Egri Vörös Ujság / Egri Munkás / Egri Népujság - napilap 1919/2

1919-07-19 / 5. szám

I. évfolyam. 5. szám. Eger, 1519. július 19. szombat. 9 R SZOCIALISTA-KOMMUNISTA MUNKÁSOK MAGYARORSZÁGI PÁRTJÁNAK EGRI HIVATALOSjLAPJA. Előfizetési dijak: Egész évre 80 K, fél évre 40 K, negyed évre 20 K, egy hóra 8 K. POLITIKAI NAPILAP Ara 30 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Eger, Liceura. Telefonszám 11. döbbentő mértékben csökkent a munkateljesítmény, lazult a munkafegyelem s a termelés ha­nyatlása veszélyezteti a mun­kásság helyzetét. Igaz, hogy a munkateljesít­mény csökkenését és a munka- fegyelem lazulását nemcsak az osztályöntudat elhomályosulása idézte elő, hanem érezhető mér­tékben kedvezőtlenül hatottak a munkásokra az élelmezési ne­hézségek, a nyersanyag hiány és főleg az ellenforradalmi agi­táció, amely a kommunista for­radalom győzelmébe vetett hitet igyekszik megingatni. A munkásság helyzetének ja­vítása és a proletárállam gazda­sági megerősödése érdekében sürgős szükség ezen bajok or­voslásán kívül a tiszta időbér­rendszer helyett a munkatelje­sítmény fokozását biztosító pré- miumos és darab-bérrendszer beállítása, továbbá a munkaerő nyilvántartásával s helyes el­osztásával a munkateljesítmény racionális ellenőrzésével és a munkafegyelmi szabályzat élet- beléptetésével a termelés foko­zásának biztosítása. A győzelmes proletáriátus ek­kor állapíthatja meg a legked­vezőbb feltételek mellett saját maga eredményes termelő mun­kája árát. Olaszországban készül a tanácsköztársaság. Ä városokban szovjetek alakultak. — Nápolyban komoly a helyzet. — Az olasz szocialista párt kiáltványa. A munka ára. A kapitalista társadalom pia­cán az emberi munkaerő volt mindig a legolcsóbb portéka. A munkabér bármely formá­ját használták is a tőkések: az időbér és darabbér egyaránt a kizsákmányolás céljait szolgálta. A proletárforradalom diadala küzdelmes osztályharc eredmé- nyekép végre a politikai hata­lommal együtt a gazdasági ha­talmat is a munkásság kezébe juttatta, a proletáriátus megfosz­totta tőkéjétől a burzsoáziát, megszüntette a kizsákmányolást s az uralkodó osztállyá szerve­zett munkásság abba a hely­zetbe jutott, hogy a termelő esz­közök birtokában most a munka megkönnyítését is biztosítsa. A rendszertelen, anarhisztikus tőkés termelést egységesen szer­vezett társadalmi termelés vál­totta fel, ahol nem a profit, ha­nem a produktivitás elve ural­kodik s a kizsákmányolás he­lyett a dolgozók jólétének és uralmának biztosítása a munkál­tatás célja. A kommunista társadalmi rend­ben, ahol nem a magántőkés, hanem a proletárállam a mun­káltató, uj szempontok alapján keli értékelni az emberi munka­erőt és elő kell segíteni a ter­melés fokozását, a munkaerő értékének emelését s ezzel a dolgozók jólétének javítását. A termelés észszerű fokozását s ezzel a dolgozók jólétének emelését ideális tökéletességgel csak akkor lehet keresztülvinni, ha a munkásság öntudata oly magas fokot ér el, hogy tudatos együttműködéssel, fokozott mun­kateljesítménnyel önként igye­keznek az összesség jólétét e- melni. Ily ideális viszonyok mellett a tiszta időbér-rendszer alkal­mazásával oly módon lehetne a munka árát megállapítani, hogy a rövid munkanap mellett is kultur-emberhez méltó jómódot és boldogulást biztosítana min­den dolgozónak. Sajnos azonban, a