Egri Népujság - napilap 1920

1920-06-29 / 147. szám

XXVin. évfolyam 147 szám.

Cenz.: E. 297/1920. Eger, 1920. Junius 29. KedeL

Előfizetési dijak postai szállítással; Egész évre 200 K. — Félévre 100 K. — Negyed évre 60 &. — Egg hóra 18 K. - Egg szám ára 60 fillér.

POLITIKAI NHPILÄ

Felelős szerkesztő; Barsg Károly dr.

Szerkesztőség: Eg ár, Líceum. Kiadóhivatal: Liceu ni ngomdf. Telefon szám íl.

A bojkott és az államjegyrendszer.

Lapunkban már többször felvetettük azt a gondolatot, hogy valutánk javításának legbiztosabb tényezője az önálló magyar bank, az ezáltal kibocsátott egységes tipusu bankjegy s amig ez technikai okokból meg nem valósítható, mint expediens, a magyar államjegy.

A pénzügyminiszter, ki — el kell ismernünk — éjt nappalá téve dolgozik, a múlt héten már be is terjesztette volna az erre vonatkozó törvényjavaslatot, ha közbe nem jön a — bojkott. A bojkott következtében t. i. nem lehet megtenni azokat a technikai intézkedéseket, melyek az uj berendezkedéssel kapcsolatban szükségesek.

Ez is egy okkal több, hogy az ellenbojkottot minél kíméletlenebből folytassuk. A bojkottot minél előbb le kell törnünk. A bojkott momentán hatása ugyan abban nyilvánul, hogy a sok benszoruló árucikk — különösen élelmiszer — áresést ipvolvál, de a bojtkott tartóssága esetén Magyarország lényegesen károsodnék.

Ma már kétségtelen, hogy a bojkottot a külföldre menekült zsidó maffia szítja. Bizunk a külföldi szállitómunkásság és általában a külföldi társadalom józan Ítélőképességében, bizunk saját ellenállóképességünkben, hogy a bojkott rövidesen csúfos kudarcot fog vallani. A jelek már is erre mutatnak. Meg vagyunk győződve, hogy a zsidóság túlnyomó és józan része undorra! nézi becstelen hitsorsosainak hazard játékát.

Amint a bojkott üggyel végeztünk, azonnal meg kell kezdenünk az áttérést az egészségesebb államjegyrendszerre. B. K.

Ázsiából — haza.

Dr. Erlach Sándor elbeszélése.

Mennyi szenvedés, mennyi életkeseriiség és halálkeresés rejtőzik e két szó mögött, azt csak mi tudjuk, akik 4, 5 éven keresztül réveteg tekintettel néztünk Nyugat felé . . . amerre a Kárpát-bércek kéklenek. Néztünk elborult lélekkel .. . és halálkeserüséggel telitett kedéllyel vártuk a szabadulást. És hiába. A Kolcsak hadsereg és a vörös csapatok frontja állandóan elzárta előlünk a menekülést. 80—100 versztnyit néha néha elhúzódott ugyan a két verekedő sereg, de nagyjában minden csata az Irkuck-Omszk- Jekaterinburg vasútvonal mentén zajlott le, épen ott, ahol a foglyok útja vezetett volna keresztül.

Megadtuk hát magunkat a sorsnak és vártunk, nélkülöztünk és szenvedtünk tovább. Irigyeltük azokat, akik japán felügyelet alatt állottak, mert nekik volt tiszta ruhájuk, élelmük, pénzük, mig mi, ha csak éhen nem akartunk halni és a rongyokban nem akartunk teljesen elpusztulni, a kezünk fáradtságos és szokatlan munkája árán tudtunk csak tengődni. Két törzstiszt közülünk kaszálni járt, a fiatalok szénbányákban sínylődtek, mi, többiek suszter-, szabó-, kovács-, esztergályos műhelyt nyitottunk és valóságos gyári munkásokká vedlettünk át, mint ahogy az egész fogolytábor egy gyártelep képét (de nyomorúságos és éhező képét) nyújtotta. Dolgoztunk, fáradtunk és közben 3-szor, 4-szer megkíséreltük a szökést mig végtére is a politikai események adták kezünkbe a vándorbotot.

