Egri Népujság - napilap 1920
1920-07-07 / 153. szám
Előfizetési dijak postai szállítással; Egész évre 200 K. — Fél évre 100 K. -j Negyed évre 50 K. — Égy hóra 18 K. — Egy szám ára 60 fillér. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: Barsg Károlg dr. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Liceuni ngomdy. Telefon jszám 11. 39 R vértanú temetése. Nincs elég átok, nincs elég szigorú Ítélet, nincs elég büntetés arra a gazságra, amit a nép- boldogitó bitangok tavaly a gyöngyösi ellenforradalom leverésekor elkövettek. Akkoriban nem igen tudtuk, hogy miért, mi módon végezték ki Csipkay huszár századost, csak egy-egy rémitő részletet hozott a szél, csak találgattunk. Persze a népboldogitáshoz az is hozzátartozott, hogy azok a .gaztettek, amelyek az elvakultak szemeit felnyithatták volna, titokban maradjanak. Most már tudjuk miért végezték ki Csip- kayt, azért, mert magyar volt, mert nem segítette a vörös szekeret tolni, mert a becsület, a Haza előbbvaló volt neki, mint a vörös őrület. Őt a legszebb erények egyenes útjáról nem tudták eltériteni másként, csak úgy, hogy kioltották életét, hogy megszüntették annak a szívnek dobogását, amely csak ezért a szent, megcsonkított hazáért dobogott. A leggyalázatosabb halállal ölték meg: felakasztották. Rablógyilkosok, gazemberek méltó büntetése ez, meg azok sorsa akik rablógyilkosok, gazemberek kezeibe kerülnek. Mikor a bitófaként szolgáló ■ lámpaoszlop elé állították, természetesen nem maradtak el a szokásos gúnyolódások. A hóhérok Y— méltóképen a Krisztust megfeszitő elődeikhez — az ártatlant és ártalmatlanná tettet még utoljára csufondáros szavakkal illették. Krisztus imádkozott hóhéraiért, —1 Csipkay jósolt nekik. Fájdalom: ez a jóslat — a rettenetesen dühöngő fehér terror ellenére — még mindig nem teljesedett be. Még nem lógnak «tízesével« a bitangok, még rontják a levegőt, még élvezik Isten napját. Ugyan meddig még? Mikor csap le már rájuk igazán az igazság büntető keze ? ( A vértanú tetemeit folyó hó harmadikén exhumálták abból a gödörből, ahová hóhérai elföldelték, hogy méltó temetéssel, méltó helyre tegyék örök nyugalomra. A temetés t. hó 4-én, vasárnap d. u. 4 órakor ment végbe. Olyan temetést még Gyöngyös nem látott. Rengeteg tömeg impozáns' felvonulásában nyert kifejezést a részvét és a köz-, szeretet, amelyet a város minden polgára érzett a halhatatlan emlékű megboldogult iránt. A sötétben bujkáló, még mindig szabadlábon járó gyöngyösi gazok pedig kimeredt szemmai bámultak és talán azon elmélkedtek, hogy mekkora nagy az ő gonoszságuk. Az egyházi szertartást a református templomban, Csökönyi ref. lelkész végezte a koszorúktól borított ravatalnál. A temetésen, melyet a »Move« gyöngyösi osztálya rendezett, Horthy 'Miklós Őfőméltósága képviseletében Horthy István tábornok, lovassági főfelügyelő, a Honvédelmi Miniszter és a katonai körletparancsnokság képviseletében: báró Nagy Pál altábornagy, körletparancsnok, továbbá Raffay ref. püspök, Bobory György dr. kormánybiztos főispán, az összes hivatalok, katonai és polgári hatóságok, céhek, iskolák, egyesületek ^küldöttségei, a volt 15-ik közös huszárezred tisztikara, az elhunyt rokonságából: nővére és sógora, továbbá Kozma sorhajóhadnagy vettek részt. A református templomból a menet a Főtérre kisérte a koporsót. Itt az emléktáblával díszített lámpaoszlop előtt, — ahol Csipkay százados vértanú halált halt — az elhunyt ezredtársai, a 15-ös volt közös