Egri Vörös Ujság / Egri Munkás / Egri Népujság - napilap 1919/2

1919-10-31 / 71. szám

Előfizetési dijak: Egész évre 80 K. — Fél évre 80 K, — Negyed évre 20 K. — Egy hóra 8 8,- Egg szám ára 30 fillér. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: Barsy Károly dr. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. LEGÚJABB HÍREK. (Budapest). Hir szerint Clarknak az a terve, hogy, ha már az összes szá­mottevő magyar politikusokat külön-ktilön meghallgatta, közös tanácskozásra hívja össze őket magához. (Budapest). Kvasz András és Prodam Guido pilótákat a rendőrség, a Chotek gróféknál a kommunizmus alatt elkövetett rablás vádja alapján letartóztatta. (Budapest). Mildner Ferenc százados, ludovika-akadémiai tanár gyilkosa, 'Dinnyés József, azt vallotta, hogy Kán Béla parancsára gyilkolta meg Mildnert. (Budapest). A Nemzeti Pártnak Friedrich miniszterelnökkel való tárgyalá­sai megszakadtak. (Budapest). Heinrich Ferenc kijelentette, hogy Friedrich miniszterelnöksége esetén is támogatna egy új alakulást. (Budapest). Illetékes körök erősen foglalkoznak Károlyi Mihály vád alá helyezésének kérdésével. (Páris). Helsingforsi jelentés szerint Judenics tábornok ellen az orosz vörös csapatok tankokat vetettek harcba. (Páris) I ^ondoni jelentés szerint a vörösök megölték Saljapin, világhírű orosz énekest. (Berlin). A vilnai és ukrajnai pogromokban mintegy negyvenezer zsidót öl­tek meg, mig a sebesültek és nyomorékok száma mintegy százezer. (Budapest). Vanczák János munkásvezér a Virradat munkatársa előtt kije­lentette, hogy a magyar munkásság nagyobb része a kormánnyal való együttműkö­dést óhajtja s már javában folynak ez ügyben a tárgyalások. (Budapest). Kiderült, hogy az első Károlyi-féle köztársásági kormány Pogány útján a térparancsnokság épületében 300,000 koronát osztaott ki tíz, tizenkét katona között ajándékképen. Mint a detektívek most rájöttek, ez a kiosztott pénz Tisza vérdija volt, mellyel a gyilkosokat jutalmazta meg Károlyi kormánya. (Amsterdam). Washingtonból jelentik, hogy a szenátus erősen foglalkozik azzal a lehetőséggel, hogy Amerika sem a békeszerződést nem ratifikálja, sem pedig a népszövetségbe nem lép be. helyettesítve elkezdte gyártani a hírhedt { néptörvényeket: a tudatlanság, léhaság. | gonoszság és őrültség azon szörnyszülöt­teit, amelyeket valószínűleg azért, keresz­teltek el — a rendszer őszinteségének be­szédes bizonyságául — néptörvényeknek, mert sem törvények nem voltak, sem a népnek nem volt hozzájuk semmi köze. ; Megszűnt a királyság. Lomtárba ke- j rült a szent korona, ezeréves állami lé- j tünk szilárd fundamentuma, alkotmányunk kiinduló pontja és zárköve, nemzeti füg­getlenségünknek és állami egységünknek I symboluma. A magyar állam testének le- ; hullott a feje s következett az őrjöngő fe­jetlenség. Megszűnt a területi integritás. Nemzeti géniuszunktól idegen, azt meg nem értő, sőt megvető öntelt teoretikusok perverz kéjjel kezdték darabokra boncolni a nem­zet vonagló testét, s vad terrorizmussal hallgattattak el mindenkit, aki feljajdult. Megszűnt a keresztény Magyarország! A korona mellé lomtárba került a kereszt is. Természetesen! Hiszen a kereszt idegen jelvény volt az új honalapítóknak. A ke­reszt jegyében nem folyhatott a most kez­dődő munka, melyre csak az volt kvalifi­kálva, kinek fejét nem érintette keresztvíz, vagy aki gyors alkalmazkodással igyeke­zett azt ledörzsölni. Rövid munka után rombadőlt minden, amit ezer év épített. A kataklizmát megindító gyásznapról elmélkedve, meg kell még emlékeznünk nemzetünk egyik legnagyobb fiáról, kinek az Isten végtelen kegyelme megengedte j Október 31. ! Történelmünk egyik legsötétebb, leg- szomorubb gyásznapjának ma van az első évfordulója. Emlékezzünk! Frontiszonyban szenvedő bujkálók, ár­drágító üzérek és hataloméhes politikusok vállvetett munkájával hátbatámadott harc­vonalunk, ma