Egri Népujság - napilap 1920
1920-01-17 / 13. szám
XXVII. évfolgaro 11 szám Gcon.: E. El 920. Eger »920. január 17 Sgpmbat Előfizetést dijak; Egész évre 120 K. — Fél évre 60 K. — Mega ed évre 50 5. — Egy hóra 10 K. — Egg szám ára 40 fillér. Káposztaföld és hazafiság. Közmondássá lett Egerben, hogy olyan savanyu képet vág, mint akinek nem jutott káposztaföld. Két tagbaszakadt, fiatal, erős ember ment előttem az utcán a napokban, aztán ha csak be nem dugom a fülemet, hallanom kellett, mennyit zsörtölődtek, panaszkodtak amiatt, mert nekik ne - juthatott az érseki káposztaföldekből. — Még sem járja, — pattogott az egyik, — hogy mindent csak a rokkantak kapjanak; én meg, aki 46 hónapot szenvedtem a fronton, kiszoruljak miattuk. — No hát majd szavazni is a rokkantak menjenek, — tombolt rá a társa, — majd tudom én, hogy hová szavazzak? Elszomorodva hallottam ezt a keserű szőváltást, amint a mankómmal utánuk sántikáltam. Hanem ők szaporán mentek, én meg csak ahogy fóllábbal lehet. Kiáltottam is utánuk, de nem hallották meg. Leirom azért ide az újságba, hát ha igy is tudomást szerez a véleményemről az a kőt ember, meg talán egynóhányan mások is, akiknek szintén nem árt, ha felemelem legsúlyosabb háborús érmemet, a mankómat, aztán egy-két percre figyelemre intem vele őket Hát bizony igaz, az érsek ur úgy rendelkezett, hogy a káposztaföldeket az idén a háború rokkantjai kapják meg. Egy kis tüzelőt is kaptunk az ő jóvoltából. Áldja meg érte az Isten, hogy ilyen kegyes jő szívvel van hozzánk. Az a szándék vezérelte ebben, hogy akik 4—5 ólomsulyu esztendő után a legszánalomra- mőltóbbak, akik nein csak életveszélyes szolgálatukat, hanem testi épségük, egészségük több-kevesebb részét is feláldozták a hazáért, azokat segítse, támogassa legelső sorban, amennyire rajta áll. Fel merem tenni a kérdést, hogy ugyan rosszat, igazságtalant tesz-e az, aki igy cselekszik? Épkézláb ember, — ha van benne igazságérzet, tisztesség meg magyar becsület, — vájjon a félszemii, csonkakezü-lábu, csak valamennyire munkabíró rokkantaktól elkivánhatja-e azt a kis földet? Hiszen az a rokkant nem mehet, mert nem is bir, a szőllőhegyre, mezőre, erdőre, még talán a műhelybe sem, nehéz munkát végezni, mint ti, egészséges bajtársak. Hej, ha az enyém volna a ti szaporajárásu, egészséges lábatok, ha a tietek volna az ón csonka lábam meg a nehéz mankóm, ha a ti pirospozsgás gyermekeitek éheznének annyit,mint az enyéim, higyjétek el, belátnátok, hogy első sorban a háború nyomorékjait segíteni ős csak azután, ha inőg lehet, a többi szükölködőt, no hát ennél semmi nincs a világon igazságosabb. Azt mondják aztán nagy fenyegetőzve, hogy majd tudjátok ti, hogy hová szavazzatok ! Nem szégyenlitek magatokat ezért az arcpiritó elszólásért? Hát ti nem úgy szavaztok, amint a magyar lelketek, hanem amint a hasznotok, az érdeketek diktálja? Judáspőnzűl elég nektek egy kis káposztaföld, olyan, amelyet a koldus- nyomorék rokkantak kezéből csavarnátok kij? Néhány hónap előtt — nem tagadom, én is úsztass az árral, hangoskodó, POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: Barsy Károly dr. szociáldemokrata voltam én ;is, de mióta beláttam, hogy micsoda országpusxtitő, I rablőhadjárattá lesznek, ha uralomra jutnak azok a világmegváltó eszmék, amelyeket évek óta duruzsoltak a fülünkbe, nem fújnék én akkori elvtársaimmal többet egy követ Hevesvármegyőőrt, vagy akár a kerek világért sem. Titeket pedig szívből sajnállak és lelkemből megvetlek, ha egy kis káposzta- földért, amelyet egy-egy rokkant kezéből ki tudnátok csavarni, eláruljátok a jobb meggyőződésteket; ha akadályozzátok, hogy ez az ország, amelyért pedig ti is harooltatok, végre valahára keresztény lehessen és magyar. Megmondom egész őszintén: higgadt meggondoltsággal hitvány hazaárulónak tartom azt is, aki tőlem, többgyermekes, féllábu rokkanttól elég önző, elég szívtelen volna elvenni azt az egynéhány négyszögöl földecskőt; valamint azt is, aki azért, mert az a kis föld nem neki jutott, hanem nekem, a képviselőválasztáskor nem úgy szavaz, amint a keresztény és magyar érzülete, hanem amint a sértett önérdeke, igazságtalan önzése diktálja. Bajtársak! Ha ti csak ilyen csene- vész magyarok, ilyen lágymeleg keresztények vagytok, biz én százszor többre tartom nálatok azt a derék kerecsendi zsidót, aki a dr. Nagy János ajánlási ivét aláírta, mert úgy van meggyőződve, hogy az álarcos bolsevizmus, vagy akármiféle osztályuralom