Egri Vörös Ujság / Egri Munkás / Egri Népujság - napilap 1919/2
1919-12-10 / 103. szám
séget, hogy ezzel is jobban alá tudják ásni az újszülött, de még mindig , »bur- zsoa» színezetű »népköztársaság»-nak amúgy is düledező falait, hogy annak romjain majd megkezdhessék »az építés nagy munkáját,» persze olyan értelemben, ahogy ők ezt elgondolták és elkövették. De vájjon a bolseviki gonosztevőknek ezen, a napnál is fényesebben látszó aknamunkáját a velük szemben akkor még oly hatalmas erőkkel fölsorakozott szociáldemokrata párt megkisérelte-e csak egy ízben is akadályozni úgy, ahogyan megakadályozták még súlyosabb helyzetben a berlini, müncheni és hamburgi szociáldemokraták a tulhatalmas spartakuszok fegyveres fölkeléseit és egyre-másra megújuló puccskísérleteit. Hisz a szociáldemokrata párt volt tavaly ilyenkor az egyedüli tényező, mely a fegyveres hatalom birtokában állott. S hogy történhetett meg ennek dacára az a szégyen, hogy ez a hatalmas párt, mely egyre az »ellenforradalom«- veszélyét kürtölte világgá s minden jobb érzésű emberben »ellenforradalmárt» látott, tűrte a kommunistáknak nyilvános üzeímeit s nem tudta megvédeni a »forradalom vívmányait» a bal felől jött ellenforradalommal szemben. Mikor pedig »minden a miénk» jelszóval az elvtársak megegyeztek a bal oldali ellenforradalmárokkal, megkísérelték az uj építkezés feladatát megoldani. Vörösre akarták meszelni az országot, ezt megelőzően azonban proletár öklükkel leromboltak mindent, ami a régi jó kapitalista rend építményéhez tartozott. S mintán ezt a romboló munkát elvégezték s hozzá kezdtek volna az uj építkezéshez, akkor vették észre, hogy úgy jártak, mint a négy éves gyermek, aki szétszedi játékszerét, hogy másfélét fabrikáljon belőle s mikor szétszedte, akkor látja, hogy nem tud jobb játékot alkotni a réginél, de a régit sem tudja már úgy összerakni, mint ahogy szerette volna s azért duzzogva és nyafogva mást okol ügyetlenkedéseért és szerencsétlen ötletéért. Ez a maguk esete elvtárs. Maguk is igy tettek, mikor a bolsevizmus kísérleti nyulává tették Magyarországot s mikor a kísérlet balul ütött ki és mikor beigazolódott, hogy a szociális termelésből nem a jólét, hanem a nyomor és munkanélküliség fakad, — bűnbakot keresnek, akire áthárítsák a saját rövidlátásukból és ballépésükből eredő szenvedéseikért való felelősséget. Hogy az ország újjáépítésében részt venni óhajtanak, — ez hazafias és dicsérendő elhatározás. Azonban ezt az újjáépítést ne kezdjék a régi módszerük szerinti romboló munkájukkal és ne okoljanak másokat a nagy részben maguk által fölidézett munkanélküliségért, mert a népszenvedélyeknek olcsó eszközökkel való fölkorbácsolásával s az elégűletlenségnek ] épen az újjáépítésre hivatott munkások í közt való tervszerű és céltudatos éleszt- getésével nem lehet egy anyagilag és erkölcsileg tönkrement országot fölépíteni. , (íj HÍREK. Eger, 1919. dec. 9 Horthy Miklós, a magyar hadsereg fővezére e hó 12-én városunkba érkezik. A fogadtatásról és annak részleteiről legközelebb tájékoztatjuk a közönséget. A közigazgatási bizottság kedden d. e. ülést tartott. Napirend előtt a köz- igazgatási bizottság, Babocsay Sándor referádája alapján igazolta a főispánt, a kommunizmus alatti magatartása tekintetében. Ezután a havi jelentések következtek, melyekről lapunk holuapi és holnaputáni számaiban számolunk be. Graefl Jenő szóváteszi a vasúti összeköttetés tarthatatlan voltát. A közigazgatási bizottság felír ennek orvoslása végett Hipp Mariann tanítónő ügyében, az utóbbinak felebbezősét felterjesztik a miniszterhez azzal, hogy a bizottság megakadályozan dónak tartja az ügy mesterséges elhúzását Gere Erzsébet ügyében elrendeltetett a fegyelmi vizsgálat, A legközelebbi ülés időpontjául január 12-ét tűzték ki. Eljegyzés. Dankó Icukát f. hó 8 á* eljegyezte dr. Szabó Oszkár. A Keresztény Iparoskörben vasánap délután dr. óriás Nándor jogtanár tartott előadást. Reámutatott az osztályok szerinti tagozódás veszedelmére s a mir él kedvezőbb béke és egészséges belső fejlődés