egy éve összeomlott. Elárult nemzetének áléit testén átgázolva diadal­ittasan tűzte ki az ezeréves Magyarország és magyar alkotmány romjaira kormányá­nak zászlaját a magyar Ephialtes, kinek testét irtózva fogadja be majdan az anya­föld s kinek nevét undorral és iszonyattal fogják tanulni ős emlegetni unokáink. A lejtő csúcsán pihenő lavina meg­indult. Minden nagykorú ember tudta: hol áll meg ? Az új miniszterek és minisz­terjelöltek csupán azt nem tudták: kit hogyan talál meg ?! Megkezdődött a munka, amely rövid | egy óv leforgása alatt elpusztított min­dent, amit a négyéves háború még meg­hagyott. Elveszett elsősorban a becsület. Négy ! éves háború vérzivatarában fényesítették ki hőseink, — egy rövid nap őrjöngésé­ben sározták be árulóink. Megszakadt a jogfolytonosság, alkot­mányunk legbecsesebb és legféltettebb biztosítéka. Politikai törtetők egy elszánt csoportja, — amely magát Magyarország teljhatalmú diktátorának nevezte ki, — a nagy képességek hiányát nagyképűséggel hogy ne élje túl imádott nemzete pusztu­lását. Meghalt mint a legfelségesebb tra­gédia legnagyobb hőse, akinek izzó ma­gyar lelke bevilágít a ránk szakadt komor éjszakába s utat mutat a sötétben tapo- gatőzóknak. Akkor még csak meg sem sirathatta őt nexnzete! Néma ős jeltelen fájdalom és a milliók szemében csillogó gyászköny kisérte sírjába azt a nagy magyart, akiről vehette volna mértékét a római költő: «Az igazának tudatában levő erős meg­győződésű férfit sem a rossz irányban törtető népakarat tombolása, sem a köve­telőző zsarnok villámlő tekintete nem tán­torítja meg szilárd elhatározásában.» Mély megilletődéssel küldjük ma utána fájdalmas búcsúszavunkat. Magyarok Istene! Ennek a végzetes október 31-ónek — amelyet az öntelt nagy­képűség örök időkre nemzeti ünnepnek jelentett ki — első óvfordúlóján térdra hullva kérünk: bocsásd meg nekünk ezt a napot. Hiszen te jól tudod, hogy a te magyar népednek — néhány gyászma- gyartől eltekintve — kevés köze volt hozzá. Nem mi csináltuk azt, bár nem va­gyunk benne egészen ártatlanok, mert nemzeti jellemünkből kivetkőzve gyáván tűrtük, hogy egy önálló állami létre kép­telen, nyughatatlan vérű parazita népfaj pestises salakja a nyakunkra ülljön, s ki- gunyolva és felforgatva mindazt, ami a mi magyar lelkünk előtt szent és kedves, a végromlás szélére juttasson bennünket. Magyarok Istene! Bocsásd meg ne­künk október 31-ikét! Megbünhödtünk érte. A te magyar néped nem fogja elfe­lejteni ezt a gyásznapot és okúlni fog be­lőle. Vissza akar és vissza fog térni azokra az évezredes alapokra, amelyekre szent István ezt az országot felépítette. Legyen ez az első évforduló a nem­zeti bünbánatból uj életre kelő keresztény Magyarország feltámadásának napja! Dr. M. K. r.. ,-,5^—. gr -7-íl^T-iyn-Ti- rí---­Ä forradalom vívmányai. Minden demagóg, minden újság verte egy év előtt a nagydobot a »forradalom vívmányai« mellett. »Ellenforradalmat« kiabáltak, húzták a vészharangot, hogy veszélyben vannak a »forradalom vívmá­nyai«. De senki sem tudta, hogy mik a »forradalom vívmányai«. Most már tudjuk: Károlyi Mihály becses személye, 19 tagú nemzeti tanács, benne, 10 zsidó, a Károlyi minisztérium 5 zsidóval, 100,000 korona fizetéssel, 120 korona őradijjal, 56 állam­titkár majdnem fele zsidó, a szabadsajtó elfojtása, nyomdák szétrombolása, a sza­badszólás és gyülekezési szabadság fel­rúgása, Schwimmer Róza és a többi zsidó nagykövet, a Kán-kormány 20 zsidó nép­biztossal, a forradalmi törvényszékek, kinzókamrák az Országház ős más palo­ták pincéiben, a Lenin-fiúk a Kiéinek, Kellenek, Braunok, Icigovicsok, Korvinok. Lőbl, Dirnfeld Izidor, Cserny vezetésével, sok nemes magyar hullája, a fehér pénz, a fokozódó drágaság, Tokaj, Szolnok, Ven- csellő és a sok magyar falu, város pusz­tulása, Dunántúl, Jászberény megzsarolása, a tiszai hidak romjai, a megsaállás, az

Next

/
Oldalképek
Tartalom