tapasztalat szerint az időbér mellett a mun­ka árának a lehető legkedve­zőbb megállapítása dacára meg­Az olasz forradalmi mozga­lomról csak a most érkezett részletes jelentések adnak tiszta képet. Rómában a munkáska­mara ülésén egyhangúlag elfo­gadták azt a határozati javas­latot, amely szerint a munkás­ság köréből választott bíróságot küldenek ki az élelmi és keres­kedelmi cikkek árának szabá­lyozására, illetve leszállítására. A munkáskamara elhatározta, hogy ha a városi hatóságok megakadályozzák a határozat végrehajtását, a munkásság rög­tön megkezdi az általános sztráj­kot. Ez a fenyegetés azután meg­tette a hatását A római polgár- mester és a római városi tanács beleegyezett, hogy a munkás- kamara kiküldöttei vegyék át a kereskedelmi szervezés felügye­letét az élelmezési és közszük­ségleti cikkek beszerzése felett. Nápolyban a tüntetések ko­moly arányuakká növekedtek. Felgyújtották a dohánygyárat és számos helyen összeütközésre került a sor a katonaság és a sztrájkolók között. Rómában számos gyárban szü­netel a munka. A villamosok sem közlekednek a városban. Az Avanti Írja: Szovjetek alakulnak hirtelen gyorsasággal mindenütt. A nép mindenfelé szükségét érzi, hogy energiáját cselek­vésben vezesse be. A szovjetek megalakításához csatlakoznak azok is, akik még tegnap nagy ellenszenv­vel viseltettek a szovjetalkot­mány iránt. A hatóságok mindenütt meg­döbbenve látják, hogy a nép miként veszi kezébe a hatalmat s meg sem kísérli az ellenállást. A munkástömegek végre ráesz­méltek, hogy felszabadításuk sa­ját cselekvésüktől függ, úgy, hogy ma Közép- és Dél-Olasz- ország, holnap az egész olasz nép össze fog fogni a felszaba­dítás nagy munkájában, amely összefogja rombolni a gazda­sági kizsákmányolás bilincseit. Az olasz szocialistapárt egy kiáltványt adott ki a forradalmi eseményekkel kapcsolatban. A kiáltvány szerint ezek az ese­mények a legjobb bizonyítékai annak az erkölcsi és anyagi bomlásnak, amely a gyötrelmes háború el nem kerülhető követ­kezménye. A szocialistapárt nem tehet egyebet, mint hogy a nép mellé áll, támogatja és igyek­szik a kezdeményezést a gyors megoldás felé vinni. A kiált­vány egy része szóről-szőra igy hangzik: «Most, hogy az események a végzet kikerülhetetlen bizton­ságával közelednek megoldá­suk felé, felszólítjuk testvé­reinket, felszólítjuk az egész olasz munkásságot, hogy le­gyenek készenlétben, mert esetleg napok múlva kezükbe jut a politikai hatalom gya­korlása«. Luganói jelentés szerint Ge- nuából rendőröket és karabi- nieriket küldtek Cervignanóba és más városokba, ahol számos gyárban házkutatást tartottak és sok embert letartóztattak, hogy megakadályozzák azo­kat a forradalmi terveket, amelyeket a julius 21-iki sztrájk idején szándékoztak végrehajtani. A munkások erre általános sztrájkkal feleltek. Ugyancsak Luganóból érkezik a hire, hogy a forradalmi moz­galmak rendkívül megdöbben­tették a polgárságot és arisz­tokráciát. A polgári sajtó igyek­szik a tömeget megnyugtatni; ígérik, hogy a drágaságot 50 százalékos árleszállítással vala­hogyan enyhíteni fogja a kor­mány. Az olasz munkásság azonbae tudja, hogy ezek az ígéretek csupán ígéretek maradnak, nem bízik bennük és a végzet fensé­ges dübörgéssel viszi előre Itá­liát az egyetlen lehetséges utou: a forradalom utján.

Next

/
Oldalképek
Tartalom