Egri Népujság - napilap 1920

1920-04-13 / 84. szám

XXVI). évfo>g*rr 84 szám Eger 1920. április 13. Kedd Előfizetési dijak postai szállítással ttoesz évre 160 B. ~ Fél évre 80 K. - Negyed évre 40 fi. - Egy hóra 15 K . Egy szám ara 60 fillér. A helyőrség eskütétele. Vasárnap délelőtt 9 órakor, a Vásár­téren tett. esküt az egri helyőrség tiszti­kara és legénysége. Fenséges, lélekemelő ünnep volt. .Ahogy végignéztünk a zárt sorokban fel­vonult sastollas vitézeken, megdobbant a síivünk, örömkönnyek csillanlak meg a szemekben: éreztük, tudtuk, hogy ismét egy lépéssel közelebb jutottunk ahhoz a gondolathoz, mely minden magyar szivé­be kiirthatatlanul be van vésve: a nem­zeti újjászületés, a nemzeti nagyság gon­dolatához, ennek a gondolatnak a megva­lósulásához. Az imádság szárnyain fele- sHelkedtünk, magunkba szállottunk és szent fogadás kelt a lelkekben : nem ! nem ! soha ! 9 órára feketéllett a vásártér az ün­neplő közönségtől. Minden társadalmi osz­tály és réteg képviselve volt. A jelenvol­tak közt láttuk Almássy Sándor, kér. kor­mánybiztost, Léderer Henrik tábornokot, Arnőthfalvy István tábornokot, dr. Bobory György, kormánybiztost, Trak Géza h. polgármestert. A középen volt fölállítva az oltár, előtte oszlopban az egész helyőr­ség. Petrőczy István alezredes fogadta Juhász László ezredest és jelentést tett. Török Kálmán kanonok mondotta az ün­nepi szent misét, melynek folyamán a csapatok disztüzet adtak. A mise végezté­vel a pontifikálő Török Kálmán kanonok a szószékre lépett és az ő ismert, hatalmas szónoki készségével mondotta a következő, szívből jövő és szívhez szóló beszédet: Vitéz Katonák ... testvéreim ! Szomorúságunkban is örömre dobban a szívünk, midőn ti, magyar katonák, el­hagyatott, szegény országunk oltalmára, az Isten oltárához esküdni jöttetek. Volt idő, nem is olyan régen, amikor titeket nem is akartak látni, mert bennetek igaz wagyar szív dobogott. Árúlássa], hazug íimitással ütötték ki a kézből a fegyvert, Mely annyi borzalmas csaták után végre »rra lett volna hivatva, hogy ősi vitézség­gel megvédelmezze édes szülő, tápláló myánkat: a haza szent földjét!... Ez az édes anya megalázva, meg- sporva, meggyalázva, megcsonkítva a »őrből sír fölhozzátok... Nem kételkedem, «agyar szívetekben visszahangzik minden ajszava s ereitek minden csöpp vérét >ezsdíti az a melegség, mely a magyar lazaszeretet Kiolthatatlan tüzéből sugárzik elétek. Én édes véreim, magyar katonák, i vagytok ennek a megalázott, meggya- ázott édes anyának egyetlen reménysége, linden boldogsága. Ti felétek fordítja önytől-ázott bánatos arcát, mint a hal- okló anya, akinek utolsó perceit az vi- asztalja meg, hogy szerető gyermekeket ít halálos ágya körül. Esküdni jöttetek az Isten oltárához Iszánt, bátor magyar lélekkel, hogy meg- íentitek hazátokat, édes anyátokat a yalázattól s kiengesztelitek a haza szent Hdjét, melyet hitvány belső és külső el- rnség szennyel megfertőzött. Valóban, fönséges, magasztos a cél; iéltó vállalkozás az Árpádok fiaihoz. De magyar ember nem is ismert soha szen­POLITIKA I NHPILÄP. Felelős szerkesztő: Barsp Károly dr. l tebb kötelességet, mint — megvédeni, ol­talmazni szabad-hazáját és nemzetének ős jogait. Ennek a legszentebb kötelességnek teljesítésére esküdtök ma, vitéz katonák! Első sorban haduratok, Horthy Mik­lós, Magyarország királyhatalmú kormány­zója vár és követel tőletek hűséget és engedelmességet. Áldott az ő neve szerte e hazában !.. . Szeressétek ti is, ragasz­kodjatok hozzá, mert magas kormányzói méltóságában acélos magyar leikével hi­vatva van arra, hogy orvosolja ezer se­beinket s megváltson szenvedéseinktől. Az általa megteremtett nemzeti hadseregnek hozzá való hűsége és engedelmessége zálog, biztosíték arra, hogy nem pusztul­hatunk el; zálog, biztosíték arra, hogy egy uj ezeréven át is énekelhetik a nem­zedékek a Szózat költőjének lantján csen­dült dalt: «... Megfogyva bár, de törve nem, Él nemzet e hazán !...