Egri Népujság - napilap 1920
1920-02-12 / 34. szám
KXVil. évfolyam 34 szám. CCílZ.: E. 76 /1920. Eqcr 1920. február 12. Csütörtök Előfizetési dijak postai szállítással; ítíjís* évre 15*1 K. — Fél évre 75 &. — Keaged évre 38 K. *— Egg hóra 13 K. — Egg szám ára 40 fillér. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: Barsy Károly dr. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. Hevesvármegye katonai parancsnoksága. «B K. T. 1920. szám. Hirdetmény a fegyverek beszolgáltatásáróL Illetéktelen egyének kezében még Mindig vannak fegyverek, lövőszerek és robbantószerek. Ezennel elrendelem, hogy mindenki, kinél még kincstári eredetű puskák, pisztolyok, géppuskák, géppuska vagy fegyver alkatrészek, kézi gránátok, ló- és robbantő- •zerek vannak, 1920. február hó 20-ig a Hevesvármegyei katonai parancsnokságnál Egerben azokat beszolgáltatni köteles Járások a járás székhelyén állomásozó csendőrtartalékszázadok paranesnok- •tgainál. A beszolgáltatás alól mentesek: a tényleges tisztek, a tényleges altisztek, a Hevesvlrmegyei karhatalom azon tagjai, akik illetékes karhatalmi parancsnokságuk által szabályszerű karhatalmi igazolványai •1 vannak látva, továbbá a osendőrség, az államrendőrsóg és pénzügyőrség tagjainak a szolgálati fegyverei. Katonai szolgálati fegyverekből átalakított golyós vadász fegyverek, dacára, hogy azokra fegyver viselési engedély állíttatott ki, beszolgáltatandók. Ezen legutóbbi fegyverek a beszolgáltatásnál címmel és ismertető jellel látandók el. Ezekről a beszolgáltatási helyen a fegyver tulajdonosa nyugtát fog kapni, hogy elbírálás után fegyverét visszakaphassa. Fegyverkereskedők éspuskamüvesek, ha javításban és raktáron náluk ilyen fegyverek vannak, kötelesek ezekről jegyzéket készíteni, — amely jegyzéket tartoznak 1920. évi február hő 20-án délig He- vss vármegye katonai parancsnokságának (Iger, törvényszék, földszint 23.) beküldeni. Ugyancsak ezen időpontig tartoznak Mindazok, kiknél fegyverek és lövőszerek vannak, azokat beszolgáltatni. Aki 1920. február 20-án déltől kezdve, a beszolgáltatás alá eső fegyvereket, lőszereket jogosulatlanul tart, eltitkol, vagy abban bárkinek segédkezik, — amit elkövet azáltal is, hogy ha a tudomására jutott ilyen fegyverekről a katonai parancsnokságot nem értesíti, — vagy ezen hirdetményt megrongálja, vagy letépi, az a • Katonai büntető törvénykönyv 327. §-ába» ütköző, az állaM hadereje elleni bűntettet követ el. É bűntett elkövetői azonnal letartóztatnak és felettük a törvény teljes szigorával a katonai bíróság fog ítélkezni. Büntetés a K. b. t k. 828. §.-a alá eső •ssfekban kötél általi halál. A K. b. t. k. 339. §.-a esetén 10—20 évig terjedő súlyos börtön. Mindazok, akik a vármegyei katonai parancsnokságot, (Eger, törvényssők, földszint 23. ajtó) használható fegyvereknek a nyomára vezetik, az alábbi jutalomban részesülnek: Géppuska után 2000 korona. Géppuska alkatrész után a használhatóság mérvének megfelelő összeg. Puska után 100 korona. Katonai célokra használható pisztoly után 50 korona. Kézigránát után,3 korona. Minden használható töltény után 10 fillér. Eger, 1920. február hó 10-én. Heves vármegye kát. parancsnoka. Erdély. Ti, kik hideg közönnyel, avagy hangtalan megadással sürögtök-forogtok az élet piacán, vájjon tudjátok-e, hogy