Egri Népujság - napilap 1920
1920-12-11 / 284. szám
XXVII. évfolyam 284 szám. Eger, 1620. December 11. Szombat. i Előfizetési diiak postai szállítással: Egész és félévi előfizetést nem fogadnak el. Negyed évre 7ő K. — Egy hóra 25 Ä. Egyes szám ara 1 korona. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: B&rsy Károly dr. Szerkesztőség: Egei, Líceum. Kiadóhivatal: Liceu tii/»igo:ad Telefon szám 11. Ä boldogulás előfeltétele. Nevezzenek bár defétistának, még se mondhatok mást, mint ami szent meggyőződésem: Jus et justitia sunt jegnorum fundamenta. Jog és igazság az állam talpkövei. Divatos lett az érv, hogy ne feszegessük most a jogkérdéseket, hanem dolgozzunk, takarítsuk el a romokat s biztosítsuk nemzeti és gazdasági boldogulásunkat. Mert hát jogból és jogfolytonosságból nem lehet megélni, az élet nyomorúsága most a kenyér jogfolytonosságát tolja előtérbe. (Lásd Népszava december 5.-iki vezércikkét.) Értem én a fütetlen szobának s a korgó gyomornak a logikáját; tudom, hogy az éhes ember figyelmét nem lehet jogi fejtegetésekkel a kenyérről elterelni; sőt azon sem csodálkozom, ha a fájdalom és keserűség könnyeitől fátyolos szem nem veszi észre a kenyér és a jog közötti összefüggést, — de mindebből nem következtetek arra, hogy ez az összefüggés a valóságban nem. létezik. Mert igenis létezik. Nézzünk a dolgok mélyére és nem lesz nehéz észrevennünk, hogy a kenyér a jogrend talaján terem. Ugyan mi is az a jogrend ? A jogrend az az alap és az a keret, amelyen és amelyben köz- és magánélet, állami-, társadalmi- és magántevékenység, - no és a létért való küzdelem lejátszódik. \ jogrendből fakad az a biztonság, amely minden gazdasági fellendülésnek nélkülözhetetlen előfeltétele. A jogrend garantálja részemre a szabad mozgásnak azt a lehetőségét, amelynek alapján lehet és érdemes dolgoznom. A jogrend ösztönöz szorgalmas munkára és takarékos fogyasztásra, mert a jogrend biztosítja nekem munkám és önmegtartóztatásom gyümölcsét, tulajdonom sérthetetlenségét. A jogrend védi az én igazamat az erősebb ökle ellen. A jogrend fékezi és szeliditi meg az emberi fenevadat addig a fokig, amelyen az embereknek nemcsak társas együttélése, de társadalmi összemüködése is lehetővé válik. Merő jogrendből — bizonyos igaz — nem lehet megélni. De jogrend nélkül meg éppen teljességgel lehetetlen. Mert a jogrend a gazdagági élet levegője, amelynek hiányában csakúgy megfullad minden produktiv tevékenység, mint az ember a légüres térben. Csakhogy a jogrend szerves egész ám, amelynek minden legkisebb porcikája ismét teljesen és egészen jog s akár melyik ponton szenved is a jogrend sérelmet, az egész szervezetben működési zavarok állanak elő. Bármelyik ponton visszük is be a méreganyagot a jogrend vérkeringésébe, az egész szervezetet megfertőzzük vele. A fejére ütni meg éppen nem lehet a jogrendnek anélkül, hogy meg ne sántuljon tőle. «A jogrendnek, jogfolytonosságnak és legitimitásnak» hívei tehát nem «uj közjogi harcokat» kezdenek, hogy ezzel «újra felzavarják az amúgy se nyugodt közéletet« hanem felveszik a küzdelmet a jogért, — a közjogot és magánjogot egyaránt felölelő jogrendért, — hogy végre valahára újra békés mederbe segítsék a valóban nem nyugodt közéletet és biztositsák a produktiv munka és a békés fejlődés lehetőségét. El akarják oszlatni a megingatott jogrend, talajából előgomolygó bizonytalanságnak azt a fojtogató ködét, amely állandó