Ez év március 9-én a vörösek elfoglalták Irkuckot; a fehér hadsereg meghátrált s a bolsevikok követték lassan, orosz tempóban. De a front mégis csak mögöttük volt már és hamarjában útlevelet szereztünk »Magyarország városába« és rögtön vonatra ültünk. Koldus ruhában, bozontos szakállal, hogy el ne áruljuk tiszti rangunkat — mert most már proletárok között voltunk. Utaztunk szenes kocsik tetejen, a lépcsők alatt, az ütközőkön és egypárszor még innen is leszállítottak bennünket az ellenőrző állomásokon. Hanem azután óvatosabbak lettünk és ahol ismét ellenőrző állomást sejlettünk, előtte már leszállottunk és megkerültük a veszedelmes helyet és a legközelebbi megállónál újra felkapaszkodtunk. Vonaton utaztunk, de 5—600 versztnyit gyalogoltunk közben.

Európába érve még csak szaporodtak az akadályok. Sehol sem lehetett útközben élelmet venni. így aztán 5—6 hétre való elemózsiát kötöttünk a hátunkra és igy vágtunk neki az útnak, néha vonaton, de sokszor gyalogszerrel. Valahogy aztán mégis csak Szt. Pétervárra értünk. Megkönnyebbültünk, de egyszer csak halljuk, hogy magyarokat és tiszteket nem szállítanak tovább. Most aztán tagadj! így tettünk és szerencsénk volt, átvett bennünket az eszt-kormány és most már megszűnt minden veszély. Mert bizony, amikor márc. 9-ikén rászántuk magunkat az útra, elkészültünk arra, hogy vagy hazakerülünk élve, vagy elveszünk a szibériai végtelenben. Az életünkkel játszottunk, számoltunk vele, hogy egyszerűen lelőnek bennünket, vagy pedig valamelyik tipikus ázsiai betegségnek esünk áldozatul. — És mégis megérkeztünk Stettinbe, németföldre, ahol már embereknek érezhettük magunkat, ahol az orosz tunyaság helyett a német szorgalmat, s a lázas munkát olyan szívesen láttuk. Azt a baráti fogadtatást, azt a sok-sok virágesőt, ami egész Németországon keresztül végig kisért bennünket, soha el nem tudjuk felejteni és vele még csak a győriek magyar barátsága vetekedhet.

. . Magyarországba értünk és most már csak ujjongani, örülni lett volna szabad mindnyájunknak, de mégis valamennyien zápor könnyeket hullattunk. Mindjárt a határon egy magyar főhadnagy elénk terítette a Csonkamagyarország térképét és amit már Oroszországban is hallottunk, — de nem hittünk el — most a saját vérünk szavai után szomorú valónak kellett elfogadnunk. Voltak köztünk erdélyiek, felföldiek, bácskaiak és mind-mind csak ostromoltuk a főhadnagyot . . . hogy «Magyarországban lakom-e még én« . . .? ? »Magyar vagyok-e még«?? I>

Ki az a kőszivü és ki az a hazaáruló, aki ilyen kérdéseket könny nélkül tudna kérdezni, vagy végighallgatni ? Bele kellett törődnünk ebbe is és az orosz foglyok — mind hü magyarok — elváltak. És ment ki Magyarországba, ki a esetiekhez, ki a románokhoz, de valamennyien nehéz haraggal a szivünk mélyén és átkoztuk a betolakodott éhes nációkat.

*

Azóta a fogolyszállitmány valamennyi tagja a családjánál pihen már és most azon tűnődünk, hogy vájjon mi, foglyok szenvedtünk-e többet, vagy azok, akik itthon voltak . . . ? ?

HÍREK.

Eger, 1920. június 28.

Lápunk legközelebbi száma Péter-Pál ünnepe miatt csütörtökön reggel jelenik meg.

Felhivás. A Kér. Szocz. Egyesület tagjait fölkérjük, hogy ma d. u. fél négy órakor a Rá- kóczi-uti Mária szoborhoz induló búcsún minnél nagyobb számban részt vegyenek. Gyülekezés a Nagytemplomban az egyesületi zászló alatt.

A zsidókérdésről fog lapunk csütörtöki számában dr. Nagy János, nemzetgyűlési képviselő nyilatkozni.

Az angolkisasszonyok intézetének közlései az 1920 /21. iskolai évre vonatkozólag.