huszárezred tisztjei részéről vármegyénk közbecsülésben és szeretetben álló parancsnoka Fejérváry Béla* alezredes búcsúzott el a következő szavakkal: Az ellenségeink által szűkre szabott hazánk határain belül tartózkodó ezredbeli bajtársaid megjelentek kivégzésed helyén, hogy ezáltal is bebizonyítsuk, hogy dacára országunk széjjelda- raboltságának, a szellemet, az összetartozási érzést, melyet az ézred kötelékében mindig nagyra tartottunk s ápoltunk, megsemmisíteni sem külső sem belső ellenségeink nem tudták s dacára, hogy ezredünk az uj szervezés által megszűnt, a bajtársi kapcsolatot fenntartjuk, ápoljuk, s bizalommal tekintünk a jövőbe, midőn szeretett hazánk újból visszanyeri régi határait s ebből kifolyólag ezredünk újból fel fog állíttatni. Könnyen visszaszerezhetjük ős hazánk ezeréves határait, ha annak minden egyes polgárának szivében csak egy kis szikrája is van azon hazaszeretetnek, mely szivedben kiolthatatlan lánggal lobogott. Végig küzdötted a világháborút, becsületet szereztél a magyar névnek, az ellenség golyója megkimélte életedet, s a hazát, vallást megtagadó bitang csürhehad hurkot dobott ezen helyen nyakadba, evvel akarta megbosszulni magát, azért, mert hü maradtál esküdhoz, mert hazádat szeretted s annak rombolási munkájában közreműködni nem akartál. E város falai között élve, annak lakói megtanultak Téged becsülni és szeretni s még is e város falai között kellett, vértanuságot szenvedjed. Már egy évnél több, hogy Te sírodban nyugszol, halálod még mindig megtöriatlanul áll, gyilkosaid még mindig az életnek örvendenek. Azon mondás hogy «olyan kevesen vagyunk, hogy még az apagyilkosnak is meg kell kegyelmezni«, úgy látszik, hogy az idők folyamán oda módosult, hogy már elegen vagyunk s a hazáját igazán önzetlenül szerető magyart pusztítani lehet, hiszen olyan szűkre lett hazánk határa szabva. Keserűek talán szavaim, de lelkemből a keserűséget azon sajnálatos körülmény váltja ki, hogy ezen a helyen a vértanú halált halt kedves bajtársunknak, a kit nekem békében és a harcok közepette alkalmam volt alaposan megismerni, és ezen ismeretem alapján, kiválóan nagyrabe- csülni, ki hazáját forrón szerette, ki az önálló független Magyarországért lelkesült, midőn ezen eszménye már-már valóra vált, az a szomorú sors jutott osztályrészéül, hog.y drága életét, nemes eszményekért dobogó szivét hitvány, hazátlan gyilkosok kioltották. Szomorodott, megtört szivvel állunk kivégzésed helyén s lelkűnkben a nem nemes érzés, a bosszú érzete kerekedik felül, hogy halálod megtorlást nyerjen s azon mondásod, mit Te itten a bitófa alatt tettél: »én csak egyedül függök, mig ti tízesével fogtok lógni«, minél hamarább valóra váljon. Régi baj társaid, kik vesztőhelyedet mostan itten körülállják, őrködni fognak híven emléked felett s hazaszereteted és lelki nagyságod mindig, mint fényesen világitó fáklya fog előttünk tündökölni. 1 Kedves bajtársunk most Isten veled, menj nyugodni békén uj sirhelyeden. A nagyhatású beszéd elhangzása után a hatalmas tömeg, mintegy 8—10 ezer "ember a temetőbe kisérte a nagy halottat. A sírnál először — a város névében — Puky Árpád dr. polgármester beszélt, majd Raffay ref. püspök mondott magas szárnyalásu, gyönyörű beszédet. Végül báró Nagy Pál altábornagy, a miskolczi katonai körlet parancsnoka búcsúzott a felejthetetlen hős bajtárstól. Ezzel, a temetés véget ért. Nyugodj békével hős, magyar katona, jóslatod be fog teljesedni, a bosszú érzete ezernyi