Egri Népujság - napilap 1920

1920-02-04 / 27. szám

gCVIl. .évfolyam i27 szám Ccnz.: E. 65. 1920. Eger 1920. február 4, Seerda Előfizetési dijak postai szállítással; í.qesz avre 150 K. — Fél évre 75 ft. Neqi? ed évre 37.50 &. — Egg hóra 12.50 K. Egg szám ára 40 fillér. WMWMMM—■—W—MMBBUM POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: Barsy Károly dr. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. Szmrecsányi Lajos dr. Vasárnap adták át a Feledhetetlen, lélekemelő ünnepség színhelye volt az érseki rezidencia, vasár­nap, február 1-én. Eger város képviselő­testülete akkor adta át Szmrecsányi Lajos dr. egri érseknek a polgári erények leg­szebb dokumentumát, a díszpolgári okle­velet. Emlékezzünk. Pár hónapja csak és mintha évekkel ezelőtt történt volna . . . Vadul tobzódott az ochlokrácia. A szennyes áradat elbontással fenyegetett mindent, ami nekünk szent, bscses és kedves. Deli- riumos őrjöngéssel estek neki az alvilág felszabadult szellemei embereknek és in­tézményeknek. Csak egy személy volt, kinek tiszte­letet parancsoló egyénisége, akaratereje mintha megállást parancsolt volna az eszüket vesztett tobződóknak. De mégse. Egy májusi napon könyes szemmel, ökölbe szorított kézzel súgták egymásnak az emberek; «Elfogták az Érseket». De mintha maguk is megborzadtak volna attól, amit tettek. Talán attól tar­tottak, hogy a szivekben felgyülemlett ke­serűséget ez fogja kitörésre ingerelni. Eger Érseke ismét visszatért kö­rünkbe . . . És ekkor egy néma, szent fogadás kelt a lelkekben: hogy a Főpásztornak, a polgárok elsejének, elégtételt fogunk adni, el fogjuk mondani, hogy a bánta- lom, a meghurcoltatás csak nagyobbá tette őt, ha ugyan nagysága még fokozható. A lelkek felszabadulása után a város képviselete összegyűlvén, első kötelessé­gének tartotta, hogy dr. Szmrecsányi Lajos egri érsek iránt kifejezze hódolatát, s 'ha el nem múló ragaszkodását, dísz­polgárrá választván ót. A díszpolgári oklevél átadása vasár­nap d. e. 11 órakor történt az érseki re­zidencia ebédlő termében. Az Érsek a főkáptalan ős az udvari papság kíséretében fogadta a képviselő­testület hódolatát, melynek nevében Trak Géza h. polgármester a következőket mondotta: Eger város képviselőtestülete a pro­letárdiktatúra után összeülvén, első fela­datának tekintette, hogy kifejezze hódola­tát Excellenciád személye iránt. A képvi­selőtestület visszaemlékezett a jótékonysá­gok hosszú sorára, visszaemlékezett arra a nemes akcióra, melyet a Főpásztor a háború által sújtottak segélyezése terén kifejtett, amit a közélelmezés, az iskolaügy, a város segítése, a hitélet emelése, a kul­túra fejlesztése, a hazafias érzés ébrentar­tása terén tett, visszaemlékezett azokra a méltatlan támadásoKra, melyek Excellen- ciádat érték; maga előtt látván ragyogni egy életet, melynek minden mozzanata a krisztusi morálon alapszik, szent köteles­ségének ismeri, hogy lerójja háláját Eger­Eger város díszpolgára. díszpolgári oklevelet. nektnagynevű Érseke, e városnak legna­gyobb fia, Szmrecsányi Lajos dr. Érsek iránt. Ennek csekély jeléül Excellenciádat a képviselőtestület Eger város díszpolgá­rává választotta, minek dokumentumakép átnyújtom a díszpolgári oklevelet. A képviselők lelkes éljenzósej követte a beszédet. Az Érsek átvévén á díszes kiállítású oklevelet, a következő fenséges, gondolatokban gazdag beszéddel válaszolt: Azok a megvesztegető szép szavak, melyek a polgármester ur ékesszólő ajkai­ról elhangzottak, úgy látszik, tágabb tért engednek abban, ami az ón főpásztori hi­vatásomhoz tartozik, az egyéni elhatáro­zásnak és érdemnek, mint amennyit a do­log természete megtűr. Ezen a főpásztori széken, amelyet érdem nélkül elfoglalok, szoros kötelesség hódolni annak a nagy gondolatnak, amely első szent királyunkat e főpapi szék alapítására bírta és amely abban érvényesül, ha az időnkinti főpász­torok, mint termékenyítő tavaszi felhő har- matozzák a keresztény művelődés szelle­mét és áldásait mindenfelé, első sorban a főpásztori székkel válhatlanul egybekap­csolt Eger városára. Történelmünk tanú­bizonyságot is tesz arról, hogy szent Ist­ván király nagy gondolata hazánk letűnt ezredéve alatt, a főpásztorok szakadatlan sorozatán át, a szellem fénye, tündöklő erények messze kiható példája, hatalmas nagy alkotások, gazdag alapítványok ős honfiúi önfeláldozás által szünet nélkül megnyilatkozott; és a művelődés fejlődésé­ben akár mint eszköz, akár mint ösztönző, vagy alkotó erő, mindenütt feltalálható a főpásztor munkás keze és meleg szive. Ámde nem volna igazságos csupán a fennmaradt müvekben keresni a főpászto­rok ezredéves tevékenységét. