Egri Népujság - napilap 1920
1920-08-13 / 185. szám
XXVIII. évfOlgám 185. szám. Cec*,: E. 366/1920. Eger, 1920. Augusztus 15. Péntek.-- ■ ^ Előfizetési dijak postai szállítással s Egész évre 200 K. — Fél évre 100 K. - Negyed évre 60 K. — Egy hóra 18 K. Egyes szám vasárnap 1 K. hétköznap 60 f. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Barsg Karóig dr. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda Telefon szjám 11. Ä nemzeti hadsereg mely annyi gyújtogató áramlatnak a szirtköve, ma ismételten a magyar bizalom, a magyar remény letéteményese. A destrukció, a nemzetköziség őrültjei, a munkanélküliség henyélői ma még fokozottabb mértékben vetik magukat a megújhodás utján haladó Magyarországra, mint vetették eddig. Ma itt van a termés, a magyar pusztákon ütemes dobogással zakatolnak a gépek s búgó pergésükkel verik az aranybuzát magtárakba; most telnek a szélük, magtárak, takarul egy év termése, most uj remény gyullad csüggedt, szegény, magyar arcokon s most szövögeti fojtogató hálóját a külföldre menekült sáskahad. Eddig is bővelkedtek az újságok azokkal a hírekkel, amelyek e hazátlan had aljas, magyar- ellenes agitációjáról számolnak be, de ma oly események játszódnak le a szomszédos államok küzdőterein, amelyeket észre nem venni lehetetlen s amelyeknek nem is takarják azt a célját, hogy a magyar termésre fenik a fogukat. Ausztria, Csehország, Románia lázas készülődések szintere s hogy még eddig határozott lépés nem tétetett, az a katonai fegyelem feslett- ségének tulajdonítható. Fáj az néki, hogy Csonka- magyarország a megerősödés utján van, hogy a magyarság véres verejtékkel harmatozza végig barázdáit, csakhogy mentül többet vehessen ki a földjéből nemcsak magáért, de azokért a területekért is, amelyek még rabláncban raboskodnak. Még nincs vége a megpróbáltatásnak, a magyar kálváriának. Azok, kik piros rongyokkal dekorálták fel a tiszta magyar égboltot, s ma a külföldeken szítják a vörös tüzek romboló lángjait, gondoskodnak arról, hogy a kálvária mentül hosszabb legyen. És azok a gyújtogatok nemcsak kivül szítják a tüzet, csiholni próbálják idebenn is. Itt is, ott is megjelenik egy-egy ismeretlen vékony, cingár alak a falukon s beszédbe kezd a munkájára sietővei s ha többet nem is mondhat, megelégszik annyival, ha csak azt mondhatja el, hogy «be ne vonuljon katonának.« Jó magyar gazda, akit a forró nyári nap a tarlón porzsol, izzaszt, nehéz munkában, nézd meg jól, kivel beszélsz. Gondolj arra, hogy az, aki ezt mondja, a múlt évben fegyvert szegezett mellednek, ha nem akartál katona lenni, ha nem akartad két kezed verejtékes munkáját néki adni. Emlékezz aztán arra, hogy 1919. augusztus 1-én, a bukás alkalmával mind a külföldre menekült, idegen országba s ő ott is jól érzi magát, ő ott is a te munkád és a magyar föld, a magyar nemzet ellen izgat. Jegyezd meg, ő nem veszíthet semmit sem, ő a tiedet akarja elrabolni és neki mindegy, hogy osztrák, cseh, szerb vagy román segit neki ebben. A vörösrém éled a szomszédos államokban s neked ezt észre kell venned s neked számolnod kell evvel. Számolnod kell a fentiekkel s ha számoltál, akkor én tudom, hogy nem veszítesz semmit, én tudom, hogy az a kéz, mely a fagyos földet képes feltúrni, az képes darabokra zúzni a vörös rémet is, hogy az soha többé fel nem támad. Kilépés a Budapesti lapok Szindikátusából. A Központi Sajtóvállalat valamennyi lapja kilépett a Budapesti lapok szindikátusából. Wágner Károly lemondott a kemecsei csonka kerület mandátumáról. Ä bodrogközi magyarok. Egy Zemplén megyéből, cseh megszállott területről városunkba érkezett református pappal beszélgetést folytattunk az ottani viszonyokról s elbeszéléséből sok érdekes biztató dologról szereztünk értesítést. Feltárult előttünk szegény, elárvult testvéreink minden gyötrelme, ami igenigen lesújtott, de fellángolt előttünk a bodrogközi magyarok soha meg nem szűnő magyarságának tüze, felragyogott hova-tovább csak erőerősödő reményének, bizodalmának csillaga, hogy jönnie kell egy szebb, egy jobb kornak, melyben keblére ölelheti a magyar a magyart. Az elbeszélésből adjuk a következőket : A zempléni kisgazdák julius 13-án kezdték meg a szervezkedést Királyhelmecen, hol mintegy kétezren jelentek meg. Elsírták panaszaikat, erősen hangoztatták magyarságukat s kijelentették, hogy nem akarnak csehek lenni. Az egyik szónok,;, egy református pap, frenetikus hatást ért el a kövétkező szavaival: »A magyarság türelmes, de ha megmozdul, lerázza magáról a telv eket!« Julius 18-ára uj népgyülést hirdettek. Ugyanekkorra hirdettek egy gyűlést a kommunisták is. A kisgazdák gyűlését azonban a statáriális rendeletre való hivatkozással letiltották a cseh hatóságok. A kommunistáknak megengedték a gyü- lésezést, de ezt meg a kisgazdák akadályozták meg. «Hazaárulók! Eladtátok a hazát!