kezet szorított ökölbe, halálod nem marad meg- torlatlanul. X HÍREK. Eger, 1920. julius 6. . Sportgyülés. A Move Ese az érsekkerti sportpályán taggyűlést tart d. u. 6 órakor. Az összes tagok — vendégtagok is — jelenjenek meg. A kormánybiztos főispán - magánfeleket csak hétköznapokon délelőtt 10 —12-ig fogad. A szinház sorsa. Ezeket a sorokat abból kifolyólag Írjuk, hogy Mildóssy Gábor, ceglédi színigazgató, pályázatot nyújtott be a szinügyi bizottsághoz, az egri színház* elnyerése végett. A szinügyi bizottság minden esetre elhirtelen- kedte a dolgot, amikor pályázat mellőzésével, 3 évre Heltainak adta a színházat. Pályázat kiírásával módjában lett volna a szinügyi bizottságnak válogatni a legjobb színtársulatok között. Heltaí színtársulata ez idő szerint Gyöngyösön működik. Gyöngyös, mint értesülünk, nem igen méltányolja Heltaiékat. Állandóan gyönge házak élőt játszanak, csupán vasárnap van telt ház, mikor három előadást is tartanak. Ennek a magyarázata elég egyszerű. A gazdag gyöngyösiek Budapestre járnak szinházazni, a szegényeb bek pedig benne vannak a legforrób mezei munkában. Aug. 19-re ismét Egerbe jönne a társulat, itt maradna október 15-ig, majd innen Sátoraljaújhelyre megy, honnan január 1-re.ismét Egerbe jöri, újabb 2 hónapos szezonra. Ez ellen a beosztás ellen a közönség érdé kében tiltakozunk. De nem érdeke ez a társulatnak sem. Az elmúlt 3 havi ittjátszás alatt a társulat lejátszotta egész műsorát. Az őszön és té1 tehát csak felmelegitett műsort kaphatnánk, vábbá, ha Heltai respektálja azon kivánságun aminthogy respektálnia kell, hogy társulatát konstruálja, uj, kiváló erőkkel frissítse fel, esetben Eger megint csak iskola lenne. Itt ta nának össze az uj tagok s mi lennénk kényt nek a próbálkozásokat lenyelni. Erinek logikus köve kezménye lenne aztán, hogy a közönség elfordulna a színháztól s ismét felzokogna a régi panasz, hogy az egri közönség nem párolja a hazai színészetet. Igenis pártolja, de csak a jó színészetet ! Álláspontunk az, hogy a társulat csak áprilisra térjen vissza Egerbe. Áddig játszón Gyöngyösön, Sátoraljaújhelyen és Esztergomban. Az uj, kiváló erőkkel felfrissítendő társulat tanuljon össze, tandíjon be a régi klasszikus drámai és zenés darabokból minél többet, tanulja be a bekövetkezendő téli szezon értékesebb darabjait s igy teljesen felvértezve, vonuljon be városunk falai közé 1921. április l-re, 3 havi szezonra. A játékkedv fokozása céljából pedig azt ajánljuk az igazgatónak, hogy színészeit ne az eddigi módszer szerint kezelje. Mint gyöngyösi tudósítónk jelenti, Göndör t József énekes bonvi\^ant megválik a társulattól. Bogár Gizi megmarad. A nyári országos vásár. Örvendetes átesést tapasztalhattunk a tegnapi vásáron. Nagy volt a vásár — mindenből nagy. volt a kínálat, de a kereslet igen-igen lanyha volt, mert a pénz már ezekhez az árakhoz is kevés. Különösen az állatvásárban volt feltűnő az á'rcsökkenés A májusi vásárhoz képest circa 30—40°/o-os olcsóbbodást észleltünk. 25—30 ezer koronáért nagyon szép tehenet lehetett venni, a kisebb fajtákat 15—17 ezer K-ért is kínálták. A lovat, ami ezelőtt 40 ezer koronát ért, most 20—22 ezerért keresték. A sertésből aránylag kevesebbet hajtottak fel, de azért itt is legalább 20 százalékos esést vettünk észre. A mezőgazdasági eszközök (villa, gereblye, ^kosarak stb.) ára is csaknem a • felére esett. Ánnál kevésbbé magyarázható meg az ipari termékeknél (ruha, cipő, kalap) észlelt cső-