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy alig van a ha­zai földön még egy város, mely saját sor­sában oly híven tükrözné hazánk viszon­tagságos történetét, mint Eger, amely a művelődés sok ellenségével, magukkal az elemekkel is örökös harcban fényes diadalt vívott ki, de egyszer egyszer össze is ros- kadt és mindannyiszor uj életre kelt; vál­tozó sorsában egyrészt maga lett száza­dokra tervezett sok szép alkotásának te­metőjévé, másrészt emésztő munkát, alkotni képes erőt kötött le a romok eltakarítására és fenyegető veszélyek elhárítására. Nyom­talanul tűnt el a múltnak sok alkotása, mint eltűnt pl. a már nevében is alig is­meretes Posuerunt, amely majdnem egy századon át védte Egert az árvíz ellen és nem maradt ránk egy köve sem, emlékül arra a főpásztorra, kinek meleg szeretető egykor alkotta. A sokszázados sors komolyabb vál­tozatának megújulását jelezték a napok­ban a városszerte lengő gyászlobogók, komor intelmül, nem tétlen gyászra, de arra, hogy a honfiak ereje a romok elta­karítására, a fenyegető veszedelem elhárí­tására ős uj alkotásokra egyesüljön. A főpásztori székben hallom őn is az ezer­éves hagyomány szárnyain az alapitó szent István nagy gondolatának sugalma- zását, mely talán soha komolyabban nem követelt mindent Istenért és a hazáért. És ebben a komoly történeti időben őr engem az a nagy kitüntetés, melynél nagyobbat polgár nem érhet el, hogy pol­gártársaim városunk díszpolgárainak so­rába emelnek. Nem véletlen az események­nek ez a találkozása; és nekem komoly intelem, hogy a városért, mely szorosab­ban fűz magához ős a városnak éljek és haljak. S ha csak félve nyújtom is ki ke­zemet a kitüntetés hálás elfogadására, mert vége felé hajló életkorom már csak keveset igőr arra, amit forrón óhajtok, hogy nagy hálámat tettekkel is igazolhas­sam ; érzem és fogadom, hogy a város ér­deke, öröme, bánata az enyém is lesz mindenkor és boldog leszek, ha azt, ami még életkoromból hátra van, a város üd­vére ős javára áldozhatom. Mély megilletődéssel hallgatták a képviselők a Főpásztor magas szárnya­lása prófétai ihlettel elmondott beszédét, melynek zárószavainál riadó lelkesedés tört ki. Az érsek ezután egyenkint is megkö­szönte a képviselőknek megjelenésüket, majd a képviselők lelkes ovációja köze­pette visszavonult A díszoklevél szövege a következő: Tárgyalta a képviselőtestület a város pol­gárságának indítványát az iránt, hogy dr. Szmrecsányi Lajos egri érsek a város díszpolgárává választassák. VÉQHHTÁHOZAT. A képviselőtestület, amikor első Íz­ben jön össze a proletárdiktatúra orszá­gunkat tönkretevő, véres uralmának meg­szűntével, — alkotmányos működésének újból felvétele alkalmával első feladatának ismeri, hogy lerójja háláját Eger nagy­nevű érseke, a város legnagyobb fia: dr. Szmrecsányi Lajos iránt. A város egész polgárságának leiké­ből fakadó indítvány tárgyalása során visszaemlékezett az érsek ur jótékonyságá­nak sorozataira, amelyekkel főleg a háború által leginkább sújtott rokkantak, árvák,öz­vegyek helyzetének enyhítésére törekedett — s arra acéltudatos és mindig magasabb eszmék által vezetett munkásságra, me­lyet a város polgárai érdekében az iskola­ügy fejlesztése, a gyermeknevelés intéz­ményes védelme, a közólelmezés enyhí­tése terén, továbbá a város közegészségét szolgáló, a közönség nemes szórakozását biztositó intézményeknek oly feltételek melletti átadásával teljesített, hogy ál­tala a várost gazdaságilag is erősebbé tegye. Es bár nemesen őrző szive, szociális lelkülete köztudomású volt, — az átkos emlékű forradalom által felszínre hozott Károlyi kormány idejében már igaztalan támadások elviselésére volt kényszerítve, melyekkel szemben a terrorral dolgozó kormányzat miatt tehetetlen volt a méltat­lan üldözést elfojtott keserűséggel néző 1 városi polgárság.

Next

/
Oldalképek
Tartalom