Egri Népujság - napilap 1920

1920-01-29 / 23. szám

S5SÖIU Cenz.: E. 37./1920. Eger 1920. január 29. Csütörtök

Előfizetési dijak;

egész évre 120 E. — Fél évre 60 K. — (Meg u ed évre 30 K. — Egg hóra 10 K. — Egg szám ára 40 fillér.

gaaaMBEinnMiiirmMrow^aw ímiimn——————

POLITIKAI NÄPILÄ

Felelős szerkesztő: Barsg Károly dr.

(

Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11.

Megesküdtünk.

Holló szárnyaival — mint ezer év óta annyiszor — ismét felettünk lebeg a zord enyészet.

Európa urai a világbéke Hephaistosai a hatalom és durva erőszak pörölyével kegyetlen csapást mértek az ezeréves magyar államot s annak területi egységét szimbolizáló szent koronára. A csapás súlya alatt darabokra tört az évezredes struktúra, mely pedig a szenvedés, a küzdelem milliónyi mozaikjából épült fel. A széthullott gyöngyszemeket irigy kapzsisággal rabolták el könnyű zsákmányra éhes szomszédaink. Mi pedig itt állunk elhagyottan, árván, összeroncsolva, kifosztva mindenünkből, körülvéve teljes pusztulásunkra leső dögkeselyűkkel, fejünk felett a gyász lobogóival, ajkunkon a fájdalom vonaglásával, szemünkben a csüg- geteg reménység bágyadt fényével.

Metsző fájdalom marcangolja szivünket. Hát ezért szenvedtük keresztül öt év emberfeletti megpróbáltatásait? Ezért ömlött patakokban szeretteink, magyar testvéreink vére !? Ezért nyögik még most is a Doberdő sziklái a magyar jajt?! Ezért lettek magyar vértől pirossá a Piave hullámai?! Ezért a sok tömegsír, rokkantak bénasága, vaksága, ártatlan gyermekek árvasága, szerető hitvesek özvegysége? A sivár jövő felett kínzó sejtelmekkel té- pelődik agyunk. Gyötrő kétkedéssel, vak reménységgel várjuk, ha virrad-e már, ha derül-e már csillag a haza gyászos egén. Ajkunkat zokogva hagyja el a fohász: »6 népek Istene küldj egy reménysugárt!»

De félre a csiiggedéssel! Merítsünk erőt elrabolhatatlan kincsünkből: ezer éves történetünkből. Vad tatár csordák ! dúlták fel hazánkat. Városainkat, falvain- kat felperzselték s a magyar üldözött vadként bolyongott az erdőkben. Férfiakat, nőket, gyermekeket rabláncra fűztek, aggokat leöldöstek. Nemzeti nagy létünk temetője lett Mohács. Százötven évig lengett a félhold Buda bástyáin és szolgálta a magyar a pogányt. Bécs ármánya leverte dicsó szabadságharcunkat. Kegyetlen elnyomatás volt a részünk, amikor bűn volt a magyar szó. Mind a maihoz hasonló reménytelen helyzetek. De az idők, a népek éktelen viharában ránk takarta az Űr az ó szent palástját és «tombolt a vihar, de csak fejünk felett.«

Ne csüggedjünk hát! Csak az veszett el, miről a nemzet maga lemondott. De mi nem mondunk le a szent korona egyetlenegy elrablott gyöngyszeméről sem, mert ez öngyilkosság volna, ez pusztulásunkat jelentené. Magyar hazánknak élnie kell, mert e nemzetet milliónyi magyar hős vérével váltotta meg az életre. A magyar nemzet életéhez való görcsös ragaszkodásunk — mely ha megszűnne egész lényünket áthatva áldozatot nem ismerő tettekre serkenteni, úgy a gyermek apját, az unoka nagyapját fogja megátkozni, ki számára hitvány életét féltve gyalázatos gyávaságból csak rabláncot, csak a szégyentől ke- ' serű rabkenyeret hagyott — ajkunkra varázsolta a szent esküvést. Megesküdtünk ; az Isten szent nevére, hogy «imádott ha- ! iánknak vérünk hullásával szerzett és i

megvédett szent földjéből egy talpalattnyi területről se mondunk le.« Megesküdtünk, hogy «törik-szakad kiküzdjük az élethez való jogunkat.»

Egyben pedig szent kötelességévé tettük annak, ki Eger városát a nemzetgyűlésen képviselni fogja, hogy «elsősorban a Hungária irredenta képviselőjének, a mi idegen igában görnyedő testvéreink képviselőjének tekintse magát». Most, hogy a választást megejtettük, a legnagyobb örömünKre és megelégedésünkre dr. Nagy Jánosnak szól e mandátum. Erős hittel hisszük, egyéniségét, munkásságát ismerve, bizton reméljük, hogy e szent missiót: elszakított véreink képviseletét, a hozzá egyedül méltó törhetetlen munka kedvvel, gyötrődő testvéreink iránt érzett ki nem alvó szeretettel fogja végrehajtáni.

Átok arra, ki esküjét megszegi! Átok arra, ki hazáját nem védelmezi! Vagy nem átkozott-e az, ki nem hajlandó az édesanyját megvédeni, ha ellene gyilkos kéz emelkedik fel? Már pedig — mint Gárdonyi mondja — «nagy és szent dolog a hazát védeni, épp olyan, mint mikor az édesanyját \édi az ember. Az anyaszeretet, a hazaszeretet egy.»

