Egri Népujság - napilap 1920

1920-07-04 / 151. szám

XXVIII. évfolyam 151 szám. (,>nz. • fc". 303 1920. Eqer, 1920. Julius 4. Vasárnap.

Elöti *tes> dijak postai szállítással. Egész «re 200 8, Fél évet 1.00 ív. Pegged évi« £0 tv. Rqi* ;iora l8 tv. Eg?s szám ára ŐÖ ftiiée.

MHMKnMV'BIBfflifíiIW>T1i*>>,Tiif'~lit''iíitt'rTP’•"V'T i 9KXASÍGÜ8Í1H

POLITIKAI NAPILAP.

Felelős szerkesztő: Bítrsi^ Károly dr

Szerfee&ztöség: £g<er> Líceum.

Kiadóhivatal; Liceu.ni ogomda Telefon szí m .11.

ii~ Tinin n ti fi fin ■n"inviiiw«i—írni »

R menekültekért.

A Csonka-Magyarország vasúti állomásain kisebb-nagyobb telepek alakulnak a menekültek vaggonlakásaiból. Vaggonokban kénytelenek hónapokat, sőt éveket is eltölteni a magyar összeomlás áldozatai. Sorsuk csak annál szomorúbb még, hogy minden magyar város és falu lakosai bethlehemi lakosokká változtak át, — akik szívtelenségükben a szent családnak sem adtak helyet és a városvégi istállóbarlangba húzták meg magukat. A magyar faluknak és városoknak is szégyene, hogy városvégi, íaluvégi sátoros- cigányokká zülleszti le a menekülteket, akik a magyarság vértanúi.

Városunk állomásán is 18 menekült családnak van szűk, kis utcáju vaggontelepe. Brassó, Szatmár, Zólyom, Szabadka, Pancsova, Temesvár kiüldözött magyar családjai, némelyik márciusban múlt egy éve, hogy vaggonlakó, az egyik vaggonban 8 vasúti munkás családapa lakik, akiknek családja még megszállott területen van, mert nem lévén lakás, nem merik családjaikat elhozni. Az egyik vaggonban egy pár hónapos kis gyermekével egy úri nő huzza meg magát.

Panaszkodnak: az eső becsorog a rossz vaggonba, a meleg iszonyú a deszkák között, a tél pedig kegyetlen, azt csak még elbírnák, de az emberek szivének kegyetlensége bántja őket legjobban. Mikor átjöttek a határon, könybelábadt a szemük, mikor magyar katonát láttak, örömkönnyeket hullattak, de mindjárt az első magyar állomáson észrevették a lakosság részvétlenségét.

Itt is hallják a szemrehányást: miért nem maradtak ott, miért nem tették le az esküt! Ez jobban fáj nekik, mint az a sanyargatás, melyben az oláh, a szerb katona részesítette őket. Hát jobb lett volna ha ott maradnak és mint magyar tisztviselők, bírák, hitvány eszközei lettek volna a megszálló ellenség statáriális eljárásának ? Igen, ha ott maradnak, hát módjukban lett volna eljárni magyar véreik, magyar testvéreik ellen oláh parancsra. Ha ott maradnak, egy-két hét múlva áthelyezték volna őket Prizrendbe, Albániába, Besszarábiába, Csehország valami eldugott helyére, mert magyar helyre az ellenség az ő polgárát küldi. Hát inkább akarnak magyar földön száműzetésben lenni, mint a Balkánon valahol.

És ez bűn részükről ?!!

Ha zsidók volnának ezek a menekültek, egy napig sem lennének vaggonlakók. A zsidó testvériség és összetartás rég hajlékhoz juttatta volna őket. Hát ébredő magyarok! Keresztény magyarok! ez a magyar nemzeti és keresztény kurzus ? 1! Sem magyar, sem keresztény szív nincs bennünk ?! Ha ilyenek maradunk, nem érdemeljük meg ezt az összezsugorodott Magyarországot sem. A nemzetet az áldozatok teszik naggyá. Ebben a kis országban húzódjon mindenki összébb és ezzel adjon helyet a menekült magyar testvéreknek. A lakosság ne legyen szívtelen, a hatóság pedig legyen erősebb kezű!

Dr. Nagy János.

