Egri Népujság - napilap 1920
1920-10-31 / 251. szám
XXVII. évfolyam 251 szam Cenz.: t. 487 19 :0. Eper, 1920. Október 31. Vasárcap. SU Előfizetési diink postai szállítással Egész és félévi előfizetést nem fogadunk el. 8 Negyed évre 75 á. - Egy bora 25 K. ‘ Egyes szám ara 1 korona. | Az egri kerület választóihoz. Az aláirt békeszerződés kát héten belül a jiemzetgyülós elé kerül. Közeledik az a rémséges pillanat, amikor a nemzetgyűlés tagjainak választaniok kell: megszavazzák-e a békeszerződésnek a magyar törvények közé való becikkelyezését, vagy elvetik. Érzem a helyzetnek iszonyatos voltát. A szörnyű felelőséget, mely «igen» vagy «nem» szavazatommal jár. Isten látja a lelkemet, ha vágytam munkám, küzdelmeim által valamit az életben elérni, hát akkor az a különféle működési terek és pozíciók közül csak az volt, ahol nem nagyobb méltóság, vagy a földi javakból nagyobb falat, hanem ahol nagyobb kötelesség várt reárn. A kötelességek ilyen hatalmasan nagy terének képzeltem a képviselőséget is és csak ezért tartottam munkám, fáradozásaim legértékesebb gyümölcsének. De sohasem hittem, hogy a nagy kötelezettségek között várakozik reám egy olyan súlyos kötelesség, melyet bárhogyan is teljesítsek a jeleit körülmények között, érzem, hogy ezen tettemnek komor, sötét, nehéz gondja fog kisérni életem minden napjain. Ezen sötét tehertől akartam menekülni, midőn a kormányzópárt értekezletén azt indítványoztam, hogy a szivünket marcangoló fájdalom és a kényszerhelyzet frappáns kifejezéséül, a nemzotgyülés némán, egy hang nélkül fogadja a Ház elnökének kijelentéseit. így tett egykor a lengyel országgyűlés, mikor a cár katonáinak szuronyai között kellett, megszavazniok Lengyelország felosztását. Úgy gondoltam, hogy a néma tiltakozás a fájdalomnak, keserűségnek szívbe nyilalóbb, messzebb hangzó szava, mint a hiába való hangos tiltakozás. Krisztus is némán tűrte a keresztre feszítést, mert tudta, hogy szörnyű igazságtalanságot követnek el vele, és azt is tudta, hogy győzni fog az igazság, hogy föltámad. A keresztrefeszitett Magyarországnak néma fájdalma jobban fejezte volna ki a velünk szemben elkövetett igazságtalanságot és hangosabban hirdette volna igazunk győzelmébe vetett reményünket: hogy feltámadunk. De hát vita lesz. És ha vita lesz, ki fog a gazság mellett védőbeszédet mondani? Leromlott magyarok között ilyen gaz szülöttje a magyar földnek nincsen. Polgártársaim előtt már két népgyiilésen foglaltam állást a ránk erőszakolt béke szörnyű igazságtalanságai és gazságai ellen. Eddig csak beszéltein, de most tenni kell! A lengyel anya szivettépő kínjait érzem, akinek hét fia közül kellett választania, hogy melyiket küldje halálba. A helyzet iszonyatos! Ha nem szavazzuk meg a ránk erőszakolt békét, akkor a körülöttünk ólálkodó rabló népek megszállják a maradék földet is, akkor el kell szánnunk magunkat a halálharcra. Ha pedig elfogadja a nemzetgyűlés a békeszerződést, akkor gyarmata leszünk a győzőknek, csak játszani hagynak alkotmányosdit, függetlenséget ezen a kis darab földön, de valójában a győzők kegyetlen parancsa fog itt uralkodni, ők fogják leszedni a magyar munkának legszebb gyümölcseit. Csak egy MB-M———M m IWII ...II HI—n «II— P OLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: B&rsy Károly dr. m—mi.. ni ihiiiiiii«iiii«i min...mi—... i i n ■STum m arad meg, de ennek meg kell maradnia a kis tűzhelyünkön: a hazaszeretet pará- zsa, melyet élesztenünk kell még a bosszú viharával is, de amely mellett munkára, kitartásra, áldozatra melegedhetünk fel a régi dicsőségért, a nagy Magyarországért. Csonkamagyarország nemcsak hazánk többé, hanem az a föld, melyen megvetve lábunkat, sarkaiból kell kivetnünk a körülöttünk összetákolt rablóvilágot. Mind a két esetben nagy harcok, nagy küzdelmek, az áldozatos kitartásnak nemzedékekre kiterjedő sora vár reánk. Erre készüljünk. Ha szavaznom kell, felidézem lelkiszemeim elé Dobó feleletét, melyet adott a várat szorongató százezrek vezérének követelésére : azt a fekete koporsót, amelyet a várfokára tűzetett : inkább