nem lesz könnyű, mert az antant legelsősorban is hadseregünket fogja szemmel tartani, és így nekünk, ha a nagy célt el akarjuk érni, titkos garnizonokat kell létesítenünk, ahová a kémek szeme nem láthat be. Ezekben a gar- I POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: Barsy Károly dr. nizonokban aztán nevelhetünk katonákat az összes, a stratégiai, gazdasági és kulturális frontokra. Mert nekünk olyan katonákra van szükségünk, akik minden fronton megállják a helyüket. Az idők eme követelését különben már sokan megértették és a munka megindult az egész vonalon. Vannak már egyesületeink, tár­sulataink, amelyek minden eszközzel a titkos katonanevelést akarják keresztül vinni. De még mindig vannak kihasználatlan terrénumok, ame­lyek pedig legalkalmasabbak volnának a lázasan megindított nevelő munka megkoronázására. Itt van például a helybeli Lövésztársulat. A legjobb, a legcélravezetőbb volna a katona­nevelés terén és ime elhanyagolva, kiaknázatla­nul, parlagon hever és alig, hogy tudunk is róla valamit. Pedig már 160 éves múltra tekinthet vissza és egy-pár évtized előtt nagyon fontos szerepet töltött be Egerben. Hajdan ez a Lövész­társulat pótolta a katonai helyőrséget, felügyelt a rendre, az egyházi és világi ünnepségek alatt ez adta a diszőrséget stb. Es csodálatos, olyan kevés embernek jutott még eszébe az, hogy Egernek ezt a legrégibb egyesületét a régi szín­vonalra kellene emelni. Pedig, ha a múltban olyan fontos szolgálatokat tudott végezni, a je­lenben is ki lehetne annyira fejleszteni, hogy a sorkatonaságnak valóságos pótkeretévé válhatik és rajta még az antant szeme se akadhat meg. A terv kidolgozására azonban a Lövésztár­sulat nem vállalkozhatik egyedül, szükség volna a vá­ros, esetleg az állam anyagi támogatására és a MOVE irányitó vezetésére. Ez utóbbitól ne féljenek a társulat idősebb tagjai, hogy ők is katonai fegye­lem alatt fognak állni, ez csak a fiatalabbakra vonatkoznék. Ne féltsék a társulat függetlenségét sem, mert azt senki nem akarja veszélyeztetni és a MOVE-val való szoros kapcsolat néni jelen­tené annak az elvesztését. És eltekintve attól, hogy a nagy cél elérése a jobb, az erősebb, egészségesebb és tiszta er­kölcsű nemzedék nevelése csak válvetett munká­val érhető el, a Lövésztársulatra nézve a íuzio szinte elkerülhetetlen az anyagi szempontok miatt is. Hisz a mai és a jövőben ránk váró nehéz viszonyok között még lőport se igen fog tudni beszerezni egymagában. S amig ez a társulás egyrészt előnyös lesz a társulatra, másrészt a MOVE olyan kedves és sűrűn látogatott helyet nyer a Lövölde térrel, hogy hozzá hasonlót Eger­ben nem is találhat. y—a. Tisztogatás Hatvanban. Manipuláció a szesszel. — A cukorgyár igaz­gatója és a képviselőtestület Csáki szalmájá­nak nézte a kincstár tulajdonát. Hatvanban a diktatúra idején vörös tábori kórház volt. Az oláhok bevonulásukkor rátették a kezüket a kórházra s igy nagymennyiségű szesz került birtokukba. A kincstár tulajdonát képező szeszből azonban több hordó magánosoknál volt elhelyezve. Nem tudni hogyan, ezen készletek egy részéről is tudomást szereztek az oláhok s lefog­lalták. Jellegzetes, hogy a legnagyobb hordó szeszt az oláh őrnagy a gyárnak ajándékozta. A kincs­tári tulajdonból 618 litert Brand Lajos cukor- gyári igazgató ügynökök utján eladott anélkül, hogy a szesz árát, vagy legalább az érte járó adót befizette volna az államkincstárba. Brand Lajost, kit orgazdaságon, lánckeres­kedésen és az állami érdekek kijátszásán