Egri Népujság - napilap 1920

1920-07-04 / 151. szám

XXVIII. évfolyam 151 szám. (,>nz. • fc". 303 1920. Eqer, 1920. Julius 4. Vasárnap. Elöti *tes> dijak postai szállítással. Egész «re 200 8, Fél évet 1.00 ív. Pegged évi« £0 tv. Rqi* ;iora l8 tv. Eg?s szám ára ŐÖ ftiiée. MHMKnMV'BIBfflifíiIW>T1i*>>,Tiif'~lit''iíitt'rTP’•"V'T i 9KXASÍGÜ8Í1H POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: Bítrsi^ Károly dr Szerfee&ztöség: £g<er> Líceum. Kiadóhivatal; Liceu.ni ogomda Telefon szí m .11. ii~ Tinin n ti fi fin ■n"inviiiw«i—írni » R menekültekért. A Csonka-Magyarország vasúti állomásain kisebb-nagyobb telepek alakulnak a menekültek vaggonlakásaiból. Vaggonokban kénytelenek hó­napokat, sőt éveket is eltölteni a magyar össze­omlás áldozatai. Sorsuk csak annál szomorúbb még, hogy minden magyar város és falu lako­sai bethlehemi lakosokká változtak át, — akik szívtelenségükben a szent családnak sem adtak helyet és a városvégi istállóbarlangba húzták meg magukat. A magyar faluknak és városoknak is szégyene, hogy városvégi, íaluvégi sátoros- cigányokká zülleszti le a menekülteket, akik a magyarság vértanúi. Városunk állomásán is 18 menekült család­nak van szűk, kis utcáju vaggontelepe. Brassó, Szatmár, Zólyom, Szabadka, Pancsova, Temesvár kiüldözött magyar családjai, némelyik március­ban múlt egy éve, hogy vaggonlakó, az egyik vaggonban 8 vasúti munkás családapa lakik, akik­nek családja még megszállott területen van, mert nem lévén lakás, nem merik családjaikat elhozni. Az egyik vaggonban egy pár hónapos kis gyer­mekével egy úri nő huzza meg magát. Panaszkodnak: az eső becsorog a rossz vaggonba, a meleg iszonyú a deszkák között, a tél pedig kegyetlen, azt csak még elbírnák, de az emberek szivének kegyetlensége bántja őket legjobban. Mikor átjöttek a határon, könybelábadt a szemük, mikor magyar katonát láttak, öröm­könnyeket hullattak, de mindjárt az első magyar állomáson észrevették a lakosság részvétlenségét. Itt is hallják a szemrehányást: miért nem maradtak ott, miért nem tették le az esküt! Ez jobban fáj nekik, mint az a sanyargatás, melyben az oláh, a szerb katona részesítette őket. Hát jobb lett volna ha ott maradnak és mint magyar tisztviselők, bírák, hitvány eszközei lettek volna a megszálló ellenség statáriális eljárásának ? Igen, ha ott maradnak, hát módjukban lett volna el­járni magyar véreik, magyar testvéreik ellen oláh parancsra. Ha ott maradnak, egy-két hét múlva áthelyezték volna őket Prizrendbe, Albá­niába, Besszarábiába, Csehország valami eldugott helyére, mert magyar helyre az ellenség az ő polgárát küldi. Hát inkább akarnak magyar föl­dön száműzetésben lenni, mint a Balkánon valahol. És ez bűn részükről ?!! Ha zsidók volnának ezek a menekültek, egy napig sem lennének vaggonlakók. A zsidó testvériség és összetartás rég hajlékhoz juttatta volna őket. Hát ébredő magyarok! Keresztény magyarok! ez a magyar nemzeti és keresztény kurzus ? 1! Sem magyar, sem keresztény szív nincs bennünk ?! Ha ilyenek maradunk, nem érdemel­jük meg ezt az összezsugorodott Magyarországot sem. A nemzetet az áldozatok teszik naggyá. Ebben a kis országban húzódjon mindenki összébb és ezzel adjon helyet a menekült magyar testvé­reknek. A lakosság ne legyen szívtelen, a ható­ság pedig legyen erősebb kezű! Dr. Nagy János. Főtárgyalás a népbiztosok bűnügyében. Óriási érdeklődés. Külföldi újságírók is lesz- lek a főtárgyaláson. A fogva lévő népbiztosok DŰnügyében a főtárgyalás f. hó 5.