Egri Népujság - napilap 1920

1920-01-07 / 5. szám

Előfizetési dijak: ggész évre 120 K. — Fél évre 60 K. - Neon ed évre 30 K. — Egy bóra 10 K. * Egy szám ára 40 fillér. m——i—i—(i min mim—í—mii———■— POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: Barsy Károly dr. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. "0F" Január 11-én hadseregnap! ORSZÁG - VILÁG. Az Egri Népújság az Eger és Buda­pest között fennálló vonalzavarok miatt ma nem kapott telefontudósitást. Miért nem engedelmeskedik Románia az antantnak? New-yorki újság szerint a románokat a francia és az olasz köz­vélemény bátorítja arra, hogy ujjat húz­zanak az antanttal. Elsősorban a két or­szág érdeke, hogy Románia erős legyen. Franciaország szerint csak egy nagy oláh uralom tudja sakkban tartani Németorszá­got. Itália már most is fél Nagyszerbiától és csak örül annak ha régi szövetségese, a román növekedik hatalmában. Elég legyen már! Magyarország erejét, erkölcsi és gaz­dasági alapjait a belső villongások és az áldatlan pártpolitikai harcok gyöngítették el. A világháború idején, amikor a ma­gyar vitézség győzelemről-győzelemre ve­zette a hadsereget, az országháziban a kü­lönböző pártok meddő vitatkozások puf­fanó tüzénél merültek ki és éppen a vál­ságos pillanatokban nem akadt olyan ma­gyar politikus, aki számolna a következ­ményekkel, dacosan fölszegett fővel állott volna az ország élére, hogy az ország­nak békét és rendet, a véráldozatnak a nyugodtság és nemzeti boldogulás ellen­értékét biztosítsa. Akkor hangzott el a magyar parlamentben, hogy ma ne legye­nek pártok. Igaz, hogy vóreztünk de egy­ségünk tudatában hatalmasak voltunk. S most, amikor még nem okultunk a múltak szerencsétlenségein, amikor szét­forgácsolt erőink zülöttségében tengődünk, elkeseredve tapasztaljuk, hogy a pártok tisztán egyéni törekvéseiket és programúi- jukat, akarják megvalósítani,megfeledkezve arról, hogy ez a fölösleges energia-pazar­lás a nemzeti létérdekek vesztesége. Egy a qél: az ország megmentése, eggyé kell Olvadnia minden pártnak. A politikusoknak félre kell tenniök az elvgyűlöletet és egy kézfogásban kell feloldódnia és a vérerekbe szűrődnie an- uak a törekvésnek, amely a nemzeti nyo­morúságból ki akarja emelni a magyar fajt. Elég legyen már! Külpolitikánk sikertelensége a belső villongásoknak tudható be. Egyedül állunk, elszigetelve a szomszédos népek fagyos közönye által, akik csak arra várnak, mi­kor tehetik a kezüket a sorvadó magyar földre. Hiába röpködnek a jelszavak színes főnycsővái, a belső harcokban elomlott országnak már annyi ereje sem lenne, hogy eltakarja arcát, hogy ne kelljen lát­nia a halálos csapást! Aki nem tudja meg­érteni a földrengések mormogásában egy ország haldoklását, azt sem érdemli, hogy magyar földön magyar kéz által pusztul­jon el Elég legyen már ' (J. J) Képviselőjelölés Hevesen. Vízkereszt napján Hevesen a Keresz­tény Nemzeti Egyesülés pártja nagy nép- gyülést tartott, melyen a szomszédos köz­ségek is képviseltették magukat. A népgyü- lésen nagy lelkesedéssel Dobóczky Dezső földbirtokost kiáltották ki a kerület kép­viselőjelöltjévé. A gyűlést Dr. Kovács Jó­zsef ordőteleki földbirtokos nyitotta meg avval, hogy a választások ideje közeledik j és a párt jelöltet akar állítani. Dr. Székely István egri jogakadémiai tanár a magyar keresztény nép összetartásáról beszélt, ki­fejtette, hogy mennyire veszedelmes az a körülmény, hogy a kisgazdák külön szer- vozkednek az összetartás helyett Huszár Károly ős Haller István politikáját kell követnünk, mely egyesíti az összes keresz­tény osztályokat. A népgyülős éljenzése közepette aján­lotta Dobóczky Dezsőt képviselőjelöltül, ki a hevesi földmivesek népszerű embere. Ezután Dobóczky Dezső mondotta el álta­lános helyeslés között program beszédét. Magyarok és keresztények akarunk lenni a szó igaz értelmében. Királyságot aka- { runk, mely a demokratikus államformán nyugszik. Tiltakozunk az osztályparlament ellen. A magántulajdon szentség, de a bir­tok maximum megállapítását követeljük. Legyen