kívül kommunista gyanú is terhelt, letartóztatták. Brand Lajos ugyanis a diktatúra alatt főbizalmi volt. Letartóztatás után hét napra az egri kir. ügyész­Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Liceuui nyomd i. Telefon széni 11, ség arra való hivatkozással, hogy társadalmi ál­lás és vagyoni helyzet elég garancia szabadláb«»« hagyására, szabadlábra helyezte s elrendelte i nyomozás kiegészítését. A szeszügyben a községi elöljáróság is lu­das, amennyiben mintegy 80 Hl. szeszt, melyről az oláhok nem szereztek tudomást, két hatvani I kereskedőnek osztotta ki rummá való feldolgozás s eladás végett. A befolyt pénzt, mely az állara- ' kincstárt illette volna, Hatvan községnek a Gaz­dasági Bankban levő folyószámlájára helyezték el. A vizsgálat megindult, de a képviselőtestület küldöttséget menesztett a belügy- igazságügy- éa pénzügyminiszterhez annak megszüntetése céljából. Azzal védekeznek, hogy a szeszt hazafias köte­lességből meg akarták menteni az államnak. Ezé« állítás valótlanságát bizonyítja az, hogy leltárt nem fektettek le s hogy a dologról a felette* hatóságoknak semmi jelentést nem tettek. Így nem csak hogy a teljes értéket elvonták a kincs­tártól, hanem még az adózás alól is mentesitet- 1 ték azt. A szeszen kivül még nagyobb mennyiségű i fa, hús, dohány és szén is maradt a vörösöktől. ! amit Hatvan község szintén értékesített anélkül, hogy az államkincstárnak elszámolt volna. Közigazgatás. A tanfelügyelői jelentés beszámol arról, hogy a tanítók a proletárdiktatúra alatti maga­tartásának tisztázására elrendelt vizsgálat seré­nyen folyik. Hipp Marian polg. isk. igazgatónőt a helyi igazoló bizottság igazolta, nevezett azon­ban állását nem foglalta el. A közigazgatási bi­zottság egyes tagjai a közvéleménynek hangját gondolják tolmácsolni, amikor Hipp Marian mű­ködését a hazafias és vallás-erkölcsös nevelés érdekében károsnak tartják. A tanfelügyelő ki jelenti, hogy a vizsgálat nein igazolta a köz­szájon forgó vádakat, sőt azt látta, hogy neve­zett eljárása az akkori viszonyok mérlegelésével teljesen érthető és menthető. Maga is óhajtja mindamellett, hogy ne maradjon az iskola élén az, akit a közvélemény — hamisan tájékoztatva bár — elitéi. A bizottság ezt helyesléssel veszi tudomásul. A pénzügyigazgatóság jelenti, hogy a kivetési munkálatokkal hátralékos községek ki­mutatását megküldötte a főszolgabiráknak, minek eredményekép egymás után érkeznek be a lajstro­mok. Az állampénztár hátraléka a személyzet- | hiány miatt oly nagy, hogy ma már a békebeli létszámmal is csak nehezen lesz behozható, ja vasolja azért, hogy a közigazgatási bizottság Írjon 1 fel a menekültek kormánybiztosához segéderők | kirendeléséért. Nagy baj azonban, hogy az ide | helyezett menekülteknek nem tudnak lakást biz­tosítani. A kérdéshez Isaák Gyula alispán szól hozzá. Bizassék meg az alispán, hogy hatósági utón biztosítson lakást a menekült tisztviselőknek. A bizottság a javaslatot elfogadta. A továbbiakban a lebélyegzés eredményéről számolt be a pénzügyigazgató. Az egri állam- pénztárba lebélyegzés céljából befolyt 83 millió 92.445 K. A hatvani állampénztárba pedig 34 millió 344.635 K. A többi állampénztárak napló­ikat még nem tudták lezárni. Babocsay Sándor megemlíti, hogy nincs elég bélyeg forgalomban állítólag- azért, mert a pénzügyigazgatóság nem kér megfelelő hitelt. Magyary Pál p. ü. igazgató h. megígéri, hogy ; az ügyben sürgősen intézkedni fognak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom