Egri Népujság - napilap 1920
1920-01-09 / 6. szám
XXVIL évfOlgám 6 szám Eger 1930. január 9 Péatek. Előfizetési dijak: íj 9 ész évre 120 E. — Fél évre 60 K. — Negned évre 30 t£. — Egg hóra 10 K. — Egy szám ára 40 fillér. POLITIKAI NAPILA Felelős szerkesztő: Barsy Károly dr. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 31. P0T Január 11-én hadseregnap!-----— .!J—lUFJ.11 iülSJ* 1 ■■■ ■» i^lll1 I Ä hadseregnap meg a zsidók. Irta Kis András. A szomszédom zsidó ember. Szereti a családját, vallását, üzletét. Nem tudok rá semmi rosszat. A szovjet idejében eloget abajgatták őt is. Elfogták, becsukták, átkutatták a házát, meg mi egymás. Azt mondja az én szomszédom: — Hallja szomszéd, vasárnap lesz a hadseregnap, aztán én igazán nem tudom, mit csináljak? — Láttam, hová céloz, hát azt feleltem : — Mit csináljon ? hát nyissa ki a bu- gyellárisát szomszéd, de ugyancsak! — Nyissam ki? de mikor utcahosszat éneklik, hogy: Erger, Berger ................. — Evvel mond valamit szomszéd. Mert lássa, a deresedé fejemmel én sem helyeslem, hogy azt a nótát is éneklik a katonáink. Tudja, olyan gyermekbetegsége még ez a mi hadseregünknek. Majd ki- gyógyul abból, ne féljen. Tudja a sok papirosbakancs, pőkhálőszövet, Kun Béla meg Szamuely motoszkál a nótázók fejében Aztán amikor nagyon haragszik az ember, nagyobbat mond mint kellene. Ha volna olyan nóta, amely.k Károlyiról, Hockról meg-a cinkostársaikról hangoztatna olyanféle véleményt, régen nem daloltam, de magam is megköszörülném a torkomat. Mert azt a nótát úgy kell ám érteni szomszéd, hogy azokra szól, akik cafatokká tépték, koldussá alázták, vörössé gyalázták hazánkat. Aki ebben ludas, arra bizony knappol az a nóta, még ha minden reggel keresztvízben mosdik is; akinek nem inge, ne vegye magára. Arról aztán én nem tehetek szomszéd, hogy a bolsevizmus utegyengetői, hóhérai, meg rablói között olyan nagyritkásan lelek valami Istentől elrugaszkodott keresztényt, akárcsak kukoricatöréskor egy-egy tarka csövet. Laposan, szégyenlősen pislantott a szomszéd, én meg folytattam: — Arról van szó, hogy a Böhm Vilmos hadseregébe vetjük-e a reményünket, vagy a Horthy Miklóséba? Amazt bizony szörnyűségesen pártolták a hitsorsos elvtársak. Ugyancsak töltögették a Szamueli revolverét puskaporral; hát a Horthy- vitézek kardját nem szíveskednének most élesebbre köszörülni ? A nemzetközi hősöknek volt mindenük (kivéve egyet, a bátorságot), négyévszázados titkos álmaink szerint megvalósult magyar nemzeti hadsereg azonban nemhogy autón nem száguldozik, de még a fekvőhelye, ruhája, fegyvere is szánalmasan, szinte szégyenletesen fogyatékos. Pedig ez a sereg a hazának szolgál, itt őrzi a rendet, közbiztonságot. Ez már a mi vérükből való vér; büszkén vallja magát magyarnak és hisz az Istenben. Aztán ha elég éles lesz hozzá a kardja, megmutatja majd az egész világnak, hogy hol a magyar határ? Ezt a seregit ne pártolná, ne segítené minden jóravaló ember, — ha zsidó, ha keresztény —, de szivében magyar ? i Ezt a nemzeti sereget, amely küzd ugyan : még a kezdet nehézségeivel, ezt, amely Keserves hazafibujában kurjanthat ugyan még egy-egy túlságosat, de amely egyedüli hordozója minden reményünknek, hogy hej, nem leszünk mi soká ilyen kezetlen, lábatlan csonka törzs, hanem lesz még nekünk kezünk, hogy sújtsunk, lábunk, hogy lerúgjuk magunkról a halott- ráblő hiénákat! Horthy hős legényeinek dalos ajkán kicsúszhatott egy-egy pajkos, ildomtalan szó, egy-egy mély elkeseredésből fakadt kifejezés, de ezek az uj honalapító vitézek ép úgy tisztelik a magyarság vértanújaként a Gyöngyösön felakasztott Welt Ignácot, mint akár Návay Lajost, vagy Ferry Oszkárt. Azért azt mondom én szomszéd, hogy ne úgy mosakadjanak maguk, mint az az undok veres ember a plakáton, hanem úgy, hogy magyar nemzeti és keresztény szellemű törekvéseinkben bajtársainknak igazolják magukat, baj társainknak, akik velünk együtt