Egri Népujság - napilap 1920
1920-11-21 / 268. szám
XXVB. évfolyam 268 szám. Eger, 1920. November 21. Vasárnap. Előfizetési dilate postai szállítással Egész és félévi előfizetést nem fogadunk el. Negped evre 75 ß. bgy hór,'' 25 K. Egyes szám ara 1 korona. P O L I T ! K Ä I NAPILAPFelelős szerkesztős JÖCrSij KárOllj Ür. Szerkesztőség; Eger, Kiadóhivatal: Liceuni Telefon szám Líceum. ugonúta. !í. Gazdák, földmívesek! Hirdetmény jelent meg a falakon, mely szerint, a Mezőgazdasági Bizottság megalakítása végett folyó hó 20—30 ig összeírás végett jelentkezni kell minden gazdának, akinek birtoka, vagy egy évnél hosszabb földbérlete van, és minden 24 évet betöltött földmíves munkásnak, gazdasági cselédnek, béresnek, ha legalább három éve lakik Egerben. Jelentkezzék hát mindenki, akit csak illet, mert a földművesek ügyéről lesz szó abban a Mezőgazdasági Bizottságban. Eddig a földmívesek megkérdezése és beleszólása nélkül intéztek a mezőgazda- sági ügyeket. Most törvényt hoztunk, melylyei azt akarjuk elérni, hogy minden községben, városban, járásban, megyében legyen a földmíveseknek, gazdáknak és földmunkásoknak érdekképviselete: az úgynevezett Gazdasági Bizottság, mely hasonló a képviselőtestülethez. A törvény azt akarja, hogy ebben a Gazdasági Bizottságban a földmívesek képviselői megbeszélhessék mindazokat a rendeleteket, intézkedéseket, melyek a gadasági termelést, a gazdasági rendet, a mezőgazdasági cikkek beszerzését (pl. vetőmagot, szőiőoltványt) értékesítést, hitelügyet, közlekedést, gazdák, munkások és cselédek helyzetét, egymáshoz való viszonyukat, gazdasági és népjóléti viszonyokat érintik. Ez a Mezőgazdasági Bizottság képviseli a hatóságok előtt a mezőgazdasági érdekeket, ez fogja szorgalmazni a mező- gazdaság, földmivesség érdekében szükséges hatósági rendszabályokat, ez fog majd létesíteni a földművesek érdekében szükséges intézményeket (pl. gazdasági, köröket, gabonaraktár- és pinceszövetkezeteket stb.) ez a bizottság fogja figyelemmel kisérni a hatósági intézkedéseket, melyek a mezőgazdaságra vonatkoznak, óvást fog emelni minden olyan hatósági intézkedés ellen, mely a mezőgazdaság és föld munkásság érdekei ellen vannak. Ez fogja végrehajtani a földbirtok reformot. Törvényt hoztunk, mint ahogy a fentiekből látható, melynek keretében földművesek és gazdák érdekeiket fejleszthetik, megvédhetik. Törvény van már, mely szerint maguk a földmivesek és gazdák intézhetik a saját gazdasági sorsukat. Tehát félre az eddigi nemtörődömséggel, vegye ki a maga részét minden földműves és gazda a saját sorsa intézésében. Az Egri Gazdasági Bizottságba 20 rendes és 20 póttagot kell majd választani. A választás csoportonkint történik. Külön választanak maguk közül 1) azok a mezőgazdasági munkások, akiknek földjük nincs; 2) azok, akiknek legalább 1Ö hold földjük; 3) akiknek 10—30 hold földjük ; 4) akiknek 30—100 hold földjük és végül 5) akiknek 100 holdon felül van földjük. Mindenik csoport 4—4 rendes és 4—4 póttagot fog választani. így a mező- gazdasági bizottságban minden földműves csoport képviselve lesz a maga köréből megválasztott képviselője utján. Képviselve lesz a földnélküli munkás, a cseléd,» a törpebirtokos, a kis- közép- és nagybirtokos. Csak az a fő, hogy mindenki odavalót válasszon, aki tudja az ő csoportjának az érdekeit képviselni. Ha úgy lesz, akkor a Csőn kam agyaror zág mezőgazda- sági fejlődése biztosítva lesz és egy szebb, boldogabb kor fog ránk virradni. Dr. Nagy János. Zokszavak. Akinek nem inge . . . VIII. 1. Ez a téma igazán nem a zokszavak közé való, de nekem nincs más rovatom. Csak annyit akarok Írni, hogy valami csudálatos érzés futott át a múlt vasárnap lelkemen, mikor a katonabanda a Kossuth- nóta, Csinom Palkó hangjai mellett masi- roztatta templomból jövet a vitéz fiukat. Szerettem volna megköszönni igaz magyar parolával a karmesternek ezt az érzést. Pedig keserű volt a lelkem, rajta volt még az előtte való napon lenyelt trianoni béka ize. Ej, eb az ingéti Magyarok! Karunkat összekötötték, de az ajkunk, a szavunk, a dalunk szabadon maradt: a magyar szó, a magyar dal hadd forralja a vért s a feldagadt erek szétpattantják majd a kar bilincseit is! 2. A Himnusz. Meghallgattam vasárnap a minoriták templomában. Tömve volt a templom s a mise végén alig volt néhány érzéketlen siető ember, aki ott hagyta a magyar