« — kiáltották a kisgazdák a kommunisták felé. Egykettőre ott termett a cseh főszolgabíró, hogy rendet teremtsen. A botjával akart magának utat törni a tömegben, de erre valóságos bot-erdő emelkedett az égnek s valóságos ütleg-áradat zudult a főszolgabíróra. Csak nagy nehezen tudott a felbőszült tömegből — 9 seb árán — kimenekedni. A kisgazdák ezután elhatározták, hogy minden erőszakos intézkedésnek ellent fognak állni. «Elég volt a szenvedésből« — mondották s szétoszlottak. Mire a cseh katonaság megérkezett, a «Sipka-szorosban minden csendes« volt. Megjegyzendő, ha ez az incidens nem jön közbe s nem vezeti le a tömeg dühét, még több történik, mert a kisgazdák azt határozták el, hogy letépik a cseh feliratokat s elkergetik az összes cseh közegeket. Ez a hangulat az egész Bodrogköz hangulata. Mindenütt megindult a szervezkedés s a közgazdákkal keresztényszocialistákkal egy táborban vannak. A csehek pedig rettentően félnek, igen sűrűn pislogatnak Prága felé. Amig a megszállott részeken ilyen magyarok lesznek, addig nincs ok a csüggedésre. S ha ez a hangulat ver tanyát a »szabad« magyarok lelkében, egy varázsütésre szét pattannak a »rab« magyarok láncai. Mi hir a végeken! Erdély: A szászok és svábok az oláh úralom ellen. Erdélyben az oláhok zsarnokosko- dása ellen folyton nő az elégületlenség. Az oláhok folyton uj adókat találnak ki és azokat kegyetlenül behajtják. Legutóbb a szőlőtőkéket és a gyümölcsfákat adóztatlák meg. Az elkeseredés ujabo' és újabb lázadásokban tör ki. A szászok és a svábok tüntetnek magyarbarátságukkal. Jugoszlávia: A szerb közigazgatás. A szerbek által megszállott területek közigazgatását az egész vonalon uralkodó tehetségtelenség és korrupció jellemzi. A legújabb belügyi rendelet szerint a VII. fizetési osztályig a tisztviselőktől a szerb államnyelv ismeretén kivül semmi kvalifikációt nem kívánnak. A hivatalfőnökök állásukat vagyonszerzésre használják fel. általában megállapítható hogy. a lakosság zöme, nemzetiségre < való tekintet nélkül, elégedetlen az uj rezsimmel. Ott, ahol nem a mi tisztviselőinket alkalmazzák, a közigazgatás az összeomlás előtt áll. Mégis a magyar tisztviselőkkel szemben igen mostohán viselkednek. Egyre-másra utasítják ki őket. Minél tovább mennek a szerbek ezen az utón, annál gyorsabb lesz az eredménye a mi javunkra. Fiume: E névben lüktetett jövő kereskedelmünk minden reménye. Ez a gyöngyszem is kihullott a magyar koronából. Sajnálatosan érdé kés, hogy a fiumeiek nem óhajtanak magyarok lenni. A tőlünk való nagymérvű elidegenedést abban látják a beavatottak, hogy a kormányzó és a határrendőrség elmenekültek a legválságosabb időben. Akkor, amikor a jugoszlávok úgyszólván kardcsapás nélkül 1918. okt. 29-én el foglalták Fiúmét. Ezzel — és csakis ezzel — rendült meg a magyarok iránt táplált bizalom. A magyar tisztviselők kiutasítása Fiúméban is napirenden van. Az élelmiszerek ára magas. Tojás 6—7 K, egy liter tej 20—22 korona, hús 80—100 K, liszt kilója 60 kor. Ruhanemüekből azonban túlzsúfoltság van. Az élelmiszerek tul- magas árai miatt az elégületlenség általános, de a kommunizmusnak semmi alapja sincs. A magyar kommunizmusról jól voltak informálva és ezért irtóznak a mindent megváltó proletárdiktatúra áldásaitól. A jugoszlávok és a fiumei olaszok között fennállott halálos gyűlölet még mindig megvan. Hl KEK. Eger, 1920. augusztus 12. A Rókusz-temetői búcsú augusztus 22-én, vagyis vasárnap lesz, mint a szent Rókusz napját követő első vasárnapon. Sorozás. A katonai ügyosztály hirdetményében jelzett 1895—98. évfolyambelieknek akkor is meg kell jelenni az alkalmassági vizsgálaton, ha soha nem voltak is katonák, vagy ha fel is voltak mentve. A katonai házassági óvadék. A kormányzó julius 19-én kelt elhatározásával elrendelte, hogy a katonai nősülési szabályzatnak a házassági óvadéktőke biztositására vonatkozó szakaszai újra életbelépnek. Az óvadéktőke nagysága a következő: Hadnagynál 120.000 K, főhadnagynál 100.000 K, századosnál 80.000 K, őrnagynál 60.000 korona. A harcoló állományhoz tartozó tisztek, ha 30. életévüket még nem töltötték be, 100°/o-kal nagyobb óvadéktőkét tartoznak biztosítani. Az árvizsgáló bizottság átszervezése. Az árvizsgálóbizottság átszervezésére értekezlet volt a h. polgármester elnöklete alatt. A gyűlés előterjesztéssel fordult a közélelmezési miniszterhez, hogy Ringelhan Béla villanygyári igazgatót az árvizsgáló bizottság elnökségével bizza meg. Alelnöknek Fluch Gusztáv van kiszemelve, előadó pedig Jolbej Sándor lesz. A bizottság 20 tagot számlálna, akik között szakemberek, termelők és fogyasztók lesznek képviselve. A miniszteri jóváhagyás után azonnal megkezdi működését a bizottság és erős kézzel fog belé nyúlni a nyerstermények, ipari és kereskedelmi cikkek árának a szabályozásába.
