Egri Népujság - napilap 1920
1920-03-04 / 52. szám
.AVIL evfuiuAm 52 sz«m. Eqer ii;20. március 4. Csütörtök Cenz.: fc. 108/1920. Előfizetési dijak postai szállítással: nqtu evre 16U B. — Fél évre 80 fi. — Negyed évre «0K- — Egy hóra 15 K. — Egy szám ára 60 fillér. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: Barsg Károly dr. Szerkesztőség: Eger, Liceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. hogy kifejezésre juttassam a fölfogásomat, mikép a nemzet akarata alatt a többség akaratát értem. Áttérve a vita velejére, én dr. M. K urnák alkotmányos érzésünket sértő tévedését abban látom, hogy a nemzet akaratának és a nemzeti géniusznak meg: felelő rendelkezéseket még válaszában is »jogalappal és igy kötelező erővel nem biró gyűjteményeknek« mondja és igy jogilag teljesen egyenrangúaknak akarja feltüntetni a csupán csak a fegyveres erőszak jogán kibocsátott, de egyébként valóban minden jogalapot nélkülöző rendeletekkel; valamint oda sorolom a nemzetgyűlésre vonatkozó kijelentéseit is. ó maga is elsőnapi válaszában igen helyesen és pontosan abban állapítja meg a köztünk forgó vita lényegét, hogy a nem zetgyülés határozatni azonnal jogszabályokká lesznek-e vagy sem. Ha tehát a többször említett négy esetre vonatkozólag sikerül bebizonyítanom, hogy ezek a — nem minden jogalapot nélkülöző, hanem épen ellenkezőleg a nemzet akaratának megfelelő — gyűjtemények azonnal jogszabályokká váltak: akkor jogom vau a vitát az én javamra eldőltnek tekinteni. Vegyük tehát bonckés alá ezeket a gyűjteményeket. A Hármas könyvről maga dr. M. K. ur megállapítja, hogy az magyar »jognak szétszórtan feltalálható egyes tételeit gyűjtötte össze«. Az abban foglalt jogelvek tehát az abban a korban fönálló, élő, jogerővel biró törvényeken alapultak. Mint ilyenek tehát tulajdonképen már ösz- szegyüjtésük előtt is kötelező jogszabályok voltak. Természetesen még inkább ilyenekké váltak a Verbőczy munkája után: mert ez megszüntette az alkalmazhatóságuk irányában esetleg fölmerülhető kételyeket. A Planum Tabulare »a királyi táblának az élő magyar jog alapján hozott elvi döntéseit foglalta egybe«. Tudjak azt, hogy a felsőbíróságok elvi határozataikat fölmerült esetek alkalmából szokták meghozni. A Pl. Tab-ban foglalt jogeivek tehát már előzőleg hosszabb bírói gyakorlaton mentek át: vagyis az a következetes és egyöntetű gyakorlat, amely szükséges arra, hogy valamely jogelv a szokásjog alapján megnemirt joggá emelkedjék, az ebben a gyűjteményben foglalt elvi döntésekre vonatkozóan már az összegyűjtést megelőzően lefolyt. A Pl. Tab. tehát nem volt egyéb, mint a szokásjog alapján nemirt joggá vált szabályok gyűjteménye: amiből világos, hogy ezek azonnal, megjelenésük pillanatában joggá váltak; hiszen a gyakorlat"alapján itujajdonképen legnagyobb részben már előzőleg is azok voltak. HgresTármegge katonai parancsnokiig. «V. szám. lí. MÉM. ...... É rtesítés Mindazon (hivatásos, tartalékos, szóig. kiv. vmconyban lérd nyugállománya stt>.) tisztek tisztjelöltök, hadapródjelöltek és hasonló állásnak, kik mindez- Meig igazolási kérvényeiket az illetékes (Miskolci Egri) tiastl igazoló bizottsághoz lefolytatás végett még be ■cm adták, haladéktalanul, de legkésőbb f. évi már- maa hó 23.-ig megfelelő parancsnoki véleménnyel (baj- Mrai információval) hatósági bizonyítvánnyal felszerelve nyújtsák be. Annál is inkább mindenki — kire wen rendelet vonatkozik — tegyen eleget ezen intézkedésnek, mivel minden mulasztóval szemben a körülményekhez képest büntető bírósági, vagy becsületügyi «ton lesz eljárva, illetve tiszti rangjukról való lekö- snAntés-re fel leszen szólítva. (Megjegyzem, kik az igazolási eljárás alól magukat kivonni óhajtják, tiszti ■Hígjukról már eleve lemondhatnak.) Azok, kik igazolásuk lefolytatását kérvényezték ■tggan, de az igazolás ellenük még nem volt lefolytatható, — bizonyára csak a kérvényező czimének ismeretlen volta miatt, — pontos czimeket sürgősen kószák tudomására a tiszti igazoló bizottságnak, vagy pádig személyesen jelentkezzenek. Kik >Igazolvány«-aikat a lefolytatott igazolás ■tán még nem kaptak kézhez, szintén csak az illető wimnek ismeretlensége folytán, jelentések, illetve ajánlott bélyeggel ellátott már megczlmzett boríték •»tolása mellett kérjék »Igazolványaikat« vagy szennyesen, illetőleg megbízottaik által átvehetik a a miskolczi katonai körletparancsnokság GRAND szállá B. em. 68. számú szobályában. Ugyanezen értesítésem a hadifogságból hazatér- kok részére is értelemszerűen vonatkozik. Eger, 1920. március hó 1.