lelkesen, önfeláldozőan, minden más véleményt megsemmisitően gyámolitják, segítik, szilárdítják jövőnk minden reményét, a nemzeti hadsereget! Evvel mutatják meg, hogy ilyen zsidók-e, vagy amolyanok? Amikor a fővezér itt járt, be sok zsidó ház ablakában, be sok zsidó bolt kirakatában láttunk nemzeti zászlócskákat, Éljen Horthy Miklós ! felírással. Valami rossznyelvű ember azt kérdezte akkor: vájjon nem csupán üvegtábla-biztositó eszköz-e az a Horthy-zászló? Mutassák meg azok, akik az ablakok és kirakattáblák mögött laknak, ők nem ülnek föl a fehér terror meséjének, nem akarják felrobbantani a Gellért-szállót és hogy összedobban a szivök a mienkkel, amikor azt kiáltják: éljen Horthy Miklós! azt imádkozzuk, éljen a nemzeti hadsereg ! A szilveszteri tragédia. Megírta már az Egri Népújság, hogy milyen merényletnek esett áldozatul a kis Staud Margit. A szilveszteri tragédia előzményeiről és a merényiét megtörténéséről az alábbiakban számolunk be : Knkolyák .János szabósegéd Staudék- nál dolgozgatott. A család úgy bánt vele, mint a gyermekével. A szabósegéd mindig üldözte a szerelmével az iskolásleányt. Egy alkalommal, Szilveszter előtt valamelyik napon igy szólott Staudnéhoz. — Enyém lesz-e Mancika ? — Hogy adnám ilyen részeges emberhez ?! — felelte méltatlankodva az asszony. Kukolyák valamit dünnyögött a foga között és eltávozott. Szilveszterkor ismét megkérdezte Staudnét, hogy neki adja-e a lányát. A válasz persze nem volt különb mint az elózó alkalommal! A Ezabősegéd elkeseredésében holt ' részegre itta le magát, de nem volt any- nyira mámoros, hogy ne tudott volna számot adni arról, amit cselekszik. A belső szobában beszélgetett a leánnyal s amikor az a konyhába ment, utána sompolygott. Egy állati ordítással rávetette magát és fogcsikorgatva Staud Margit hátába vágta a reszelőt. A leány segélykiáltásaira befutottak a hozzátartozók, de annyira gyávák voltak, hogy nem mertek a szabósegédhez nyúlni, hanem kirohantak ős ők is segítségért kiabáltak. Staud Margitnak olyan nagy erőt kölcsönözött az ijedtség, hogy kiszabadította magát a merénylő karjai közül és kiszaladt a szülei után, akik egy árokban találták meg az elájult kisleányt Mikor Kukolyák János látta, hogy a leány elmenekül, kétszer a .szív tájékán mellbe szúrta magát. S úgy, "ahogy volt, vérező mellel, rohant keresztül az utcákon: — Meggyilkoltam egy leányt előre megfontolt szándékkal. . . Az Egri Népújság segédszerkesztője fölkereste Kukolyák Jánost, akit az Irgal- masok kórházában ápolnak. Az arcán az őpiumálomból ébredők ólmos sápadtsága árnyallott. Zavartan tekintgetett körül s a kérdésekre szűkszavúan felelt. A leány hozzátartozóival örökösen civódott. — Különösen az asszonnyal — mondotta. Lelki egyensúlyát valószínű ez bontotta meg. — A leányhoz nem volt sok közöm — sóhajtotta a levegőbe karikásodé szemmel. Bosszút emlegetett, de a mélyebben járó lelki valószínűségek hiányzanak a tettet mozgató hatásokból. S igy egyre valószínűbb, hogy tettét pillanatnyi ellue- zavarában követte el. Kukolyák János fejalakulata és fogazata egyébként a dege- nerált szenvedő típusát állítja elénk. _______ ' __________f \ b-f. H ÍREK. Eger, 1920. jan. 8 A villanyvilágítás kérdésében uj mozzanat az, hogy kaptunk 25 hordó olajat. Ez redukált üzem mellett — este 5 órától 8 óráig — nyolc-kilenc napig elegendő. Hogy aztán mi lesz, még bizonytalan. Puchlin Lajos vm. főjegyző ma, vagy holnap tárgyal a cseh olajszállítmányt közvetítő ügynökkel s alapos a reményünk, hogy a tárgyalások sikerre is fog nak vezetni. A hadseregnapról beszél az egész város, sőt az egész vármegye. Hasonló impozáns ünnepe kevés volt még Egernek. A rendezőség fáradságot nem kímélve buzgólkodik az ünnep előkészítésén. Lederer Henrik tábornok, Szita Mi- kály alezredes, Czoczkó Béla százados, Mamuzsich István százados, Gerecz Sándor hadnagy olyan rendezői munkát végeznek, melynek eredménye csak a leg teljesebb siker lehet
