Egri Népujság - napilap 1920
1920-01-13 / 9. szám
tXVll. évfolyam 9. szám Eger 1920. január ti Kedd. Előfizetési dijak; Hgéwe évre 120 B. — Fél évre 60 K, — Piep«ed évre 30 X. — Egy hóra 10 K. — EflB szám ára 40 fillér. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: Barsy Károly dr. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi ugomda. Telefon szám 11. A K A T O A január 11-ke üde mosolygással, biztató kékmennyboltos derűvel köszöntött a reggeli álmából ébredező városra. Az ut- cákan ott bolyongott az ünnep magasztos ábitata. Az arcok ünnepiek voltak és szó- talanok, de a mőlylobogású szemek perbe szállottak a végzettel ős megdöbbentő fön- aégővel hallgatva is zengett a néma eskü. És ezt az esküt karolta át és ezt az esküt zárta keblére a komoly méltóságú székes- egyház és ez előtt az eskü előtt kinyílott minden templom. »Mindent a hazáért!« A katonanapról az alábbiakban számol be az Egri Népújság tudósítója. Szombaton este a 'soproni gyalogezred zenekara a főbb útvonalakon bejárta a várost. A zenekart hatalmas tömeg követte. A magyar nóták hívogató szavára kikinyiltak az ablakok. Ilyenkor lelkesebben harsogott a trombita. A Rá- kőczi-indúló hangjaiba beledörög a hömpölygő sokaság. Éltetik a nemzeti hadsereget és Horthy Miklóst. Nyolc óra után minden elcsendesült. Vasárnap reggel ugyancsak katonazene ébresztett. Onnepi istentisztelet. Délelőtt í) órakor a fószékesegyház- ban ünnepi istentisztelet volt, amelyen Üebreczeni János vál. püspök celebrált fényes papi segédlettel. Az istentiszteleten megjelentek az egyházi, katonai és polgári előkelőségek, testületek, a tűzoltók festői zászlójuk alatt, katonás rendben, a katonaság képviseletében egy díszszázad. Szentirmay Zoltán százados vezetése alatt. Mise után a székesegyház előtti terraszon fölhangzott a magyar nemzet imádsága, a magyar hymnusz. A sokaság levett kalappal, a katonák imához emelt kézzel, megilletődve engedték át magukat a fenséges hangulat érzéseinek. Fenséges jelenet volt. Ezután Léderer Henrik tábornok és a tisztikar a polgári méltóságokkal a Líceum elé vonult. A sastollas vitézek. Ebben a pillanatban a dobok pergé- aéből kicsattant a Hunyadi-induló ős feszes, katonás magatartással díszmenetben ellőptek Léderer tábornok előtt a sastollas vitézek. Ezekről a domború mellekről lepattan a nyíl, elsiklik a kopja és vissza- hanyatlik a halál. A tömeg mámorosán nézte a délceg katonákat, a szemekben megcsillantak a könyek. Úrleán^ok offenzivája. Délelőtt 9 óra tájban már kedveskedő, pajzán, ingerkedő mosolyos úrleányok hadakoztak az űtpákon. Valóságos ostromot intéztek a járókelők ellen. Lehetetlen volt nem kapitulálni. Az erszények megnyíltak s a nemzeti áldozatkészség fillérei koronákra, százasokra, ezresekre sokasodva hömpölyögtek a nemzet második megváltására. «Mindent a nemzeti hadseregnek» feiirású táblácskát harminc koronával lehetett megváltani. A táblácska boldog birtokosai titkos örömmel járkáltak, mert Őket respektálta a biztos győzelem tudatában rohamozó úrleányok serege. Ki tudott volna ellenállni Takács Tériké, Reitmann Ica, Dingha Györgyi, Breznay Olga haáíeteleiatk? NA-NAP. A térzene. Az Eszterházy-téren délelőtt 11 órakor sétazene volt. Az ízletes csalétek sokat odavonzott a korzóra, de nem sokáig élvezhette a gondtalanságot, mert hamarosan lefülelték. Az urnák gyomra is jóllakott. Az uriasszonyok megvesztegető pillantása édesgette oda az adakozó magyart. Lehetetlen volt begombolkozni ennyi sze- retetreméltőság előtt. Nevet a piactér. Már délután 2 órakor forgalmas volt a piac környéke. Tréfa és ujdonságvárő kicsinyek és szórakozni vágyó nagyok lepték el a Dobőszobor táját. A katonaság kordona zárta el a paradicsommá varázsolt piacot, ahová csak 2 korona lé- szurkolása ellenében lehetett belépni. A kacagtató műsor legérdekesebb száma volt a zsákbafutás, amikor a versenyzők a közönség hahotázása közben hemperegtek a cél felé, továbbá a hizók kisorsolása. A másik szám a kövér emberekre nézve volt veszedelmes. Jámbor célzattal kisorsolták őket. Talán a zsirhiányon akartak segíteni. Volt nevetős pukkadásig, voltak bohócok is, jámborak, huncutok vegyest Műkedvelők vállalták, hogy kacagő- görcsbe fullasztják a hallgatóságot, de ez már rosszul sikerült volna, mert üresen maradt volna az Uránia nézőtere. Beszámoló a kabaréról. Az Uránia nézőterét előkelő közönség népesítette. A női toalattek meleg tónusu színekben emelkedtek ki az egyenruhák ragyogásából. A látcsövek delejes áramot közvetítettek. A nyitány elhangzása után, amelyet a soproni gy. e. zenekara játszott, Paulusz Béla karmester vezetésével, háromnegyed nyolckor kettévált a mozi- szinpad biborfüggönye. Gerecz Sándor a »Mi a haza’?