Egri Vörös Ujság / Egri Munkás / Egri Népujság - napilap 1919/2
1919-12-02 / 97. szám
XXVI. jeviotgam 97. szám. Eger 1919. december 2. Kedd. Előfizetési dijak: Epés* évre 120 K, - Fél évre 60 K. - Negged évre 30 &. — Egg hóra 10 K. — Egg szám ára 40 fillér. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő : Barsg Károlg dr. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. Simonyi Semadam Sándor Egerben. — A vasárnapi népggülés. — Már napokkal ezelőtt fairül adtuk a közönségnek, hogy városunkba érkezik Swnonyi Semadam Sándor budapesti ügyvéd, volt országgyűlési képviselő. A keresztény politikának e nagy múltra visz- «atekintő alakja, a volt néppárt rendíthetetlen elvű harcosa, szombaton este átdácsig vonaton, onnan kocsin érkezett varosunkba. A hírneves politikus kegyel- ■<*> főpásztorunk vendége volt. Simonyi Semadám Sándor eljött városunk ősi falai közzé, hogy a keresztény és nemzeti eszme jegyében kibontott há- romszinű zászlónk rudjába az utolsó szín- arany szöget is beleerősitse; hogy segítsen e nehéz harcok elé néző zászló alá é&mőriteni, még mindazokat, akik talán «ég kicsinyhitűek voltak, akiknek szívé- kén még kétség lappangott eszméink győ- *dme iránt. Kijött és meggyőzött mind- aaayiunkat, a dunántúli lelkesűltség szent kéret gyújtotta fel szivünkbe* és mai laptól bátran kiálthatjuk ellenségeink szemébe: Eger' keresztény népe immár egy táborban van! A népggűlés. Vasárnap délelőtt 10 órakor a Kos- í svA-tér tnár feketéllett az ünnepi ruhába J öltözött földmives, kisgazda, iparos, kereskedő és intelligens közönségtől. A szeretet, az egyetértés, a keresztényi öntudat, a jövő reménye hozta ma össze Eger minden társadalmi rétegét. A Kossuth-téréii gyülekező nagy tömeg csakhamar zsúfolásig töltötte meg a városháza nagytermét. Pontban V« 11 órakor vonult be Simonyi Semadam Sándor a pártvezetőség élén; kitörő lelkesedés, szűnni nem akaró éljenzés közepette. Dr. Barsy István a keresztény nemzeti egyesülés egri pártjának elnöké lendületes szavakkal megnyitja az ülést. Bemutatja az egri közönségnek Simonyi Semadam Sá*dor v. országgyűlési képviselőt, mint a keresztény és nemzeti eszmének csaknem negyedszá- j zados harcosát. (Éljen). Simonyi Semadam Sándor emelkedik azután szólásra. (Halljuk, éljen, zugó taps). A nagyhatású beszédet lapunk szűk i terjedelme miatt sajnos, szőszerint nem 1 közölhetjük. Visszapillant a történelmen, felidézi i annak leggyászosabb napjait, a tatárjárást, a mohácsi vészt, a kettős királyság átkos viszályait, az osztrákok elleni százados küzdelmeinket, a Rákőczi-felkelés gyászos leveretósét, 48-at, a világháború rettenetes harcait ős mélységes fájdalommal állapítja meg, hogy e csapások a nemzet életében mindannyiszor valami nagyobb erkölcsi, társadalmi megrázkódtatások eredményei voltak. Átkos széthúzás, az erkölcsök meglazulása, a nemzeti eszme elhalványulása, egyéni ambíciók veszedelmes előtérbe nyomulása, sokszor árulók gazsága voltak nemzeti szerencsétlenségünk kiinduló pontjai. Ilyen árulója volt hazánknak Károlyi Mihály és bűnös társasága is. Romlásba, veszedelembe döntötték ezek a nemzetet. Hősi küzdelmünk nem fegyverünk gyengeségén, de az árulók, a Károlyiék jóvátehetetlen bűne miatt lett eredménytelen. Nem elég azonban e szomorú tények puszta megállapításával beérnünk ; építenünk kell a romokon egy újabb, szebb Hazát. A forradalmak