Egri Népujság - napilap 1920

1920-08-01 / 175. szám

XXVin. évfoluaro 175 szám.

Cenz.s fc. 349/1920. Eger, 1920. Augusztus 1. Vasárnap.

———MB——BM—— ......... II H Hl

E

lőfizetési dijak postai szállítással;

Egész üvre 200 H. — Fél evre 100 ív.

Vecnjed évre Ő0 1L. Egtj bor» 18 ft Egyes szám vasárnap 1 K. hétköznap 60 f.

Néhány szó a lakás — és élelmezési mizéria orvoslásához.

Néhány héttel ezelőtt az Egri Népújság hasábjain Eger város nemzetgyűlési képviselője dr. Nagy János, szivekbe markolóan* ecsetelte a magyarságuk miatt földönfutókká lett menekültek sorsát, azok nyomorúságos életét a vaggonokban.

Megrendítő sorai mint a pusztában kiáltó- nak szavai hangzottak el s rajta kívül talán senki sem vett fáradtságot arra, hogy magyar testvéreink nyomorúságáról ott a helyszínén, a vaggon- lakásokban meggyőződést szerezzen. Mintha nemzeti megpróbáltatásunk legsúlyosabb bajai sem tudnák a durva önzés legkeményebb salakját a társadalom leikéről és szivéről leolvasztani, a keresztényi újjászületést nem látjuk altruisztikus gondolkozásban s emberbaráti, testvéries cselekményekben megvalósulni.

De a többi menekültek is csak egészségtelen, meg nem felelő egy szobácskábán vannak összezsúfolva több szobára való bútoraikkal s gyermekeikkel, s ha a mártír családapa egy-egy nagy lakással rendelkező felebarátjához megy, a legridegebb kapálózást látja, mintha bizony a szerencsétlen menekült családja bélpoklos lenne. Szeged, Debrecen, Kecskemét, Cegléd magyar testvéries érzésével és keresztényi szeretetével már megoldotta a kérdést s a hol szép szerével nem ment, ment a hatóságok agilis, fáradtságot nem ismerő, hazafias ügybuzgalmával.

Olvastuk Szeged, Hódmezővásárhely, Kecskemét és Cegléd nagyarányú pénz- és természetbeni adományait a menekültek s a fogságból hazatérő véreink felsegélyezésére, pillanatnyi nyomorának enyhítésére; csak Dobó népe, a hires, történelmi nevezetességű, a régebben minden hazafias mozgalomban részt vevő Eger alszik mélyen ; pedig népe hála a jó Istennek oly módban van, hogy az érte szenvedettekért és szenvedőkért szintén hozhatna egy kis kényelmi és anyagi áldozatot.

De ha a megmaradt kis ingóságát értéke- sitő, vagyona roncsaiból pénzhez jutott, hazájáért s családjáért vérző szivü menekült családapa egy kis élelem beszerzésért kimegy az egri piacra, akkor áll el a lélekzete. Keresi a termelőt reggel 6 órakor a piacon, de csak kofát lát mindenütt, akik monopolizált áraikkal egyszerűen lehetetlenné teszik Egerben a megélhetést. Az a hatósági intézkedés ugyanis, mely szerint reggel 9—10 óráig viszontelárusitónak, kofának a termelőtől vásárolni nem szabad, s a mely hatósági intézkedés az ország minden városában és nagyközségében megvan és a legszigorúbban végre is van hajtva, — Egerben teljesen ismeretlen fogalom. Mint halljuk, az állami rendőrfőkapitány ennek a legelemibb közigazgatási rendelkezésnek érvényt akart szerezni, de a városi tanács a főkapitány intézkedését hatályon kívül helyezte, mert e rendelkezés kiadása a városi tanács hatáskörébe tartozik, a városi tanács pedig nem érezvén a megélhetés nyomorúságait, a lehetetlen és tűrhetetlen kofa-rendszeren változtatni nem akar.

Hatásköri disputáknak és összeütközéseknek mindig a köz adja meg az árát, már pedig mindnyájan a közérdekért kell hogy dolgozzunk minden erőnkkel!

