Egri Népujság - napilap 1920
1920-03-16 / 62. szám
Előfizetési dijak postai szállítással; -uím tvf* Í6í> B. — Fél evre 80 B. Negyed évre 40 ií. -• Egg bóra IS K, Egy szám ára 60 fillér. POLITIKÜU NflPILRP. Felelős szerkesztő: Barsg Károly dr. Szerkesztőség; Eger, Lice unt. Kiadóhivatal; Líceumi nyomd.-;. Telefon szám 11. Feszítsétek meg, •Töltessétek meg agyvelőtöket még mindig sz*nnyadó magyarok! Hát a rinoceros bőrét hordja a hátatok, arcotok, hogy ■aég mindig nem érzitek a hátatokon a vérsávokat hasitó, az arcotokat torz- C6uffá roncsoló kancsukaütést? Feszítsétek meg az agyvelőtöket, tekintsetek «agatok körül s igyekezzetek megérteni valahogyan azt, ami itt körülöttünk történik. Negyven éven keresztül csöppen- kint beadogatott mérge a hazafiatlanság- ■ak még ma is hat, még ma is, amikor a halálra vált magyarság szélviharként zúgó jaj kiáltása sikongva száll, rémes dübörgéssel száguld keresztül-kasul a megcsonkított, ezer sebből vérző országon. Feszítsétek meg az agyvelőtöket s állítsátok magatok elé azt a plakátot, ahol a szerb, cseh és oláh a káröröm cinizmusával undok pofáján, lemetszi az ország ezer éves testéből a neki Ígért darabot. Csak az a kár, hogy aki azt a plakátot megrajzolta, nem festette rá, hogyan ömlik az ország testéből a vér. Azt kérdezitek : hogyan vérezhet a föld is? Vérzik! A mi tunyaságunk, nembá- nomságunk, nemtörődömségünk miatt vérzik ! S jajj! mi még mindig alszunk, politizálunk, okoskodunk, várjuk a menybéli mannát, várjuk a sült galambot, az Entente jóakarata, nemesszivüs^ge képében. Várunk s nem dolgozunk. Várhatsz magyar, amig bele nem őrülsz, bele nem pusztulsz! Vérzik az ország ! Mert az országot nem hegyek, erdők, mezők, rétek, folyók, patakok, faluk és városok teszik, hanem azok, akik azt lakják, akik erdejét, mezejét s hegyeinek bányáit művelik. Ezeknek a testébe vágott bele a szerb, cseh és oláh kés. Ezeknek tátongó sebei vérez- ■ek. Ezeknek jajszava, a gyűrődésektől remegő könyörgése száll felénk s mi aluszunk, mi nem hallunk, mi nem érzünk. Nem ! mi politizálunk, okoskodunk, várunk. Szibériában százezerszámra sínylődnek leronygyosodottan, kiéhezve, nélkülözve hazafelé sóvárogva a fogság százféle nyomorúságában már évek óta magyar testvéreink. Testi-ielki szenvedésük panaszos sóhaját, vágyát, epedését mesz- szi Ázsiából hozza a szellő, de itthon, aki meghallgatná, nincsen. A ládafiában élére rakott százas bankók penészesen dohosának, a hadifoglyok nazahozatalára nem jut, azt hazudjak: nincs. A városok szegény hivatalnok- és munkásnépe már-már belesorvad az éhségbe. A rossz táplálkozás miatt százával viszi őket sírba a járványos nyavalya. Azt mondják, nincsen élelmiszer. De í ! uzsorás árért lánckereskedőknek s más lelketlen kufároknak idegen országba kicsempészni, arra van rogyásig ! S ez az önzés, ez az uzsorán való gyors meggazdagodási vágy 'meri magát kereszténynek nevezni! Mint a napsütésben magat kényesen billegető pávakakas, úgy kacérkodnak sokan kereszténységükkel meggyőződés, öntudatos beilleszkedés nélkül. A kereszténység nem akar. senkiből olvasót morzsoló szemforgató farizeust, nem akar senkiből sem barátot, sem apácát faragni, hanem a XX. század lagymatag, indiffe- rens, álomkóros, opportunista s az egois- mus és más olcsóbb rendű szenvedélyektől Paprika Jancsiként dróton ráncigáit bábokból egyenes, erős gerincű, tartalmas s az életet helyesen beállítani tudó jellemeket akar nevelni. Nemzetet, hazát fenntartani, az ideális gondolatok magaslatara felvinni s azon a nívón megtartani csak a krisztusi pedagógia vasfegyelme képes. Csak sajnálni lehet azokat, akik ezt a gondolatot, mint papost, fölényesen