Egri Vörös Ujság / Egri Munkás / Egri Népujság - napilap 1919/2

1919-11-29 / 95. szám

XX.VL ,evfoiM»m 95. szám.

Eger 1919. november 29. Szombat.

m

Előfizetési dijak;

Egész évre 120 ff. — Fél évre 60 K. — Negyed évre 30 ff. — Egy hóra 10 K. — Egy szám ára 40 fillér.

POLITIKAI NÄPILÄP.

Felelős szerkesztő; Barsg Károly dr.

Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11.

Keresztény Polgártársak! Vasárnap délelőtt fél 11 órakor a Városháza nagytermében NÉPGYÜLÉST tartunk, melyen dr. Simonyi Semadam Sándor, v. országgyűlési képviselő, fővárosi ügyvéd fog beszélni.

Testvérek! Népünk félrevezetői ismét mozgolódnak városunkban, tartson össze a keresztény nép! Legyetek ott!

Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja.

(Keresztényszociális Gazdasági Párt.)

Korunk e§y kérdésének tisztázása.

Azt hiszem, nem lesz érdektelen, ha egy jelenleg minden nap aktuális kérdésről, a zsidókérdésről ejtek egy kis bírálatot, a mi szempontunkból, a keresztény munkásság szempontjából nézve. És ez annyiban is kívánatos, mert minket keresztényeket áltálában antiszemitizmussal, vallási elfogultsággal vádolnak bizonyos körök és én illetékesnek tartom magamat, hogy ezen függő kérdésbe a földművesek részéről is egy kis világosságot derítsek.

Napjainkban ugyanis lépten-nyomon halljuk a zsidókat szidni, vádakat a fejükre szórni olyan emberektől is, akik az igazi tényeket nem is látják meg. Pedig ilyenek is vannak ám, még pedig elég tekintélyes számmal, de én ezen vádhalmaz közül csak a minket, földműves és ipari munkásokat érdeklőket ragadom ki és való tényként leszögezem.

Mindenek előtt előre bocsájtom, hogy engem nem a gyűlölet vezet ellenük. Én nem haragszom a zsidókra azért, hogy ők zsidóul imádják azt az Istent, akit én magyarul imádok. Egészen más itt a hiba és ha ők figyelmesen olvassák jelen cikkemet és aszerint járnak el, megszűnik a zsidógyülölet is, amelyre a közelmúlt időkben nagyon is rászolgáltak.

Ha figyelmesen körülnézünk országunk munkaterületein, szomorúan kell megállapítanunk, hogy onnan tökéletesen hiányzik a zsidóság. Tegyünk csak egy kis körutat a közelfekvő vidéken és látogassuk meg legelőször is az egercsehi kőszénbánya tárnáit. Szomorúan fogjuk tapasztalni, hogy félmezitelenre vetkőzve csak keresztény és magyar munkások fejtik ott görnyedve a szenet és még csak egy zsidó sincs közöttük. Onnan menjünk át az ózdi gyártelepre, nézzünk szét a kohónál, a vasőntőnél, a Martin-kemencéknél, a présnél, a gőz-kalapácsnál, a vasrakodásnál, a haldányon, ahol a tüzes salakot kiöntik, ott sem találkozunk még csak egy zsidó munkással sem.

Ugyanezt fogjuk tapasztalni a diósgyőri vasgyárban is. Aztán látogassunk el a kőműves iparba és az ácsokhoz. Hány hordja, rakja közülük a nehéz köveket, téglákat és habarcsot? Egy sem. Hány emelgeti a tetőkre a súlyos gerendákat? Egy sem. Aztán nézzünk be a malomiparba. Hány emelgeti a búzás zsákokat a hengerszékekre, és szedi le a lisztelőről a tele zsákokat? ügy sem. Pedig de soknak láttam közülük már a kezében szép fehér kenyeret Aztán nézzük meg itthon. Van a zsidóknak sok szőlejük a mi határunkban is, de még nem volt szerencsém látni csak egyet is közülük, aki csak egy sort is bekapált volna a saját szőlőjében legalább. Aztán nézzük meg a kis és nagygazda zsidókat, akiknek szép földbirtokaik vannak a mi jóvoltunkból 1867-től; hány szánt, vet, arat, töri szerszámnyél a kezét ? Egy sem. Pedig az általuk uzsorás parasztnak titulált kisgazda már hajnalhasadtával fölkel jószágait megétetni, itatni meg tisztítani. Hány teszí ezt meg közülük ? Egy sem. Aztán hol látunk ezen új földesuraknál a saját fajtájukbeli zsidó nő, vagy férfi cselédet, bérest? Sehol sem.

Ha tehát a nevezett helyeket átnézzük, szinte azt gondoljuk, hogy Magyar- országon nincs is zsidó. Pedig dehogy nincs. Ugyanezeken a helyeken mindenütt van, de mint munkafelügyelő, írnok, mázsás, hivatalnok, kereskedő, igazgató, szóval minden van, csak munkás nincs.

Én nem akarom fölhánytorgatni a mi munkásságunkat, de tisztelettel kér áem: hát csak mi születtünk a munkára* keresztények és magyarok és csak ők születtek a vezetésre a zsidók??? Milyen könnyű nekik felülni arra a szekérre, a mibe mi vagyunk befogva keresztény,

magyar munkások és a nyakunk közé csörditeni, ha megakad a szekér, mint a nyáron is megakadt a kommunista-zsidó «elvtársakkab és nem huztuk mi «parasztok > hűségesen, akkor az ostornyélnek a vastagabb végével vágtak végig rajtunk; akasztották, lőtték a parasztot csak azért, mert nem szolgáltuk hűségesen a kommunista-zsidó érdekeket. Ezért tehát, mivel előttünk nem dolgoznak, sehol jó példával elül nem járnak, nem vagyunk hajlandók elfogadni azt a maszlag-hintésüket sem, kogy ők nekünk keresztény munkásoknak javunkat akarják. Nekik érdekük az, hogy mi el legyünk általuk butítva, le legyünk nyomva, mert csak elégedetlen, elvakitott tömeg nem láthatja meg az ő piszkos üzelmeiket. Tolvajt kiáltanak teljes erejükből, hogy a gyanút magukról eltereljék, összeveszitenek bennünket a munkaadóinkkal, hogy ők addig, mig mi veszekszünk, mindkét felet kifoszthassák.

Ez az oka kedves keresztény munkás- testvéreim, hogy oly nagy számmal sereglenek a szociáldemokrata pártba a zsidók és nem a mi nyomorúságunk fáj nekik, hanem a saját személyük vezér-úrrá tétele és az üres zsebjük megtöltése a főcél. Kérdem tőletek, nem gyanús nektek az a szociáldemokrata párt, ahol oly nagy tömege van meghúzódva a zsidóknak, ahol a vezérek is túlnyomó részt közülök valók? Hiszitek ti, hogy ez a faj, amely sehol nem dolgozik, nekünk keresztény és magyar munkásoknak javunkat akarhassa? Én nem hiszem! Miért nem mennek a nemzeti irányú pártokba? Mert ott nekik nincs helyük, mert ott nyitott szemmel figyelő keresztény magyar munkásnép vai, amely őket alaposan ismeri és értékükhöz mérten bírálja el őket. Ezekben a pártokban van a helyetek tehát nektek is kedves keresztény magyar ipari, gyári, bányász és földmíves-munkás testvéreim,