« c. melodrámát adta elő meleg átérzőssel nagy nüanceirozó készséggel. Turóczy Gyula Horthy-dalt énekelt közvetlenül és egyszerűen, továbbá müda- lokat, a drámai részek erős és lőlekbe- markolóhntonálásával. A magyartánc plasztikus szépségében is osztatlanul gyönyörködött a hallgatóság. Szikszai Manyika, Rőth Irőnke, Szabó Zoltán és Petrik Sándor osztozott a sikerben. A vígjáték együttese kitünően sikerült, a jelenetek összehangolódtak, nem volt gikszer. nem volt disszonancia. A szereplőket lelkesen ünnepelte a közönség. Az alakítások eredetiek voltak és ötletesek. Czoczkő Béla, Rőth Elzácska, Turőczi Gyula, Gerecz Sándor, Sóliotn Ferenc vidámítot- ták ebben a vígjátékban a közönséget, amely rokonszenvének szűnni nem akaró tapsviharral adott kifejezést. Nagy László aktuális strófáival aratott sikert. Szellemes, elevenre tapintó ötletei viharos derültséget keltettek. Jászberényi Kató stílusos éneke hangzott fel ezután a táncduettben. A hangja friss, eleven erővel küzdött meg a nehézségekkel, biztos teknikával énekel. Partnere, Szabó Zoltán, könnyed táncával biztosította a sikert. Gerecz Sándor neve többször is szerepelt a műsoron. Egyszer kuplékat énekelt, másszor Pierrot volt. A közönség nagyon hálás volt vele szemben. »A bűvös szék« c. vígjáték szereplőit előző jelentéseikből már jól ismerjük. Hevesi Gusztávnó diszkrét, elegáns volt. Udvardy Jenő jóizü hordárja nagyon tét szettMegkell még emlékeznünk Liscsinszky Béláról, Stocken Istvánról és Grimm Józsefről. Az este fényes volt, hangulatos és mámoros. A közönség a Rákőczi-indulő hang jai mellett a jókedv pirosságával vonult át a Kaszinó helyiségeibe. Kivilágos kivlrradtlg. A Kaszinó dísztermében ezután megkezdődött a tánc. Hogy kirilágos kivirradtig tartott-e a tánc, azt kérdezzék meg Ríngelhanntől, A katonanap védnöke Szmreosányi Lajos egri érsek volt. A rendezés nehéz munkájában a legfontosabb szerep jutott LédererHenrik tábornoknak,Zsenyei Árpád ezredesnek. Szita Mihály alezredes és Czoczko Béla százados, Gerecz és Túrőczy hadnagyok fáradoztak még a katonanap impozáns sikere érdekében, de igazságtalanok volnánk, ha nem említenénk föl a városi hatóságokat, a közreműködő űrleányokat, a Kath. Legényegyletet ős a Földműves Olvasókört, akik szintén jó- jövedelmű táncestőlyt rendeztek a hadsereg céljaira. Ennek a napnak forró érverőse még sokáig ott lüktet a város szivében és történelme egy lappal gazdagabban hirdeti.hogy az egri csillagok még nem aludtak ki, amelynek legszebb bizonyítéka volt a mai nap üdvösséges áldozatkészsége. Eger lerakta a nemzet megépítéséhez a maga alapkövét. Búcsúztató. Néhai jő Türk Frigyes, a természet- barát és gyönyörű tollú Író, de jó neked hogy nem kell látnod Eger legrégibb és leghangulatosabb utcájának megcsonkítását. Avatottabb tollal mint én, de nem nagyobb fájdalommal búcsúztatná el majd egy elegikus tárcában, a jő öreg Hevesmegyei Hírlapban, a fák k’pusztítását. Szívem szorult el, a midőn a Káptalan útcában a zárda kopár falát megpillantottam. Szomorúbb lettem, mikor a ledöntött fákról leesett pici madár fészkeket a lues- | kos asphalton láttam. A szétrombolt kis madár fészkekkel együtt omlottak szét bús- vidám emlékeim is. Hová fog húzódni a Lyceum sarkán leskelődö fiú, hisz oly jó takarta a vastag akácderék ? Nem ülhetne már koronája közzé a demőndi herceg, hogy cimboráival madárosdit játszón, hajnalban ! De hozzá tartoztak azok a vén gömb ákácfák öreg mohos törzsei, nyáron egybeborult lombozata, a Káptalan utca ódon épületeinek légkörébe, akár csak az égre a felhő kárpit. Ma hiába forradalmat élünk, rohan a kor, nem kíméli a semminek nem vétő, de szép régit. Föláldozzuk talán szükségtelenül a meglévőt, aholnapőrt, a szebbnek állított bizonytalanért Itt az erdők tövében talán tűzrevalóért? Kellemetlen volt, hogy jő húsét, kellemes árnyékot adott a verő oldalon? Elcsúfította az utcát az összhangot? Nem fogunk már többé a tiszti laktól gyönyörködni, a széles Káptalan utca két oldalán kígyózó zöld szalagban, amely szalídea húzódott a nyári