Nem akarunk kiterjeszkedni azokra a durvaságokra, a melyek alkuvás esetén Eger koronázatlan királynőinek, a kofáknak kórusából száll a vevő, helyesebben venni akaró közönség felé.

Termelők panaszkodnak, hogy a kofák nevetséges csekély árért veszik meg tőlük a terményeket, melyeken aztán rövid idő, félóra múlva húzszoros áron is túladnak, úgy hogy az egri

POLITIKAI NAPILAP.

Felelős szerkesztő: Barsjj Károilj (Ír.

terményeket Budapesten sokkal olcsóbban megkaphatjuk, mint Egerben a kofarendszar mellett. A termelőktől tehát a fogyasztó közönséghez jutnának a termények, ha reggel 9—10 óráig a kofáknak mindent összeharácsolniok nem volna szabad.

Minden nagyobb városban hatósági terményüzemek létesültek a háború alatt, Egerre is igen ráférnének ily üzemek, s akkor a termények Kánaán földjén a termelőktől a város összevásárolva a terményeket, lehetővé tenné lakosai minden osztályának és rétegének a megélhetést.

A társadalmi munkamegosztás és hivatás elvénél fogva mindenkinek joga van a megélhetéshez s igy a kofarendszer folytán a tűrhetetlen árak nemcsak a tisztviselői osztályt érintik, hanem érintik az iparos, munkás, napszámos, kereskedői és más osztályokat is.

E tűrhetetlen állapotokon segíteni kötelessége Eger város vezetőségének, mert a lakosságnak tűrhető árakon való ellátása mindenütt, de különösen Egerben, a bőség istenadta földjén, elsőrendű közérdek.

S amennyiben ez állapotokon sürgősen nem segítenek, a fogyasztó közönség kénytelen lesz a belügyminisztériumban orvoslást keresni, mert a hogy a hollandiai segélyküldeményt Ausztrián át hozó holland tisztek mondották, hogy Fimmen nem Hollandia s Hollandia nem Fimmen, úgy mi, Eger város fogyasztó közönsége is joggal hangoztathatjuk azt: az egri kofák nem Eger és Eger nem az egri kofák, — indokolatlanul és helytelenül akármennyién is vannak! Dr. E.

Rendkívüli városi közgyűlés.

A tegnapi közgyűlés összehívását a városi szeszfőzde felállításának sürgőssége, illetve a használati dij aug 1-re való törvényileg előirt megállapitása tette szükségessé.

A szeszfőzdét a város telkén, a malom utcai ménistállóban építik fel. A munkálatok egy hét alatt elkészülnek és szeptember elején már megindulhat a főzés. A munkálatokra 150 ezer korona kölcsönt vesz fel a város, miért is a használati dijat úgy állapították meg, hogy a kölcsön összeg 5 év alatt letörlesztessék. Eszerint egy liter szesznek a kifőzése 18 K-ba kerül — a fát a város adja. A kifőzött szesz előállítási, adó s egyéb költségei 56 K-ra rúgnak, szemben a 87 K-ás értékesítési árral. így tehát a város is szép jövedelmi forráshoz jut és a termelők is megtalálják a számításukat.

Eger patak kihalászási jogának a bérbeadását a képviselő testület — elég helytelenül — úgy akarja megoldani, hogy a vágóhidkörüli részt a vágóhídi őrnek, a folyó többi részét pedig egy bérletben másik bérlőnek adná ki. Azt kérdezzük, hogy ki lesz az a vállalkozó, aki a vágóhídi rész nélkül kibérelje a többit, hisz csak az előbbi ér valamit. Másodszor a szegény embereket miért akarják eltiltani a halászástól, amikor igazán rá vannak szorulva arra az egy-két háló halra. Ha már a bérbeadással foglalkozik a város, akkor olyan emberre ruházza ezt a jogot, aki úgyszólván csak passzióképen foglalkoznék a halászattal és emellett bárkinek szabad horgászást engedne. Tudomásunk szerint ilyen bérlő volna, ha tehát árverésre kerül a sor, elsősorban ennek az ajánlatát kell figyelembe venni.