-én. Vármegyei katonai parancsnok. Fegyverletétel. Hogy melyikünk számára válik ez a sikk fegyverletétellé: ennek a cikk elolvasása után való eldöntését az i. t. olvasó- közönségre bízom. Egyúttal megnyugtatás •éljából közlöm, hogy minden erőmből igyekszem a vita hosszú lére való elnyuj- táía ellen korlátozó-zsilipet állítani föl. E célból emlékezetébe hozom i. t. vitázó ellenfelemnek, hogy az E. N. nem jogtudományi folyóirat: az én célom tehát nem az volt, hogy jogi szőrizálhasogatásokra alapított értekezést írjak, hanem hogy a közönséget a vitás ügy lényegéről fölvilágosítsam. Ha tehát ez a fölvilágositás helyes, akkor engem már nem érhet szemrehányás. Már pedig azt — a handabandá- zásról címzett cikkében — maga M. K. ur is loyálisan beismeri, mikép >bizonyos tgoz, hogy a lényeg abban van, hogy a kijelentett szabályokban tényleg a nemzet akarata nyilatkozzék meg.» Ebből tehát ■tár megállapíthatja a t. közönség, hogy a vita lényegére vonatkozólag nekem van igazam; és bízva hiszem, hogy jelen cikkem végigolvasása után végleg megerősödik bennök az a meggyőződés, miszerint a kevésbbé lényeges részekben is nekem vaa igazam. A másik korlátozás, amit föl akarok állítani, annak a kiemelése, hogy én föl- szólalásom végén egészen pontosan megjelöltem azt a célt, amelyet vele el akarok érni: tudnillik annak a meggátolását, begy valaki jogi képtelenségeket igazaknak tartson abból az okból, mert ezeket egy jogtanár állítja. Ezt a vitát tehát a jogfolytonosság csak annyiban érdekli, mert ennek az örve alatt akarja a t. tanár ur igazaknak elfogadtatni téves állításait. A vita terjedelmének korlátozását célozza ama törekvésem is, hogy állításaim igaz voltát mindig csak a Dr. M. K. ur által fölhozott példákkal bizonyítsam. Hogy ez a jelen esetben mennyire szükséges óvatosság, ezt legjobban igazolja az a körülmény, mikép a jogi formák teljességét nélkülöző jogszabályoknak a szokás alapján átalánosan kötelező erejűvé válásra példa gyanánt fölhozott négy esetet ő is teljesen ugyanazon módon indokolja meg, mint én: ellenben a Lengyelországra vonatkozó példában már egy csomó alaptalan vádat emel ellenem pusztán abból az okból, mert nem értette meg a fölhozott példa lényegét. Dr. M. K. ur egyéni véleményét én semmivel sem gyanúsítottam meg, mert épen ennek a véleménynek a kinyilvánítása céljából említettem föl azt a példát, amely az én tndomásom szerint mindenben megfelelt azoknak az alakiságoknak, amelyek őszerinte valamely törvényt jogerővel ruháznak föl. Mert előre tudtam, hogy nem adhat más választ, mint amit adott; amelynek lényege teljesen egybevág az általam hangoztatott állásponttal, hogy minden jognak elengedhetetlen föltétele a nemzet akaratának valódi, nem csupán alaki hozzájárulása az illető jogi tényhez; aminek hiányát tehát az összes alakiságok megtartása sem pótolhatja. Még az alaki hozzájárulás sem. Hogy a vita rövidsége szempontjából egy másik, a vita lényegére nem fontos szemrehányásával is röviden végezzek, megemlítem, hogy tudom ugyan, mikép az országgyűlés többsége a nemzet nevében beszél; de minthogy azt is tudom, hogy mindenütt szokott ellenzék is lenni: épen azért beszéltem csak a többségi akarat hozzájárulásának szükséges voltáról. Ugyanis ez felel meg a tényleges állapotnak. Azután meg átalánosan elfogadottnak tekinthető nemzetközi jogelv szerint a külfölddel szemben az egyes országokat jogérvényesen bépviselik azok az emberek is, akik a hatalmat a kezükben tartják. A Károlyi Mihály-féle forradalmi paródia után tehát az ő kormánya képviselte a magyar nemzetet az ántánttal szemben; ez az utóbbi vele és kormányával állapította meg a Magyarországra vonatkozó belgrádi fegyverszüneti föltételeket. Amikor tehát Károlyi Mihály is föl volt a hatalom birtoklása által jogosítva arra, hogy a külfölddel szemben a nemzet akaratál kifejezésre juttassa: a pontosságra és a félreértés elkerülésére való törekvés egyaránt azt tanácsolta,