biztosítása érdekében egy homogóa nemzetgyűlési többség kialakulását jelölte meg elsőrendű szükségletül. A mindea egységes nemzeti erőt egyesítő megegyezés alapját a helyesen értelmezett kereszténységben látja. A nagyszámú közönség lelkes ovációval fogadta a kiváló előadó mélyenjárő fejtegetéseit. Lelkigyakorlatok. A Szociális Misszió társulat — az úrasszonyok és urleányok kongregációja — tagjai részére lelkigyakorlatokat tart P. Somogyi Jenő, a Jézus- társaság tartományfőnökének vezetésével december hó 11., 12. és 13-án (csütörtök, péntek, szombat), az Angolkisasszonyok intézetében Az előadások ideje minden nap délelőtt 9 és délután 3 és 5 óra. Pénzlebélyegzés. A pénzügyminisz tér kijelentette, hogy a nemzetgyűlés ösz- szehivása előtt szó sem lesz a pénz lebélyegzéséről. Köszönetnyilvánítás. Mindazon jóbarátainknak és ismerőseinknek, kik felejthetetlen jő atyánk halála alkalmával, fájdalmunkat részvétükkel enyhíteni szívesek voltak, ez utón is köszönetét nyilvánítja a Rudlof család. Gyűjtés. Mint ismeretes, a nemzett hadsereg fogadtatását rendező bizottság a költségek fedezésére gyűjtést indított színhelyére, az egyesbe. Többször nem hallgattak ki. Sétálni lehetett, sőt kellett is délelőtt ; és délután egy-egy félóráig, mindenki három lépésre egymástól egy mukkantást j sem szólhatva. Csakhogy a sétahely nem a legelső qualitásu promenade volt: egy hosszú keskeny udvar kegyetlen rossz, elromlott téglakövezettel, melyen ügyesen kellett ugrálni egyik elromlott tégláról a másikra. Azután ismét következett a meditáció, az önmagával való társalgás. Egy rossz viccet is csináltam és pedig ezt: Azt sem tartom okos embernek, aki a májust tartja legszebb hónapnak. Huszonötödikéig fűteni, innét pedig a hónap végéig az egyesben kuksolni, no hiszen szép hónap az ilyen! Még csak egy említésre méltó mozzanat volt. Az utolsó napon. Áldozócsütörtökön (dehogy leáldozó, feltámadó csütörtök volt ez) ebéd után a kedves priccsen. melyről kurta ember létemre is lábam lelógott, hatalmasat szundítottam, ami alvásnak is megjárta. Arra ébredek fel, hogy a fogházőr bekiáltott: Keljen fel, vegye a köpönyegét és holmiát. Mert ilyen kurta kommandóra megy ott a dolog. Azt hittem, Pestre szállítanak; mert mindig azzal ijesztgettek bennünket Én az első emeleten laktam (urasan) fiam és vöm földszinten két külön cellában. Kopogtatással adtak egymásnak életjelt. Mikor a földszintre leértem, már a folyosón álló vöm és fiam rám borúltak, csókoltak, csókolták a kezemet és örvendezve kiálltották: Szabadok vagyunk. Én — bár nem vagyok a külső tekintélytan hive, hanem a belső értéké — hogy a kemény fogházőrök előtt — mondjuk ezúttal kivételesen — a tekintélyt fenntartsam, flegmatikusán csak annyit mondottam : all right, rendben van. Mentünk azután az irodába az ott tőlünk elszedett tárgyainkért és pénzeinkért. Persze a mi ócska, piszkos, kék osztrák bankjegyeinket előzékenyen becserélték finom, uj, fehér szovjet 200 koronásokkal. A fogházőrmester azután kikisért a fogház kapujáig. Ezzel a mi furcsa kis odisszeánknak j vége lett. Vrataricsot, aki csakugyan úgy került ebbe a dologba, mint Pilátus a cre- doba, már korábban kibocsátották. De talán nem lesz érdektelen, ka bűnügyemhez némi kommentárt fűzök. Első az, hogy a kihallgatásom alkalmával velem szembesített, megláncolt, reszkető rab nem a Szita Mihály kémje, hanem a bíróság kémje volt velem szemben. Amikor a fogságom utolsó előtt való napján délután a feleségemet kihallgatták, akkor már a rabelvtárs segédvádbiztos- ként szerepelt a királyi ügyész ur, aka rom mondani a vádbiztos elvtárs mellett; részben már ő examinálta nőmet.2* — A kémet nőm azonnal felismerte. Hanem a feleségemben ám ugyancsak emberükre találtak. Amikor nőm látta ezt a veszedelmes komédiát, úgy harsogott, hogy a harmadik szobában is meghallották. — Most már én kérdem magukat, micsoda dolog az, egy védtelen nőre * Feleségem viselkedése különben jellemzi az öreg házastársak egymáshoz való viszonyát is, amint ez az alábbiakból is kitűnik.
