Egri Népujság - napilap 1920
1920-01-21 / 16. szám
jg&VH. évfolyam 16. szám. Cenz.: E. 16./1920. Eger 1920. jannár 21. Szerda Előfizetési dijak; Egész évre 120 B. — Fél évre 60 K. — Nepaed évre 30 &. Egg hóra 10 K. — Egg szám ára 40 fillér. I mám POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: Barsg Károly dr. Szerkesztőség; Egert, Liceam.o ■ Kiadóhivatalt Líceumi nyomda. ,JI ,.í nsVá .bevue* Apponyi. u ssa e nsq Jól ismerem ót. Mint jászberényi di- áfcgyerek megszöktem az iskolából, egész délelőtt sárban, vízben álltam s hallgattál» Apponyit. Hallgattam fanatikus rajongással s eszembe jutott egy bibliai lép. Úgy képzeltem magamban, mint ahogy gyerek koromba» olvastam. Negyven évig vándorolt a nyugtalan vért nép a Sivatagban. Aztán elérkezett az ígéret földjére. A vezérnek nem adatott meg, hogy rátehesse lábát a földre, melyet pedig ő szerzett meg. Valahogy igy képzeltem el. Mikorra a£ a zengő orgánum megfakul, mikorra ások a dús fürtök megszürkülnek, akkorra a nép megtér hányattatásából árra ac ígéret földjére, melyet a vezérnél soha soaki nem tudott szebben leirni, melyért a vezérnél soha senki izzóbban, rajongóban nem tudott lelkesedni. Szörny* tragikum. Negyven évi vándorlás után megérkeztünk a sir széléré. Negyven évi idegőrlő küzdelem után igy kiált fel Apponyi: «Az ország előtt ssak ■at a kérdés áll, öngyilkos legyen-e, nehogy megöljék !> ló h És most egy másik kép ötlik elém. ügyancsak Jászberényben történt. Az ünnepi szónok köszőntvén Apponyit, kese- r*en hasonlította az ország és ' a 1 város sorsát az apostolokéhoz, kik magukra hagyatva, reményt$$$)'; tfewlUl Mitévők legyünk ?! Az Úr is elhagyott bennünket! Ki segít rajtunké...* Az Apponyi szeme megvillant. És felelt: Folytatom azt. áz£Í szóló megkezdett: >És a taiitványok busán ballagtak Emraaus felé. Egyszerre enak hangok hallatszottak. Az Úr szólott: Ifit kételkedtek kiesinyhitüek I Nem tudjátok-e, hogy veletek vagyok?!«-tel j^j[ß^kp0nyi lényén valami szent hév ömlött el és beszélt egy szép, egy boldog jövőről s fogadást tett, hogy utolsó lehelteiéig fog ezért kizdeni: »Lehetnek hullámzások, tehetnek idők, mikor a nemzeti'»same clhalványodig, de az eredő vonalaz' irány, felfelé mutat» — mondá. FtetötöVbéi tíé&^ASpónyi. VMáfiSSÁisl ive .Ősei laisainimygiiled j íov&Jelebae'i »misse .6ltíf\8?í.8? nhjqßrx .< «.eiseylefi füviii oovlbiß/ Én, aki Apponyit ismerem, az 6 nevében ismétlem meg Appónyiáak nyolc év előtti kijelentését : Mit kételkedtek kiesinyhitüek? Nem tudjátok, hogy veletek vagyok?! ... A vándorlás nem ért véget. Előre, az ígéret földje felé, a küzdés utján! B. Nők a politikában. fi füzesabongi nők gyűlése. A nehéz ős súlyos idők a nőket is elvonják egy-egy kis időre a rendes foglalkozásuk mellől és megtanítják őket is »politizálni*. Ugylátszik, a füzesabonyi nők is megértették az idő intő szavát, hogy összetartva, egységes phalanxá tömörülve egy nagy, szent eszme szolgálatába álljanak : keresztények legyünk és magyarok ! Ez az eszme kristályoződott ki a vasárnap d. u. 3 órakor megtartott első nőgyülés előadóinak szavaiból. A gyűlést — hol mind az uriasszonyok, mind a.föld- müvesasszonyok nagy számmal megjelentek — Hulin Illésné, helybeli tanitőnő nyitotta meg, aki egyszersmind hosszas beszédben kifejtette a nők jelentőségteljes és fontos szerepét a mai válságos és nehéz időkben. Beszédje keretében kitért a jelenlegi választásokra is. Felhivta á hallgatóság figyelmét, hogy a női lélek megsejtő erejével válasszák meg azt, akiben leginkább megbízhatnak, aki egész életében dolgozott és munkálkodott azért az eszméért, amit