Egri Vörös Ujság / Egri Munkás / Egri Népujság - napilap 1919/2
1919-12-06 / 101. szám
Előfizetési dijak: Egész évre 120 E. — Fél évre 60 K. — ftegged évre 30 K. — Egy hóra 10 K. — Egy szám ára 40 fillér. POLITIKAI NAPILÄ Felelős szerkesztő: Barsy Károly dr. Szerkesztőség: Eger, Liceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. J ogfolytonosság. Koromsötét éjszakában, csillagtalan kfl#ior éjben, Scyllák és Chary bdisek zátonyai között hánykódik a magyar álfa» hajóroncsa. Az utat jelzó iránytűt ■aga a részeg kormányos dobta a tajtékos hullámok közé. Becsületes -kezek inába vették át a recsegő kormányt. Ha hajónk sorsáért aggódó szivünk megsúgja í«„ mily irányban kell haladnunk, zsákmányért lihegő ellenségeink hamis fényjelekkel igyekeznek letériteni helyes •tokról s becsalogatni abba az örvénybe, ahol biztos a pusztulás s ahonnan a partra vetődött roncsokat könnyű lesz megkapa- ritaniok. A biztos iránytű, amelyet elnyelt a fékevesztett tenger: évezredes múltúnk küzdelmeiben kialakult alkotmány- jogunk. Ezt törte össze s dobta a haragos habok közé a részeg kormányos őr- jöagó cimboráival. Ha van még bennünk életerő és életkedv, úgy ezer nehézséggel küzdve, ezer lehetetlenséget megcsufolva, elszánt férfi- smvrei le kell szállanunk a háborgó tenger fenekére s meg kell keresnünk, fel fedi hoznunk és vissza kell helyeznünk a gáládul lesodort iránytűt: Vissza kell állítanunk a jogfolytonosságot. De hát mi is az a jogfolytonosság? Az államnak megvannak a maga szervei, amelyek által akaratát kijelenti és végrehajtja. Amit ezek a szervek akarjak és cselekesznek, azt az állam akarja és cselekszi. Mások: fogadatlan prókátorok, tolakodó kuruzslók az állam nevében nem nyilatkozhatnak, nem cselekedhetnek. Az állam berendezését megállapító alkotmányt módosítani, változtatni és fejleszteni egyedül a nemzetegészet képviselő törvényhozó szerv van jogosítva. Az a törvényhozás, amelynek szervezete a nemzet akaratát kifejező törvényekben van pontosan körülírva. Erőszakkal, szuronyokkal, terrorral szét lehet kergetni, el lehet némitani a jogszerű törvényhozót, kinek helyét időlegesen elfoglalhatja az oroszlánbőrbe hajtatott szamár is. Vérben forgó szemekkel ő szabhatja egyideig a gyengesziviiek elé cselekvéseik zsinórmértékét. De az erőszak sohasem szül jogot. Amit az erőszak teremtett, azt csak a kancsuka tarthatja fenn. Amint enged a j nyomás, amint szabadabb a lélegzetvétel, j a szabadságra termett nemzet lehányja ; magáról az oroszlánbőrbe bujtatott sza- I marakat, a fogadatlan prókátorokat, a tolakodó kuruzslókat s visszatér a joghoz s veleszületett jogérzetével csak azokhoz ! a szabályokhoz alkalmazkodik, melyek az 6 leikéből lelkezett, az ő nemzeti sajátosságait feltüntető és megvalósító, jogszerű törvényhozó hatalom parancsai gyanánt állanak előtte. Egy küzdelmekben és szenvedésben gazdag, keserves év tapasztalatai állanak mögöttünk! Sokan szólották hozzánk, sokan rendelkeztek rólunk e rövid idő alatt a nemzet nevében. Az a vegyes társaság, amely magát j nemzeti tanácsnak nevezte, 1918 nov. 16-án a »magyar nép egyhangú és ünnepélyes határozatát< tolmácsolta a civilizált világnak. .Azok a »néptörvények«, amelyekkel Károlyi Mihály és cinkosai féléven át orgyilkolták az önkívületben fetrengő s a halállal küzködő nemzetet, szintén a népakarat palástjába burkolva igyekeztek maguknak tekintélyt és engedelmességet biztosítani. És a «forradalmi kormányzó- tanács rendeletéi« ugyancsak a magyar állam törvényhozó szerveinek jogalkotó hatalmát bitorolták. De hát ki hitt ezeknek a sötét alakoknak ? Ki hitte el Károlyi Mihály politikai szegénylegényeinek, vagy a vértől gőzölgő Lenin-fiuknak, hogy az, amit ők üvöltenek, az jog, az a magyar állam akarata? Tudta minden magyar ember, hogy ezeknek a nagyhangú és hülye akaratkijelentéseknek nincs semmiféle, akár erkölcsi, akár jogi alapja, mert a magyar nemzet életbevágó kérdéseiben csupán csak a törvényesen összegyűlt és a törvényes formák között működő törvényhozás rendelkezhetik. Tudta mindenki, hogy az erőszak és megfélemlítés rendszerének összeomlása után önmagától szertefoszlik az az egész i úgynevezett jogrend, amely nem a jog elvein, hanem az erőszak tényén épült fel. Hála legyen a Magyarok Istenének, végre elérkezett ez az idő. A néphatározatok, néptörvények és a forradalmi kormányzótanács ( rendeletéi már csak egy gyászos korszak történelmének siralmas emlékei. Vissza kell hát térnünk a joghoz, mert csak a jog szilárd talaján biztos a megállás! De sajnos, még mindig nem vagyunk az igaz ösvényen! Van ugyan mar egy becsületes, jó- szándéku kormányunk, amely az elképzelhető legnehezebb viszonyok között fáradozik a romok eltakarításán s a magyar állam rombadőlt épületének újjáépítésén, de azért bizony ez a kormány sem törvényes kormány. Hazafias kötelességérzetből szívesen engedelmeskedünk jószándéku rendelkezéseinek, de a jogi alapja ezeknek a rendelkezéseknek sem szilárdabb, mint a lefolyt esztendő alatt kibocsátott egyéb rendelkezéseké. És a hiányos jogalapot a választandó nemzetgyűlés se fogja megteremteni. Mert a választandó nemzetgyűlés sem a magyar állam törvényes alkotmányozó szerve, éppen olyan kevéssé, mint a nemzeti tanács nem volt az, mint az 1918: I. és 1919: XXV. néptörvények «alkotmányozó nemzetgyűlése» vagy a forradalmi kormányzótanács XXVI. számú rendeletével életrehivott »tanácsok országos gyűlése» nem lehetett volna az-. Vájjon az a kapkodás, amely a nemzetgyűlés körül mutatkozik, nem mutatja-e világosan, hogy baj van ennek az egész intézménynek a jogalapja körül? A választási rendelet alig bocsáttatott még ki, már engedni kell egyes frakciók követeléseinek s módosítani kell az alig megjelent választási szabályzatot. De hát holnap egy másik frakció nem fog-e uj módosításokat követelni s politikai mesterfogások között, a jog biztos iránytűjét nélkülözve eljuthatunk-e egyáltalán szilárd nyugvóponthoz? És ha az ilyképen összehozott nemzetgyűlés valóban a nemzeti akarat jogszerű szerve lenne, akkor ugyan miért akarnak egyes csoportok a békekötésre