Nemcsak mi egriek, Dobó dicsőségének letéteményesei, hanem a nekünk hagyott terület minden magyarja — azok helyett is, kik tőlünk elszakítottak — talpra állott s felajánlotta életét ős vérét, hogy a rajtunk esett gyalázatot lemossuk. S a tiltakozás komor pillanatában, amikor még a háború igazi vesztesei, az összetörtek, a rokkantak is nyílt levélben követelték Apponyitól, «hogy bár jöjjön pokoli szenvedés s ha kell boruljon lángba az egész világ újra, jöjjön bár, hogy az I utolsó baj társukat a mankójukkal tegyék hősi sírba», de a békeitélet az ő nevükben alá ne Írassák, ismét nagynak, nemesnek bizonyult a magyar. S ha annyi energiát fogunk tanúsítani a kivitelben, mint ameny- nyi hazafiság nyilványult életünk és vérünk felajánlásában, akkor «Magyarországot még a poklok kapui sem fogják meg- dönteni.» Wallandt Ernő.

Magyar est.

A magyar nemzet ezer év^s dicsőségéhez és szomorú jelenéhez méltó ünnepélyes komoly keretekben tartotta meg a Kér. Nemzeti egyesülés pártjának propaganda bizottsága tegnap este műsoros estélyét. A Himnusz lélekemelő dallamának elhangzása után dr. Tordai Ányos adta elő ez alkalomra irt prológusát. A formában s gyönyörű gondolatokban egyaránt kiváló szavával a legszebb levelet fűzte ahhoz a hervadhatatlan babérkoszorúhoz, melyet szebbnél-szebb alkotásaival már eddig is font a magyar irodalom számára. Erkel Ferenc: Hunyady László opera nyitányát adta elő azután a műkedvelők zenekara Huszthy Zoltán vezénylésével.

A műnek klasszikus szépségeit a legnagyobb gyönyörrel élveztük a kiváló előadás során. A zenekarnak minden egyes tagja vérbeli zenész. Joggal reméljük ennek következtében, hogy a tagok állandé

ős szorgalmas munkája városunk zene kultúrájának terjesztésében a legelső tényezővé teszi a zenekart. — A magyar népdalok igazi szépsége iránti feltétlen meggyőződésünket Szabó Béláné úrasszony énekével ez alkalommal is beigazolva láttuk. Tiszta csengésű, nagy terjedelmű finoman iskolázott meleg hangja, a legnagyobb gyönyörre hangolta a közönséget, mely tetszésének többszöri óriási tapsviharban adott őszinte kifejezést. Ábrányi Emil: Erős hit cimü költeményét Szétsényi Márta urleány adta elő. Kiváló szavaló képességét már ismeri az egri közönség, de oly lélekből fakadó hittel, oly átérzéssel, oly tiszta meggyőződéssel s végül oly általános sikerrel mint ez alkalommal, még soha sem szavalt. A lelkűnkben szunnyadó reményt, mit a kétkedés és lemondás fojtogat, megerősítette. Vele együtt érezte a közönség is, hogy a magyar nemzet szomorú jelene, csak egy felséges jövőnek lehet a felrázó előjátéka. Éreztük és lelkűnkbe véstük a költő szavaival, hogy Magyarország élni fog, nem veszhet el soha. Gróf Zichy Géza: Zách Kláráját művészi megértéssel adta elő az alkalmi vegyes kar.

A nagyszabású zenei átmenetekben gazdag műnek minden apró részletét a legnagyobb gonddal dolgozta ki a vezénylő karnagy. A hatalmas kórusban volt alkalmunk gyönyörködni a női kar leheletszerű pianóiban s a férfi kar erőteljes drámai hatásokig fokozódó fortissimóiban. Nagy nyeresége lenne Eger zenei életének, ha a kiváló férfi dalárdái mellett egy harmo- niumszerü finomságokat előadni képes vegyes kórusa is állandósulna.

Hely szűke miatt sajnos csak a nevek s egyéni érdemek részletes ismertetése nélkül tehetünk említést az estély legszingazdagabb pontjáról a Csárdás ballett három részletének előadásáról. Első sorban a régi magyar szalon élet gyönyörű táncáról a palotásról kell megemlékeznünk. Festői szépségű magyar ruhában nyolc bájos leányka lejtette párosán a legnagyobb kecsességgel és kiváló precizitással, és könnyedséggel. A gyönyörű szóló részek, az egyes figurák stílusos összeállítása szűnni nem akaró frenetikus tapsvihart váltott ki a lelkes közönség köréből.

Palotás után a magyar szőlőt lejtette két pár. Már festői megjelenésük, ezüst csengésű sarkantyújuk szelíd muzsikája is lekötötte a közönség figyelmét. Rugalmas, graciozus könnyed mozdulatuk, kiváló tánc és ritmus érzésük a legelső balletben is vezető szerepet juttatna mindkét pár táncolőinak. — A rég nem látott toborzót tüzes hévvel és absolut precizitással járta ezután nyolo kiváló érzékkel összeválogatott daliás Horthy vitéz.

Dite Károly tánctanár ki a műtáncok betanításának hosszú és fáradságos munkáját végezte, a legáltalánosabb sikert érte el.

Beigazolta azt, hogy nemcsak a modern szalon táncoknak kiváló táncpedagő- gusa, hanem nagyszerű érzékkel s ízléssel párosult biztos tudása a klasszikus mű táncoknak is hivatott tanárává teszik.

A változatos tánajelanetak óriási ha-