lc- mosolyogják s egy megvetést jellemző kézmozdulattal mennek tovább a közömbösség igen kényelmes utján. Ez a gúnyos mosoly s az a bizonyos kézlegyintés a megfogyatkozott intelligencia kritériuma, szegénységi bizonyítványa és egyben a XX. század könnyelmű gondolkozásának pusztulásba vezető lidércfénye. Ne azon nyafogjunk, mint a beteg gyermek, hogy az orvosság keserű, ne bosszantson az, hogy hibáinkat élőnkbe tárják, hanem, ha a romokon uj hazát, s egy második honfoglalást akarunk keresztény magyar stílben, akkor falu és város álljon talpra, lökje ki magából az oda nem valót s legyen gerinces magyar és öntudatos keresztény. Higyjétek meg, hogy akkor a szerb-oláh-cseh kés nem ártott s nem fog az ország vérezni. T. Pártgyűlés. (Saját tudósítónktól). A kér. nemz. egyesülés pártjának választmánya vasárnap délután fél 5 órakor ülést tartott. Az ülésen az Egerben tartózkodó Dr. Nagy János nemzetgyűlési képviselő elnökölt. A tagok élénk figyelme mellett i’észletesen ismertette az általános politikai helyzetet, szomorúan mutatva rá, hogy az egységes kormányzőpárt kialakulása tisztán a kisgazda párt személyi torzsalkodásán hiúsult meg. Azonkívül még gazdasági, pénzügyi életünket szorosan érintő dolgokról nyújtott felvilágosítást. Végül a helyi pártszervezet keretén belül történő több fontos lépés sürgős megvalósítását kérte a választmánytól. — Dr. Kálnoky Viktor határozati javaslatot terjesztett be, hogy foglaljon a párt állást amellett, mely szerint sürgősen követeli az ipartörvény revízióját, különös tekintettel az árdrágítók és lánckereskedőkre, a földbirtokreform gyors megvalósítását bizonyos kategóriák szem előtt tartása mellett, u. i. elsősorban vétessék figyelembe az önként felajánlott birtoktest, azután az 1914 óta szerzett fölbirtok, majd azok birtoka, kik a magyarsággal szemben káros magatartást követtek és követnek el, azoknak birtoka, akik külföldön tartózkodnak, és végül kerüljön kisajátítás alá a kötött birtok is. Ugyancsak indítványozó javaslatára határozatikig kimondatott, hogy a párt a destruktiv sajtóval szemben olyan állásfoglalást fog a jövőben követni, mint a Dunántúl, u. i. igyekszik megakadályozni annak a város területére való behozatalát, sőt olvasóit társadalmi bojkoA alá kívánja venni. Sok érdekes ügy letárgyalása után a gyűlés a késő esti órákban ért véget. A Hevesmegyei Takarékpénztár közgyűlése. A Hevesmegyei Takarékpénztár folyó évi március hó 14 én tartotta 73-ik évi rendes közgyűlését. Vármegyénk legrégibb és legnagyobb, sőt országunk egyik legrégibb ezen pénzintézetét is gyökerében igyekezett a proletárdiktatúra «többterme- lóse« agyonsujtani. A helyes vezetés, leleményesség, a régi szilárd alapon való biztos megállás azonban máris meghozta fényes eredményét, amennyiben az intézet a rettenetes csapásokat úgyszólván kiheverte, s a normális osztalékot biztosította részvényeseinek, noha tekintélyes Összeget tartalékolt és alkalmazottainak nyugdíjintézményét is nagy áldozatokkal megvalósította. Kidárcsik Imre prépost-kanonok, elnöklő alelnök, nyitotta meg a közgyűlést, melyen, a részvényesek tekintélyes nagj' számmal jelentek meg. Elsősorban az elismerés babérját nyújtotta az elnökségtől és az intézettől megvált dr. Turtsányi Gyulának; az évközben elhunyt Lukács Gyula igazgatósági tagról pedig a kegyelet igaz hangján emlékezet meg. Indítványára a közgyűlés az előbbinek érdemeit, az utóbbinak emlékét jegyzőkönyvben örökítette meg. A tárgysorozat egyik legfőbb pontja az alaptőke felemelése volt. A közgyűlés az alaptőkét 2 millió koronáról 3 millióra emelte akként, hogy újabb 1000 darab részvényt bocsát ki 1000 koronás névérték
