Egri Népujság - napilap 1920
1920-11-30 / 275. szám
XXVII. évfolyam 275 szám. Eger, 1920. November 30. Kedd. Előfizetési dijak postai szállítással i Egész és félévi előfizetést nem fogadunk el. Negyed évre 75 &. — Egy Hóra 25 &. — Egyes szám ara 1 korona. POLITIKAI NÄPILÄ Felelős szerkesztő: Sarsy Károly dr. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi uyomd.t. Telefon szánt 11, Sursum corda. Mikor a magyar történelem Ephialte- sének furulyaszavával előcsalogatott patkányokat az aléltságából újra éledt Turul madár szárnyainak suhintása visszaiizte odúikba s a magyar politikai élet égboltozatának uralkodó csillagzatává ezer éves hagyományaink természetes következményeként a keresztény elvekre épített nemzeti eszmét tette, mindnyájunkra kik szívben és lélekben magyarok vagyunk, egy nagy feladat hárult: dolgozni másokért, fáradhatatlanul munkálni az egyetemes emberi érdekek megvalósításán. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a keresztény renaisance ezen feltétlen parancsa csak részben valósult meg. Csak kevesen értették meg s értik meg ma is a szükségszerű korszellem szózatát. A nagy lelki depressiot kiváltó nehéz idők elmúltával kevesen maradtak, kik a közelmúlt rombolásának elhárítására egyedül alkalmas szociális eszméket szivükbe edzették. Csak szórványosan találunk olyanokat, kik nem törődve a fölényes mosollyal s a munkálkodásuk értékét devalválni óhajtó szóbeszéddel, céltudatos szívós kitartással küzdenek az általános társadalmi jólét megalapozásáért. Az emberek jó része, visszatérve a viszonylagos rend és nyugalom, tespe- désbe merült, vagy aktivitását legfeljebb önző egyéni céljainak megvalósítására irányítja. A szélsőségek tobzódásának korát éljük. Társadalmi életünknek már-már általános kórtünetévé vált a vagyoni viszonyok kíméletlen kiélesedése. Egyesek anyagi függetlenségével szemben kiáltó ellentétképen tornyosul elénk a tömegnyomor. És szomorú, ez leginkább abból a társadalmi rétegből szedi könyörtelen következetességgel áldozatait. mely mint a múltban, a jelenben is a legtöbbet szenvedett. A magyar középosztály, mely intelligenciájánál fogva a nemzeti kultúra mindenkori letéteményese volt, sínyli most is legjobban a nehéz idők terheik Számbavehető, a viszonyok változásával lépést tartó támogatásban, megértésben nem részesül. Élete csak önmegtagadás, folytonos lemondás s küzdelem a végső kétségbeeséssel. Ezen a jobb sorsra érdemes társadalmi rétegen erkölcsi kötelessége segíteni mindenkinek. Ez a réteg az, melyre minden teher csaK hárul, de viszont semmit sem képes másra áthárítani. Az újságok naponkint hoznak hirdetéseket s bizonyítják, hogy a magyar kultúra egy ínséges napszámosa végső szükségében ismét kénytelen megválni valamely pillanatnyilag nélkülözhető oly értékétől, melyhez jobb időknek szép emlékei, vagy a kegyelet érzete fűzték. És sajnos, miután társadalmi életünk általában nélkülözi azt az altruisztikus eszmétől áthatott intézményt, mely ezen a bajon segi teni hivatva lenne, rendesen azok nyújtják az anyagi gondokkal viaskodónak az életmentő szalmaszálat, kiknek morálja (?) nem a mi morálunk, de kincses bányája a mi nyomorunk, melynek üzletszerű kihasználásával mindannyiszor egy gazdaságilag előnyösen értékesíthető láncszemet fűznek a maguk rideg kalkulációjába. Szociális érzelmünk sugallja, hogy ezen a szomorú helyzeten .segíteni kell. Nem szabad tétlenül néznünk, mint sorvasztja el a végső szükségbe jutott felebarátainkat a prédára éhes kufárok kíméletlen kapzsisága. Kötelességünk segédkezet nyújtani a nyomorral küzdők felé. Ne elégedjünk meg azonban régi szokás szerint a részvét- szónoklatok özönével, hanem gyakorlatban már bevált intézmény létesítésével siessünk a sínylődök segélyére. A Budapesten s már több helyen meghonosított emberbaráti szeretettől áthatott vagyonmentő megszervezésével állítsunk tilalomfát a keresztény nyomort kiuzsorázó elemek garázdálkodása elé. Örömmel kell megállapítanunk, hogy városunk társadalmi életének figyelmes és szociális érzületü szemlélői már régebben felvetették ezen nagy jelentőségű intézmény szükségszerűségének eszméjét. Legújabban pedig az eszme már a megvalósulás stádiumába is lépett. Mint értesülünk, az előkészítés óriási fáradságot igénylő munkáját végző hölgyek szerencsések voltak megnyerni az érsek urnák s társadalmi életünk számos kitűnőségének készséges erkölcsi és anyagi támogatását, ami a cél eredményes megvalósításának egyik zálogát képezi. A