Egri Vörös Ujság / Egri Munkás / Egri Népujság - napilap 1919/2

1919-08-08 / 2. szám

I. évfolyam 2. szám. Eger 1919. augusztus 8. Péntek, L I TIKAI NAPILAP. Előfizetési dijak: Egész évre 80 K. — réi évm 40 R — Neggeti évre 20 K. Egg hóra 8 K. Egij szám ára 30 fillér. Szerkesztőség: Eg°r, Líceum, Telefon szám 11. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. ban! Te pedig, aki rövid időre elfordultál tőlünk, jöjj vissza hozzánk ! Tárt karokkal, meleg szívvel ölelünk keblünkre. És ked­vesebb leszesz nekünk, mint azok, akik kitartottak magyarságuk mellett. Hiszen a bibliai apának is kedvesebb volt tékozló fia, aki megtért. Megszűnik a drágaság. Bánó ezredes, városkapitány ma dél­előtt tanácskozásra hívta össze az egri vendéglők, kávémérések, kifőzök, cukrász­dák tulajdonosait. Atyai szeretettel hall­gatta meg panaszaikat s biztosította őket, hogy az üzlet folytatásához szükséges élelmi szerek beszerzése csak néhány napig késlekedik, mig a rendes forgalom megindul. Kérte az egybehívottakat, hogy legyenek segítségére a drágaság lenyo­mása körüli munkájában. A tanácskozás során a vendéglői, stb. árakat a következő módon állapították meg: Ebéd hűsétellel (leves, főzelék feltéttel, tészta) .... 12—14 kor. Ugyanaz tészta nélkül ... 10 kor. Ebéd húsétel nélkül, tésztával 10 kor. Vacsora hűsétellel .... 8—10 kor. Vacsora húsétel nélkül ... 6 kor. Tejes kávé kenyérrel, vagy zsemlével 0 kor. Tea ............................................ 2 kor. Nag y pohár fekete kávé ... 2 kor. Kis pohár fekete kávé ... 1 kor. Cukrász sütemény . . 1 kor. 20 fillér. Miután az ármegállapítás az egybe­hívottak megelégedésére megtörtént, Bánó ezredes megköszönte a megjelentek bele­egyezését. Figyelmeztette őket, hogy ha a tájékoztató árakon felül emelkednek, erélye­sen fogja a visszaéléseket megtorolni. Ezzel szemben mindenki panaszát meghallgatja, minden igazságos ügyet atyai szeretettel fog elintézni. Erős a reményünk, hogy Eger váro3 közönsége is megérti a városkapitány tisz­teletre méltó törekvését és a maga részé­ről is segédkezet nyújt a drágaság meg­szüntetésére. Itt jegyezzük meg, hogy a piaci árak­ban is nagy javúlás tapasztalható. Ma már például 6 kor. volt egy kgr. zöldbab, ame­lyért eddig 14—16 koronát kértek. Emel­lett örvendetesen javul a kínálat, szapo­rodnak az elárusítók és remélhető, hogy a közeli jövőben nagy rendes piacra szá­míthatunk. Hirdetmény. A román katonaság bejött Magyaror­szágba, hogy rendet teremtsen. Nincs sem­mi szándékában sem magyar földet elfog­lalni, sem bármi kárt okozni a magyar polgári lakosságnak. A lakosság folytassa a maga munká­ját és életét úgy, mint régente. R román katonaság bejöttével meg­szűnt a bolsevizrnus, megszűnt a kom­munizmus. Vége van a rablásnak! Újra életbe lép a háború előtti tör­vényes rend. Minden közalkalmazott és bármely más állású egyén foglalja el régi hivatalát, amint e hirdetmény tu­domására jut. Mindenkitől elvárjuk és megköve­teljük a teljes rendet és fegyelmet. Eg ti. 1919. augusztus hó 6-án. Dávidovglu s. k. tábornok a megszálló csapatok parancsoka. Isten, áldd meg a magyart!... Eger, 1919. aug. 7-én. Megható jelenet