Főtárgyalás a népbiztosok bűnügyében. Óriási érdeklődés. Külföldi újságírók is lesz- lek a főtárgyaláson. A fogva lévő népbiztosok DŰnügyében a főtárgyalás f. hó 5.-én kezdődik neg. A monstre pör főtárgyalása iránt óriási íz érdeklődés. A kir. ügyészség intézkedést tett trra nézve, hogy a főtárgyalás tartama alatt a :örvényszék épületébe csak személyazonossági gazolvánnyal lehessen belépni. A főtárgyaláson :öbb külföldi újságíró is jelen lesz.

Séta a szabadkőműves páholyok körül.

Ha az összes szabadkőmivesek nekem esnek is és ha rajtam próbálják is ki a kardjuk élét, akkor is csak nevetni tudok ezeknek «a íel- világosodott« páholy lovagoknak a gyáva babonáján.

Hogy ezek a fenhéjázó, gőgös (és legtöbbször keleti bölcs) urak mit-mit nem művelhettek a páholynak nevezett kolerafészkükben, arról csak most kezdek valamit sejteni, amikor a Move kiebrudalta őket az egyiptomi odújukból, és alkalmam volt bejutni a titokzatos helyre. Allitom, hogy titokzatos, mert kivülről fényes palotát látunk és odabent — semmit. Falak pedig bizonyosan vannak, mert hozzá ütődtem vagy háromszor, de hiába erőlködik az ember szeme nem lát semmit, mivel nincs ablak a folyosókon. Mégis olyan sejtelmei vannak az embernek, mintha végig a folyosón a szabadkőmivesek mellszobrai állnának, érdem szerint. (Aki legjobban tudta keverni a maltert, aki legjobb társadalom felbujtónak bizonyult, az van a legszembeötlőbb helyen.)

Mikor azután a bámészkodás közben kétszer egymásután csaknem felbukik a sétáló, azt kell neki gondolnia, hogy most megy az I. emeletre, Úgyis van. De ha a lépcsők lefelé vinnének, mindenki a pokolban érezné magát. Az egész emelet tele van sötét kamrákkal (most ugyan már a Move ablakokat csináltatott rájuk és világosak). A sötét kamrák arra szolgáltak, hogy az újoncokat itt félemlitsék meg. Ugyanis minden uj jelentkezőt bezártak a kamrák pokoli sötétjébe és itt hagyták egy félóráig, teljesen egyedül. Közben aztán reflektorral megvilágították egy nyíláson keresztül a falakat, amelyekre a halálfej, a (lábszár és álkapocs-csontokkal) és különféle bölcs Írások vannak felpingálva. Amig a halálfej vigyorgott, azalatt meg kellett irni az újoncnak a lelkiállapotát. Némelyike bizony igazán furcsán érezhette magát, mert ilyeneket is írtak: »Addig fogok dolgozni, mig az emberiséget meg nem szabadítom a haláltól«. Kár, hogy eddig nem sikerült még nekik, akkor most a patikapénzen déli gyümölcsöt szopogathatnánk.

Ilyen «felvilágosult« írással aztán eltelt a félóra és innen a kísérleti nyulat bekötött szemmel átvezették a «Műhelybe,« amely szintén a lábszárcsontokkal ékes és fekete (ezen sincs ablak). Egy kis világosság mégis dereng és az ajtó mellett két oldalt a jeruzsálemi templom 2 hires oszlopa a Jachin és a Boáz meredezik az égnek, de nem márványból — hanem pléhből. Körül van a felügyelők emelvénye, mindegyik előtt egy- egy kard a padba beszúrva. A terem közepén szőnyeg van leteritve, amely az oszlopokon kivül a szovjet csillagokkal is ékeskedik. A szőnyegen nyújtózik a koporsó (mért nem ferslóg?) a két végén ismét a koponya csontok. Ez előtt állott meg az újonc. Szeméről levették a kötést és abban a pillanatban a felügyelők minden kardot a szivének irányítottak: «Meghalsz ha a titkunkat elárulod«. Bámul az ember, hogy milyen nagy hősök voltak ezek itt, pedig odahaza, a polgári életben még a libát is mással ölették meg. A «műhely« első részén van még a páholy nagy mesterének a trónusa a hatágú * csillaggal. (A Move ezt már betakarta nemzeti szalaggal és a kettős kereszttel).

