Egri Vörös Ujság / Egri Munkás / Egri Népujság - napilap 1919/2
1919-12-18 / 110. szám
XXVI. évfolyam l!o szám Eger 1919. december 18. Csütörtök. Előfizetési dijak: Egész évre 120 K. — Fél évre 60 K. — fcegged évre 30 K. — Egg hóra 10 K. — Egg szám ára 40 fillér. Ügyvédek. — Irta: Babocsag Sándor. — Az emberi értéket igazságosan mérlegelve nincs olyan társadalmi osztály, amelynek minden egyes tagja teljesen értékes, kifogásolhatlan lenne; mert minden kategóriának van értéktelen és kifogásolható tagja is. Minden papról, ügyvédről, orvosról, mérnökről, kereskedő, iparos és földművelőről nem mondható, hogy jó és igaz, de az sem mondható — mert hiszen az képtelenség volna — hogy mind rossz, gonosz ember. A sötét álomként letűnt 18 hetes kommunista-bolzevista uralom a papokat, Ügyvédeket és kereskedőket teljesen értéktelen és haszontalan elemeknek jelentette ki. És habár a választó urnához bocsátotta a 18 éves ifjakat és leányokat is, az említett három társadalmi osztályhoz tartozó egyéneket, lettek légyen azok bármilyen korúak, a választó jogtól ez az »ralom megfosztotta, noha ők az emberek egyenlőségét harsogták. Én, mint ügyvéd, ezúttal kartársaim mellett török lándzsát. És talán szerénytelenség nélkül mondhatom, a körülményeknél fogva erre egyike vagyok a legilletékesebbeknek. 'Főbb mint ötven év óta működöm, «int ügyvéd. A 44 év óta fenálló egri •gyvédi kamarának kezdetben fegyelmi előadója, huszonhat évig ügyésze (a törvény szerint az ügyvédi kar becsülete és tisztességének őre) azután pedig elnök- helyettese és végre évek óta elnöke voltam, amely állásomról csak akkor távoztam el, araikor nemrég kineveztek a C«ria ügyvédi tanácsának tagjává, amely díjtalan állás összeférhetetlen a kamarai elnökséggel. Bőséges alkalmam volt tehát az ügyvédi lélekbe beletekinteni, sőt behatolni. Az életben a nagyhírű pápának a jelmondatát követem: dilexi justitiain, odi ioequitatem, szeretem az igazságot, megvetem az igazságtalanságot. Ezen az erkölcsi alapon bírálom meg a mai ügyvédi kart is. Elismerem, hogy az utóbbi időben a kar színvonala lejebb szállott és hogy a közelmúltban az ügyvédi karnak hibás tagjai is voltak, másrészről megállapítom: POLITIKAI NÄPILÄP. Felelős szerkesztő: Barsg Károly dr. nem hiszem, volna egy másik társadalmi osztály, olyan kar, amely a visszaélések elkövethetésének olyan könnyűsége mellett, amilyenre az ügyvédnek az ő bizalmi állása alkalmat ad, kevesebb visszaélést követett volna el, mint az ügyvédi kar. Ennyit a jelen nemzedékről. De röptében tartsunk egy kis szemlét, hogy a múltban és a nagy emberek miként vélekedtek az ügyvédek felől. A rómaiak az ókor legműveltebb nemzete, a jogterén is mindeddig fölül nem múlt méretekben alkotott. A latin és germán faj még most is jórészben a római jogból táplálkozik, sőt a szervezetre legjobban elütő Amerika is mindinkább respektálja azt. Cicero, a nagy szónok, igy jellemzi az ügyvédet: vir probus, dicendique peritus, becsületes, derék férfiú és okos szónok. Diderot megállapítja a római ügyvédekről, hogy ugyanazon ajkak, amelyek parancsolnak a népnek, foglalkoznak annak védelmével is. Desmart szerint az első ■'ember, aki az igazságtalanság ellen védelmezte embertársát, ügyvéd volt. Tocquille: szabad országokban a jogászok (ügyvédek) állanak a helyes politika élén. D'Aguesseau, hírneves kancellár megállapítja, hogy az ügyvédség oly régi, mint a bíróság, oly nemes, mint az erény, és oly szükséges, mint az igazság. Zanardelli olasz miniszterelnök az ügyvédet a törvény lovagjának jelenti ki. Stübel mondja: jogi segédkezés (ügyvéd) nélkül nem lehet biró, biró nélkül igazság, igazság nélkül pedig nem lehet az életnek becse. Zachariä nagyjelentőségű kijelentése pedig ez: az ügyvédi kar becsülése legbiztosabb fokmérője a civilizációnak és a népek politikai érettségének. Hát a magyarok? Tóth Lőrinc: a legnagyobb magyar birók egyike, ifjú korában az ügyvédségről irt nyertes pályamüvének jeligéje: Ju est que le juge? La voi.x du souverain. Ju est que l’avocat? La voix du peuple. Vagyis a biró a hatalom, az ügyvéd pedig a nép szava. Deák Ferenc pedig az ügyvédi karI Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. ról hálásan elismeri és kijelenti, hogy ez a tiszteletreméltó kar az, melynek alkotmányunk fenntartását első sorban köszönhetjük és melynek még mindig adósai vagyunk. Szóval az ó és uj kor legműveltebb, legtanultabb népei, kiváló tudósai és bölcsei, akik pedig maguk nem voltak ügyvédek, nagyon megbecsülik az ügyvédi kart. Csak a tudást, szellemet meg nem becsülő, alacsonyszinvonalu gondolkodás tekinti az ügyvédeket, tekint bennünket értéktelen egyedeknek. De bizonyos, hogy ezt a felfogást az ügyvédi kar jó egészségben kiállja. Elég legyen már! Egy rövid kis távirat szaladt szét tegnap Budapestről az egész országba, hogy megdöbbentse a magyar lelkeket és rideg valóra ébressze az őpiumálmokbaji ringatódző nemzetet. »Horthy fővezér ellen négy zsidó kommunista merénylettervét fedezték fel.» íme, mikor a nemzet egy része már azt hitte, már bízott benne, hogy végre rend lesz itt ebben az országban s a vörös uralom végéről álmodoztak sokan, lecsapott a bomba, melynek füstjében ott vigyorog a vörös rém gúnyos arca szemünkbe s vőrdermesztöen ordítja felénk: bohó engem olyan könnyen megölni nem lehet! Ha az Isten jóságos keze közbe ne*» nyúl, a mi egész nemzetünk záloga ma — halott. Hogy pedig ennek mi lett volna a következménye, el lehet képzelni. A hadviselt ember keze önkéntelenül is kardot keres e gondolatra, hogy védelmére keljen a fővezérnek, mert txidja, hogy annak élete egy a nemzetével; a dolgok folyását idáig nyugodtan figyelő magyar pedig talpraszökken, — mert észre kell, hogy vegye, ha nem vigyázz, másodszor már ki tudja közbe nyul-e megint az isteni kéz — és minden idáig vissszafojtott dühével orditja az ellenek szemébe: »most már elég!» Igen; most már elég! . . . Talpra szökünk és ezt kiáltjuk mi is, mert tovább játszani a tűzzel nem lehet. Idáig is tudtuk, mindig, hogy ez lesz a vége annak a gyenge uralomnak, mely most az antant jóvoltából felettünk trónol, de hallgattunk, mert arra vártunk, hogy egy olyan leckét kapjon a nemzet, melyből többet tanuljon a mi vészkiáltásainknál. Tudtuk, hogy a miniszterelnök engedékenysége csak olaj .
