Egri Vörös Ujság / Egri Munkás / Egri Népujság - napilap 1919/2

1919-07-20 / 6. szám

2 A vörös őrséj átszervezése, Amikor a proletárdiktatúrát kikiáltották, a különféle karha­talmi alakulatok megszűntek s az ország területén a belső rend biztosítását az egységes Vörös őrség vette át. Az ország rend­jének megbontói a bűncselek­mények elkövetői elleni eljárás legnagyobbrészt a vörös őrség hatáskörébe tartozik, amely több kerületi parancsnokságra van osztva s ez a proletáruralom biztosítéka julius elsejével töké­letes intézménnyé alakult. A hatodik rózsahegyi vörös- őrkerület jelenleg még Egerben (Törvényszék) székel s a kerü­let parancsnokságát a vörös őrség főparancsnokságának jó­váhagyása mellett Molnár Dániel elvtárs a kerület volt politikai megbízottja vette át. A kerületi parancsnokság megye, járási, városi és rajparancsnokságokra tagozódik és Molnár Dániel elv­társnak első teendője volt, hogy a belügyi népbiztosságnak erre vonatkozólag kiadott rendeletére a fent említett parancsnokságo­kat mielőbb megszervezze és a parancsnoksági tisztséget öntu­datosproletár munkásokra bízza, akik azután hatáskörüket meg­bízhatóságuk folytán közmeg­elégedésre betöltsék. Ezen célo­kat tartva szem előtt a Heves­megye vörös őrségei felett Hen- csey Béla vette át a parancs­nokságot, mig a városi parancs­noki tisztségét Dékány Márton tölti be, az egri járás parancs­noki munkakört Hatala Mihály látja el. A kerületi parancsnokság ha­tásköre a kerületébe sorolt me­gyékre, a megyei parancsnok­ság csak a megyei, a városi parancsnokság pedig a városi területekre terjed ki. Ilyen kü­lönböző hatáskörrel biró pa­rancsnokságok a területükön elkövetett bűncselekmények el­követői ellen azonnal megindít­ják az eljárást, amelyről jelen­tést tesznek a kerülethez, ahol a beérkező jelentéseket felülvizs­gálják és ha az ügyben nyomozást kell indítani, azt a karhatalmi osztály azonnal nyo­mozás alá veszi s szakértő nyo­mozót küld ki. A vádbiztos min­den ügyben már a nyomozás folyamán képviseli a forradalmi törvényszéket és dönt a nyomo­zás folytatásának vagy meg­szüntetésének kérdésében. A bűncselekmények tettesei nyo­mozás után azonnal a forradal­mi törvényszék elé kerülnek. Az Egerben vagy a még vi­déken lakó elvtársak is, ha föl­jelentést akarnak tenni valamely ügyben, közvetlen a várospa­rancsnoksághoz (városháza föld­szint, volt főkapitányi hivatal) forduljanak, ahol úgy a feljelen­téseket, mint a szóban, vagy írásban megtett panaszokat sür­gősen elintézik. Tanuljatok. Ha azt akarjátok, hogy min­den szép és jó a tietek legyen, akkor tanuljatok. Csak a tanulás vihet el benneteket a szép, kel­lemes, jó élet felé. EGRI MUNKÁS i Csak az ismeretek mutatják meg, hogy mennyi szépség van í a világon, olyan, amelyről nem is tudtatok. Ismerjétek meg eze- j két is. Aki tanul, az szebben és i jobban él. A ki a tudást elveszi I tőletek, az az élettől rabol meg benneteket. Ne higyjétek, hogy a tudatlan ember csatát nyerhet. Soha! Az igazi küzdelem nem a csatamezőkön folyik le, hanem csendes napokon, a műhelyekben, iskolákban, mezőn, földeken. Itt mutatjuk be munkában a tudá­sunkat, erőnket. Aki többet mu­tat, többet termel, az a győző, az az erős. Ha ti tudtok többet, ti lesztek a győzők és erősek. Ha kevesebbet tudtok, legyőzői­tek és gyöngék lesztek. Tanuljatok! Menjetek el a szak- szervezetekbe, a pártirodába, a titkárhoz, kérjetek jelentkező la­pot, töltsétek ki és jelentkezze­tek