imádságot. Ne is hagyjátok ott, véreim! Nem magyar az: cudar az, aki most se tanult meg imádkozni! Láthatjátok, minden reményünk, minden ábrádunk semmive lett, csak az Isten az, ki megáldhat bennünket! A lengyel templomokban hosszú évtizedeken keresztül urfelmutatás alatt mindig szóit az orgona. Mert szóval nem volt szabad énekelniök, az orgona siró szava zokogta a földre szállt Isten felé: Szent oltárodnál térdre hullva kérünk, szabad hazánkat oh add vissza nékünk! A magyarnak is van imádsága, a magyarnak még szabad énekelnie: rendeljétek el, kiknek hatalmatokban áll, hogy minden istentisztelet végén szálljon az irgalmas Isten trónja felé a magyar imádság : Isten álldd meg a magyart! A lengyei orgonák szavát is megértette a jóságos Isten, higgyük bízva, hogy a magyarok szavát még hamarább meg fogja hallgatni! 3. És ne csak dalunkban, imád Ságunkban, külsőnkben is legyünk magyarok. Jól tudom, nem hordhat mindenki sastollas sapkát, nem divat a sujtásos, zsinőros atilla, de a leffentyüs nyakra- valót sem magyar embernek találták ki! A magyar ember, ha a torkát félti, arra teszi a nyakkendőt, nem a kabátja gallérját, hátát, mellét takarja vele! A szivárvány minden színében játszó leffentyü meg a szovjetsipka — tudja manó, nekem úgy tűnik fel — igen közeli atyafiságban leledzenek! 4. Ez inár zokszó a javából. Ember- emlékezet óta a publikum nagy része úgy szokott a vasútról a városba jutni, hogy áttörtet a sineken, a vagonok között, hogy az érsekkerten átvágva hamarább érje a piacot, a szolgabiróságot, a barátokat, már akinek hol van dolga. így törtettek a napokban is jó százan keresztül az érsekkert hátulsó nyitott kis ajtaján be a ha rasztos, sikos, de egyenes útra. Igen ám, de az iparkodás heve menten lefagyott, mikor az elől járók a nagy kapuhoz érte^. Bizony be -volt az lakatolva. És zúgott a tömeg. Az apróbbak neki indultak a kőfalnak, a puttonyos, kosaras asszonyok pedig ékes szónoklattal magasztalván a kert gazdájának, a városnak bölcseségét, visárafelé loholtak. De előkerült a kert éber őre is és megfelelő válaszokat adott a pattogó istennyilákra. ■ Valahol hiba történt. Jő, nem szabad a kerten átjárni. Az őr szerint oki. 1-től kezdve. Hol hirdették, hol van ez kiirva ? Tessék beszögezni, de azonnal, a hátulsó kis ajtót és tessék felírni nagy betűvel, hogy a nagykapu zárva van, tilos az átjárás. A jámbor publikum akkor nem csapódik be, a város vezetősége pedig megkimélődik a megillető stílusos zokszavaktól ! ♦ A bártfai ferenc-rendi zárdafőnök kálváriája. i. A páter elfogatása és vallatása. A Kárpátok kies völgyeiben magyar könny patakzik, magyar fájdalom nyög s a magyarság átka zug az országrablók gonosz fejő fölött. Nap-napután jönnek a szomorú vándorok megkinozva, összetörve, a megmaradt hazába, hol szabad levegőt szívhatnak, hol szabadon zeng az édes magyar sző, hol enyhülést, feledést keresnek a sok gyötrelem után. Egy ilyen fáradt vándor érkezett szerdán városunkba : P. Feysz Hugolin bártfai Fér. r. zárdafőnök, ki semmi másért, csupán keresztény magyarságáért végig járta a szenvedések kálváriáját s kit végezetül minden indokolás nélkül kiutasítottak arról a helyről, ahol hosszú éveken keresztül buzgón szolgált Istennek s az embereknek. Felkerestem a pátert a Ferenc-rendi zárdában. Szegényes szobácskábán gazdag lelket találtam. Rémregénybe illő kálváriájának elbeszélését többször megszakítja. »Nem azért mondom el mindezeket, — jegyzi meg — hogy engem sajnáljanak, hanem hogy lássák, mit áll ki a magyarság az elrablott végeken«. S beszól tovább a barna kámzsás szomorú barát. Beesett szemei, mikor hívei önfeláldozó ragaszkodásáról szól, könnybe lábadnak, majd mikor szenvedéseiről beszél, réveteggé válik tekintete, ajka vonaglik, akadozva törnek elő kebléből a megdöbbentő szavak. Többször nagyot sóhajtva simitja végig homlokát. »Oly nehéz még most is rendszerbe foglalni gondolataimat« — mondja. Előadása nyomán leírom a mártír- pap kálváriáját. Szeptember 26 át Írtak. A bártfai öreg templomban 9 et ütött az óra, Hugo lin páter elvégezvén esti imáját, nyugo vóra tért, midőn valaki megzörgette abla kát. Kitekintve egy cseh martalőcot látotl az ablak alatt, azt, aki a kolostor bástyá jában elhelyezett lőszert őrizte. »Dicsértessék az Úr Jézus! — szolall meg a katona, s fontos közölni valók ürügye alatt bebocsáttatást kért. A mii
