Egri Népujság - napilap 1920
1920-02-17 / 38. szám
KXVII. évfOlgám 38 szám. Eget 1920. február 17. Kedd mr Előfizetési dijak postai szállítással; &oesz évre 160 K. — Fél évre 80 ti, — Negyed évre 40 &, — Egy hóra 15 K. — Egy szám ára 40 fillér. POLITIKAI NAPILÄ Felelős szerkesztő: Barsg Károly dr. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. A sakálok kora. Ökölbe szorul a kezünk, amikor olvassuk a lapokból, hogy Erdély és a Tiszántúl megszállott területein hogyan dühöng az oláh kultúra. Legutóbb Nagyváradról érkeznek megdöbbentően és vérforralőan szomorú hírek. Az oláh hadbíróság halálra Ítélte Lukács Ödön polgármestert, Jankovich Tihamér járásbirót, Cserey alezredest, Csapó nemzeti hadseregbeli főhadnagyot és még három volt honvéd tisztet. Kérdezitek: mi volt a bünük ? Hát az, ami mindnyájunk eredendő bűne: ők is magyarok. A megszállott területeken gyilkolják a magyart! És ezt az állapotot a győztes hatalmak békének nevezik. No hát a ini úgynevezett pacifistáink elérték a céljukat. Nincs már háború, ahol fegyverrel kezükben, győzve, lelkesedve esnek el vitézeink a hazáért. Most már béke van. Nincs már katonaságunk. Nincs már fegyverünk. Nincs már önérzetünk, talán már hazánk sincs, Nem esünk el a harctéren. Cak összekötözik a kezeinket és legyilkolnak bennünket! Ma Nagyváradon, holnap Erdélyben, holnapután másutt! Mert hogy most már végre béke van! De hát az oláh hadseregnek is kell valami dicsőség. Miért is ne kéneí Mikor most könnyen, bátran, rizikó nélkül lehet pusztítani az ellenséget. Hiszen meg van kötözve. Már nem is lő vissza. — Nagyvárad nem tartozik azok közé a városok közé, amelyet büszkén nevezhet valaki szülőföldjének. Alig hiszem, hogy volna magyar város, amely szégyenletesebben viselte volna magát úgy a kommunista rémuralom, mint az ellenséges megszállás idején. A destruktiv zsidó szellemnek régóta Nagyvárad a fővárosa. A szellemi és erkölcsi mételynek itt volt és van a melegágya. A kivirult palántákat innen hord- , ják szét, megfertőzve velük az országot. Nagyvárad az Ady Endrék és a hol- napos irodalom trágyadombja. Nagyvárad az Ágoston Péterek hálás publikuma. Nagyvárad a renegátok hazája. Nagyvárad a pénzimádás temploma. Elképed az ember, ha hallja, hogy a kommunista uralom alatt kik voltak a vörös uralom főemberei; megundorodik, ha megtudja, hogy az előbb szerepvivő és hangadó magyarok közül kik lettek az oláh uralom csatlósai és csahosai. Husvétkor vonultak be Nagyváradra a románok. Hamarosan behódoltak az összes hatóságok. A vármegye, a pénzügyigazgatő- ság, a bíróságok (80 biró közül 6 nem tette le a román hüségeskiit), részben a város is, — csak a tanítók, tanárok és az ügyvédek nem adták be a derekukat. Nagyváradról szállították Erdélybe a román esküt tett magyar tisztviselőket, hogy a megpuhithatatlanságuk miatt el- oeapott erdélyi tisztviselőket helyettesítsék. Nagyváradon pedig megindult az üzlet. A zsidó kereskedőkre és pénzemberekre soha nem álmodott aranykor virradt. Mert i volt pénzük és tudtak vele bánni. Az antiszemita politikájukról hires románok ép- | pen nem zárkóztak el a zsidóság kézzelfoghatóan meggyőző érvei elől. Nagyvárad külsőleg és a felszínen | hamarosan román várossá alakult át De azért nagy igazságtalanság volna azt mondani vagy gondolni, hogy Nagyváradon nincsenek becsületesen érző hazafiak. Igenis vannak, még pedig ezerszámra — tanúság mellettük a megboto- zottak óriási száma, — de ezek tehetetlen fájdalmukban lehetőleg félrevonulnak. Ók nem láthatók, csak az a piszok, amely a felszínen kavarog. Ezekért a fogcsikorgatva, de némán szenvedőkért meg kell bocsátanunk Nagyvárad bűneit. Jusson eszünkbe, hogy az Űr Sodornának is megkegyelmezett volna, ha benne tiz igaz találtatik. És Nagyváradon találhatók igazak is. Már pedig aki a nagyváradi légkörben igaz hazafi, az kétszeresen megérdemli testvéri rokonérzésünket. Az ő személyükben a kipróbált hazafiakat, a hazafiság meg nem értett apostolait kell tisztelnünk. Ezek közül most Ítéltek halálra hetet. Nagyvárad nem védheti meg a maga mártírjait. Még ha volna is hozzá gerince, az