a tanfolyamokra. Tanulhattok írást, olvasást, fo­galmazást, számtant, földrajzot, nyelveket, tanulhattok a gépek­ről, többtermelésről és minden­ről a mit a tudás azért hozott életre, hogy mindenkié legyen. Tanulj átok, hogy erősek legyetek! A felnőttoktató vezetősége. Visszhang. Vasárnap Párisban győzelmi torát ülte a nemzetközi reakció. A győztes entente - országok nemzetiszinű, tarka lobogóival földiszitett, bársony-drapériás tribünökön ott voltak ők együtt mind a nemzetközi kapitalizmus régi tipikus alakjai: a csillogó egyenruhás generálisok, a sok rendjellel fölékesitett államfér­fiak, miniszterek, diplomaták, a hadikölcsönökön megmilliomoso- dott előkelő bankárok, gazdag hadiszállító kereskedők, kijáró fiskálisok, káprázatosán elegáns félvilági nők. S a tribünök alatt a hosszú párisi utakon elvonul­tak a felvirágozott zászlóaljak. A francia burzsoázia a vele szövetséges államok telhetetlen kapitalistáival együtt örömünne­pet rendezett. A diadaltól része­gen, a kielégített bosszútól meg- ittasodva tomboltak és mámoro­sán ujjongtak. Eszükbe sem ju­tott arra gondolni, hogy amig őket ragyogás, tündöklő pompa veszi körül, ezalatt szerte a föld kerekén a dolgozók milliói ki­mondhatatlan kínokban vergőd­nek. Nekik nem volt elég, hogy a robotban elcsigázott munkáso­kat mezítelen, sajgó lábakkal végigjárassák a háborús pokol izzó ösvényeit. Most még tetejébe az öntudatra ébredt tömegeket elzárják, s a legborzalmasabb éhenpusztulásra ítélik. Nincsen az ő bestiális lelkűkben az em­beri érzésnek egyetlen szemer- kéje sem. Nem ismernek kíméle­tet tehetetlen gyermekek, elag­gott férfiak, védtelen asszonyok iránt, nem ismernek irgalmat senkivel szemben, ők csak az összerabolt kincseket őrzik, a bitorolt hatalmat féltik. Párizstól nem irigyeljük ezt a diadalünnepet. Ha a központi hatalmak győztek volna, úgy most Budapest, Bécs és Berlin burzsoái ünnepelnének. Akkor most itt lenne parádé, diszlövés, nagy cécó s a proletárok ezrei, meg százezrei összeszorult ök­lökkel, szikrázó szemekkel néz­hetnék az aszfalt széléről az erőszak undorító tobzódását. így, hogy odaát győztek: csak a trikolor más, meg az ünnepelt és az ünneplő személyek mások, a lényeg azonban ugyanaz. Győzött az antant-imperializ­mus. Győzött abban a pillanat­ban, mihelyt a német ál-szocialis­ták elfogadták és aláírták azt a megszégyenítő, a munkásságot kizsaroló és megnyomorító békét. Lenin is aláirt Bresztlitovszkban egy erőszakosan diktált békét, de mily más szempontok vezet­ték őt! Lenin elfogadta a reá kényszeritett békefeltételeket, hogy megmentse a forradalmat. A Scheidemannok ugyanezt azért tették, hogy megmeneküljenek a forradalomtól. Ám a szocialista névvel szé­delgő német árulók táborát meg­bontotta a Spartakuszok harcos serege. Ez a bátor sereg, meg a végsőkig elszánt orosz és ma­gyar proletárság felrázta a győz­tes országok munkástömegeit. Annak a máglya-tűznek a lám goló fénye, amit az orosz és a magyar forradalom gyújtott, igen messze elhatolt és ennél a tiszta fényességnél felismerte a világ munkássága, hogy minden dol­gozó nincsetlen-embei’nek min­denütt és mindenkor csak egy az ellensége: a pénzeket hará­csoló, területeket hóditó, népeket elnyomó kapitalizmus. Ez a felismerés váltotta ki belőle azt a nagy, remek szoli­daritást, amely hatalmas erővel most készül megnyilvánulni. Rá­eszmélt végül túlnan is a prole- táriátus, hogy nem elég tiltakozó haraggal, ökölbe szorított