lidércnyomásként nehezedik a lelkekre s béklyókba ver minden kezdeményezést és minden munkakedvet, Mert addig hiába szavaljuk, hogy fogjon mindenki dologhoz s induljon meg az egész vonalon a termelő munka, mig ennek a nélkülözhetetlen előfeltételét meg nem teremtjük. Ez az előfeltétel a szilárd és minden pontjában sértetlen és sérthetetlen jogrend. * Előadva mondandóim lényegét, itt pontot is tehetnék anélkül, hogy részletekbe bocsátkozzam. Az ellenérvek egyike azonban, amelynek ma különös jelentősége van, olyan tévesen lett beállítva, hogy lehetetlen azt megjegyzés nélkül hagynom. Az E. N. december 7-ki vezércikkében ezt olvasom: »Ä történelem folyamán n -m egy, de több eset is adódott, mikor a forma pótolhatatlan hiánya miatt a lényeget nem mulasztották el, igy I. Ulászló koronázásakor nem.volt kéznél a szent korona, mivel azt Erzsébet Ausztriába vitte. Az ország rendei kijelentették, hogy a királyok megkoronázása a nemzet aka- j ra+ától függ. a korona érvénye és jogi hatálya a ! nemzet beleegyezésében áll, azért a szent korona hatályát arra a koronára vitték át és azzal koronázták meg Ulászlót, mely Szent István koporsóját díszité. Senki sem tartja ezert Ulászlót törvénytelen királynak, mert a forma hiányát pótolta a nemzet akarata, amely minden jog forrása.« Csakhogy I. Ulászló királyságának törvényessége nem olyan vitán felül álló dolog ám, mint ahogy a t. cikkíró azt feltünteti. Sőt! Éppen ellenkezőleg áll a dolog! A nemzet királyválasztő joga a vér- j szerződés óta mindig az egyszer már \ megválasztott uralkodó családjának tagjaira volt korlátozva s amikor első Habsburg királyunk: Albert 1439-ben meghalt, csupán az ő utószülött egyetlen fia: Árva (V.) László jöhetett számba mint olyan, akit jogszerűen királlyá választani lehet. Éz okból egyik legjelesebb jog- történészünk véleménye szerint: I. Ulászló megválasztását nem lehet törvényesnek tekintenünk. Ehhez a felfogáshoz mindenesetre szó fér, de Ulászló királyságának törvényességét másfelől az a körülmény is vitássá tette, hogy ő nem a szent koronával koronáztatott meg, bárha a budai országgyűlés 1440 junius 29 én le is szegezte azt a szép és alig vitatható tételt, hogy a királyok koronázása mindig a nemzet akaratától függ és a korona hatása és ereje a nemzet jóváhagyásában rejlik. \ A következmények arra tanítanak minket, hogy a jogrend sérelme nem könnyen gyógyul, hanem évek múlva is kiujul és visszaüt. A vá» •lasztás és koronázás jogszerűségébe 1440-ben beszűrődött szálka gyulladást okozott, genyedést idézett elő, tályog keletkezett, amely aztán csaknem másfél évtized után egyszer mégis csak kifakadt. 1453-ban a törvényhozás összes illetékes tényezői kijelentették az V. törvénycikkben, hogy Ulászlónak «Lengyelország néhai király urának» összes adománylevdei érvénytelenek, s mivel Ulászlótól a magyar királyi cimet is megtagadják, ez alapon később Corpus Jurisunkból is kihagyattak és örökre kimaradtak az ő összes törvényei. Hát bizony erre bajos azt mondani, hogy «Ulászlót senki se tartja törvénytelen királynak», de még inkább bajos a fejtegetések záróteteléül odaállitani azt az akiómát, hogy: contra factum non valet argumentum, vagyis, hogy «a tények előtt csak meghódolni lehet». Ez már valóban minden inkább, mint magyar álláspont. Állami életünk utolsó négy évszázada ugyan mi egyéb, mint a magyar alkotmány érveinek lélekemelő állandó harca az idegen