szekerét tolni vétek a magyarság ellen. Ha pedig ezt fel nem éritek ősszel, akkor a ti fejetek — mint dr.Nagy János mondta a programmbeszédében — csak arra való, hogy kalapot tegyetek rá; de a jövőnk, a nemzeti fejlődésünk szempontjából kettőtök feje nem ér annyit, mint egy rothadt káposztafej. K. J. 60%-os hadirokkant. Finita la commedia! Németország fölött ismét megjelent a véres bíborokba takart csontvázüstökös, a bolsevizmus vörös kisértő réme. Rekedt hahotával kúszott fel a horizontra és máglyát rakott a felhőkből, amelyek tüzet fogtak a bűnös mámorokban villogó fonák rubin-szemektől. Megnyergelt egy lángnyelvet és elvágtatott a volt császárváros kők zománcu levegőutain. Kiaszott, lapos mellében véri vő vágyak gerjedeztek. A bosszú édes aszú borát akarta kihajtani, hogy uj tápot adjon sorvadó tagjainak, hogy meglobogtassa az irtőzatok és emberirtások zászlaját. Színjátékot akart, hogy kitombolhassa őrültségét és énekelni akart a pusztulásokban; a romlás Ítéletidején a szabadságot óhajtotta a szénné égett ártatlanok porain pörkölő lángok sziporká- zásában megőnekelni, mint Néró. Mozgósította a fúriák megbomlott, sikongó seregét ős a berlini birodalmi gyűlés előtt ütötte föl a borzalmak sátorát ős elnyuj- tózott az emberi szenvedésekben és gondokban elhullt hajszálak puha szőnyegén, mint egy ál görög isten. Jelt adott s egy tömeg üvöltött föl, a színjáték megkezdődött. A gladiátorok kusza szálakba futott mosolygásokkal törtek előre, kirohantak a peronéról és belevágták erejüket az aréSzerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. nába, nekitámadtak az ártatlanoknak, a fejük fölött a vörös zászlók ingerelték szilaj abb mozgásra a dühöt s a berlini gladiátorok elvakult vad fanatizmusa bírókra kelt a törvénnyel, az ártatlansággal, a hittel, az oltárok fenségével. S a bolse- vizmus vörös faunja sötét hullámokat küldött ravasz szemöldökei alól a küzdők felé. Rőt haját megsimitotta és a hüvelykjét magasra emelte a cézári gőg, az élet és halál ura, a modern Néró. S ekkor halálos fegyverek dördültek, géppuskák dörögtek és arcra buktak a vörös őrület rabszolgái, gladiátorai. A színjátéknak vége lett, a függöny lezuhant. Finita la commedia! Vége a komédiának. Németországnak is van jősoraa, őriző hatalmassága, van Istene. Aki nem engedheti, hogy hamis bálványok és erkölcstelen istenek üljenek a templomok szentélyébe, hogy megfertőzzék az életet, hogy sirba kergessenek népeket, fajokat, nemzeteket! Vége a komédiának. A berlini perlament előtt ott maradtak a halottak ős vörös rongyok, nem gondoltak arra, hogy elvigyék zászlóikat, amelyek a vér-áradatokban lettek biborszinüvő. Ez az erőlködés az utolsó volt, a bujtogatők ármányos erőlködése. Ahasverus királyhoz hasonló bolsevista-eszméjük hazátla- nul bolyong és kopogtat minden ajtón, ráteszi lábát minden küszöbre, de sehol be nem fogadják, rettegnek tőle, mint az átoktól. Magyarországból már kiűzték, mint a hazaárulőkat, kiégették mint a fekélyt, leszakgatták cifra, kérkedő rongyait, lerombolták pogány szobrait, földönfutóvá tették, megbélyegezték, nem hagyták megmosakodni s úgy rohant el szennyesen a bűntől, véres kezekkel. Fusson ! Orgyilkos kése nem találta meg a nemzet ütőerét, az igazság szomjazásában uj célokért, uj ideálokért lüktet. A magyar faj boltozatos homloka belefeszül az újjáépítés veritékes munkájába. A magyar föld már beitta a vért. A pokol fekete- szárnyú angyala nem érintheti többet ezt az országot, mert örökvigyázással őrzi a fölőbredt Turul, mint az Ígéretek földjét. 8 a trombitás heroldok jelre várnak az őrtornyokban . . . Párisban egyszer fölszáll a béke galambja és elhozza a Champagne üdvözletét a magyar földeknek. A francia mezők sárgaopál asphode- losai üzenetet küldenek a magyar tulipánt- nak, a göndör fürtű jácintok illatát elhozzák a passátok és üdvözlésére elébe siet az erdélyi fehér márvány-havasok Nemeréje. A francia szalonok pehelypuhaságába süppedt kényelem fölajzott idegekkel igyekszik a távolságok kők hamvasságába nézni, hol a Hortobágy szive fölött dobog a magyar őserő, hol a heverőszó állatok szigetei fölött szárnyat bont egy isteni színjáték, a délibáb, hol a hajnal bíboros aranyába odalebben furulyasző-lépésekkel egy piros arcú, kartonkötős leány, a magyar nóta. S ez a nóta sír a reggelek harmatos hidegségétől egészen a világok gyászát viselő fekete éjszakáig, csillagszületéstől csillagelhalásig, a hazai földet viszaölelő béke. J. J.