kézzel szemlélni az imperialista gonosz­tevők határtalan gazságait. El­jött a nagy, elhatározó cselekvé­sek ideje. Julius 21-én felemelkedik az óriási ököl és egy világraszóló sztrájk követelni fogja, hogy az antant főrablói hagyjanak föl minden beavatkozással, amelyet ellenünk és az orosz szovjet­köztársaság ellen nyíltan és alat- tomban szünetlenül folytatnak. Ha többet nem is, de ennyit legalább föltétlenül ki kell értünk küzdeniök. A világ proletáriátusa nem tűrheti, nem engedheti meg, hogy minket megfojtsanak, mert Budapest és Moszkva ma már két oly igen fontos támaszpontja a nemzetközi munkásmozgalmak­nak, hogy e két pólus összeom­lása hosszú időre megbénítaná a munkásság forradalmi akara­tát és megsemmisítené azt a sok i forró reménységét, amit a forra- ! dalom erejéhez fűzött. Nem várjuk julius 21-től, hogy magát a népeket megváltó nagy világforradalmat, de abban ra­jongó hittel bízunk, hogy a vi­lágsztrájk, a megfojtásunkra tö­rekvő beavatkozást meg tudja akadályozni. Fontos dátum ez a julius 21. A mi forradalmunk, emberfölötti harcunk, szent hitvallásunk gyö­nyörű viszhangja ez, a mely mindig erősödik és el fogja nő- mitani a burzsoák, a hódítók, a kizsákmányolok rekedt harci ki­áltását, hazug jelszavát. Diadalt fog aratni az igazság s a buka­resti, a breszti és versailles-i konferenciák után jön egész biz­tosan, jön a III. Internacionále, a mely megteremti a világ dol­gozóinak testvéri békéjét. Be a vörösbe! Äz egri sorozások. Ha sírni akarsz az egri pro»- letár nemtörődömség és lelket- lensége felett — menj el a soro­zásra. Rokkantak és betegek fe­lülvizsgálata. Az valóságos fehér­holló, ha egy épkézláb ember áll a mérés alá. Proletártestvér! Állj meg egy szóra! Nem érzed-e a testvérek bosszúját, nem hallod-e nyomor­ban elpusztult atyáid szenvedé­seit? Ezek tiértetek, ezért a vi­lágért szenvedtek. Hát igazságos akkor a ti húződozástok ? Lelketlen, gaz bűjtogatók, ka­pitalista pribékek zengő ígérge­téseinek felültök s hátat fordít- tok annak a proletáriátusnak, mely emberré tett benneteket, nyomorult rabszolgákat. Mindent ti értetek, elgyötört rabszolgákért tettünk és most a tettek idején elbújtok. Vigyázzatok — proletárok! A vasököl a fejetek felett van, szét fog csapni közöttetek. Had üssön a vörösököl, vesz- szen a férgese! Hivatal keresés­nél, fizetésemelésnél mind «vö­rös», de most húzódik. De téved aki azt hiszi, hogy gyáván elbújhat. Mi mindenkit kényszeríteni fogunk arra, hogy ha kenyerünket eszi, harcoljon is érte, s védje a — saját tes­tével. Jól tudjátok, hogy csak egy szó hangzik mindenhol: előre. Hát menjünk mi is — egriek, elől, jó példával, ne tűrjünk magunk közt habozókat. Jelent­kezzetek mindnyájan a soro­zásra, legyetek katonák — pro­letár katonák. Akik pedig itthon maradnak, dolgozzanak úgy, mint még soha. Induljon meg a termelés, legyen erős, bátor hadseregünk, akkor nem félünk az entente imperi­alizmusától, nem rettegünk a csehek, a románok támadásától. Akkor nem tér vissza a kizsák­mányolok világa, hanem csak dolgozó, de boldog emberek lesznek. Proletárok! Védjétek hatalma­tokat. Győzd le elnyomóidat! Siess, siess a vörös zászló al^-1 Ä szak- és pártszervezete két, valamint a különböző ha­tóságokat és intézményeket felkérjük, hogy közleményeiket naponkint legkésőbb délután hat óráig küldjék be szerkesz­tőségünkbe, mert máskülönben azok közlése lehetetlen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom