Egri Vörös Ujság / Egri Munkás / Egri Népujság - napilap 1919/2
1919-07-19 / 5. szám
I. évfolyam. 5. szám. Eger, 1519. július 19. szombat. 9 R SZOCIALISTA-KOMMUNISTA MUNKÁSOK MAGYARORSZÁGI PÁRTJÁNAK EGRI HIVATALOSjLAPJA. Előfizetési dijak: Egész évre 80 K, fél évre 40 K, negyed évre 20 K, egy hóra 8 K. POLITIKAI NAPILAP Ara 30 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Eger, Liceura. Telefonszám 11. döbbentő mértékben csökkent a munkateljesítmény, lazult a munkafegyelem s a termelés hanyatlása veszélyezteti a munkásság helyzetét. Igaz, hogy a munkateljesítmény csökkenését és a munka- fegyelem lazulását nemcsak az osztályöntudat elhomályosulása idézte elő, hanem érezhető mértékben kedvezőtlenül hatottak a munkásokra az élelmezési nehézségek, a nyersanyag hiány és főleg az ellenforradalmi agitáció, amely a kommunista forradalom győzelmébe vetett hitet igyekszik megingatni. A munkásság helyzetének javítása és a proletárállam gazdasági megerősödése érdekében sürgős szükség ezen bajok orvoslásán kívül a tiszta időbérrendszer helyett a munkateljesítmény fokozását biztosító pré- miumos és darab-bérrendszer beállítása, továbbá a munkaerő nyilvántartásával s helyes elosztásával a munkateljesítmény racionális ellenőrzésével és a munkafegyelmi szabályzat élet- beléptetésével a termelés fokozásának biztosítása. A győzelmes proletáriátus ekkor állapíthatja meg a legkedvezőbb feltételek mellett saját maga eredményes termelő munkája árát. Olaszországban készül a tanácsköztársaság. Ä városokban szovjetek alakultak. — Nápolyban komoly a helyzet. — Az olasz szocialista párt kiáltványa. A munka ára. A kapitalista társadalom piacán az emberi munkaerő volt mindig a legolcsóbb portéka. A munkabér bármely formáját használták is a tőkések: az időbér és darabbér egyaránt a kizsákmányolás céljait szolgálta. A proletárforradalom diadala küzdelmes osztályharc eredmé- nyekép végre a politikai hatalommal együtt a gazdasági hatalmat is a munkásság kezébe juttatta, a proletáriátus megfosztotta tőkéjétől a burzsoáziát, megszüntette a kizsákmányolást s az uralkodó osztállyá szervezett munkásság abba a helyzetbe jutott, hogy a termelő eszközök birtokában most a munka megkönnyítését is biztosítsa. A rendszertelen, anarhisztikus tőkés termelést egységesen szervezett társadalmi termelés váltotta fel, ahol nem a profit, hanem a produktivitás elve uralkodik s a kizsákmányolás helyett a dolgozók jólétének és uralmának biztosítása a munkáltatás célja. A kommunista társadalmi rendben, ahol nem a magántőkés, hanem a proletárállam a munkáltató, uj szempontok alapján keli értékelni az emberi munkaerőt és elő kell segíteni a termelés fokozását, a munkaerő értékének emelését s ezzel a dolgozók jólétének javítását. A termelés észszerű fokozását s ezzel a dolgozók jólétének emelését ideális tökéletességgel csak akkor lehet keresztülvinni, ha a munkásság öntudata oly magas fokot ér el, hogy tudatos együttműködéssel, fokozott munkateljesítménnyel önként igyekeznek az összesség jólétét e- melni. Ily ideális viszonyok mellett a tiszta időbér-rendszer alkalmazásával oly módon lehetne a munka árát megállapítani, hogy a rövid munkanap mellett is kultur-emberhez méltó jómódot és boldogulást biztosítana minden dolgozónak. Sajnos azonban, a tapasztalat szerint az időbér mellett a munka árának a lehető legkedvezőbb megállapítása dacára megAz olasz forradalmi mozgalomról csak a most érkezett részletes jelentések adnak tiszta képet. Rómában a munkáskamara ülésén egyhangúlag elfogadták azt a határozati javaslatot, amely szerint a munkásság köréből választott bíróságot küldenek ki az élelmi és kereskedelmi cikkek árának szabályozására, illetve leszállítására. A munkáskamara elhatározta, hogy ha a városi hatóságok megakadályozzák a határozat végrehajtását, a munkásság rögtön megkezdi az általános sztrájkot. Ez a fenyegetés azután megtette a hatását A római polgár- mester és a római városi tanács beleegyezett, hogy a munkás- kamara kiküldöttei vegyék át a kereskedelmi szervezés felügyeletét az élelmezési és közszükségleti cikkek beszerzése felett. Nápolyban a tüntetések komoly arányuakká növekedtek. Felgyújtották a dohánygyárat és számos helyen összeütközésre került a sor a katonaság és a sztrájkolók között. Rómában számos gyárban szünetel a munka. A villamosok sem közlekednek a városban. Az Avanti Írja: Szovjetek alakulnak hirtelen gyorsasággal mindenütt. A nép mindenfelé szükségét érzi, hogy energiáját cselekvésben vezesse be. A szovjetek megalakításához csatlakoznak azok is, akik még tegnap nagy ellenszenvvel viseltettek a szovjetalkotmány iránt. A hatóságok mindenütt megdöbbenve látják, hogy a nép miként veszi kezébe a hatalmat s meg sem kísérli az ellenállást. A munkástömegek végre ráeszméltek, hogy felszabadításuk saját cselekvésüktől függ, úgy, hogy ma Közép- és Dél-Olasz- ország, holnap az egész olasz nép össze fog fogni a felszabadítás nagy munkájában, amely összefogja rombolni a gazdasági kizsákmányolás bilincseit. Az olasz szocialistapárt egy kiáltványt adott ki a forradalmi eseményekkel kapcsolatban. A kiáltvány szerint ezek az események a legjobb bizonyítékai annak az erkölcsi és anyagi bomlásnak, amely a gyötrelmes háború el nem kerülhető következménye. A szocialistapárt nem tehet egyebet, mint hogy a nép mellé áll, támogatja és igyekszik a kezdeményezést a gyors megoldás felé vinni. A kiáltvány egy része szóről-szőra igy hangzik: «Most, hogy az események a végzet kikerülhetetlen biztonságával közelednek megoldásuk felé, felszólítjuk testvéreinket, felszólítjuk az egész olasz munkásságot, hogy legyenek készenlétben, mert esetleg napok múlva kezükbe jut a politikai hatalom gyakorlása«. Luganói jelentés szerint Ge- nuából rendőröket és karabi- nieriket küldtek Cervignanóba és más városokba, ahol számos gyárban házkutatást tartottak és sok embert letartóztattak, hogy megakadályozzák azokat a forradalmi terveket, amelyeket a julius 21-iki sztrájk idején szándékoztak végrehajtani. A munkások erre általános sztrájkkal feleltek. Ugyancsak Luganóból érkezik a hire, hogy a forradalmi mozgalmak rendkívül megdöbbentették a polgárságot és arisztokráciát. A polgári sajtó igyekszik a tömeget megnyugtatni; ígérik, hogy a drágaságot 50 százalékos árleszállítással valahogyan enyhíteni fogja a kormány. Az olasz munkásság azonbae tudja, hogy ezek az ígéretek csupán ígéretek maradnak, nem bízik bennük és a végzet fenséges dübörgéssel viszi előre Itáliát az egyetlen lehetséges utou: a forradalom utján.