-én kezdődik neg. A monstre pör főtárgyalása iránt óriási íz érdeklődés. A kir. ügyészség intézkedést tett trra nézve, hogy a főtárgyalás tartama alatt a :örvényszék épületébe csak személyazonossági gazolvánnyal lehessen belépni. A főtárgyaláson :öbb külföldi újságíró is jelen lesz. Séta a szabadkőműves páholyok körül. Ha az összes szabadkőmivesek nekem es­nek is és ha rajtam próbálják is ki a kardjuk élét, akkor is csak nevetni tudok ezeknek «a íel- világosodott« páholy lovagoknak a gyáva babonáján. Hogy ezek a fenhéjázó, gőgös (és legtöbb­ször keleti bölcs) urak mit-mit nem művelhet­tek a páholynak nevezett kolerafészkükben, arról csak most kezdek valamit sejteni, amikor a Move kiebrudalta őket az egyiptomi odújukból, és al­kalmam volt bejutni a titokzatos helyre. Allitom, hogy titokzatos, mert kivülről fényes palotát lá­tunk és odabent — semmit. Falak pedig bizo­nyosan vannak, mert hozzá ütődtem vagy három­szor, de hiába erőlködik az ember szeme nem lát semmit, mivel nincs ablak a folyosókon. Mégis olyan sejtelmei vannak az embernek, mintha végig a folyosón a szabadkőmivesek mellszobrai állnának, érdem szerint. (Aki legjobban tudta keverni a maltert, aki legjobb társadalom felbuj­tónak bizonyult, az van a legszembeötlőbb helyen.) Mikor azután a bámészkodás közben kétszer egymásután csaknem felbukik a sétáló, azt kell neki gondolnia, hogy most megy az I. emeletre, Úgyis van. De ha a lépcsők lefelé vinnének, mindenki a pokolban érezné magát. Az egész emelet tele van sötét kamrákkal (most ugyan már a Move ablakokat csináltatott rájuk és vi­lágosak). A sötét kamrák arra szolgáltak, hogy az újoncokat itt félemlitsék meg. Ugyanis minden uj jelentkezőt bezártak a kamrák pokoli sötét­jébe és itt hagyták egy félóráig, teljesen egye­dül. Közben aztán reflektorral megvilágították egy nyíláson keresztül a falakat, amelyekre a halál­fej, a (lábszár és álkapocs-csontokkal) és különféle bölcs Írások vannak felpingálva. Amig a halálfej vigyorgott, azalatt meg kellett irni az újoncnak a lelkiállapotát. Némelyike bizony igazán furcsán érezhette magát, mert ilyeneket is írtak: »Addig fogok dolgozni, mig az emberiséget meg nem szabadítom a haláltól«. Kár, hogy eddig nem si­került még nekik, akkor most a patikapénzen déli gyümölcsöt szopogathatnánk. Ilyen «felvilágosult« írással aztán eltelt a félóra és innen a kísérleti nyulat bekötött szem­mel átvezették a «Műhelybe,« amely szintén a lábszárcsontokkal ékes és fekete (ezen sincs ablak). Egy kis világosság mégis dereng és az ajtó mel­lett két oldalt a jeruzsálemi templom 2 hires oszlopa a Jachin és a Boáz meredezik az égnek, de nem márványból — hanem pléhből. Körül van a felügyelők emelvénye, mindegyik előtt egy- egy kard a padba beszúrva. A terem közepén szőnyeg van leteritve, amely az oszlopokon kivül a szovjet csillagokkal is ékeskedik. A szőnyegen nyújtózik a koporsó (mért nem ferslóg?) a két végén ismét a koponya csontok. Ez előtt állott meg az újonc. Szeméről levették a kötést és abban a pillanatban a felügyelők minden kardot a szivének irányítottak: «Meghalsz ha a titkun­kat elárulod«. Bámul az ember, hogy milyen nagy hősök voltak ezek itt, pedig odahaza, a polgári életben még a libát is mással ölették meg. A «műhely« első részén van még a páholy nagy mesterének a trónusa a hatágú * csillag­gal. (A Move ezt már betakarta nemzeti szalag­gal és a kettős