Az elemi 1. iskolában beiratás szept. 1—2—3. A polg. 1. iskolában javitóvizsgálat aug. 31-én, beiratás szept. 1—2—3. A leányközépiskolában beiratás szept. 1 —2—3. A tanitónőképzőben javítóvizsga szept. 1-én, orvosi- és ének-vizsga szept. 2-án, beiratás szept. 3 —4-én. Akik a polg. 1. iskolába beiratkozni óhajtanak, beiratáskor mutassák föl születési-, utolsó iskolai- és ujraoltási bizonyítványukat. Akik a tanitónőképző I. oszt. fölvétetni óhajtanak, legkésőbb jul. 15-ig nyújtsák be az Igazgatósághoz címezve folyamodványaikat és mellékeljék hozzá születési-, iskolai-, orvosi- és községi-erkölcsi bizonyitványaikat. Eger, 1920. junius 26. Angolkisasszonyok intézete.

Előjegyzések a főgimnáziumban. A helybeli főgimnáziumban az 1920/21. isk. évre a keresztény vallásu tanulókat jun. 30. jul. 1. és 2. napjain lehet d. e. 9—12 óra között a főgimn. tornatermében előjegyeztetni. A más vallásu tanukló előjegyzése szeptemberben történik.

Az áll. főreáliskolában a tanévzáró ünnepély ma (kedden) d. e. 10 órakor lesz. Fél 12 órakor Gaal Mózes tank. főig. a ciszt. főgimn. tornatermében az érettségi vizsgálatot tett tanulók és szüleik részére előadást tart, melyre a szülőket és érdeklődőket ezen az utón is meg- hivjuk. A jövő tanévre az előzetes felvétel julius 1 és 2-án lesz d. e. 8—12-ig. Figyelmeztetjük az I—IV. osztályba lépő növendékeket, hogy a felvételt már most eszközöljék, mert a korlátolt létszám miatt szeptemberben esetleg már nem lennének felvehetők. A felvétel alkalmával 40 K felvételi dij fizetendő.

Évzárás a főgimnáziumban. Ma búcsúznak intézeteiktől vakációs pihenésre az egri diákok. Péter-Pál napja sok szomorú esztendő után visz- szajutott régi jogaiba, ismét a szellemi aratás ünnepe lett. A főgimn. tornatermében g órakor kezdődik az évzáró ünnepély a következő műsorral: 1. Himnusz. 2. Dr. Werner Adolf ieaz- gató évzáró beszéde. 3. Cholnoky I. o. t. szavalata. 4. A »Mikes« nyitányát előadja az énekkar és a zenekar. 5. Hangácsi VII. o. t. szavalata.

6. Az ösztöndíjak és jutalmak kiosztása. 7. Szózat. Az évzáró ünnepélyen az igazgatóság szívesen látja a szülőket s az érdeklődő közönséget.

Gaal Mózes, tanker, kir. főigazgató, az érettségiek befejeztével gazdag tudásának és meleg szivének jó tanácsaival óhajtja az élet útjaira bocsátani a középiskolát végzett növendékeket. Ezért a főgimn., föreánsk., és a leánygimnázium igazgatósága ez utón is kéri érettségizett növendékeit, azok szülőit s a tanügy minden barátját, hogy szíveskedjenek ma, Péter-Pál napján d. e. fél i2 órára a főgimn. tornatermében megjelenni, hogy a főigazgató szives tanácsait meghallgassák.

Évzárás az angolkisasszonyoknál. Az

elemi leányiskolában a Te Deum junius 19-én, a Polgári leányiskolában 27-én, a leányközépiskolában 29-én, a tanitóképzőben 29-én volt. A tanítóképző IV. osztályának Te Deuma julius 8-án d. e. 8 órakor lesz.

Vámospércs romlása. Ez a kedves hajdú- megyei község, mely annyi délceg katonát adott a hazának s messze földön hiresek az onnan származó szép asszonyok, ma siralomvölgye. A szegény község tavaly belekeveredett a hadakozó csapatok füzébe s teljesen összelőtték. Romhalmaz a falu. A vámospércsiek most kéréssel fordulnak azokhoz, kiket a községhez valami nexus tűz. Adakozzanak a nyomorban tengődő lakosság felsegélyezésére, a község felépítésére. Adományokat szerkesztőségünk továbbit.