vagyonmentó megalakulása f. hő 2-án délután 6 órakor lesz a Női Club helyiségében, mely alkalommal az intézmény részletes ismertetésével szolgálnak az előkészítő bizottság tagjai. A szociális eszme gyakorlati kiépítésében segédkezve készséges odaadással dolgozzunk társadalmunk ellenálló képességének fokozásán. Fel a szivekkel! Segítsünk az elesetteken! * Ä terroristák bünpöre. A királyi ügyész tetemre hívja az emberi fenevadakat. — Halálbüntetést kér bűnösökre. Vasárnapi számunkban ismertettük az egri kir. törvényszék előtt lefolytatott kommunista bünpör tárgyalását. Encsy Kálmán dr. kir. ügyész megrázó erejű vádbeszéde nemcsak a vádlottak padján ülő 17 elvetemült ember, de az álliberalizmus és szociáldemokrácia ellen is emeli az ember- és nemzetgyilkosság szörnyű vádját. Beszédét és a tárgyalás további folyamát a következőkben ismertetjük: Embereknek csúfolt bestiák, akik éveken át a szakszervezetekben tanulták a dologkerülő munkásvezérektől az elvtársi eszméket, a világot vérrel megváltó forradalmi szociálizmust, akik az őket Debre- czenben 1919. husvét első napján terrorcsapattá szervező, bozontos hajú Stern Mózesnek, a később Gyöngyösön Csipkay huszárszázadost ős Welt kereskedőt kivégző hóhérnak még azt is megfogadták, hogy kívánatra a saját apjuk fejét is tálcán hozzák elébe s egy szempillantására a burzsujvór pataknyi bőségben fog öm- leni. És történt a hazáját s Istenét szerető magyarság legyilkolására való ez a ünnepélyes felesküvés a keresztény fe támadás ünnepén, mikor a proletárdikts túra megtébolyodott, őrült fogatát a lejtő lefelé ragadó négy főkorifeus: Pogán József, Böhm Vilmos, Landler Jenő t Vágó Béla, a szalonkocsiban utazó né] biztos elvtársak, a dolgos társadalom munkakerülő heréi Debrecenben időzte az idegen lelki és testi járom lerázásár megkísérelt hajdúsági ellenforradalmi mo: galom letörése végett. Fogadalmat tett terrorcsapat annak a Stern Mózesnek, al előtte való nap Derecskén a templomo kinyitását követelte, aki Derecskén nag; szombaton az önkéntesi pertli felvarrás miatt az utcán lelőtte Meisner önkéntes mint egy kóbor ebet. Itt van, tek. törvén; szék, a liberalizmus és kicsavart szociá demokratizmus célzatosan erkölcsrorit tanításai folytán az erkölcsi, morális é zéknek salto mortaléja, miután a népbe londitó vezérek a vallásosság kiöiésév« kiölték a munkástömegek emberien érz leikéből a keresztény vallás által bélén« veit bűntudat! intenzitást. Itt van a mt gyarázata annak, hogy a vádlottak ann; eok vérengzés 03 gazság után egy sz« mernyi lelkiismereti furdalást sem őrei nek, nincs meg bennük önmaguk ellen lelkiismeretnek semmi támadó ereje s lé zadó felsége és jóllehet minden lépésüké ütjük irányát egy-egy vértócsa jelzi, min denre csak azt lelelik, hogy mi nem cs náltunk semmit, mi csak a frontot tartottu az ellenséggel szemben. Az oláhok fron ját gyáván kikerülve Stern Mózes é Nagy József vezetése alatt a terrorcsape e gőgös jelszavakkal indult el Debrecei bői: «Irány a nagy Isten!» Ők a fronti csak a velük egyhuron pendülni női akaró polgári társadalommal szemben tai tották, csak a szabad rablás és az ártatla polgárok vére uszította őket, mint a v< szett ebeket, s midőn az ellenséggel szemb kellett volna állaniok, midőn a Tisza tuls partján feltűnt az első oláh bocskor felkui korodó orra, hanyatt homlok futottak vissz rajvonalaikba : a inikepércsi erdőnek bizío búvóhelyet nyújtó fái, a karcagi gőzmaloi lisztes zsákjai, a rábolyi tiszttartói la selyempaplanjai, Borsodivánka közsé békés magyar lakosságának házai köz« A terroristáknak bátran felcsapott vác lottak most a minősítő § tudatában űg félnek a terrorszázad szótól, mint ördö a szenteltviztartótól, most terrorista volti: kát is vakmerő arcátlansággal tagadjál Nagy József terrorcsapatparancsnokotcsa egyszerűen szállitmányparancsnoknak in vezik. Ártatlan polgárokkal szemben esa közeik voltak : a golyó, kötél, rohamkéi kézigránát, — az igazságszolgáltatássá szemben kibúvó fegyverük: a tagadáf hazudozás, gyávaság, hitvány jellemből fogyatkozás. Hiszen Pogány József i arra tanította őket, hogy a proletárnál férfias önérzetre nincs szüksége, mert proletárbecsület ilyet nem ismer. Csernj ben még legalább megmaradt a betyár becsület, mikor a fótárgyaláson arcpiritóai tagadó és hazudozó gyáva terrorista tál saira rászólt: mit tagadtok, mit hazudtol annyit, úgyis »hazaküldenek!« Ártatlai magyar embereket a másvilágra küldöttek de Cegléden a szalonkocsijában alvó Vág«