« Haduratokhoz, az ország kormány­zójához való hűségteknek és engedelmes- sőgteknek párosulnia kell Magyarország, továbbá az ország alkotmánya, törvényei és a feljebbvalóitok iránt tartozó hűség­gel és engedelmességgel. Ez a hűség, ez az engedelmesség a ti katonai eskütöknek a lelke; nemcsak tartalom, hanem ereje és hatalma nemzeti hadseregünknek, melyre a haza minden­kor, mindenütt és minden alkalommal bizton számit, ha a belső rend, béke és a nemzet ezeréves jogai veszélyeztetve vannak. A hűség és engedelmesség ily nagy kötelességeinek ígéretét és teljesítését most a mindenható Isten nevére tett szent esküvel pecsételitek meg. A mindentudó és mindenütt jelenlevő Isten tanúja lesz eskütöknek s kedvesen fogadja azt, mint a legszebb hazafiui kötelesség áldozatát. Mondanom sem kell, hogy eskütök­nek megtartása nemcsak a katonai becsü­let követelménye, nemcsak férfias erény, hanem Isten iránt tartozó kötelesség is, mert az Isten nevére, az Isten nevében tett eskü szentségét a hit, a vallás is ol­talmába és számadásába veszi s az eskü­szegőt éppen úgy az Isten itélőszéke elé állítja, amint a haditörvény kérlelhetetlen szigorúsággal Ítél a fölött, aki katonai esküjét gyáván vagy gonoszul megszegi. Becstelen s nem volna méltó a ma­gyar névre, nem volna méltó, hogy nem­zeti hadseregünk katonája legyen az, aki az eskü szentségét akár gyáván, akár go­noszul megtiporná . . . Ha az Isten oltal­mát és áldását remélheti már e földön a szülőtisztelő, szülőszerető gyemek, — bi­zonyára hasonló joggal tarthat számot az Isten oltalmára és áldására az a katona is, aki mindnyájunk édes anyját, a hazát szereti és ha kell, azt meg is védi, meg is oltalmazza. Vitéz katonák!... Őrizzétek tehát híven, mocsoktalanul a katona legszebb ékességét: katonai eskütök szentségét. Ne tűrjétek meg még magatok körül sem a buddogó gonosz kisértőket! Jusson esze­tekbe, hogy ezek a gonosz kisértők áru­lással, ámítással már egyszer megásták országunk sírját s pusztitóbb veszedelmet zúdítottak szegény hazánkra, mint a nagy winimiifiiifiniiBiMrmifiiiiiiiwnMiMiiii i w mum ............ S zerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomd... Telefon szám lí. háború. Jusson eszetekbe, hogy ezeréves országhatárainkról csak siralmat s jajszót hoz felénk a hir s rabságra jutott véreink, honfitársaink hitvány bitorlók meggyalázó korbácsütései alatt hörögnek . - . ... A haza számit rátok .., Ez a haza a ti édes anyátok. És a ti édes anyátok hisz, bízik, re­mél bennetek . . . — Esküdjetek tehát! . . . Mi imádkozunk . . . Áldást kérünk rátok a jó Istentől, áldást, hogy nemzeti hadseregünk Jézus nevében, az ősök ka­tonai erényeivel uj hirt, szerencsét árasz- szon nemzetünkre ! .. . Amen. A beszéd végeztével Illés Ödön alez­redes felolvasta az eskü szövegét, melyet az egész tisztikar és legénység utána mon­dott. Az eskü szövege a következő: Mi ünnepélyesen esküszünk a Min­denható Istenre, hogy Hadurunk fóméltő- ságu nagybányai Horthy Miklós iránt, mint Magyarország törvényesen megvá­lasztott kormányzója iránt hűséggel és engedelmességgel viseltetünk, Magyar- országhoz és annak alkotmányához hűek leszünk, az ország törvényeinek engedel­meskedünk. Esküszünk, hogy magyar hadsere­günk tábornokainak és minden egyéb elöljáróinknak és feljebbvalóinknak is en­gedelmeskedünk, őket tiszteletben tartjuk és védelmezzük, rendeleteiket és paran­csaikat minden szolgálatban híven telje­sítjük ; alárendeltjeinkről mindig a legjobb tudásunk szerint gondoskodunk, példa- adásunkkal és minden erőnkkel azon le­szünk, hogy kötelességeiket minden kö­rülmények között becsületesen teljesítsék. Esküszünk, hogy szent hazánkért minden belső és külső ellenség ellen, bárki legyen is az, mindenkor, mindenütt és minden alkalommal, életünk és vérünk fel­áldozásával is, vitézül és férfiasán harco­lunk. Csapatainkat, zászlóinkat, lövegein- ket és egyéb harci eszközeinket el nem hagyjuk és az ellenséggel soha a legki­sebb egyetértésbe sem bocsátkozunk; haza- és nemzetellenes, vagy oly irányzat, szolgálatába, mely a hadsereg katonai fe­gyelmét aláásni igyekszik, nem lépünk; semmiféle titkos társulatnak nem vagyunk és nem leszünk tagjai; minden szolgálati titkot híven megőrzünk. A hadicikkelyeket szem előtt tartva, magunkat mindig a hadítörvények szerint derék, magyar katonákhoz és jő hazafiak­hoz illő módon viseljük és igy becsülettel élünk és halunk. Isten minket úgy segéljen ! Amen! Az eskü végeztével felhangzott a Himnusz fenséges dallama. Imára kulcso- lódtak a kezek s nemzeti imánk ütemei mintha évezredes vágyainkat, szerencsét­lenségünket, egy szebb jövőt esdve, tol­mácsolva szálltak volna az ég felé. Az ünnepséget diszelvonulás fejezte be, melyet Petrőczy István alezredes ve­zetett. A hangulat fenségességét talán leg­jobban tolmácsolta az az öreg földműves ember, ki reszkető ajakkal súgta szom­szédjának : Hej! ha még ón egyszer fiatal lehetnék és itt masírozhatnék! Hála a jó­ságos Istennek ! Ezt is megértük !

Next

/
Oldalképek
Tartalom