oláh szabadság oltalma alatt a magyarságnak még felsóhajtani sem szabad. A nemzeti kisebbségek (?) védelmét ott úgy értelmezik, hogy Nagyváradnak 92%-nyi magyar lakossága feljajdulás nélkül köteles eltűrni, ha legjobbjait a hős oláhok lemészárolják. De nekünk még nincs bekötve a szánk, bennünk még feljajdulhat a keserűség. Eger városának közönsége ugyanúgy érez, mint Magyarország többi városai és községei, amelyek felemelték hangosan tiltakozó szavukat a gyáva kegyetlenkedés ellen. Népgyülést Egerben most nem lehet összehívni a spanyol járvány miatt. Pedig az idő sürget. A tiltakozó szónak addig kell elhangzani, amig nem késő. Ez okból a Move helybeli vezetősége Eger város több közintézményének, társaskörének és igen sok polgárának felszólítására és határozott kívánságára a következő táviratokat küldte Budapestre: Move Országos Elnökségének! Nagyváradon gyilkolják magyar véreinket. Lelkünk legmélyéig elkeseredve kérdjük, hogy az illetékes körök türelme tart-e még, mert a mienk már elfogyott. Ha meg kell halni, karddal kezében hal meg a magyar. Várjuk a hivó szót: mi ott leszünk. Eger város közönsége. Entente Missióknak! Lelkünk legmélyéig elkeseredve tiltakozunk nagyváradi magyar véreink gyilkolása ellen. Érezzük ugyan, hogy ma nem azt az időt éljük, amikor az igazság védelmet talál. De mi nem is kérünk védelmet ős segítséget. Csak oldják fel ösz- szekötözött kezeinket s mi félholtra kínozva és fegyvertelenül is megmutatjuk, hogy a í’ománnal szemben nem kell a magyarta másnak megvédeni. Minden esepp ártatlanul kiontott magyar vér boszszuért kiált. De él az Isten, eljön még az igazságszolgáltatás ideje! Eger város közönsége. Nem tételezzük fel az ententeról, hogy arra kónyszeritsen bennüket, hogy ártatlan magyar véreink L'gyilkolását tétlenül végignézzük. Nem tételezzük fel a müveit Nyugatról, hogy lefogva kezünket, a barbár Balkán cinkostársává szegődjék. Ha nem siet is az igazság védelmére, de talán azoknak sem fog segédkezni, akik ártatlan és fegyvertelen emberek legyilkolásával utólag akarják kivívni a hősi nevet. A nemzetközi életben ma az igazságérzetnek nincs szerepe. De némileg talán pótolja helyét a szégyenérzet. Dr. M. K Hevesvármegge katonai parancsnoksága. 62. K. T. 1920. szám. Hirdetmény a fegyverek beszolgáltatásáról. Illetéktelen egyének kezében még mindig vannak fegyverek, lövőszerek és robbantószerek. Ezennel elrendelem, hogy mindenki, kinél még kincstári eredetű puskák, pisztolyok, géppuskák, géppuska vagy fegyver alkatrészek, kézi gránátok, lő- és robbantó szerek vannak, 1920. február hó 20-ig a Hevesvármegyei katonai parancsnokságnál Egerben azokat beszolgáltatni köteles. Járások a járás székhelyén állomásozó csendőrtartalékszázadok parancsnokságainál. A beszolgáltatás alól mentesek: a tényleges tisztek, a tényleges altisztek, a Hevesvármegyei karhatalom azon tagjai, akik illetékes karhatalmi parancsnokságuk által szabályszerű karhatalmi igazolványai el vannak látva, továbbá a csendőrség, az államrendőrség ős pénzügyőrség tagjainak a szolgálati fegyverei. Katonai szolgálati fegyverekből átalakított golyós vadász fegyverek, dacára, hogy azokra fegyver viselési engedély állíttatott ki, beszolgáltatandők. Ezen legutóbbi fegyverek a beszolgáltatásnál cimmel és ismertető jellel látandók el. Ezekről a beszolgáltatási helyen a fegyver tulajdonosa nyugtát fog kapni, hogy elbírálás után fegyverét v.sszakap- hassa. Fegyverkereskedők és puskamüvesek, ha javításban és raktáron náluk ilyen fegyverek vannak, kötelesek ezekről jegyzéket készíteni, — amely jegyzéket tartoznak 1920. évi február hó 20 án délig Heves vármegye katonai parancsnokságának (Eger, törvényszék, földszint 23.) beküldeni. Ugyancsak ezen időpontig tartoznak mindazok, kiknél fegyverek és lövőszerek vannak, azokat beszolgáltatni. Aki 1920. február 20-án déltől kezdve, a beszolgáltatás alá eső fegyvereket, lőszereket jogosulatlanul tart, eltitkol, vagy abban bárkinek segédkezik, — amit elkövet azáltal is, hogy ha a tudomására jutott ilyen fegyverekről a katonai parancsnokságot nem értesíti, — vagy ezen hir