A II. emeleten van a társalgó, ahol a halál elleni orvossággal is kisérletezhettek. A III. emelet már Afrikában van, egyiptomi díszletekkel, szfinkszekkel felszerelve. Középen egy asztal, rajta egy nagy kos-fő (birkafej). De ez nem jelentheti azt, hogy «legyünk birkatürelmüek«, mert a kar- I dók itt is megvannak a padok előtt. Inkább a

mi kostürelmünket akarták vele parodizálni, hogy ennyi ideig megtűrtük őket.

A páholyok működéséről a tagok nem mernek elárulni semmit, mert az a sok kard elrettenti őket a fecsegéstől, de a lefoglalt iratok is elég szépen beszélnek. Egy átirat a proletárdiktatúrához, felháborodik a azon csekélységen, hogy tőlük is. elrekviráltak egy vagy két szobát, holott ... a kommunizmusra ők készítették elő a talajt... szellemi munkájukkal.

A bevallott és hangoztatott, sőt a falakra kiirt programmjuk pedig nem igy szól. Például: «Munkánkat bölcseség vezesse, Erő végezze, Szépség díszítse.« De nem valósították meg ezt se. Mert «bölcsen« vezették az ügyet, de nem az «Erő«, az ő erejük dolgozott, hanem a keresztény ember. Az egyik szobában üveg alatt olyan baba-nyakba való papa-kedvence nagyságú kis kötények láthatók, de ezekről már nem tudom kisütni, hogy mire valók voltak, talán a fügéiévé] szerepét töltötte be.

Az egész palotájuk ilyen hókusz-pókuszok- kal van tele és még ők gúnyolták ki a katholi- kus szertartásokat!! y—s.

H (KEK

Eger, 1920. július 3.

Áthelyezések az államrendőrségnél. Szentmiklóssy László rendőrfogalmazót szolgálattételre Miskolczra osztották be. Bíró István s. rendőrfogalmazót és Tamasi Kálmán s. felügyelőt áthelyezték S.-ujhelybe.

Ideiglenes áthelyezés. Fábián Zoltán h. szolgabirót 1 havi időtartamra Pétervásárra helyezték.

Dr. Nagy János a menekültek között.

Városunk képviselője tegnap délután dr. Horváth Gyula rendőrkapitány társaságában meglátogatta a vaggonlakókat. Részvéttel érdeklődött sorsuk iránt s meleg szavai további bizalmat öntöttek a menekültek csüggeteg leikébe.

Az É. M. E. küldöttsége dr. Nagy Jánosnál. Az É. M. E. egri csoportja szombaton délelőtt felkereste dr. Nagy János képviselőt és mint a zidókérdés megoldására kiköldött bizottság tagját, kérte, hasson oda szaktudásával, hogy a zsidókérdés drákói törvényhozással, minél radikálisabban oldassák meg. Dr. Nagy János hosz- szasan elbeszélgetett a küldöttséggel s élénk ecsetvonásokkal világított rá a kérdés érdemi részére. Különösen kiemelte azt, hogy a zsidókérdés helyes megoldása nemcsak szegény elárvult hazánkat, hanem az egész világot érinti.

Az ÉME egri csoportja f. hó 6-án, kedden d. e. 11 órakor, az egyesület helyiségében (Líceum II. em.) gyűlést tart.

Kinevezték a papirelosztó bizottság tagjait. A hivatalos lap mai száma közli a Papirelosztó Bizottság tagjainak kinevezéséről szóló rendeletet. A Bizottságban képviselve vannak a budapesti és vidéki napilapok, a Hangya szövetkezet és egyéb érdekeltségek.

Az érettségi vizsgálatok a leánygimnáziumban. Az Angolkisasszonyok érseki leánygimnáziumában junius 28., 30. és julius 1-én folyt le az első érettségi vizsgálat Gaal Mózes, tank. kir. főigazgató elnöklete alatt. Mint a vizsgálat nagyon szép eredménye mutatja, nagy szorgalommal és ambícióval tanultak a leányok. Jeles érett lett: 10, jó érett: 7, érett: 5 s csak egy tanulót utasítottak javi tó vizsgálatra. A tiz jeles érett a következő: Dávid Erzsébet, Garay Margit,