kereszttel). A II. emeleten van a társalgó, ahol a halál elleni orvossággal is kisérletezhettek. A III. eme­let már Afrikában van, egyiptomi díszletekkel, szfinkszekkel felszerelve. Középen egy asztal, rajta egy nagy kos-fő (birkafej). De ez nem jelentheti azt, hogy «legyünk birkatürelmüek«, mert a kar- I dók itt is megvannak a padok előtt. Inkább a mi kostürelmünket akarták vele parodizálni, hogy ennyi ideig megtűrtük őket. A páholyok működéséről a tagok nem mer­nek elárulni semmit, mert az a sok kard elret­tenti őket a fecsegéstől, de a lefoglalt iratok is elég szépen beszélnek. Egy átirat a proletárdikta­túrához, felháborodik a azon csekélységen, hogy tőlük is. elrekviráltak egy vagy két szobát, holott ... a kommunizmusra ők készítették elő a talajt... szellemi munkájukkal. A bevallott és hangoztatott, sőt a falakra kiirt programmjuk pedig nem igy szól. Például: «Munkánkat bölcseség vezesse, Erő végezze, Szépség díszítse.« De nem valósították meg ezt se. Mert «bölcsen« vezették az ügyet, de nem az «Erő«, az ő erejük dolgozott, hanem a keresz­tény ember. Az egyik szobában üveg alatt olyan baba-nyakba való papa-kedvence nagyságú kis kötények láthatók, de ezekről már nem tudom kisütni, hogy mire valók voltak, talán a fügé­iévé] szerepét töltötte be. Az egész palotájuk ilyen hókusz-pókuszok- kal van tele és még ők gúnyolták ki a katholi- kus szertartásokat!! y—s. H (KEK Eger, 1920. július 3. Áthelyezések az államrendőrségnél. Szent­miklóssy László rendőrfogalmazót szolgálattételre Miskolczra osztották be. Bíró István s. rendőr­fogalmazót és Tamasi Kálmán s. felügyelőt át­helyezték S.-ujhelybe. Ideiglenes áthelyezés. Fábián Zoltán h. szolgabirót 1 havi időtartamra Pétervásárra he­lyezték. Dr. Nagy János a menekültek között. Városunk képviselője tegnap délután dr. Horváth Gyula rendőrkapitány társaságában meglátogatta a vaggonlakókat. Részvéttel érdeklődött sorsuk iránt s meleg szavai további bizalmat öntöttek a menekültek csüggeteg leikébe. Az É. M. E. küldöttsége dr. Nagy Já­nosnál. Az É. M. E. egri csoportja szombaton délelőtt felkereste dr. Nagy János képviselőt és mint a zidókérdés megoldására kiköldött bizott­ság tagját, kérte, hasson oda szaktudásával, hogy a zsidókérdés drákói törvényhozással, minél radi­kálisabban oldassák meg. Dr. Nagy János hosz- szasan elbeszélgetett a küldöttséggel s élénk ecsetvonásokkal világított rá a kérdés érdemi részére. Különösen kiemelte azt, hogy a zsidókér­dés helyes megoldása nemcsak szegény elárvult hazánkat, hanem az egész világot érinti. Az ÉME egri csoportja f. hó 6-án, ked­den d. e. 11 órakor, az egyesület helyiségében (Líceum II. em.) gyűlést tart. Kinevezték a papirelosztó bizottság tag­jait. A hivatalos lap mai száma közli a Papir­elosztó Bizottság tagjainak kinevezéséről szóló rendeletet. A Bizottságban képviselve vannak a budapesti és vidéki napilapok, a Hangya szövet­kezet és egyéb érdekeltségek. Az érettségi vizsgálatok a leánygimná­ziumban. Az Angolkisasszonyok érseki leánygim­náziumában junius 28., 30. és julius 1-én folyt le az első érettségi vizsgálat Gaal Mózes, tank. kir. főigazgató elnöklete alatt. Mint a vizsgálat nagyon szép eredménye mutatja, nagy szorgalom­mal és ambícióval tanultak a leányok. Jeles érett lett: 10, jó érett: 7, érett: 5 s csak egy tanu­lót utasítottak javi tó vizsgálatra. A tiz jeles érett a következő: Dávid Erzsébet, Garay Margit,

Next

/
Oldalképek
Tartalom