A közélelmezési minisztérium nem adta meg a városnak a gabonabeszerzési jogot, épen ezért a képviselőtestület felirattal fordul az össz-minisz- tériumhoz, hogy a törvényhatóságok mintájára búzát Eger is szerezhessen be az ellátatlanjai

Szerke&ztöséy: Egár, Líceum.

‘ Kiadóhivatal: Liceu ni nyomd «. Telefon szám 11.

számára. Abban az esetben, ha ezt az újabb kérést se teljesítené a minisztérium, a vármegye illetve a kormánybiztosság utján követelni kell ezt a jogot, mert különben a közellátást katasztrofális krízis elé állítják. Hisz már ma ott tartunk, hogy 2000—2500 korona egy mázsa búza, már pedig ilyen áron a munkásság nem tudja beszerezni a kenyér szükségletét. Szó volt még a kertgazdák béremeléséről, amely úgy nyert elintézés, hogy az egy lovas kocsiról való takarmánynak a lerakási diját 6 koronában, a 2 lovas kocsiról valóét pedig 8 koronában állapították, amely összegnek a fele a kertgazdáé, másik fele a városé, épületfentartási célokra.

Az elv itt is jó, de a végrehajtás módja kifogásolható. Ugyanis a gazdáknak csak felesleget terhet nyomnak a nyakába, amikor arra kényszerítik őket, hogy a lerakandó takarmány mennyiséget jelentsék be és a dijat fizessék be a városi pénztárba. Sokkal egyszerűbb volna, ha a kisgazdánál felfektetnek egy könyvet és a gazdák maguk bele jegyzik a behordott mennyiséget és a dijat is a kertgazdánál fizetnék le. így az ellenőrzés is el volna intézve.

Szinügyi karcolatok

. n.

Körmendi haragszik.

Ez ugyan igen-igen közömbös volna ránk nézve, mert valószínűleg nagyon sokszor haragudott már ő, amikor beképzelt «művészetét« nem méltányolták úgy, amint szerette volna. Hogy mégis szóvá tesszük, ennek oka az, hogy most az Egri Népújságra haragszik — még pedig komolyan ! Sajtópert, kártérítést dübörög. Miért ? Nagy sora van ennek, kérem.

Junius 27-i számunkban egy kis hirt jelentettünk meg a Heltai társulatnak Gyöngyösön való bemutatkozásáról. A Gyöngyösi Néplap azon kitételével kapcsolatban, mely szerint Körmendy Árpád »gyönyörű baritonja igazán szenzációs hatást keltett«, megjegyeztük, hogy mindennek ellenére, — vagy talán éppen ezért — Körmendiből sohasem lesz jó színész. Aki ilyen magasan kezdi, annak föltétlenül le kell csúsznia. Megjegyzésünk nem csupán elméleti, hanem nagyon is reális alapon nyugodott. Aki Körmendi szerepét Egerben elejétől végig ismeri, az tudja, hogy mily magaslatról csúszott lassan, de biztosan a teljes észrevétlenségig.

Állítjuk, hogy magatartásával teljesen lejárta magát, s minden jóérzésü embernek hő óhaja volt őt az egri színpadon soha többé nem látni. Ez a hangulat nyilvánult meg az ellene rendezett nyílt színpadi tüntetésben, a társadalomnak a keresztény kurzus tisztaságára féltékeny köreiben, s magában a szinügyi bizottságban is, melynek tagjai határozott állást foglaltak az ő további szereplése ellen. Aki tele szájjal hirdeti magát «nagy« művésznek, pedig a művészet terén csak kontár, aki a vakmerőségben odáig megy, hogy egy város közönségét — kezdve a

szinügyi bizottságtól, — a Movén keresztül _

l

e az utolsó emberig, aki csak vele érintkezni volt szerencsétlen — a falhoz állította, annak további szereplése ugyan ki előtt lenne kívánatos ?!

Tempara mutantur. Aki néhány héttel ezelőtt oly kevéssé látszott érzékenynek, az most sértésről panaszkodik. Jelzett megjegyzésünkért súlyosan sértve érzi magát. S mi több, nem csak becsületében, hanem „művészetébenu is. Ami a művészetét illeti, meg kell állapítanunk, hogy közel se járt ahhoz a helyhez, ahol a művészetet osztogatják. ,