a halál, mint a magyar ügynek elárulása, mint reményeink várának feladása! Egri vagyok, a vár tövében nőttem fel, ahol minden kő az utolsó leheletig való kitartásról beszél. Nem szentesíthetem, hogy Pozsony, Komárom, Igló, Kassa, Kolozsvár, Székelyország ne legyen többé magyar, én nem akarom összetörni a Felvidék, Erdély és Bácska magyar emlékeit, nem akarom növeszteni a vaggonlakók nyomorát, három és félmillió magyar rabságát, nem akarom megzavarni Rákőczy, Bercsényi, Tökolyi, Tompa, Petőfi siri álmát, nem akarom megtagadni a sasváriNagyasszonyt, a csiksomlődi és radnai Szűz Máriát, szent László, Gellért püspök városát, szóval a magyar történelem legszebb, legraeryogóbb emlékeit, a magyar föld leggazdagabb, legvonzóbb részeit, a Kárpátokat, az egetverő, kincset rejtő hegyeket, rajtuk az ég csókját, tükrözését: a tengerszemeket, völgyeikben a kincses városokat, mezőiken a pásztor sipját, Kézsmárk fölött a a tárogató hangját! De ha mégis meglesz? ! Legyen ez a nap mindnyájunknak évről-évre, inig magyar szív dobog, gyásznap! Gyásznap, de ne lemondó, nem belenyugvó, hanem imád- ságos nap, legyen minden imánknak ref- rainje : édes hazánkat oh add vissza né- künk ! Legyen a szent elhatározásnak, az összeesküvésnek, a szent, az erős, a mindenható akaratnak napja, melyen újra ős újra fogadást teszünk, szent esküt, hogy azért élünk, azért dolgozunk, azért izzadunk, azért áldozzuk életünk minden percét, vérünk minden csepjét, idegzetünk minden sejtjét, hogy lemossuk a gyalázatot ! Legyen ez a nap évről-évre az Ígéret napja, melyen könnyes, de bosszútól csillogó szemekkel varázsoljuk gyermekeink leikébe, agyába, szivébe a nagy örökséget: leszámolni a rablókkal, helyreütni a magyar dicsőséget, visszaszerezni mindazt, ami egy ezredév óta a mienk, melyhez annyi könny, annyi derű, annyi dicső és gyászos emlék, amelyhez egy ezredév csatol! Dr. Nagy János, nemzgy. képv. „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában! Amen.“ I Szerkesztőség i Egei', Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi ngoitm. Telefon szém ti. Zokszók. Itt a tél. Pár hete még 42 C°-t mutatott a hőmérő, a »rettenthetetlenek« vígan lubiczkoltak az uszodában és péntekről szombatra virradó éjjel 14 foknyi hideg dermedt ránk. A gondterhelt családanyák aggodalommal törölték le az ablakokra' - jégvirágokat, sóhajtva néztek szót a félszerben, hol újra csak arról győződtek meg, amit különben is tudtak, hogy: nincs fa! Mivel fűtünk? Ez most a szörnyű kérdés. De mindennél szörnyűbb kérdés: mi lesz a vaggonlakóinkkal? Elszorul a szivünk, ha rájuk gondolunk, tehetetlenségünkben ökölbe szorul a kezünk, halljuk a kétségbeesett kiáltást: Magyarok Véreink! Segítsetek, mert elveszünk. 2. Devalváció! Rémhírekkel terhes a levegő. Ügyes spekulánsok ismét belevetették a közönségbe a devalváció hírét. Minden ember a másiktól vár valami okos tanácsot. Közben pedig a korona értéke 135-re esik. Nyugodjatok meg feldúlt kedélyű emberek ! HÍREK. Eger, 1920. október 30. Lapunk legközelebbi száma a közbejött ünnep miatt szerdán reggel jelenik meg. Katonák halottak estéje. A helybeli helyőrség azon kegyeletből, amely minden egyes honpolgár szivét kell, hogy betöltse hőseink iránt, uov. l ón d. u. fél 4 órakor ünnepélyesen koszoruzza meg a háborúban elesett katonák sírjait a hősök temetőjében. Az emlékbeszédet dr. Majthényi Viktor százados lelkész mondja. A sirok megtekintése után küldöttség koszoruzza meg az ellenforradalom hőseinek is a sírjait a Gröber- és a Hatvani temetőben. Nov. 2-án d. e. 9 órakor ünnepélyes gyászistentisztelet lesz a hősök lelki- üdveórt a minoriták templomábaan. Meghívó. Az Egri Zeneegylet f. hó 31-én, vasárnap d. e. fél 11-kor tartja alakuló közgyűlését a Kath. Körben, melyre a komoly zene művelőit és kedvelőit, a szép és nemes ügy iránt érdeklődő közönséget ezúton hívja meg az előkészítő bizottság. Felhívás. Azon egyén, aki az egri főpostán f. hő 29-én 810 K 90 f-t adott fel csekken a postatakarék befizetési osztályánál, saját érdekében haladéktalanul jelentkezzék.