folyt le hétfőn este a Városi Színházban. Vége volt az előadásnak. Lebocsá- tották a függönyt, de pár pillanat múlva ismét szétvált s akkorra már együtt volt a színpadon az egész hazafias színtársulat. Nagy nemzeti lobogó köré sereglettek és áhítattal kezdték énekelni: Isten, áldd meg a magyart! . . . Egy pillanat alatt talpon volt a meg­lepett közönség, valamint a jelenlevő ro­mán tisztek társasága is. És minden ajkon fölcsendült az ének ... És minden szem­ben ott volt a meghatottság könyűje, de sokan hangos szóval sírtak ! . . . Mikor pedig elhangzottak az első vers- szak utolsó sorai: Megbűnhödte már e nép A múltat s jövendőt . . . néma meghatottsággal oszlott szét a kö­zönség. A lelkek magukba szállva, elmél­kedve vitték haza e megható jelenet gyönyörű emlékét. Es bizonyára sokan nem tudtak aludni örömükben, hogy ismét nyilvánosan lehet fölemelni a ma­gyar nemzeti lobogót, ismét szabad énekelni nemzeti imánkat. Ugyanezt halljuk Miskolciról is, ahol tomboló lelkesedéssel üdvözölték a piros-fehér-zöld zászlót, melyet a »János vitéz« egyik jelenetében vitetett színpadra a hazafias színházi rendező. Mit bizonyít ez? Semmi mást, csupán azt, hogy a lelkek — igen-igen csekély kivétellel — mindig magyarok voltak és azok maradtak. A magyar szívek most is a magyarságért dobognak, a magyar ajkak most is ön­kéntelenül nyílnak a nemzeti ima hang­jaira. És senkit nem kell forradalmi tör­vényszékkel fenyegetni, hogy fölálljon; senkit nem kell kényszeríteni arra, hogy énekeljen. Meg kell gondolnunk, hogy a szinház közönsége hétfőn is legnagyobbrészt egy­szerű emberekből állott. Jobbára iparosok­ból, munkásokból, akik pedig legerősebb- oszlopai voltak a proletár-diktatúrának. Ugyanaz a közönség volt ez, amely eddig az Internacionalc hangjaira állott föl. Mindamellett van egy nagy különbség a közelmúlt és a ma között. Akkor — ezt mindig lehetett látni — csak azért állot­tak föl, mert föl kellett állni, most ellen­ben önkéntelen volt a tiszteletnek ez a kifejezése. Akkor — nagyon kevés kivé­tellel — kényszeredett volt az ének és a közönség nagyobb része csak összeszorított ajakkal hallgatta. Most minden kényszer nélkül, egy akarattal tört elő a szívek, mélyéből. Egyszóval: a leányzó nem halt meg, csak aludt. f Világosan mutatja ez, hogy nem let­tünk és nem vagyunk nemzetköziek, de megmaradtunk magyaroknak. És a jövőben is magyarok leszünk/ Látható, hogy csak a vezérek szakad­tak el az ezeréves Magyarország magasz­tos gondolatától és ezeknek hatása alatt néhányan megszédültek, de a< nagy több­ség, ámbár kénytelenségből engednie kel­lett, szív vel-lélekkel híve maradt a magyar nemzeti állam eszméjének! És meggyőző­désünk hogy magyar lobogót lengetne a, békés szellő Egernek minden há­zán, ha a diktatúra el nem kobozta volna és pótolni lehetne. A ti hűség kedvéért föl kell 1 jegyeznünk, így a színházban jelenvolt | román katonai parancsnok ezt mon­dotta : — »Sajnos, nekünk kellett b ejönnünk, hogy önök ismét elénekelhessék nemzeti himnuszukat.« * Édes jó magyar népünk, maradj meg magyarnak' Még erősebb magyarnak, ha kitartottál a megpróbáltatás nehéz napjai-

Next

/
Oldalképek
Tartalom