uralom fényeivel szemben. Ugyan hogyan szereztük volna vissza alkotmányunkat 1790-ben, 1848-ban és 1867-ben,, ha a tények előtt meghajolva, a békesség kedvéért lenyeltük volna érveinket ? Alkotmányunk sok évszázados fejlődésének története épen annak gyönyörű bizonyítéka, hogy az erőhatalom által fenntartott tények mulandók, de a jog és igazság kitör és eget kér. Ezt igazolja múltúnk, ezen alapszik jövőnk reménye, s csak aki hisz a jog és igazság végleges diadalában, az mondhatja rendíthetetlen hittel és tudatos meggyőződéssel: «Hiszek Magyarország feltámadásában!’• * — Nagy hálával tartozunk.jgen tisztelt kép viselőnknek, hogy dec. 8-ki mélyenszántó vezér cikkében nyíltan ama jogi felfogás hivének vallj: magát, amelyet választóinak bizonyára túlnyom: többsége helyesel Bár sokan volnának a nemzet gyűlésen is, akik cikkének megáilapitásaiva egyetértenék !*) Dr. M. K. *T. Ä-nek! Szép dolog, sőt sokszor hazafia kötelesség is tárgyilagos vitában komoly érvek szembe állításával az eszmék tisztáz sához hozzájárulni. Pt gazus-nivón azonban nem lehet vitatkozni, csak fele selni. Erre én kaphqjó nem vagyok. Felületes móká záshoz sem időm, sem kedvem; no meg az izlé sem is tiltja. Dr. M. K. iTirék “ Eger, 1920. december 10. Eger város 1921. évi költségveté: előirányzata. A mai városi közgyűlés tárg sorozatának legfontosabb pontja az 1921. é költségvetés tárgyalása. Már maga az a tén hogy, az 1921. évi költségvetési előirányzat 192 dec. 11-én megvitatás alá kerül csalhätatlan 1 zonyitéka a konszolidációnak, a városi gazdáik dás rendes kerékvágásba jutásának. Adókból 840.832 K; a városi üzemek jöv delméből 937.000 K van előirányozva, mely ös szegek az elmúlt évekhez viszonyítva igen el nyösen emelkedtek az uj adóforrások nyitásár s a városi szeszfőzde létesítésével. Az összes f vételek 4.135,728 K-ban vannak megállapít» mig az összkiadások 5.690.109 K-ban. Az e irányzat szerint fedezetlenül maradt 1,554.380 fedezésére kivetendő pótadó Iculcs 269‘72( illetve 267'44°/o-ban állapíttatott meg. A 406% pótadó tehát — bár az egységárak és mun' bérek tetemesen emelkedtek :— 269% ra rei káltatott. Ez a.körülmény :a város súlyos pé ügyi helyzetének örvendetes javulására mu' Minthogy pedig a magasabb állami adók ki tése a bevételeket emelni lógja, remélhető, ht a jelen költségvetési előirányzatban megáll: tott pótadószázalék még inkább redukálódni I Elismeréssel állapítjuk meg, hogy az 19 évi költségvetési előirányzat az előző évi k ségvetési előirányzatokkal szemben mind küla mind pedig helyes tárgyi beosztás szempontja sokkal áttekinthetőbb. Dr. Tordai Ányos előadása a Ke Körben. A Szoc. Missiőtársulat szociális i Iájának csütörtöki előadását dr. Tordai Át tőgimn. tanár tartotta, Dr. Tordai neve, ti tudása és zengő előadása folytán oly varázs vei bir, hogy előadásának külső jellemzője : dig a zsúfolásig megtöltött előadóterem. Ez kálómmal elragadóan kellemes társalgó modo: a magyar nyelvről, annak eredetéről és fejlődé: beszélt. Arról a magyar nyelvről, mely hangzás és kifejező ^érő tekintetében az olas finn nyelv után a világ legszebb nyelve. Előa végén élesen kikelt azok ellen az «Írók* e kik a nagyközönség számára mernek Írni, h nem ismerik a magyar nyelvet, sőt még érz sincs hozzá. A mai magyar irók közül legma rabbnak Gárdonyi Gézát mondotta. A közö a kiváló előadót ünneplő tapsa közepette azt sajnálta, hogy már vége az előadásnak.