hazánk legerősebb fundamentumait támadták meg. Megmételyezték erkölcseink, aláásták ősi hitünk, megtámadták magyarságunk. (Úgy van.) Az erkölcs romboló munkát kezdték az ártatlan gyermeki szivekben. — Kiölték a szülői szeretetet, a mások iránti tiszteletet, ledöntötték a tekintély elvét, megszüntették az erkölcsi korlátokat. Romboló munkájuk eljutott a felnőttek körébe is. Fáradt, négy és fél éves nehéz küzdelemben elgyötört katonáink leikébe belecsöpögtették a kicsinyhitüség tűrni nem akarását és a féktelen szenvedélyek kráterévé tették azt — Reábirták, hogy szegjék meg esküjöket és hagyják, hadd vesszen a sok vér által kivívott győzelem. — Kikezdték a családi [tűzhely szentségét, meglazították a hitvestársi köteleTÁRCZA. „Túsz66 naplómból. Irta : Barsy István dr (Folyta tál). Túszságunk nem épen jól kezdődött. ESszedtek tőlünk minden értékest, minden- íéle szúró-vágó szerszámot, nadrágtartót, •pőzsinórt, hogy valami kárt ne tegyünk Magunkban. Aztán törzskönyveztek, mint a közönséges gonosztevőket; majd megin- «I ii(. a menet a fogház második emeletére. Befelé a 23-as és 24-es cellába, hét egyikbe is, másikba is! Alföldi Mór még Gyöngyösön üdült, mit sem sejtve, ő lett volna a bvenötödik már akkor este. Kisérő őreink a legszükségesebb ideig bevilágítottak cellánkba majd csikorgóit a zár, s tökéletesen be voltunk csukva. Még a lámpa fényénél láttam, hogy valaki Megelőzött bennünket a cellában, a sarokba« fekszik, elég ügyetlenül játsza az alvó ember szerepét. Rögtön megszorítottam a mellettem fetrengő Petró Kálmán . kezét, s majdnem egyszerre súgtuk egymás fülébe: «ez a csirkefogó valami detektív lehet, vigyázni a beszédre, közölni gondolatunkat a többi társakkal is!« Mint másnap megtudtuk, a szomszéd cellában is feküdt detektív, s ott tartózkodó társaink elég vigyázatlanok voltak, majdnem lépre mentek, késő vették észre magukat. Alvásról sző sem lehetett! Hiába, mindnyájunknak szokatlan volt a börtön ! Hánykolődás, szótlanság, idönkint mély lélekzetvótel, sóhajtás, igy cammogott az idő. Akármilyen erősek akartunk is lenni mindnyájunknak ezer gond repesztgette agyát, erőt vett rajtunk zárkózottságunkban az izgalom. Hamarosan tapasztaltuk ama bölcseleti tétel igazságát, hogy az izgalom a belekre hat és „naturalia non sunt turpia“, hát csak megírom, hogy las- sankint egymás után akartuk rövid időre elhagyni czellánkat, de nem lehetett. Haragudott is mindenki a cseber miatt s mindnyájunk méltatlankodásának adott kifejezést reggel Légmán Imre barátunk, mikor „illetékes helyen“ szóvá tette, hogy a nemzetközi jog szerint a túsznak nemcsak a cseberig tartó mozgási szabadsága van. A csebres állapot igazán borzalmas része volt meg nem érdemelt büntetésünknek ! Szentirmai Zoltán, a hivatásos katona, törte meg először a cellában a csendet. Azt hiszem, hogy katonai kiképezte tőse alatt néhányszor be lehetett már csukva, mert tragikus helyzetünkbe ő vegyitett először egy kis helyzetkomikumot. Még alig derengett, mikor egyet nyújtózik, talpraugrik, harsány hangon odakiált a sarokban lapuló alaknak : «jóreggelt elvtárs« ; mi mindnyájan tisztában vagyunk már egymással, de kicsoda maga, mit keres itt! ? A váratlan kérdés és fellépés egyszerre kiejtette szerepéből a mamlaszt, csak ötölt-hatolt, hogy hát ő beszeszelt egy kissé, meg aztán szidta a ; proletárdiktatúrát is, ezért csukták he.