arcom miért oly bus-halovány ? Vájjon tudjátok-e, hogy álmatlan éjjeleken miért kisértenek messze földről jövő véres magyarok, meggyalázott nők, sápadt arcú ifjak, mélabus tekintetű gyermekek ? Tudjátok-e, hogy szememben miért villog a halálos elszántság daca ? Tudjátok-e, hogy miért gyűjtöm az utolsó erőmet a végső küzdelemre ? Pedig — egy nemes becsülettel, csupa tűzzel megvívott vesztett harc után vagyok. — Pedig a nagy bukás után keserű fatalizmussal vallottam, hogy soha sem lesz többé tavasz, napfényes kikelet. Nem láttam egyebet porba hullott magyar dicsőségnél, véres emberroncsoknál, tömegsírokból emelkedő fenyegető karoknál. Elvesztettem pedig minden reményemet, a szebb jövőbe vetett minden hitemet. Agyamat megszállta a végső pusztulásról zsongó vak-sötét sejtelem; lelkem elvesztette a nagy eszmék iránti fogékonyságát, szememből kialudt a büszke dac ; karom erőtlenül hanyatlott alá, jártam csüggedt fővel . . . Ma pedig szememben újra vad tűz lángol, kezem újra ökölbe szorul, karomban újra érzem az acélos erőt, lelkemben a nemes harag szilaj tombolását. Tudjátok meg miért! Ott ringott bölcsőm a Görgényi havasok alján. Altató dalt felettem az égbe nyúló hegyek ormáról siró pásztorsip dalolt. A fenyvesek illatos levegőjétől, a Nyárád vizének hűs habjaitól lett arcom: mosolygó pirossá. Székely anya csókjától nyílott ajkam első szóra. Szentimre és Déva várának ormán járva a nagy Rá- kócziak lelke regélt nekem régmúlt dicsőségről, jövendő nagyságról. Vajdahunyad lovagvárában hős Hunyadi szelleme lehelt belém izzó magyarságot. Gyermeke vagyok én szép Erdélyországnak, szülötte a székelyek ősrégi földjének. Tudjátok már ugy-e, miért könnyes a szemem ? — Nincs már Erdély! Idege* koronára tették Szent István koronájának legszebb, — ezer éves — gyöngyét. Szülőfalum drága földjét - a durva erőszak, a hatalmi téboly, a kulturátlanság bocs- korával taposva rajta, — megszentségte- lenitették a vad hordák. Hol eddig magasan szárnyaló fennsőbbséggel a magyar szellem, a magyar kultúra, a magyar erő dominált ezer éves joggal, ott most egy — csak a XIII. század elején felbukkanó, magát a történelem egyik legnagyobb hazugságával a rómaiaktól származtat® — műveletlen nép gőgje és bárdolatla* butasága nehezedik elviselhetetlen súllyal negyedfél millió magyarra. Egy csorda, mely az általuk elrabolt terület népei között a legelmaradottabb, mely még ma is alig emelkedett a nomád pásztorkodás színvonala fölé! De azt is tudjátok most már ugy-e, hogy miért ül arcomon a halálos elszántság? Dicső nemzetünk elszakított, megalázott, kínzó rabságba vetett tagjainak zokogása, nagy hangos sírása búg felém az esti szél szárnyán a Királyhágón túlról .. . Lelkembe markol a zokszó, arcomba szökik a szégyen pírja, de szememben is lángol már a végső elkeseredés haragja. Velem éreztek-e mindnyájan könnyező, szomorú magyarok, kik alamizsna kenyérként kaptatok egy parányi szabad területet? Én úgy éreztem, hogy a szent esküvés napján egyek voltunk a fájdalom, az elkeseredés érzetében, de egyek voltunk a rendíthetetlen akarásban is, hogy hiába temetnek el bennünket, mi föltámadunk. Hiába csonkítanak meg, mi visszaszerezzük a magyarok Istenének segítségével ée mindnyájunk kiapadhatatlan hazaszeretetével azt, amit durva erőszakkal elragadtak\
