Egri Vörös Ujság / Egri Munkás / Egri Népujság - napilap 1919/2
1919-12-04 / 99. szám
XXVI. eyfolpa to 99 szám Egei,. 1919. decemberi. Csütörtök. Előfizetési dijak: Egész évre 120 E. — Fél évre 60 X. — ft tagged évre 30 X. — Egg hóra 10 K. — Egg szám ára 40 fillér. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: Barsg Károly dr. Szerkesztőség: Eger, Liceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. Értesítés. A sorozás gyorsítása érdekében m egri sorozó-bizottság az eredeti sorozást tervtől eltérően a következőképen fogja a sorozást, illetve a legfiatalabb évfolyamok nyilvántartásba vételét megejteni : december 4-én az 1892., 1891., 1890, és 1889. évi születésűek, december ő-én az 1888., 4887, 1886, 1885. és 1884. évi születésűek kötelesek a sorozáson megjelenni; december 6-án pedig az 1895, 1896, 1897. és 1898. évi születésűek tartoznak nyilvántartásba vétel végett a sorozó-bizottság előtt jelentkezni. Eger, 1919. december 3. A sorozó-bizottság. Hibás világpolitika. Irta : Babocsay Sándor. Kossuth Lajos mondja Deák Ferencről : nagy ésszel nagyot lehet hibázni. Ezt Kossuth Deákról a 67-es kiegyezésre vonatkozóan mondotta. És én, a Deák Ferenc határtalanul nagyrabecsülője és ugyanilyen tisztelője, egyetértek Kossuthtal a közösügyes kérdés tárgyában. Bismarckról, a múlt század egyik legnagyobb államférfiáról pedig egyik legnagyobb hadvezér, Moltke mondja, hogy ő olyan lángeszű férfiú, amilyen egy évezredben csak egy terem. Bismarck csakugyan naggyá tette Németországot, de egyelőre csak nem egészen félévszázra. Ez az idő pedig kevés a nemzet életében. Annyi, mint az ember életében egy-két esztendő. A hiba ebben az összetett szóban van: Elzász-Lotharingia. Ez volt a világ- események Pandora-szelencéje, a mostani bajok bőven bugyogó forrása. Bismarcknak nem lett volna szabad telhetetlenkednie, nem kellett volna El- zász-Lotharingiát pure et simple a fegyver hatalmával elfoglalnia. Hanem — minthogy évszázadok óta vitás, hogy ez a kettős tartomány voltaképen német-e vagy francia — legalább is igazságos népszavazás alá kellett volna bocsátani a kérdést. Sem túlságosan nem kellett volna Franciaországot megsarcolnia. Ami utó végre még sem valami nagyon ártott a franciáknak; mert takarékosságukkal és szorgalmukkal könnyen kifizették azt. Csak a bosszú forrására és élesztésére és arra volt jó, hogy — amint a példa mutatja — Ludas Matyiként sokszorosan verjék, azaz követeljék azt vissza a németektől. A korcs (III.) Napóleont figyelmeztette Beaconsfield: vigyázzon Bismarckra, mert ő azt mondja, amit gondol. Amire a csacsi Napóleon — az előrelátás teljes hiányában — azt felelte, hogy Bismarck mindent komolyan gondol, de ót nem lehet komolyan venni. Ennek a Napóleonnak tökéletlen politikája folytán tehát vele Bismarcknak háborúba kellett keverednie: mert Napoleon szellemeskedni akarván, azt mondotta, hogy rajnai borra van szükségünk, hogy a pfalzi lepényt megemésszük. Az akkori háborúért voltaképen, vagy legalább is egyedül, Bismarck nem hibás. De az volt a kemény békéért. Mennyivel okosabb volt az osztrák enyhe békéje. így kellett volna a franciákkal is eljárnia. Napóleont a trónról a semmiségbe letaszitania s a franciákkal, — mint Ausztriával — csakhamar szövetségre lépnie Oroszország túltengő hatalmával szemben, amelyre vonatkozással különben a hetvenes évek után Bismarck is kijelentette, hogy még egy nagy háborúnak kell lennie (ami sajnos, be is következett) s azután egész Európának össze kell fognia Oroszország ellen (ez pedig bekövetkezni látszik.) TÁRCZA. Az én bolsevista bűnüggem. — Irta Babocsay Sándor. — Motto: Nem adnám száz forintért, hogy így jártam. Többen felhívtak, hogy Írjam meg az én l»ebörtönöztetésem történetét. És minthogy az mintegy korrajz, teljes tárgyilagossággal megírom azt. Kiki alkossa meg arról a véleményét magának. Előzetesen számos detektivvel figyeltettek. Még Budapestről is hoztak néhányat. Sót feleségem kihallgatásakor, előtte büszkén kijelentették, hogy még éjjel is — álkulcsot használva — három detektív rejtőzködött el az udvarunkon, három pedig kirűl a kapu előtt figyelt. Mindez csakugyan igaz is volt, mert egy reggel nyitva találtuk az este bezárt kapunkat, ügy látszik; megfelejtkeztek azt maguk után bezárni. Minden lépésemet még nappal is figyelemmel kísérték. Nőmtől még azt is kérdezték, hogy miért nézek én az utcán j néha jobbra is, balra is, pedig ezt más | embernél többször bizonyára én sem tettem. A járőőrök éjjel-nappal sűrűn defiliroztak a házam előtt, akik között — szerintük — mindig volt egy-két detektív is. Ezenkívül a közel levő Aranyszőllő vendéglőből s a távolabbi, de szemben lévő törvényházből — saját közlésük szerint — messzelátóval kémleltek. Szóval elsőrendű megfigyelés alatt állottam. Dr. Kolossváry István vömmel és ügyvédi irodatársammal több mint húsz év óta az Egri Takarékpénztár házában, egy irodahelyiségben dolgozunk. Május 21-én délelőtt féltizenegy érakor hét éves okos kis fia, Gyurika lelkendezve szalad- az irodába, hogy egy katona keresi a háznál apuskát. A kis fiú nagyon meg volt illetőd ve, az atyja tehát tőle azt kérdezi, volt-e kis fiam puska a katonánál V Nem volt, feleli. Mi nem sokat törődtünk az egész dologgal, mert hiszen mostanában sokan járnak katonaruhában. Azt gondoltuk, hogy valamelyik ügyfele kereste őt a házánál. Délben, félegyóra tájban haza megyek ebédelni. A folyosón találom a feleségemet, aki azt mondja, hogy egy katona keres, akit Szita Mihály (a fehér gárda egyik főtisztje) küldött hozzám. Ez a híradás meglepett. Bemegyek a szobába, ahol, széken ülve, egy katonát találok revolverrel és hátzsákkal felszerelve. Kérdi tőlem, ki vagyok. Megmondom. No akkor jó helyen járok, feleli. És titokzatosan, kétkedőén olyasmit mond, hogy nincs ugyan igazolványa, de őt Szita küldötte s velem négy szem között szeretne beszélni. Amint mondottam, meg voltam lepve, de gyorsan kellett határoznom. Röptében így gondolkoztam: Én ezt az embert nem ismerem, soha nem is láttam, amint maga is mondja, igazolványa sincs, de én Szita Mihállyal sem vagyok benső, bizalmas viszonyban s talán száz ember is van Egerben, aki hozzá közelebb áll, a járóőrök is folyton cirkálnak, a katonák requirálnak, ha a kémmel itt csípnek, a Szita Mihály különben is időszerűtlen ügyének sem használhatnék, sőt árthatnék. magunknak pedig abból nem épen