ma milliók írtak zászlóikra, de mit ő már akkor is hirdetett, mikor még lenézés és megvetés jár$ érte. Aki nem ígérget fűt-fát, hanem csak azt ígéri, hogy olyan marad, mint amilyen volt: önzetlen munkás, keresztény és magyar. Mert — mint mondotta — dr. Nagy • János évtizedes tevékenységének hire ide Füzesabonyba is eljutott és az abonyi nők hazafias kötelességüknek tesznek eleget, mikor rá fognak szavazni. A köztetszéssel fogadott beszéd után Pap írónké emelkedett szólásra. Hazafias tüztől áthatott, lelkes szavaiban különösen arra^kérte a hallgatóságot, hogy amit ma annyiszor emlegetnek, ami ma oly fontos : tartsunk össze! Itt az alkalom, hogy ez összetartásnak az eredményét és a magyar nő lelki erejét és nagyságát megmutassuk, hogy eggyé tömörülve mi is részt vegyünk a keresztény Magyarország nehéz ős keserves építő munkájában! Mutassák meg a füzesabonyi nők is, hogy nem hiába engedtek íiekik teret politikai megnyilvánulásra. »Mondjátok meg otthon férjeiteknek és mindenkinek, hogy a mostani választások fogják eldönteni a jövőnk sorsát. Ig£Z, tiszta lelkiisrnerettel gondolja ! tMö'iq JnüygeT .iám áiJeíí/sggexn sahdfil | rsnivogenert ai-ü SS A — Isvxmsrioh s meg tehát mindenki, hogy kit biz meg, hogy az ország előmunkása légyen. Hogy olyan egyénre adja tezavazatát, akinek évek hosszú során kifejtett munkája ős nem esupán a programmbeszédben tett ígéretek nyújtanak garanciát arra, hogy tényleg a mi képviselőnk lesz, a mi ügyünkért fog haraolni*. Ö ismóríd^-Jfagy Jánost egri tartózkodása ^Ikali^ájaól és .hazafias kötelességének tesz eleget, ha a hallgatóságnak és mindenkinek őt ajánlja képviselőnek. j _ ' Vh 11» A nagy lelkesedéssel fogadott szavak után Tatay Gyul^őj^ ismertette, azután a gyűlés szétoszlott. Z A második plebiiiiLrfelalliÄ™ A második plébánia felállításának kérdését élénk érdeklődéssel tárgyálja Városunk katholikus lakossága. Az eszm» megvalósítását örömmel üdvözli mindenki; azonban a felállítandó plébánia helyér» vonatkozólag eltérők a vélemények. Azzal mindenki tisztában van, hogy most plébániai templom építősére nem lehet gondolni, leghelyesebb volna tehát a plébánia vezetését valamelyik szerzetesrendre bizní. Hogy melyik szerzetesrendre V Arra, amelyiknek temploma és rendháza nem egy utcában van a régi plébániával, hanem a városnak egy távolabbi részén terűi el. A mi derék szerzetesrendeink nemes munkál kodását ismeri és méltányolja a lakosság Az egyiknek tagjai, mint a nevelés-tanitás kiváló apostolai, a másiknak tagjai a betegápolásnál, a többi rendnek a tagjai pedig a hitélet, a lelkipásztorkodás terén végeznek hálára és elismerésre méltó munkálkodást. Itt tehát csakis oélszerűségí szempontból lehet a hely kérdéséhez »ztéfenKn*B*,BTK>^ nölüjl Hot áexiaö^rgnöyR A második plébániának a lapokba» közölt helyen való felállítása célszerűségi okokból nem egészen megfelelő. Kívánatos volna ugyanis, hogy az uj plébánia a város egy messzebb fekvő részére kerüljö*. ko™ftoleff^ájb'yÄilíf, -^Wsfí^^sziáSsélr^ Ha ugyanis a második .plébánia ve zetése a mindnyájunk által tisztelt szent I^r %i£mÖSl£, Müfiédlstöíáfil? ^ Makiár T. és II. s legföllebb a város IT negyedekre terjedne ki. Tehát köriitbeli. három városnegyed tartoznék az nj-éí kilenc városnegyed a régi plébániához igy a régi plébánia nem sokkal lenni t^ermön^áSÍPr^13° V sze lenne mindkét parochiától, mert ki sSén Jminá^8r Azi?fii92$rd!! «fiSmé.iM^P °|fcdifiJffctfcií jófcb íenim W'alábD^tfcrv^Eetf1'^ .«ßdsi-ss 7 goH .'Jßjsoaiüiijm xöiemxJ jedem lelüíriise lies-) tßßv jed gélénél n .■xb : Jöm^jísse8ov7o se I>[xúm Jss ,saem<