az adó progresszív, legyen súlyosan megterhelve a hadi nyereség. Gondoskodjon az állam a rokkantak és hadiözvegyekről. A pártprogram gerince a becsületes földbirtokreform, mely a föld- mivességet erősiti, de nem engedi, hogy az állam által kisajátított nagyuradalmak egyházi községi birtokok földje seftelősek révén nem a keresztény magyarság ke­zébe kerüljön Szabályozzák meg a bör­zét, állítsanak mezőgazdasági raktárakat, követeljük a tflzbiztositás államosítását, a kisiparosok támogatását, a gyárak sub- venciőinak megszüntetését. Végül igy fe­jezte be beszédét: »Nem azért vállalom el a képviselőjelöltséget, hogy a hiúsá­gomnak szolgáljak, hisz jól tudják, hogy a múltban nem a nagyravágyás vezetett, a jövőben sem á kapaszkodás fog vezetni, hanem vezet az a hitem, hogy az ország sorsán akkor segítünk, ha mindnyájan a keresztény magyarok táborába sereg­iünk és félre teszünk minden magánér­deket.. . . .« Kórődi Katona János párttitkár jelen­tette azután, hogy Haller István és az országos keresztény párt szívesen látja Dobóczky Dezső jelöltségét, akiben volt annyi gerinc, hogy ott hagyja Károlyit, mikor látta, hogy romlásba viszi az or­szágot. Felhívta a választókat osztály- különbség nőikül Dobóczky támogatására ama kivánsággál, hogy úgy szeresse őt a nép, amint ő szereti a keresztény népet és dolgozik javáért. Az elnök szavai és a Himnusz zár­ták be a jelölő gyűlést. Dobóczky Dezső 39 éves 1917-beß választották meg őt függetlenségi pro­grammal képviselőnek; de Friedrichhel együtt kilépett a pártból midőn látta, hogy Károlyi nem áll meg a kommuniz­mus felé vezető utón. Heves és vidékének népe szereti és becsüli őt őszinte népsze- retete miatt. (K. K. J. Néhány szó diákjainkhoz. Fiúk, mielőtt az uj szemeszter meg­kezdődnék, néhány szóm van hozzátok. Nem fogtok neki örülni, mert sértő lesz; nem fogtok neki örülni, mert igaz­ságokat mondok nektek, melyek mindig nagyon fájnak. Herczeg Ferenc azt mondja legújabb színmüvében, hogy a fekete lovas megje lenése mindig veszedelmes. A fekete lovas itt volt már évek óta közöttünk, állan­dóan ránk vigyorgott s mi pusztultunk, vesztünk. Ez a pusztítás nemcsak az anyagiakban történt, hanem a lelkekben is A fekete lovas okozta kár irtózatos bennetek, magyar ifjúság, kik pedig egyet­len reménységünk volnátok. Hosszú, terv­szerű munkával megölte bennetek az ide­alizmust, megölte az ártatlanságot, a mun­kakedvet, de leginkább megölte a kitar­tást, ami az előtt sem sok volt bennetek. Hová lett tiszta, üde érzelemvilágotok, hová lett szerénységetek, hova lett illem­tudásotok ? Ma sincs előttetek tekintély, ma azt hirdetik, hogy a nyegleség, a bla- zirtság a feladatok, melyeket mások meg­csodálnak bennetek. Nagyon jól tudjátok, hogy soha or­szág nem volt kótségbeejtőbb helyzetben, mint mi vagyunk most. Ez a haldokló haza hozzátok kiált segítségért. Mi idő­sebbek szuronnyal próbáltuk megmenteni, de nem sikerült. Nektek kultur munkával kell felemelni a roskadozót. Ehhez a fel­adathoz azonban munkaszeretetre van szükség, ami annyira hiányzik belőletek. Nem tudjátok átérteni Carlyle szavait: • Az újkor evangéliuma: keresd a mun­kát ős végezd azt.« Számotokra az ilyen gondolat csak tanári nagyképűsködés, amely a lecke megtanulására, az írásbeli feladat elvégzésére vonatkozik. Nem tud­játok s nem is akarjátok átlátni, hogy a munka nagy kötelesség s nekünk ma­gyaroknak a jelen helyzetben szent köte­lesség.« Nemcsak az fáj nekünk, hogy a leg­szorosabb kötelességeiteket nem végzitek hanem az is hogy nincs bennetek lelkese­dés és érdeklődés semmi magasabb, semm tudományos, semmi művészi iránt, sói még a testedzés nemesebb fajtái irár sem. Nem vágyódtok arra hogy a széllé mi munkával járó gyönyöröket élvezzétek Tudományszomj átok kimerült a komoly könyvek befirkálásában, művészi hajlamo tok a rossz versek faragásában, testedző setek a korzózásban. S ha néha felcsillan a lelkesedés egy egy szikrája, az csak szalmaláng, melye a legkisebb ellenftramlat kiolt, megöl Oi

Next

/
Oldalképek
Tartalom